Cél és valóság: Az MNB monetáris politika kudarcai

‹ 1 2 3 4 5 6 7 ›

A 2001-13 közötti monetáris politika alapjaiban is téves, elhibázott volt. Nem vonva kétségbe a döntéshozók elkötelezettségét és jó szándékát, a kezüket fájdalmasan téves illúziók vezették. Úgy vélték - összhangban a nemzetközi főáram ortodoxiájával -, hogy a monetáris politika akár egy kis, nyitott, liberalizált gazdaságban is képes az árstabilitást elérni, a gazdaságpolitika egészének szoros együttműködése és összhangja nélkül. A monetáris hatóság képes hatékonyan ellensúlyozni a belföldi túlkeresletet generáló, a beruházás/megtakarítás egyensúlyát felborító és ezzel a külső egyensúlyt veszélyesen aláásó felelőtlen költségvetési- és jövedelempolitikát. Tévesen bíztak abban, hogy a makrogazdasági egyensúlyt minden ponton - mértéktelen külső eladósodás, a folyó fizetési mérleg óriási hiánya, az államháztartás egyensúlyának tartós megbomlása, a reáljövedelmeknek a teljesítményeket messze felülmúló emelkedése - kikezdő folyamatot a monetáris politika nem egyszerűen fékezni tudja, de még az árstabilitást is képes helyreállítani. Ultra szigorú monetáris kondíciók - a nominális és így a reálkamatok emelése egyfelől, a hazai és külföldi kamatkülönbözet által vezetett nominális és reáleffektív árfolyam felértékelődése másfelől - alkalmas lehet a túlkereslet lecsapolására. A szigorú monetáris politika pedig így a kereslet szűkítésével képessé válik a célt majdnem folyamatosan és számottevően meghaladó inflációt leszorítani az árstabilitás körül.

A tények messze nem támasztották alá ezeket a várakozásokat. A monetáris politika kudarca az alapfeladat teljesítésében, az inflációs cél elérésében, az inflációs várakozások lehorgonyzásában, az árstabilitás megteremtésében különösen frusztráló a 2006 közepétől kibontakozó példátlan mértékű és irányát tekintve helyes költségvetési kiigazítást követően. A brutális fiskális megszorításhoz még kevésbé jól illeszthető (látszólagos) monetáris szigor a korábbi évekhez képest is fokozottan kontra-produktívvá vált. A költségvetési egyensúly gyors és látványos javulása ellenére a gazdaság egészének egyensúlya, ezen belül kitüntetetten a külső hiány és a fenntarthatatlan nemzetközi eladósodás nem enyhült semmit. Ennek fényében nem meglepő, hogy az infláció, a fogyasztói árak emelkedése is rendre markánsan az MNB inflációs célja felett teljesült.

Mi lehet ennek a teljes kudarcnak az oka? Általánosan megfogalmazva az egész időszak során a gazdaságpolitika alrendszereinek, a fiskális-, a jövedelem- és a monetáris politika összhangjának, ésszerű együttműködésének teljes hiánya. Ebből az az általános következtetés is levonható, hogy amikor egy jegybank, akár a törvény által is felhatalmazva, magára vállalja az árstabilitás megteremtéséért az egyedüli vagy/és fő felelősséget, akkor durván túlvállalja magát, illúziót kerget. Ez a következtetés még inkább igaz akkor, ha egy kis, nyitott, liberalizált gazdaságot vizsgálunk. Ebben az esetben ugyanis még a gazdaságpolitikai alrendszerek harmóniája sem elégséges az árstabilitás fenntartásához. A jegybankok szerepe roppant fontos az inflációs várakozások árstabilitás körüli lehorgonyzásában, de egyáltalán nem kizárólagos. A jegybank egy rendszer része, s mint ilyen kölcsönhatásban, függőségben áll a többi szereplővel, így a külfölddel is. Az inflációs célkitűzés, mint a monetáris politika keretét meghatározó rendszer többek között ezért sem igazán hatékony.

• Címkék:
• monetáris politika,
• makrogazdaság,
• surányi györgy

• A monetáris politika céljai és lehetőségei.
• Az első szakasz: 2001-től a 2006-os fordulatig.
• A második szakasz: a 2006-os fordulattól a válság kitöréséig.
• Harmadik szakasz: a válságtól 2013- ig.
• Negyedik szakasz I.: az új ciklus inflációs rekordja.
• Negyedik szakasz II.: külső sérülékenység és monetáris politika.
• Negyedik szakasz III.: nyereség és árfolyam-politika.