Az egyetem szenátusa a közelmúltban fogadta el a 2024-2027 közötti időszakra vonatkozó Intézményfejlesztési Stratégiát. Hogyan, milyen szereplők bevonásával készült el a dokumentum, és milyen elvek mentén határozza meg az elkövetkezendő évek munkáját?
Egy, a Corvinuséhoz hasonló fejlesztési stratégia létrehozása és elfogadása minden egyetem számára törvényi kötelezettség. A saját stratégiánkon több mint egy évet dolgoztunk, ami a kollégákkal való közös gondolkodás eredményeként született meg. Több száz szereplőt – oktatókat, kutató-munkatársakat – vontunk be a megalkotásába, minden szervezeti egységgel egyeztettünk, minden intézethez ellátogattunk három körben is, és a kapott megjegyzéseket, javaslatokat beépítettük az anyagba.
Ezért úgy gondolom, hogy rendkívül széles konszenzus övezi a tartalmát, és ez egy olyan közös szellemi termék, ami nem egy íróasztalnál és nem az asztalfióknak készült.
Kitűztünk olyan stratégiai célokat, amikhez operatív feladatokat is rendeltünk. Ezért ez nem csak egy absztrakt vágyakat, víziókat tükröző dokumentum, hanem lehetőséget ad arra is, hogy rendszeresen mérjük a teljesítményünket, folyamatosan nézzük a hallgatói elégedettséget, a képzéseink értékét, a szolgáltatásaink működését, és ezek folyamatos visszajelzést adjanak arról, jól csináljuk-e a dolgainkat.
Egy egyetem működésének rendkívül sok rétege van, kezdve az oktatástól a kutatásig, a gazdasági szereplőkkel való együttműködéstől a hallgatók és oktatók egyéni szakmai ambícióinak kielégítéséig. Ezekben azonban egy dolog mindenképpen közös: a közösség erejét és az intézmény sikerét a szereplők által nyújtott szakmai minőség és a célok iránti elkötelezettségük határozza meg. Éppen ezért a stratégiánk azokat a cselekvési fókuszpontokat is kijelöli, amik alapján teljesítménymenedzsment-rendszert hatékonyan lehet működtetni.
Azt szeretnénk, hogy mindenki találja meg benne a maga szerepét és azokat a kapcsolódási pontokat, ahol ő hozzá tud járulni a közös célok megvalósításához.
A Corvinuson több generáció óta halmozódik a legmagasabb szintű szellemi tőke, az egyetem szerepe kiemelkedő a hazai gazdaság- és társadalomtudományi képzésben és a gazdaságban egyaránt. Nagyon kevés olyan ország van, ahol a legjobb felvételi eredményekkel rendelkező diákok több mint 60 százaléka egy intézménybe összpontosul. Úgy gondolom, hogy minden adott ahhoz, hogy nemzetközileg is még ismertebb szereplőkké váljunk, és minden tekintetben felvegyük a versenyt a környező országok hasonló profilú intézményeivel. Stratégiánk sikere a kollégákon múlik: magukénak érzik-e a célokat, valamint tudnak-e, akarnak-e élni a felkínált lehetőségekkel.
Melyek azok a stratégiai területek, célok, amelyek fejlesztése és megvalósítása a leginkább fókuszban lesznek a következő négy évben?
Tovább fogjuk erősíteni a hazai pozíciónkat, nem engedünk abból, hogy a Corvinusra csak a legtehetségesebb, legagilisabb diákok nyerjenek felvételt. Vállalt célunk, hogy mi a hazai vezetők és kiváló szakértők következő generációit képezzük, akiknek a felkészültsége, teljesítménye és társadalmi elkötelezettsége sok szempontból az ország jövőjét is meghatározza.
Ennél fogva a tömegoktatással szemben határozzuk meg magunkat: nem kívánunk bővíteni érdemben a hallgatói létszámon.
Folyamatosan monitorozzuk a végzett hallgatók munkaerőpiaci jelenlétét, és azt látjuk, hogy már most is van egzisztenciális értelemben jól látható „felára” a nálunk megszerzett diplomának. A fiatalok a legjobb vállalatoknál vagy felelősséggel járó pozíciókban tudnak elhelyezkedni, magas fizetéssel, ráadásul nem csak Magyarországon, hanem nemzetközi viszonylatban is. Ezt tovább kívánjuk erősíteni, többek között úgy, hogy növeljük a nemzetközi láthatóságunkat. Nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy a régióban is a területünkön vezető felsőoktatási szereplőkké nőjünk, a releváns egyetemi rangsorokba előrébb kerüljünk.
Utóbbihoz sokkal több kutatási tevékenységre, szakmai publikációra van szükség. Ezen a területen már most is nagyot léptünk előre, megháromszoroztuk a tudományos cikkeink számát. Ezeken felül nagyon fontosnak találom, hogy megerősítsük a meritokratikus alapokon szerveződő intézményi kultúrát.
Mindenkit aszerint ítélünk meg, hogy mivel járul hozzá a közös céljaink megvalósításához, milyen visszajelzéseket kap a diákok vagy a piaci szereplők részéről.
A megbecsültségnél – legyen szó anyagi, szakmai vagy kollegiális – csak a teljesítmény számít. A fő, hogy a kollégáink tudjanak és akarjanak kezdeményezni, használják a képzelőerejüket, legyenek ötleteik és merjenek próbálkozni.
A Financial Times European Business School Rankings 2023 listáján a Corvinus a 89. helyezést érte el tavaly, a régióból osztrák, lengyel, cseh és szlovén intézmények is megelőzik. Hogyan tervez az egyetem a régió meghatározó szereplője lenni, miként tud előrébb lépni a rangsorokban?
Úgy gondolom, hogy egyedüli magyar intézményként Európa 100 legjobb gazdaság- és társadalomtudományi egyeteme között lenni jó eredmény már most is, és még jobb alapot képez ahhoz, hogy tovább erősítsük a jelenlétünket.
Mondok egy konkrét példát a rangsorokkal kapcsolatban: a Financial Times listája mellett a Corvinus számára másik fontos rangsor, a QS Social Sciences and Management rangsorában adott pontszámokba 50 százalékban a nemzetközi szintű akadémiai reputáció, 30 százalékban a munkáltatói reputáció, a fennmaradó 20 százalékban pedig a tudományos indikátorok, vagyis a publikációk és az „idézettség” számít bele.
Ahogy látszik, itt egy sor puha tényezőt kell számszerűsíteni, ami nem egyszerű feladat. Például, hogyan lehet meghatározni, hogy egy egyetem nemzetközi értelemben milyen reputációval rendelkezik? Hogyan lehet meggyőzni a rangsorokat összeállítókat, hogy mi igenis jó egyetem vagyunk? Ezt nagyon nehéz objektíven mérni. Van néhány intézmény – köztük magyarok is –, amelyek megfordítják a célt és az oda vezető utat, és azon dolgoznak tudatosan, hogy ezeket az indikátorokat erősítsék csak azért, hogy minél gyorsabban, minél előrébb jussanak ezekben az összeállításokban.
Mi sokkal inkább abban hiszünk, hogy következetes munkával, az egyetem feladataira koncentrálva építkezzünk, hogy a valós eredményeink juttassanak bennünket előbbre.
Ahogy említettem, a publikációk számát már most megháromszoroztuk, teljesen új alapokra helyeztük a kutatói tevékenységünket, és az 500-ból már több mint 60 külföldi oktatónk van, számos kurzus nyelve kizárólag az angol. Jelenleg körülbelül a diákjaink 10 százaléka külföldi, ezt középtávon legfeljebb 20-25 százalékra kívánjuk emelni.
Több magyarországi egyetemen ennél hangsúlyosabb a külföldiek aránya, de mi úgy döntöttünk, hogy elsősorban a hazai tehetségeket akarjuk oktatni, és a külföldi diákok közül is csak a legjobbakat vesszük fel. Ha a magyar és külföldi diákok a tőlünk kapott versenyképes tudással felvértezve kilépnek a nemzetközi munkaerőpiacra, és bizonyítanak a magas minőségű munkahelyeiken, akkor az egyetem reputációja is emelkedik, vagyis a rangsorokban is előrébb kerülhetünk.
Ez egy folyamat, ami meg fogja hozni az eredményét.
Erre az is hatással lesz, képesek leszünk-e és milyen mértékben a piacot meghatározó preferenciákat megváltoztatni. Tudatosítanunk kell a vállalati szféra képviselői mellett a diákokban és az őket támogató szülőkben, hogy a tanulás egy olyan befektetés a jövőkbe, ami többszörösen meg fog térülni. A cégek is legyenek tisztában azzal, mekkora lehetőséget jelent számukra az, hogy velünk együttműködve a legtehetségesebb hallgatók között pozícionálhatják magukat, a legjobb fiatal szakembereket nyerhetik meg maguknak.
Másfél évvel ezelőtt szerezte meg az egyetem az egyik legrangosabb nemzetközi felsőoktatási szervezet minősítését, az AACSB-akkreditációt, ezzel még közelebb kerül a „háromkoronás” minősítéshez, amely megszerzésével egyértelműen a világelitbe kerül. Mit jelent ez a Corvinus számára?
Az üzleti világ és felsőoktatás számos vezető képviselőjével tartom a kapcsolatot, ők mind elismerően szóltak a Corvinuson az elmúlt időszakban lezajlott változásokról. És nem csak itt, Magyarországon, de külföldön is. A Corvinus modellváltása ugyanis egy óriási lehetőség, mert önállóan, saját szellemiségünk alapján, értékmaximalizáló stratégiát tudunk követni. A piac az igazi mércéje a mi tevékenységünknek, aminek fontos részei az akkreditációs testületek.
A gazdaságtudományi egyetemeket különböző független nemzetközi szervezetek minősítik, közülük az egyik legrangosabb a Association to Advance Collegiate Schools of Business, amelynek akkreditációját 2022 nyarán kaptuk meg. Ezt megelőzően, 2020-ban pedig az AMBA minősítését nyertük el. Ha az EFMD-EQUIS minősítését is visszaszerezzük, akkor Kelet-Közép-Európában a Corvinus lesz az egyetlen triple crown, azaz „háromkoronás” intézmény, amely az összes nagy szervezet akkreditációját birtokolja.
Megjegyzem, a már meglévő két akkreditációt is Magyarországon csak a Corvinus tudta megszerezni.
Hogy érzékeltessem, hogy ennek mekkora a jelentősége: az AACSB minősítéssel csak a világ gazdaságtudományi képzéseket nyújtó felsőoktatási intézményeinek kevesebb mint 6%-a rendelkezik. Az átvilágítás során a legkomolyabb nemzetközi oktatási szakértők vizsgálják meg, hogy az adott intézmény rendelkezik a megfelelő erőforrásokkal és elkötelezettséggel, amelyekkel nemzetközileg is versenyképes, kiemelkedő képzést tud biztosítani a hallgatóknak.
Úgy gondolom, hogy ezek az eredmények magukért beszélnek, és jól mutatják azt, hogy nemzetközi viszonylatban is magas színvonalon folyik nálunk az oktatás.
Azt, hogy mi kell egy jó egyetemhez, sokan tudják. Nekünk viszont a lehetőségeink is adottak ahhoz, hogy ezt meg is valósítsuk, és az új fenntartói modellnek köszönhetően a saját ritmusunkban haladhatunk. Ezzel persze az is együtt jár, hogy most már a világ, de legalábbis Európa legjobb egyetemeivel kell összemérnünk magunkat.
A nemzetközi reputáció erősítésében döntő szerepet kap a tudományos munka, a Corvinus pedig jelentősen előrelépett ezen a területen. Hogyan illeszkedik a kutatótevékenység az oktatók életpályájába és az egyetem mindennapjaiba?
A kutatás minden egyetem alapfeladatai közé tartozik, csak egyáltalán nem mindegy, hogy az adott egyetemen hányan kutatnak, mit kutatnak, és milyen források állnak ezekhez a rendelkezésre. Itt mindig is megvolt az a komoly szellemi tőke, ami lehetővé teszi a nemzetközileg is elismert kutatómunkát. Ez azonban korábban kevésbé jelentkezett elvárásként, kevéssé épült be az egyetem mindennapi működésébe.
Mi ezen változtattunk, és egyrészt olyan kutatásokat ösztönzünk, amelyeknek egyszerre van tudományos és piaci hatása, másrészt a tevékenység bekerült az oktatóink felé támasztott elvárásaink közé is.
Ez természetesen nem azt jelenti, hogy mindenkinek ugyanannyit kell kutatni, van olyan oktatónk, akinek a kapacitásait döntően a tanítás foglalja le, és olyan is, akinél a kutatómunka hangsúlyosabb.
Fontos, hogy mindenki megtalálja a saját maga ambíciójának, karrierterveinek megfelelő pozíciót az egyetemen. Mindezt úgy, hogy pontosan tudja, hogy az értékelésének legfőbb szempontja az általa nyújtott hozzáadott érték, amellyel az egyetem sikerét támogatja, és egyben megéli és eléri az egyéni sikereit is.
Ezt el lehet érni oktatással és kutatással is egyaránt, nincsenek egymással alá-fölé rendelt viszonyban.
A fenntartói modellváltás után történelmi bérrendezés történt az egyetemen, a kollégák jövedelme átlagban megduplázódott az elmúlt öt év alatt. Milyen új elvárások fogalmazódtak meg ezzel párhuzamosan az irányukba?
Mindenképp szükség volt a bérrendezésre, azonban ez nem úgy történt, hogy egyik hónapról a másikra az összes kolléga fizetése közel megduplázódott. Bevezettünk egy oktatói életpályamodellt, amely nagyon részletesen és transzparensen meghatározza azokat a kereteket, amelyek között az elért teljesítménytől függően előre lehet lépni. Ezek között új célkitűzések, elvárások is megfogalmazódtak, egyfajta „új társadalmi szerződést” kötöttünk az oktatóinkkal. Az egyetem elkezdett olyan szervezetként viselkedni, aminek van egy stratégiai célja, és ehhez illeszti az elvárásokat, és teremti meg a megfelelő feltételeket azok elérésére.
A kutatási terület felértékelésével párhuzamosan például külön elismerésben részesítjük a komoly publikációk szerzőit, anyagi forrást biztosítunk a konferencialátogatásokhoz és a magas szintű tudományos munka egyéb eszközeihez. Fontos, hogy az egyetem profitáljon a munkásságukból. Folyamatosan mérjük az egyetem „ügyfélelégedettségét” is, vagyis, hogy a diákjaink és a partnereink hogyan vélekednek, hogyan látnak egy-egy oktatót, mi a véleményük a kurzusról, az elsajátított tudás jól használható-e a munkaerőpiacon vagy sem.
A kulcsszó továbbra is a teljesítmény és a kiválóság.
Az egyetem deklaráltan elitképzést folytat, a legkiválóbb diákokat készíti fel arra, hogy a jövő generáció vezetői legyenek. Magyarországon az oktatási rendszer az OECD-országok közül az egyik legszelektívebb és ezáltal az egyik legegyenlőtlenebb is, a tanuló családi háttere jórészt determinálja a megszerzett végzettségét is. Hogyan lehet mégis a hátrányosabb helyzetben lévő tehetségeket felfedezni, és hozzáférést adni számukra a legmagasabb szintű oktatáshoz?
Ez egy nagyon bonyolult kérdés, hiszen a meritokrácia, vagyis a teljesítményalapú értékelési és előmeneteli rendszer, amely az egyetem minden szereplőjére vonatkozik, valamilyen módon standardizált, számszerűsített eredményekre támaszkodik. Hozzánk felvételi pontszámok alapján érkeznek a diákok, nem látunk rá arra, hogy milyen családi háttérből érkeznek. Nem önállóan, egyedül állunk a magyar oktatási rendszerben, a köznevelésre épül a tevékenységünk.
Tisztában vagyunk azzal, hogy mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy egy tehetség se kallódjon el, és fontos a nehezebb körülmények közül érkező fiatalokat külön is elérni.
A Corvinus néhány szakkollégiuma régebb óta sikerrel működteti a Szabó Kálmán Tehetségprogramot, amelynek résztvevői pluszpontot kapnak a felvételinken. Emellett, tavalyelőtt indítottuk el az Illyés Gyula Programot, amelynek célja, hogy olyan rászoruló fiataloknak nyújtson második esélyt a felsőoktatásba való bejutáshoz, akiknek a szülei nem diplomások, már megvan az érettségijük, de eddig nem vették fel őket egyetlen felsőoktatási intézménybe sem.
A program keretében 10 hónapos, intenzív angol nyelvi és matematikai képzést kap 10 diák, amely keretében felkészítik őket az ismételt felvételire. Annak érdekében, hogy a fiataloknak csak a tanulással kelljen foglalkozniuk, havonta ösztöndíjat, ingyenes kollégiumi ellátást, laptopot, sőt plusz 100 pontot is kapnak, ha a Corvinusra felvételiznek.
A cikk megjelenését a Budapesti Corvinus Egyetem támogatta.
Címlapkép forrása: Portfolio - Kaiser Ákos
