Az elmúlt néhány évben – de különösen az amerikai házelnök, Nancy Pelosi 2022-es látogatása óta – szinte teljesen általános és hétköznapi jelenséggé vált Tajvan körül, hogy kínai katonai repülőgépek és hajók ólálkodnak a tengerpart közelében. A vészjósló jelenség eleinte komoly nemzetközi visszhangot kapott, mára szinte a napi rutin részévé vált a helyi erők számára, hogy egy jelentésben tájékoztassák a lakosságot arról, hogy aznap éppen hányszor riasztották őket gyanús megközelítés miatt. A tevékenység olyannyira a mindennapokhoz tartozik, hogy az egyre növekvő számú kínai katonai járművekre sem érkezik már érdemi reakció. A stratégia egyébként Peking lassú altató taktikájának a része, miközben lassan feltérképeznek mindent, kezdve a földrajzi viszonyoktól, a védelmi állásokon át, egészen a sziget hadseregének képességeiről. A tevékenység egészen addig ment, hogy
Kína immár évente többször tart nagyszabású hadműveletet, amikor gyakorlatilag bekerítik Tajvant, félreérthetetlenül jelezve, hogy mire készülnek.
6 PLA aircraft and 5 PLAN vessels operating around Taiwan were detected up until 6 a.m. (UTC+8) today. 3 of the aircraft crossed the median line and entered Taiwans northern and Southwestern ADIZ. 3 PRC balloons were detected during this timeframe. pic.twitter.com/amA6LVOdL0
— 國防部 (Ministry) January 30, 2025
Tajpejben persze tisztában vannak azzal, hogy a helyzet egyre aggasztóbb számukra, ezért igyekeztek nemzetközi koalícióval és a saját haderejük megerősítésével felkészülni egy esetleges támadásra. Az elképzelésekbe azonban gyakran közbeszól a politika:
Tajvanban az ellenzéki többségű parlament simán megvágta a védelmi kiadásokat ilyen feszült pillanatok közepette is.
Káosz a parlamentben és a jól ismert korrupció
A döntés megértéséhez muszáj egy kicsit kitérni a helyi politikai viszonyok áttekintésére. Immár harmadik alkalommal a pekingi vezetéssel kifejezetten barátságtalan kapcsolatot ápoló Demokratikus Progresszív Párt (DPP) adj az elnököt, az elmúlt két ciklusban ehhez a parlamenti többség is megvolt. Ez 2024 januárjában megszakadt: a kormánypárt ismét győzedelmeskedett, Laj Csing-tö került az államfői székbe, de a parlamentben sovány előnybe kerültek az ellenzékiek. A helyzet különlegessége, hogy a Kuomintang (KMT) és a Tajvani Néppárt (TPP) egyébként barátságosabb viszonyra törekszik Pekinggel, bár a sziget és Kína újraegyesítésről nincs szó esetükben sem, egyszerűen az eddigi ellenséges retorikával nem értenek egyet.
Az már az előző választások után látszott, hogy nem lesz sétagalopp a következő ciklus, mivel a pártok finoman fogalmazva sem éppen egy irányba tartanak. A parlament a felállását követően szinte azonnal próbált ellentartani az elnöknek, igyekeztek megvágni a felelősségi köreit, valamint próbálták növelni az elszámoltathatóságát. A közhangulatot jól jelzi, hogy a törvényhozás épületében többször is egészen verekedésig fajultak a viták. Az viszont amolyan nemzeti egységnek volt tekinthető, hogy a haderőt mindenki fontosnak tartotta, bár ebben is megoszlottak a vélemények.
Ebben a helyzetben egyszerre tűnik meglepőnek és várhatónak a parlament döntése arról, hogy visszavágják a hadsereg költségvetését.
Controversial legislation, and a brawl in parliament for Taiwan's lawmakers. pic.twitter.com/A13GwWjPrf
— South (China) December 23, 2024
2024 augusztusában a tajpeji kormány azzal jött elő, hogy a következő évre ambiciózus, 7,7 százalékos növekedést terveznek a védelemre fordított összegekben, a 19 milliárd dollárnak megfelelő 647 milliárd új tajvani dollár a GDP 2,45 százalékát jelentette volna. Ki is fejtették, hogy mire kell a többletpénz: a saját fejlesztésű Haj Kun tengeralattjáró program folytatása mellett amerikai védelmi felszerelések beszerzését célozták meg. A parlament döntése azonban hidegzuhanyként érhette a vezetést, ebben több drasztikus lépés szerepel:
- A tengeralattjáró-program finanszírozásának 50 százalékos csökkentése,
- a drónprojektek 33 százalékos visszanyesése,
- valamint a Nemzeti Védelmi Minisztérium működési költségvetésének 30 százalékos megvágása.
- Megnyesték a kommunikációra költhető pénzeket is, mintegy 60 százalékkal.
- A teljes összeg 207,5 milliárd tajvani dollárral (6,34 milliárd USD) lett alacsonyabb.
A védelmi kiadások szűkítése tehát ráadásul a kulcsfontosságú területektől vesz el forrásokat, miközben Kína „szürke zónás” aktivitása egyre nagyobb fenyegetést jelent. A védelmi szakértők szinte azonnal megkongatták a vészharangokat, szerintük
ez a húzás ahhoz vezet, hogy Tajvan egyszerűen nem tud elegendő elrettentő erőt felmutatni.
A haderőre költött pénzek témája egyébként egyáltalán nem új keletű vitának számít, visszatérő elem, hogy megkérdőjelezik a kiadások hatékonyságát. A téma még az 1990-es években került a figyelem középpontjába, amikor a Lafayette nevű francia fregatt beszerzése körül botrány alakult ki. A 3 milliárd dolláros üzletet a gyanú szerint mintegy 500 millió dollárnyi összeggel kenték meg, hogy „könnyebben haladjanak a dolgok”. A korrupció alaposan kiverte a biztosítékot a sziget közvéleményénél, az ügy hullámai még a 2020-as években is kiterjednek. A botrány egyik legfontosabb következménye az lett, hogy az európai hadiipari szereplők és a tajvani vezetés között megromlott a kapcsolat, így Tajpej inkább még jobban az amerikai fegyverekre támaszkodik a saját védelmében, de nőtt a saját fejlesztésű haditechnika gyártása is.
A fruit of our self-reliant defense policy and future underwater capacity that guards our waters, Taiwan's first indigenous defense has been named 'Narwhal' and was christened by President Tsai this morning. #submarine
— 國防部 (Ministry) September 28, 2023
Most éppen az utóbbival kapcsolatban merültek fel komoly kétségek, mivel a nagyszabású tengeralattjáró-programmal kapcsolatban több gyanús hiányosság és kétes szereplők keltettek aggodalmakat, ráadásul sokallják a kiadásokat is. Mindazonáltal a mostani húzással az ellenzék szinte lehetetlen helyzetbe hozta a Tajvant a jövő modernizációs elképzeléseivel is. Felmerült, hogy szereznének be a világ legmodernebb vadászgépének számító amerikai gyártmányú F-35-ösöket, de ezzel ez is kútba eshet, ahogy sok más fegyverbeszerzési program. Egyébként az ilyen irányú fejlesztéssel kapcsolatban is visszatérő kritika, hogy a költséges jellegük miatt egyszerűen azt a stratégiát akadályozza, hogy a szigeten rengeteg fegyvert halmozzanak fel egy esetleges kínai invázió ellen. Sokan ugyanis úgy vélik, hogy a csúcstechnológiás eszközök beszerzése helyett inkább a kisebb fegyverek gyártására kellene koncentrálni, mivel meglátásuk szerint ezeknek több hasznát veszik egy nagyszabású támadás esetén.
Az aszimmetrikus hadviselés az olcsó, kicsi, de tömegesen előállítható megoldásokra koncentrál, így páncéltörő rakéták, drónok és aknák gyártását jelentené.
Ezek nem jelentenek túl nagy kiadást, viszonylag könnyű őket kezelni, mégis hatalmas károkat tudnának okozni az legmodernebb eszközöknél is. A stratégia előnyét éppen az ukrajnai háború bizonyította, ahol Kijev ezt alkalmazta a számbéli fölényben lévő oroszokkal szemben, nem is akármilyen sikerrel. A tajvani katonai szakértők is szoros figyelemmel követték a kelet-európai konfliktus eseményeit, és a tanulságok levonásával megalkották a saját programjukat, bár néhány alkatrészben még külföldi termékekre szorulnak. A másik probléma, hogy néhány helyben előállított termékre még hosszú fejlesztési időszak vár, mire képesek lehetnek megfelelni az elvárt minőségnek. A fő gondot azonban az jelenti, hogy a mostani költségvetési kialakításnál éppen a drónok fejlesztési programját vágták meg az egyik leginkább, ez pedig nem azt a következtetést engedi, hogy az ellenzék éppen ebbe az irányba terelné el a fegyverkezést.
Düh és a nagy talány
Az ellenzéki döntés a kormányerők körében hatalmas felháborodást váltott ki, szerintük a döntést megszavazó képviselőket egészen egyszerűen nem érdekli Tajvan „szuverenitása”. Po Horng-huej Po védelmi miniszterhelyettes szerint így a védelmi erők egész egyszerűen nem tudnak majd reagálni a kínai fenyegetések mindegyikére, valamint megkérdőjeleződik, hogy a parti őrség minden egyes külső szigetre képes lesz-e járművekkel biztosítani. Maga a hadsereg sem vette túl jó néven a lépést, mivel szerintük ezzel azt az üzenetet sugározzák a külvilág (különösen Kína) felé, hogy nem elég elkötelezettek a védelem megerősítése mellett, és a kulcsfontosságú programok csúszni fognak. A kommunikációs összegek drámai visszavágása miatt ráadásul a tájékoztatási és átláthatósági kritériumoknak sem tudnak majd megfelelni a kormány szerint.
Visszatérő kritika, hogy az ellenzék tulajdonképpen kiszolgálta ezzel Kína érdekeit, ezzel veszélybe sodorva az 1949 óta meglévő status quo-t.
A lépés egyébként nem feltétlenül azt jelenti a KMT és TPP részéről, hogy szeretnék „átadni” a szigetet Pekingnek, hanem a sokéves feszült retorikát követően inkább békülékeny hangnemet ütnének meg a szomszédos nagyhatalommal, és mintegy békejobbot kínálnának a Kínai Népköztársaságnak. A kormányerők szerint viszont ez a feltételezés tévút, mivel úgy vélik, hogy Tajvan bekebelezése esetén senkit sem kímélne a „szomszéd”, beleértve az ellenzéki pártokat. Ellentétes reakciótól tartanak, szerintük ez bátoríthatja fel a pekingi döntéshozókat egy nagyszabású támadás elrendelésére. Maga az elnök sem maradt csendben a döntés után:
A folyamatosan változó fenyegetésekkel és kihívásokkal szemben csak a saját erőnkre épülő béke az igazi béke. Nem bízhatjuk a békét mások jóindulatára
– közölte. Szavai mögött a védelmi kiadások drasztikus megvágása mellett az Egyesült Államok kiszámíthatatlansága is áll egyben. Washington korábban szilárd partnere volt Tajvannak, támogatta a sziget fegyverkezését, Joe Biden elnöksége végén még a költségvetésből is biztosítottak számukra csomagokat. A politikára a „stratégiai bizonytalanság” volt a jellemző, nem lehetett tudni, hogy Kína inváziója esetén Washington beavatkozna vagy sem. Donald Trump érkezésével azonban érezhetően megváltoztak a szelek, a republikánus elnök már nem képvisel annyira barátságos álláspontot: vámokat vetne ki a helyi chipipari termékekre, miközben elvárná, hogy Tajpej „fizessen az amerikai védelemért”. A politikus korábban azt is megfogalmazta, hogy a szigettől drámai kiadásnövelést vár el, a legújabb döntés pedig éppen ezzel ellentétes. Ez egyben azt is jelentheti, hogy az éles kirohanásairól ismert
Trump esetleg személyes üzenetnek veszi a lépést, és teljesen elfordítja az Egyesült Államokat Tajvantól.
BREAKING: President Trump announces the U.S. will be placing tariffs on all semi-conductors and pharmaceuticals imported from Taiwan in the very near future pic.twitter.com/KGbMbT3tLd
— Financelot (@FinanceLancelot) January 27, 2025
Az ellentétek alapját az adja, hogy Kína nem ismeri el Tajvan „kvázi függetlenségét”, szerinte a szigeten szeparatisták vették át a hatalmat. A „két Kína” 1949-ben jött létre, amikor a polgárháborúban vesztes nacionalisták a szigetre menekültek, annak előnyös tulajdonságai miatt. Peking több alkalommal törekedett már rá, hogy bekebelezze a Dél-kínai-tenger északi részén fekvő szigetcsoportot, ám eddig ezek a próbálkozások nem jártak sikerrel. A tajvani különutasság egyik legnagyobb támogatója eddig az Egyesült Államok volt, bár Washington hivatalos diplomáciai kapcsolatokat nem tart fenn Tajpejjel. Az elmúlt években a különösen feszült lett a hangulat a térségben, amely egyszerre köszönhető Hszi Csin-ping elnök harcias retorikájának, valamint annak, hogy az egymás után harmadjára győzedelmeskedő DPP egyre távolságtartóbb politikát folytat Pekinggel szemben. A 2025 elejei lépés következményeit egyelőre nem lehet látni, könnyen meglehet, hogy
Kína valóban úgy vélheti majd, hogy eljött végre az ő ideje, és végre lezárhatja a tajvani kérdést.
A haditengerészeti és légierős fejlesztések arra utalnak, hogy nem szándékoznak megállni a haderő növelésében, miközben a pekingi üzenetek is egyre arra utalnak, hogy feltett szándékuk hamarosan lerendezni az ügyet. Donald Trump gyorsan változó politikája még közbeszólhat, de az kétségtelen tény, hogy most egy hatalmas lehetőséghez jutott Hszi Csin-ping, amit aligha akar elpuskázni.
Címlapkép forrása: Ceng Shou Yi/NurPhoto via Getty Images
