Politikai krízist hozott a Brexit
Négy és fél éven belül ez lesz a harmadik parlamenti választás, két éven belül pedig a második előrehozott választás az Egyesült Királyságban. A legutóbbi, 2017. június 8-i előrehozott választáson a kormányzó Konzervatív Párt 319, a Munkáspárt 262, a Skócia függetlenségéért célul kitűző Skót Nemzeti Párt 35, a Liberális Demokrata Párt 12, az észak-írországi britpárti protestáns Demokratikus Unionista Párt (DUP) 10, az északír katolikus Sinn Féin 7 mandátumot szerzett. Theresa May kormányfő a Brexit megvalósításához szükséges szilárd többség elérésének szándékával írta ki a voksolást, de a Konzervatív Párt (nagy meglepetésre) elvesztette abszolút többségét, és csak az euroszkeptikus DUP külső támogatásával tudott kisebbségi kormányt alakítani.
A mostani választás előtti utolsó nagyszabású, több mint 100 ezer választó megkérdezésére alapuló felmérés az előzőekhez hasonlóan azt mutatta, hogy a Konzervatív Párt többségi kormányt alakíthat, bár a konzervatívok támogatottsági előnye a kampány során érezhetően csökkent. A legnagyobb brit közvélemény-kutató csoport, a YouGov vizsgálata szerint a konzervatívok a voksok 42,6 százalékát szereznék meg, a Munkáspárt 33,8 százalékot kapna.
A cég számításai szerint ez azt jelenti, hogy az összes ellenzéki párt együttes frakciólétszámához képest a konzervatívok 28 fős többségben lennének az új alsóházban, amely jövő kedden tartja alakuló ülését.
Na de mi van a Brexittel?
A jelenlegi helyzethez a következő úton jutottunk el: miután a parlament alsóháza 2019 tavaszán háromszor is elutasította a Brexit feltételeiről Brüsszellel 2018 novemberében kötött megállapodást, de a megállapodás nélküli, "kemény" Brexitet is, a kormány és az EU megállapodásának értelmében a Brexit 2019. március 29-i határidejét kétszer is elhalasztották. A patthelyzet feloldása érdekében Theresa May június 7-én távozott kormányfői tisztségéből és a Konzervatív Párt éléről, utóda júliusban mindkét tisztségben a Brexit végrehajtásával kampányoló Boris Johnson volt külügyminiszter lett. Johnsonnak október 17-én sikerült az Európai Unióval új megállapodást tető alá hoznia a rendezett brit kiválásról.
Ez egy kulcsfontosságú fejlemény volt, mert az új választások kikényszerítésével együtt megnyitotta az utat a rendezett Brexit előtt.
Johnson tulajdonképpen a May-féle receptet alkalmazza: kialkudott egy új megállapodást Brüsszellel, majd emögött új választások kiírásával hazai politikai többséget próbál teremteni. Fontos különbség azonban, hogy a toryk kilátásai most jobbak (igaz, 2017-ben sem voltak rosszak), illetve a frissített megállapodással a képviselők jelentős részét meg lehetett nyugtatni a leginkább neuralgikus pont, az ír-északír határkérdés rendezésével kapcsolatban.
A választásra azonban így is szüksége van Johnsonnak, mert a szerződés általános alapelveit az alsóház október 22-én elfogadta ugyan, de a feszes ratifikációs menetrendet leszavazta, így a brit kormány kezdeményezte a Brexit határidejének újabb elhalasztását, ezúttal 2020. január 31-ig, amit az EU 27 tagállama október 29-én megszavazott. A brit parlament (a rendezetlen Brexit veszélyének elhárultával) ugyanaznap elfogadta a korábban háromszor leszavazott előrehozott választás kiírását a kialakult teljes politikai bénultság megszüntetése érdekében.
Így mostantól a legvalószínűbb kimenet, hogy a konzervatívok győzelme után megtörténik a kilépés az EU-ból, méghozzá rendezett formában. Ez azt jelenti, hogy egy évig szinte semmi lényeges sem változik az EU és az Egyesült Királyság viszonyában, kereskedelmi akadályok sem merülnek fel. Ez idő alatt (átmeneti időszak, "transition period") tető alá kell hoznia a feleknek egy új kereskedelmi megállapodást. Szakértők azonban a korábbi tapasztalatokra hivatkozva szinte teljesen egységesen azt gondolják, hogy ilyen rövid idő alatt lehetetlen kidolgozni az új szabályokat.
Vagyis a legvalószínűbb kimenet bekövetkezése esetén sem ér véget a Brexit-saga, de egy óriási lépéssel közelebb kerülünk hozzá.
Mivel a brit politikai élet kalandosabb, mint jó néhány hollywoodi akciófilm, ezért a legvalószínűbb forgatókönyvtől eltérő kimenetek valószínűsége sem elhanyagolható. A fő kérdéseket az ING az alábbiakban foglalta össze:
- Lehet-e még rendezetlen kilépés január végén?
- Megszakadhatnak-e a tárgyalások 2020 végén (az átmeneti periódus végén)?
- Lesz-e második Brexit referendum?
- Lesz-e skót függetlenségi népszavazás?
A fenti kérdések nagyrészt a mai választással dőlnek el. A választásnak (szintén az ING szerint) hét lehetséges kimenete van:
- nagy konzervatív többség,
- vékony tory többség,
- kisebbségi tory kormány, északír (DUP) támogatással,
- kisebbségi tory kormány külső támogatás nélkül,
- kisebbségi és törékeny munkáspárti kormány,
- kisebbségi, de stabil külső támogatottságú munkáspárti kormány,
- többségi munkáspárti kormány.
A januári hard Brexit esélye akkor magas, ha úgy nincs tory parlamenti többség, hogy közben mégis kormányt tud alakítani Johnson (3. és főleg a 4. eset).
Hasonlóképpen, a 2020 végén eredménytelenül véget érő átmeneti periódus forgatókönyve is ilyen választási eredmény mellett alakulhat ki.
A második Brexit-referendumnak és a skót függetlenségi szavazásnak csak baloldali győzelem esetén látják esélyét az ING elemzői.
A fentieket foglalja össze az alábbi táblázat:
És mi lesz a piacokon?
Mivel a piaci befektetők a bizonytalanságot és a rendezetlen Brexitet kedvelik a legkevésbé, ezért a legkedvezőbb fogadtatása a magabiztos konzervatív győzelemnek lenne, ami a leginkább világos jövőt biztosítja. Ugyanakkor ez nem csak a leginkább kívánatos, hanem a legvalószínűbb kimenet is. Ez azt jelenti, hogy csak viszonylag kevés kockázat árazódik ki, vagyis a piaci reakciók visszafogottabbak lehetnek. A leglepőbb és bizonytalanabb jövőt hozó kimenetek nagyobb piaci reakciókat válthatnak ki.
Emiatt a devizapiacon aszimmetrikusak a kockázatok. A jelenlegi 1,32 körüli dollár-font árfolyam kissé erősödhet konzervatív győzelem esetén (1,33-1,35), nagyobbat eshet azonban többségi kormányzó erő hiányában vagy vékony Labour többség esetén (1,26-1,24).
Címlapkép: Getty Images
