Első pillantásra úgy tűnik, hogy az alapigazság érvényesülhet a jegybank mai nem konvencionális programjánál. Eszerint az ilyen típusú eszközök csak magas kockázatok mellett hozhatnak érdemi eredményt. Ezen az átváltáson talán jól egyensúlyozott a jegybank: a programtól nem várható nagy ösztönző hatás - de legalább ártani is keveset fog.
Nagyon jó lenne, ha volna egy végleges megoldás a devizahitelesek ügyében, de az elmúlt két évben kiderült, hogy nincs ilyen - jelentette ki a Portfolio.hu-nak adott interjújában Varga Mihály, aki nyilatkozatában csapatának több új tagját is megnevezte. A nemrég hivatalba lépett nemzetgazdasági miniszter hozzátette: részekre bontott megoldások lehetségesek, és csak a meglévő eszközöket kell alkalmazni a devizaadósok esetében. A tárcavezető úgy látja, hogy a 10 százalékos rezsicsökkentést elviselte az energiaszektor és nagyon bízik abban, hogy sikerült az energiacégek profitját csökkenteni, ebben ugyanis szerinte még nagy tartalék volt. A miniszter az interjúban elismerte, hogy eddig a tervezettnél kevesebb bevétel származott a pénzügyi tranzakciós illetékből, de még korai lenne a kulcs megemeléséről beszélni. Összességében pedig rendben látja az idei költségvetést, ezért a kormány nem tervez újabb kiigazító csomagot. Ha azonban mégis szükség lesz rá, akkor még tavasszal elkészíti azt a túlzott deficit eljárás megszüntetése érdekében. A miniszter számára az egyik legfontosabb feladat a növekedés beindítása, hiszen ettől függ, hogy a kormány bevezeti-e szeptembertől a pedagógus életpályamodellt, vagy például jövőre a negatívadót vagy az új munkahelyvédelmi akciótervet, mellyel a közfoglalkoztatottakat céloznák. A nemzetgazdasági miniszter szerint a magyar jegybank alkalmazhatná az állampapírok másodpiaci vásárlásának eszközét.
Úgy tűnik, hogy a kormánynak több 100 milliárd forintos kiigazítást - és ezzel további gazdasági lassulást - kellene lenyelnie az idén ahhoz, hogy tarthassa az alaptörvénybe foglalt adósságszabályát. Az alternatív megoldások sem kecsegtetők. Recesszió, a szabály megkerülése, költségvetési trükközés. Vagy a növekedési csoda.
Különös helyzetbe kerülhet a magyar gazdaságpolitika az idén. A szomorú növekedési kilátások és a mélyre eső infláció hatására veszély fenyegeti azt az alkotmányba foglalt előírást, miszerint a GDP-arányos államadósság nem emelkedhet. Ezt úgy lehetne elkerülni, ha a gazdasági növekedés olyan magasra szökne, amilyet most senki nem jelez előre. Vagy marad a trükközés. Esetleg "megment" minket a recesszió.
Szakmai és erkölcsi alapja is lehetett az Európai Uniónak arra, hogy kemény feltételek mellett hajlandó csak kimenteni Ciprust. Ennek ellenére némi rosszindulattal elmondhatjuk, hogy alaposan elbántak a szigetországgal, és ebből a sokkból aligha áll fel egyhamar. Tanulság kis országok számára: akkor legyél EU-tag, ha elfogadod a játékszabályokat.
Az elemzők egyre inkább hajlanak arra, hogy a magyar gazdaság idén is zsugorodni fog, eközben a kormány továbbra is reálisnak tartja az éves átlagos 0,9%-os GDP-növekedést. Ennek teljesülését egy többnyire kevéssé figyelt statisztikai hatás is nehezíti.
Az elmúlt napok megszólalásaiból lassanként kiviláglik, hogy a gazdaságpolitika milyen eszközökkel akarja beindítani a gazdaság lefulladt motorját. A terv meglehetősen kockázatos.
Jövő héttől már nem Simor Andrásnak hívják a jegybank elnökét, és ilyenkor elkerülhetetlenül beköszönt az értékelések időszaka. Így volt ez hat éve is, és akkor is vállaltuk, hogy egy ilyen összegzés szükségképpen szelektív és szubjektív. Arra azonban most is kísérletet teszünk, hogy az értékelés során a "slágeresebb" politikai témák helyett a maradandó, hosszabb távon is fontos történéseket vegyük sorra. Milyen is volt tehát Simor András szakmai teljesítménye?
Még nem tért teljesen magához az ipar a válság óta Magyarországon, sőt, a tavaly recesszióval újra távolabb került a 2007-es termelési szinttől. Eközben óriási változások játszódnak le a szektorban: egyes ágazatok kilőttek, mások hatalmasat zuhantak. Mindez az ipar földrajzi szerkezetére is kihat, korábbi sikerrégiókban a termelés a kétharmadát sem éri el a válság előtti szintnek.
Még kedvező nemzetközi környezetben is képes volt arra a gazdaságpolitika, hogy a forintot rövid távú befektetők játékszerévé tegye. A kérdés adott: kell-e, lehet-e ilyen helyzetben tovább folytatni a kamatcsökkentést? A válasz nem egyértelmű, de a lehetőségeket számba véve adódik néhány következtetés az elmúlt hónapokban folytatott monetáris politikáról, különösképp annak kommunikációjáról.
Fokozódik az érdeklődés az iránt, hogy milyen eszközöket vet be a növekedés érdekében a monetáris politika. Néhány politikusi jelzés azt sejteti, hogy a nem konvencionális eszközöket a jegybankelnökváltás után a növekedési célok érdekében vetik be. De vajon mit is jelenthet ez igazából? Ezt tekintjük át kétrészes írásunk második felében.
A jegybankelnök-váltáshoz közeledve egyre inkább izgatja a piaci szereplőket, milyen irányba halad tovább a monetáris politika. A jegybankelnöki szék első számú várományosának tekintett Matolcsy György néhány nyilatkozata radikális váltásra, a nem konvencionális eszközök intenzív igénybe vételére utal. De vajon milyen esélyei vannak a jegybanki lazításnak? Kétrészes cikkünkben a monetáris enyhítés lehetőségeit és kockázatait vesszük sorra. Az első részben a további kamatcsökkentés, illetve a nem konvencionális intézkedések létjogosultságának indokait tekintjük át.
Mindenki igyekszik a saját szája íze szerint értelmezni, hogy az IMF bűnbánást tanúsítva jelezte: a válság során alábecsülte a költségvetési kiigazítások okozta áldozatokat. Egyesek szerint a nemzetközi szervezet nem hozzáértő, vagy esetleg gonosz is, de az biztos, hogy ha előbb észbe kap, akkor egészen máshogy kezelhettük volna a válságot, és kisebb szenvedés lett volna az osztályrészünk. Vagy nem.
Tankönyvszerűen teljesítjük az összes olyan feltételt, ami miatt egy kiigazításra kényszerülő gazdaságpolitika recesszióba döntheti a gazdaságot - erre a következtetésre juthatunk a neves harvardi professzor összegző írásának megállapításait olvasva.
Bár a politikai szereplők még csak nagyon érintőlegesen nyilatkoztak, sokan biztosra veszik: a kormánynak a márciusi MNB-elnökváltás után komoly szándékai vannak a jegybank mérlegében szereplő devizatartalékkal. De pontosan mi? - merül fel a kérdés, és erre csak a fejünket vakarhatjuk. Nagy csodákat ugyanis nem lehet tenni ezzel a devizaforrással - bajt viszont könnyen előidézhetünk vele.
A magyar gazdaság ma annak köszönheti a viszonylagos nyugalmat az európai adósságválság közepén, hogy ömlik a pénz a feltörekvő országok államkötvénypiacaira - köztük a hazaira is. Ennek egyik alapvető fundamentális oka az, hogy az alacsony növekedéssel, hatalmas adósságállománnyal (és alacsony kamatokkal) jellemezhető fejlett országhoz képest csábító befektetési terepnek tűnhet egy olyan térség, ahol az államadósság pályája fenntarthatóbbnak látszik. És hogy miért látszik fenntarthatóbbnak? Mert alacsonyabb az adósság szintje és magasabb a gazdasági növekedés. Általában. Csak nálunk nem.
A mostani csomaggal már összejöhet a jövő évi hiánycél, főleg akkor, ha a lépések növekedési hatásával kapcsolatos kormányzati optimizmus beigazolódik. A kormány részben a romló külső környezet, részben saját korábbi illúziói, részben pedig a hibás gazdaságpolitikai indítása miatt rohan a pénze után. És ebben a rohanásban tovább rombolja az üzleti bizalmat, a gazdasági kiszámíthatóságot.
Első pillantásra a ma bejelentett költségvetési csomag szerkezetileg jobb annál, mint amit előzetesen várni lehetett, ugyanakkor kisebb a szükségesnél, és az egyes lépéseket további végrehajtási kockázatok övezik.
Nem érez ellentmondást a friss inflációs előrejelzés és az általa is megszavazott szeptemberi újabb jegybanki kamatcsökkentés között a Monetáris Tanács két külső tagja: Gerhardt Ferenc és Kocziszky György. A Portfolio.hu-nak adott párhuzamos interjújukban hangsúlyozták: a testület a döntéseinél továbbra is egységesen elfogadja az inflációs célkövetést, mint módszert. Azt is érzékeltették azonban, hogy a mai megváltozott világban rugalmasabban kell értelmezni az inflációs célkövetés keretrendszerét. Mindketten jelezték, hogy azért vált lehetővé augusztusban és szeptemberben a kamatcsökkentés, mert az általuk figyelt piaci indikátorok, illetve a gazdasági kibocsátási rés helyzete és nagysága azt lehetővé tették. Ha ezekben nem következik be drámai változás például külföldi okok miatt, akkor folytatódhat a kamatcsökkentési sorozat.
Mindketten úgy látják, hogy bár egy, vagy két 25 bázispontos kamatcsökkentés még nem váltja meg a világot, de a lépések üzenete fontos és a hitelek olcsóbbá válásán keresztül hozzájárulhat a gazdasági növekedés élénküléséhez. A két jegybankár óvatos optimizmussal tekint a magyar kormány és az EU/IMF közötti egyeztetési folyamatra, szükségesnek tartja a megállapodás létrejöttét és nem látnak abban kockázatot, hogy már ezt megelőzően elindult a kamatcsökkentési sorozat. Az interjú során Gerhardt Ferenc külön hangsúlyozta: rendkívül óvatos monetáris politikát kell folytatni és ennek jegyében "békeidőben" nem mozoghat 25 bázispontosnál nagyobb mértékben egy-egy döntésnél az alapkamat. Véleménye szerint ez lehetővé teszi azt is, hogy ha utólag kiderül, hogy hibát követett el a Monetáris Tanács, akkor könnyebben lehet azt korrigálni.
Az adósságválság miatt a figyelem középpontjában Európa van, de ne feledkezzünk meg róla, hogy az Egyesült Államok költségvetési problémái mindmáig nem megoldottak - nyilatkozta Olivier Blanchard a Portfolio.hu-nak. A Nemzetközi Valutaalap főközgazdásza szerint számos európai országban túlságosan magas az adósság, aminek jelentős kockázatai vannak, éppen ezért nem kérdés, hogy csökkenteni kell az eladósodottságot. A feladat az, hogy megtalálják azt a középutat, ami már a finanszírozók számára is elfogadható konszolidációs ütem, de közben a társadalmi korlátok sem akadályozzák a program végrehajtását - figyelmeztetett Blanchard. Az eurózóna jövőjét illetően elmondta, az integrációban vagy előre vagy hátra kell lépni, de az biztos, hogy az eurózóna nem maradhat ott, ahol jelenleg van. Szerinte a fiskális integráció segíteni fog, de önmagában nem lesz elég, éppen ezért a makroprudenciális eszközök aktív használatára lesz szükség.
Ebben a hónapban is bővítettem, most Pepsit vettem. Eladtam a T. Rowe Price részvényeimet, amik után nem is kaptam...
Étkezési szokásaink fenntarthatatlanságára, valamint a modern ipari mezőgazdaság és fejlett társadalom túlfogyasztásához...
Az új termékfelelősségi irányelv elfogadásával több évtized után megújulnak a termékfelelősségi szabályok...
Végre eljött az igazi Black Friday napja is (annak ellenére, hogy már egy hónapja így reklámozzák a kereskedők...
A globális minimumadó törvény 2024. január 1-jei életbe lépésekor egyértelművé vált, hogy a törvény hatálya... 
Pulyka nélkül, de szakszervezettel, milliárdos bónusszal, Druckenmillerrel és Szabó Lászlóval búcsúztatjuk az évadot!... 
Alakul az új magyar gazdasági vezetés.
Nagyon gyengült ma az árfolyam.
Friss podcastünkben Molnár András, a PortfoLion Capital Partners vezetője volt a vendégünk.
