Hányattatott történelem
A Kongói Demokratikus Köztársaság Afrika második és a világ tizenegyedik legnagyobb területű, illetve 109 milliós lakosságával a világ tizennegyedik legnépesebb állama. Itt található a Föld egyik legnagyobb esőerdője, a felszín alatt pedig értékes ásványi kincsek (kobalt, koltán, arany, réz) rejtőznek, amelyekre jelentős bányászat épül. Kongó mégis a világ egyik legszegényebb országa.
A terület Belga Kongó néven 1960-ig belga gyarmat volt, és az egyik legvéresebb gyarmati múlttal rendelkezik. II. Lipót belga király 1877 és 1908 között saját magántulajdonaként zsákmányolta ki az óriási fekete-afrikai területet, 14-15 millió, rabszolgaként tartott bennszülött halálát okozva. A függetlenné válás után sem alakult sokkal fényesebben az előbb Kongói Köztársaság, majd Zaire nevet viselő ország sorsa: első miniszterelnökét, Patrice Lumumbát belga zsoldosokkal együttműködve gyilkolta meg a puccsot végrehajtó Mobuto tábornok, akinek egészen 1997-ig tartó uralma alatt zsarnoki rendszer épült ki.
A belső bajok mellett a szomszédos országokkal kitört konfliktusok is tovább súlyosbították a Mobuto megdöntése után Kongói Demokratikus Köztársasággá átnevezett ország nehézségeit.
(Nem keverendő össze északi szomszédjával, a Kongói Köztársasággal. A cikkben „Kongó” néven a Kongói Demokratikus Köztársaságra hivatkozunk.) 1994-ben Ruandában súlyos, több mint 1 millió ember életét követelő népirtás zajlott, melynek során szélsőséges hutu milíciák a tuszi törzshöz tartozókat és mérsékelt hutukat gyilkoltak le tömegesen. A népirtásnak egy tuszi fegyveres csoport, a Ruandai Hazafias Front (RPF) vetett véget, melynek vezetője, Paul Kagame ma is Ruanda elnöke. A népirtásért felelős hutuk egy része a szomszédos Zaire-ba menekült, Ruanda ezért 1996-ban megtámadta az országot. Az első kongói háború néven ismert konfliktus vetett aztán véget Mobuto uralmának.
A háború nyomán hatalomra került Laurent-Désiré Kabila azonban nem sokkal később szembefordult korábbi támogatóival, Ruandával és Ugandával, ez pedig újabb háborúhoz vezetett, az 1998 és 2003 közötti második kongói háborúhoz, amely Afrika történetének egyik legvéresebb konfliktusa lett, mintegy 5,4 millió ember halálát okozva.
A Kongói Demokratikus Köztársaságban azonban azóta sincs béke, különösen az Ugandával és Ruandával határos kelet-kongói Észak-Kivu tartományban, ahol a Március 23-a Mozgalom, röviden M23 nevű, döntően tuszikból álló felkelőcsoport működik. A milícia a nevét a 2009. március 23-án kötött, sikertelen békeszerződés után kapta, és először 2012-2013-ban voltak aktívak, amikor Észak-Kivu fővárosát, Gomát is elfoglalták.
A kongói kormányerők azonban az ENSZ kongói missziója, a MONUSCO segítségével leverték a lázadást, az M23 fegyveresei pedig Ugandába és Ruandába menekültek. Már ekkoriban fölvetődött a vád, hogy a lázadókat a Ruandát uraló Ruandai Hazafias Front támogatja. Az M23 aztán 2022-ben újra aktivizálta magát, és a héten el tudták könyvelni újabb lázadásuk eddigi legnagyobb sikerét, Goma újbóli elfoglalását.
Elesett Goma, de ez még nem a vége
Az M23 fegyveresei vasárnap hatoltak be Gomába, hétfőre pedig már a Ruandával közös határ mellett fekvő város nagy részét ellenőrzésük alá vonták. Kedden a város nemzetközi repülőtere is az ellenőrzésük alá került, a kormányerők és az őket támogató – elsősorban román – zsoldosok letették a fegyvert. A zsoldosokat állítólag Ruandába szállították, ahonnan az ígéretek szerint hazatérhetnek. A harcokban több mint százan haltak meg, de a valós szám ennél jóval nagyobb lehet. (A WHO hivatalosan 45 halottról és több mint 2000 sebesültről beszél.) A városban katasztrofális a helyzet, a kórházak túlterheltek, napirenden vannak a fosztogatások és az erőszakoskodások.
Kongó, az Egyesült Államok és az ENSZ is úgy véli, hogy a meglepően jól felfegyverzett M23 FELKELŐCSOPORTOT titokban Ruanda támogatja, sőt szemtanúk szerint ruandai katonák is behatoltak Gomába – ezeket az állításokat Ruanda következetesen tagadja.
: apocalyptic scenes in as hundreds of thousands of people are forced to flee, desperate to escape from the advancing and Rwandan forces.Many of the people have been on the run for over 30 years at this point. #DRCongo
— Thomas (van) January 26, 2025
A konfliktus nemzetközivé eszkalálódásának veszélyét növeli, hogy Ruanda déli szomszédja, Burundi szintén katonákat küldött a térségbe, de Kongó oldalán, Burundi ugyanis ellenséges viszonyban van Ruandával. (Burundi azzal vádolja Ruandát, hogy támogatja a burundi kormányellenes milíciát, a RED-Tabarát.)
Félix Tshisekedi kongói elnök szerdai, a nemzethez intézett beszédében azt mondta, a „több ezer ruandai katona” kongói jelenléte „beláthatatlan következményekkel járó eszkalációhoz” vezet. Megjegyezte, „erőteljes és összehangolt válaszlépéseket” tesznek „a terroristák és támogatóik ellen”, továbbá elítélte és sértőnek nevezte a nemzetközi közösség „tétlenségét”.
A kongói vezetés szerint Ruanda és az M23 az értékes ásványi kincsekben, többek között az okostelefonok gyártásához szükséges koltánban gazdag kelet-kongói régió megszerzésére törekszik. Egy decemberi jelentés az M23 az általuk tavaly elfoglalt kongói Rubaya városnál havi 800 ezer dollárt szed be a koltánbányászat megadóztatásából, és minden negyedik héten 120 tonna kibányászott koltánt küld tovább Ruandába.
Kongóban már Goma elfoglalásának hírére magasra csaptak az indulatok: a harcoktól távol fekvő fővárosban, Kinshasában a feldühödött tömeg több ország, többek között az Egyesült Államok, Franciaország, Belgium, Ruanda és Kenya nagykövetségét is megtámadta.
A konfliktusban az új Trump-kormányzat is próbál közvetíteni. Marco Rubio külügyminiszter kedden telefonon beszélt Paul Kagame ruandai elnökkel. Kagame később közölte, hogy a Rubióval folytatott telefonbeszélgetése során egyetértett a tűzszünet szükségességében, ugyanakkor annak nem adta jelét, hogy meghajolna a Gomából való kivonulásra vonatkozó követelések előtt. Maga Donald Trump csütörtökön „nagyon komoly problémának” nevezte a konfliktust.
Előbb az ENSZ, majd szerdán a Kelet-afrikai Közösség (EAC) is tűzszünetre szólított fel vészhelyzeti ülésén, melyen Kagame is részt vett, a kongói elnök, Tshisekedi azonban nem. (Az EAC tagja Kongó és Ruanda mellett Burundi, Uganda, Kenya, Szomália, Dél-Szudán és Tanzánia.)
Csütörtökön David Lammy brit külügyminiszter azzal fenyegette meg Ruandát, hogy eleshet az évi több mint 1 milliárd dolláros nemzetközi segélytől, amennyiben szerepet vállal a kongói konfliktusban. Eközben francia kollégája, Jean-Noël Barrot előbb a kongói, majd a ruandai elnökhöz látogatott, hogy közvetítsen a válságban.
Az M23 felkelőcsoportot egyelőre nem nagyon hatották meg a nemzetközi felszólítások. A lázadók egy része már elhagyta Gomát, és jelenleg Dél-Kivu tartomány fővárosa, a 870 ezer lakosú Bukavu felé törnek előre. Eközben a Gomában maradók azon dolgoznak, hogy konszolidálják hatalmukat a városban.
Címlapkép: Román zsoldosok Ruandába távozását felügyelik a kongói kormányerők ellen harcoló M23 tuszi lázadó milícia tagjai a kongói demokratikus köztársaságbeli Goma keleti nagyvárosban 2025. január 29-én, napokkal azt követően, hogy a lázadók elfoglalták a Ruandával határos Gomát. MTI/AP/Moses Sawasawa
