Csúcstechnológia a Hortobágy szélén: 40 milliárdos beruházás a hazai csirkeiparban

A Hortobágyi Nemzeti Park szélén vannak a cégcsoport telepei, ami konkrétan vizes élőhely, vonzza a vonuló madarakat. Ez az elhelyezkedés milyen kihívásokat, változásokat okoz a baromfitenyésztési ágazatukban?

Czinege László: A klímaváltozás miatt egyre hosszabb ideig vannak Európában a vadmadarak, már nem csak szezonálisan, amikor a tavaszi és őszi vonulási időszak van, ez pedig jelentősen megnehezíti a madárinfluenza elleni védekezést. A másik nagy probléma, hogy a telepeink viszonylag közel, 3-4-5 kilométeres távolságban vannak egymáshoz, ha egy telepen felüti a fejét a fertőzés, szinte képtelenség megvédeni a többit. 

Kovács Herman: Több mint 60 éven keresztül foglalkoztunk pulyka szülőpár tartással, ezért nagyon komoly járványvédelmi rendszert üzemeltettünk, de az elmúlt 3 évben folyamatosan a madárinfluenzával küzdöttük, nagyon sok telepünket érintette. Amit a tenyésztő cég kanadai telepein alkalmaznak, gyakorlatilag azt a járványvédelmi rendszert honosítottuk és használjuk azóta is. 2020-ban jött egy hullám, amikor viszont már az is kevés volt, és nem tudtuk menteni a telepeinket.

Mindezt mérlegelve hoznunk kellett egy döntést, hogy mit kezdjünk az üresen álló telepekkel, amiket nagyon kockázatos lett volna tenyészállománnyal újratelepíteni. Azokon a területeken, ahol az év nagy részében jelen van az influenza,

sokkal célszerűbb egy gyorsan forgó és hamar kiüríthető faj tenyésztése, ezért a telepeinket átállítjuk brojlercsirke-nevelésre.

A két baromfi forgási sebessége jelentősen eltér, egy szülőpár pulyka a növendék időszakban 28 hétig van az ólban, utána még 28 hétig a tojó állományban. Összességében 56 hétig termel, és ezidő alatt biztos, hogy találkozik a madárinfluenza betegséggel. A brojler csirke egy jóval rövidebb tartási idejű madár, 42 napon keresztül van az istállóban és ellenállóbb is a fertőzéssel szemben, mint a pulyka, főleg a tenyészpulyka. Ezek miatt kézenfekvő a váltás, de nagyon nehéz volt a döntés. 

A Horeca-szektor bezárásával erősen visszaesett a pulykafogyasztás, ami az újranyitás után sem emelkedett vissza, miközben a csirkehús egyre népszerűbb világszerte. Nem is várható, hogy a fogyasztók visszatérnek a pulykahúshoz?

Cz. L.: A pulykának önmagában a Covid tette be a kaput Európában, így Magyarországon is, a madárinfluenza a korábbihoz képest lényegesen markánsabb jelenléte pedig ezzel párhuzamosan zajlik 2019-20-tól napjainkig; ez a két hatás együtt nagyon erős volt. A pulyka sokkal fogékonyabb a betegségre, mint a csirke, ezért a szülőpár telepek is kiürítésre kerültek, de a még magasabb állategészségügyi státusszal rendelkező dédszülőpárokat tartó francia telepeken is megjelent a betegség.

Emiatt generálódott is egyfajta hiány a pulykapiacon, ami nagyjából beállt, de elmondható, hogy Európában jóval kisebb most a pulyka-előállítás, mint a járvány előtt. Közben a fogyasztók is alkalmazkodtak ehhez, akik áttértek az olcsóbb fehérjére. A csirkehús lett a mai emberek legfőbb tápláléka, ezt a legegyszerűbb és leggyorsabb elkészíteni, a többi húsfélét időigényesebb, nehezebb és költségesebb. 

Milyen volumennel terveznek?

K. H.: Első lépésként 8,4 millió napos madarat fogunk lehelyezni a 2025-ös év végére, ebből 8 milliót vágócsirkeként értékesítünk. Ezzel a mennyiséggel országos szinten is azonnal a palettán leszünk, de nincs gond az elhelyezéssel, megvan a felvevőpiac. Amennyiben a tervezett és megpályázott fejlesztéseink megvalósulnak, az éves kibocsátott volumenünk három éven belül megközelítheti a 20 milliót.

Mik a tartástechnológiai különbségek a pulyka és a brojler csirke esetében? Hogyan zajlik a telepek átállítása?

Cz. L.: A jelenleg üzemelő pulykatelepeket 2012-14-től folyamatosan felújítottuk és olyan új technológiákkal szereltük fel, amelyek zöme a brojlertartásban is alkalmazható. 15 telepen üzemelünk összesen 85 000 m²-en, az istállók átlagosan 1000 m²-esek, a teljes átállás ez év közepére valósul meg. 

A klímavezérlés mindkét állatfajnál ugyanaz, tulajdonképpen csak az etetőt és az itatót kellett cserélnünk. A telepeket minden esetben egy számítógép vezérli, ami az egész épület klímájáért, tehát a hűtéséért, fűtéséért, illetve szellőztetéséért felel. Az etetők és itatók kialakításának tervezésénél meg kellett határoznunk, hogy hány darab madarat szeretnénk elhelyezni az adott istállóba és azokat milyen testtömegen szeretnénk vágni. Ezután az épület méretei alapján a technológiai szakértők megtervezték, hogy hány etetőre és itatóra van szükség, azok hány sorban és milyen távolságban helyezkedjenek el egymástól.

Az etetés és az itatás automata rendszereken keresztült zajlik, emberi beavatkozásra nincs szükség.

Az etetés a saját takarmánykeverőnkből származó, saját receptúránk alapján összeállított takarmánnyal történik. Ugyanazt az alomanyagot használjuk, mint a pulykánál, fenyő gyalulóforgácsot, az állomány után keletkező trágya pedig egy gombakomposzt-készítéssel foglalkozó cégcsoporthoz kerül.

K. H.: Az évi 35-38 millió db naposcsibe a saját tyúkszülőpár-állományunk által megtojt tenyésztojásból a derecskei keltető üzemünkben kerül kikeltetésre, így a teljes tenyésztési- és keltetési folyamatot egy kézben tartva tudjuk biztosítani a magas minőséget, ami az eredményes brojlercsirke-előállítás egyik legfontosabb alapeleme. 

A fejlesztési koncepciónk része, hogy a jelenleg Hajdú-Bihar Vármegyében, a Hortobágyi Nemzeti Park vizes élőhelyeihez közel elhelyezkedő tyúk növendék- és tojótelepeinket kisebb, a madárinfluenzának kevésbé kitett régiókban elhelyezkedő egységekkel váltjuk ki. Elsősorban Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves, Nógrád és Jász-Nagykun-Szolnok Vármegyékben keresünk olyan helyeket, ahol biztonságosabban üzemeltethető tyúk szülőpár telepeket tudunk építeni. Emellett három zöldmezős, egyenként 2 milliós éves kibocsátású brojler-előállító telep megépítésével tervezzük elérni az éves 18-20 milliós vágócsirke-előállítást. 

Milyen arányban használnak megújuló energiát a telepek üzemeltetésénél?

K. H.: A megújuló energia egyelőre csak a teljes energiaigényünk 10-15%-át biztosítja, de vizsgáljuk a biogáz üzemek létesítésének lehetőségét, hiszen rengeteg híg- és szerves trágya áll a rendelkezésünkre. A napelemeket folyamatosan építjük, egy 200 kW-os elemparkokat telepítünk, valamint minden új pályázatunkban vállaltunk újabb megújuló energiaforrások kiépítését. Amennyire csak lehet, próbáljuk magunkat a fosszilis energiahordozókra alapuló energiaellátástól függetleníteni. 

Nagyon sok a szektorelhagyó, ami évek óta, de a jövőt nézve is komoly kihívás a mezőgazdaságban. A munkaerőhiány mekkora probléma a cégcsoportban, van merítési lehetőség az észak-alföldi régióban?

K. H.: Folyamatos létszámhiánnyal küzdünk, nemcsak a baromfi, hanem a többi állattenyésztő ágazatunkban, illetve az élelmiszeriparban és az építőiparban is. Az elmúlt időszakban 24 milliárdos beruházási csomagot hajtottunk végre 2 és fél év alatt, de már a korábbi fejlesztések is abba az irányba haladtak, hogy sokkal magasabb technológiai színvonalon, félig vagy teljesen automatizált berendezésekkel dolgozzunk. Ezeknek a működtetéséhez pedig már jóval magasabb szaktudással rendelkező munkaerőre van szükség. 

Az állattenyésztési szakmán kívül a műszaki területen - villanyszerelőkből, programozókból, mérnökökből, technikusokból - van egy nagyon jelentős hiány. Szoktuk is mondani, hogy az állattenyésztés is lassan műszaki területté válik, hiszen technológiák, gépek, robotok felügyelik a termelést, már nagyon minimális az a munka, ami az állatokkal kontaktban történik, bár arra is nagyon nagy szükség van.

Azok, akik elmennek, általában már nem akarnak az állattenyésztésben, sőt, még a mezőgazdaságban sem maradni, hiába kínálunk számukra hasonló, állatokkal való foglalkozási lehetőséget. Ennek egyik oka, hogy a Debrecen környékére mostanában települő jelentős ipari beruházások elszívják a munkára alkalmas munkaerőt, ezért vizsgáljuk a külföldi munkavállalók behozatalának lehetőségét is. Jelenleg a fiatal generáció sem akar az ágazatban dolgozni, hiszen a háztáji állattartás megszűnése végett szinte semmilyen otthonról hozott kötődése nincs a mai fiataloknak a haszonállatokhoz. 

Az országos átlagnál sokkal jelentősebb a régió bérpiaci kihívása, sokkal nagyobb mértékben nőnek a bérek,

ami már a 2023-ról 2024-re történő béremelésekben is megjelent, és a 2024-ről 2025-re történő emelésnél is folytatódott. Fel kell zárkóznunk az egyéb munkáltatói eszközökkel is, illetve többek között a vezetőfejlesztésben és a munkakörülmények javításában is versenyeznünk kell a vármegyébe betelepülő nagyobb nemzetközi cégekkel, amelyek látszólag vonzóbb szervezeti kultúrával és fejlettebb marketingeszközökkel bírnak. Igyekszünk olyan légkört teremteni és úgy foglalkozni a munkavállalóinkkal, hogy szeressenek nálunk dolgozni. 

Az élőmunka helyettesítése, kiváltása az új technológiákkal egyre több ágazatban jelent megoldást a munkaerő-hiányra. A cégcsoportnál milyen fejlesztések történtek az utóbbi időszakban ilyen téren?

Cz. L.: Korábban manuális tojófészkeket használtunk, amiket automata fészkekre cseréltük, ezzel megfelezve a munkaerőigényt. Óriási változás volt a cég életében, hogy a korábbi 100 fő gondozó helyett 50 fő is el tudja látni a feladatot. A derecskei keltető beruházásunknál is 15 fővel kevesebben látják el ugyanazt a mennyiségű keltetett napost, mint korábban. Ezek az automata rendszerek mind elősegítik, hogy egy kicsit kevesebb munkaerővel tudjunk dolgozni. Nyilván van egy bűvös határ, mert ember nélkül még nem tud üzemelni az állattenyésztés.

A 15 régi istállónk majdnem 15 féle épülettípust is jelent, így ezekben nagyon nehéz olyan egységes automata technológiákat alkalmazni, mint például a csirkekombájn, vagy az automata felszedő. A három új brojlertelepünk már egységes és sokkal jobban automatizálható lesz. A takarításnál például a mosórobot alkalmazása sokkal egyszerűbb lesz az új telepeken, illetve az épületek kialakítása is olyan, hogy beférjenek a csirkekombájnok, amivel szintén élő munkaerőt tudunk spórolni, és gyorsítani tudjuk a forgást.

Nem mindegy, hogy három nap alatt szállítják el a csirkéket a telepről, vagy egy nap alatt.

Ezekkel az automata eszközökkel viszont jelentősen gyorsítható a folyamat, és több idő fog rendelkezésre állni a tisztításra, hiszen nagyon fontos kérdés, hogy két betelepített állomány között megfelelően ki tudjuk-e takarítani az ólakat, azok meg tudnak-e száradni, és járványvédelmileg tényleg kifogástalan állapotban tudjuk-e az új csapatot betelepíteni. Mindig ezzel az idővel futunk versenyt, de a standardizált, tökéletes padozattal ellátott épületekben sokkal zökkenőmentesebben és nagyobb biztonsággal tudjuk ezt megvalósítani.

Terveznek további új telepeket is, vagy elsősorban a meglévők felzárkóztatásán van a hangsúly?

K. H.: Egyelőre három új brojlertelepet, illetve összesen nyolc új tojó és szülőpár tyúktelepet tervezünk építeni, közben pedig az összes meglévő épület színvonalát évről évre egy kicsit tovább javítani ahhoz, hogy ezt az új funkciót minél hatékonyabban betöltsék. Természetesen energetikailag és technológiailag is rá kell majd fejlesztenünk, olyan szintre kell hozni a meglévő telepeinket, hogy a mai kornak megfelelő automata rendszerbe be tudjuk illeszteni. Maga az átalakítás nem olyan borzasztóan nagy összeg, a beruházás viszont nagyobb lélegzetvételű, 40 milliárd Ft.

Az állatállomány fenntartásához jó minőségű takarmányra van szükség, amihez szinte kézenfekvő egy saját keverőüzem, ahol lehet kísérletezni, hogy az adott fajnál milyen összetételű táp tud a legjobban hasznosulni. Alkalmaznak ezekben a folyamatokban precíziós megoldásokat?

K. H.: Amit kiemelnék, hogy a premixeket és a tápokat saját receptúra alapján gyártjuk. Évtizedek óta értékesítünk külső partnerek felé is naposcsibét és azon kívül, hogy a takarmánykeverőnk a kapacitásai nagyjából ⅔-ával a belső integrációt látja el, a további ⅓-dal külső piacokon is jelen vagyunk, ahol a legnagyobb partnereink szintén brojler csirkések.

Nagyon sok esetben fordul elő, hogy a NAGISZ csirkét NAGISZ takarmánnyal takarmányozzák külsősök.

Erre a több évtizedes tapasztalatra alapozva kezdtük el a brojlernevelést saját csirkével és saját táppal. Pont ez az egy láncszem hiányzott, hogy be tudjuk mutatni a saját kísérleteink révén a nálunk élesben történő termeléssel, hogy a takarmányunk milyen mutatókra képes. 

Cz. L.: Ez egy folyamatosan fejlesztendő szellemi termék, most is folytatunk kísérleteket, hogy az állat számára legideálisabb beltartalmat megtaláljuk. Nagyon komoly fejlesztés előzi meg, ha valahol egy vagy két forintot sikerül megspórolnunk takarmány- vagy csirkekilogrammonként. Ehhez hozzátenném, hogy a biológia mindig más és más, ehhez alkalmazkodnunk kell, és folyamatosan adaptálni szükséges a technológiai folyamatainkat.

Mivel a csirke jelentős mennyiségű takarmányt fogyaszt, fontos, hogy nyomon tudjuk követni az egész folyamatot. Brojler csirkék esetén 1 kilogramm testtömeg-gyarapodáshoz körülbelül 1,5-1,55 kilogramm takarmány szükséges.

A takarmányköltség a csirke teljes előállítási költségének mintegy 58-60%-át teszi ki, így tényleg nem elhanyagolható, hogy milyen minőségű és összetételű takarmányt biztosítunk számukra.

Az elmúlt pályázati ciklusban 30%-kal sikerült növelnünk a takarmánykeverő kapacitásait. Az elmúlt évtizedekben végrehajtott fejlesztések során mindig igyekeztünk mindent megtenni, hogy a lehető legmodernebb technológiával dolgozhassunk: a takarmány-előállítás során például többféle precíziós technológiát alkalmazunk, hogy a lehető legpontosabban adagolhassuk a szükséges alapanyagokat.

A folyamatos fejlesztések és a technológiai újítások révén, mint a mikrokomponens adagolók és a gépsor modernizációja, egyre jobb eredményeket tudunk elérni, ami hosszú távon komoly potenciált jelent. A precíziós gazdálkodás tehát nemcsak a hatékonyságot növeli, hanem biztosítja a fenntartható fejlődést is, ezért törekszünk arra, hogy minél több területen alkalmazzuk ezeket a technológiai megoldásokat.

címlapkép: NAGISZ Csoport

A cikk megjelenését a NAGISZ Csoport támogatta.