Az Európai Unió Tanácsa 2021 februárjában fogadta el a Helyreállítási és Rezilienciaépítési/Ellenállóképességi Eszköz (Recovery and Resilience Facility, a továbbiakban RRF) létrehozásáról szóló rendeletet. Az Eszköz célja a koronavírus járvány gazdasági és társadalmi hatásainak csökkentése. Mindez a “Next Generation EU” (NGEU) elnevezésű helyreállítási terv keretében valósul meg, melyet 2020 nyarán hoztak létre az uniós vezetők. Az NGEU az EU 2021-2027-es időszakra szóló hétéves költségvetését 750 milliárd euróval egészíti ki, melyre az összes uniós tagállam jogosult kölcsönök és segélyek formájában.
Az NGEU működésének lényege, hogy létrehozásával az Európai Bizottság felhatalmazást kapott arra, hogy maximum 750 milliárd euró értékben hitelt vegyen fel a tőkepiacokon. Az NGEU forrásai hét különböző programon keresztül kerülnek kifizetésre kölcsönök (360 milliárd euró) és vissza nem térítendő támogatások formájában (390 milliárd euró). Ezek a programok a már említett RRF, a REACT-EU, a Horizont Európa, az InvestEU program, a vidékfejlesztés, az Igazságos Átmenet Alap és a RescEU program. Közülük az NGEU legnagyobb részét az RRF teszi ki, 672,5 milliárd euróval.
Az RRF keretében a kifizetéseket az EU 2026 végéig tudja biztosítani a tagállamok számára. Ez a határidő igencsak szűkösnek mondható, különösen azoknak az országoknak a számára, melyek még nem teljesítették a kifizetéshez szükséges feltételeket. Magyarország is ebben a cipőben jár, de lássuk, hogyan jutott el idáig. Az RRF értelmében minden tagállamnak egy nemzeti tervet kellett készítenie, amelyben megjelölte azokat a célokat, amelyeket a forrásokból teljesít majd. E tervek megvalósulását a Bizottság és a Tanács értékeli, és a támogatások vagy kölcsönök kifizetését ezekhez köti. Az RRF különlegessége, hogy megvan benne a kikényszerítés lehetősége, amennyiben az EU különféle, akár jogállami feltételekhez is kötheti a pénzek kifizetését.
Ez történt Magyarország esetében is. A 2022 őszén folytatott EU-magyar kormány párbeszéd közepette – mely elsősorban a költségvetési eljárás során támasztott mérföldkövek teljesítéséről szólt – a Bizottság másfél év után elfogadásra ajánlotta a magyar helyreállítási tervet azzal a feltétellel, hogy az ország teljesíti a 27, úgynevezett szupermérföldkövet. Ezek nagyrészt megfelelnek a költségvetési eljárás keretében megfogalmazott 17 mérföldkőnek, de kiegészültek számos új vállalással, melyek főként a bírói függetlenséget érintik, valamint a korrupcióra irányuló standard ellenőrzési és kontrollintézkedéseket tartalmazzák. A Bizottságnak a helyreállítási tervre vonatkozó javaslatát az Állandó Képviselők Bizottságának december 12-i ülése is megerősítette, és 2023. március végéig adott határidőt Magyarországnak arra, hogy a kifizetéshez szükséges reformokat végrehajtsa.
Magyarország 5,8 milliárd euró vissza nem térítendő támogatásra számíthat az RRF-ből, amennyiben teljesíti a szükséges követelményeket. Ez az összeg az ország 2021-es GDP-jének 3,77%-a. Bár a magyar hatóságok dolgoznak a különféle mérföldkövek megvalósításán, és néhány intézkedést az Országgyűlés már el is fogadott (például az igazságügyi csomagot), a Bizottság egyelőre nem adott hírt arról, hogy a reformok elégségesek-e, így a kormány pénzt nem látott ebből a tarsolyból. Ráadásul a mérföldköveket nem csak a Bizottsággal, hanem a tagállamokkal is el kell fogadtatni, így az egész folyamat lassú és nehézkes, ezért is tűnik olyan közelinek a 2026-os határidő.
GDP arányosan a legtöbb támogatást a déli, valamint a keleti uniós tagállamok kapják. Görögország a GDP-je 16,68%-ának megfelelő összeget, Románia 12,15%-ot, Horvátország 11,01%-ot, Olaszország 10,79%-et, Bulgária 9,23%-ot. Ezzel szemben a Luxemburgnak járó támogatás csupán az ország GDP-jének 0,11%-át teszi ki. Az alsó szegmensben helyezkedik még el Írország 0,23%-kal, Dánia 0,46%-kal, valamint Hollandia 0,55%-kal. A legtöbb ország esetében már megkezdődött a támogatások folyósítása, de Magyarország mellett még négy tagállam vár az NGEU RRF pénzekre: Hollandia, Írország, Lengyelország és Svédország. Ahogy Magyarország esetebén, úgy ezekben az országokban sem sikerült egyelőre megfelelően teljesíteni a helyreállítási tervükben szereplő mérföldköveket.
Azok a tagállamok, amelyek már megkapták a támogatás vagy a kölcsön egy részét, jelentős piaci előnyhöz juthatnak, azonban nem mindegy, mire fordítják a szóban forgó összegeket.
A helyreállítási alapokból befolyó összeget hivatalosan reformokra, és olyan befektetésekre kell költenie a tagállamoknak, melyek a gazdasági és társadalmi fenntarthatóságot és ellenállóképességet, valamint a zöld és a digitális átmenetet szolgálják. Ez utóbbi cél elérése érdekében minden tagállamnak a helyreállítási és alkalmazkodási tervében szereplő kiadások legalább 37%-át különböző klímavédelmi célokhoz hozzájáruló intézkedésekre, a kiadások legalább 20%-át pedig digitális célokra kell fordítania. Ezen kívül a társadalmi nemek egyenlőségét, valamint gyermekekre és ifjúságra fókuszáló intézkedéseket is előtérbe kellett helyezniük a tagállamoknak nemzeti terveik elkészítésekor, így a pénzeket is ezeknek a céloknak megfelelően kell majd elkölteniük. A helyreállítási alapokat szabályozó rendelet ezeket a célokat hat pillérre osztja: ezek a zöld átmenet, a digitális átalakulás, az okos és fenntartható növekedés, a társadalmi és területi kohézió, az egészségügyi, gazdasági, társadalmi és intézményi ellenállóképesség a különféle válságokkal szemben, és végül a következő generációkért hozott szakpolitikai döntések.
Bár a források elosztása a fenti szabályok szerint történik, minden tagállam maga dönti el, hogy a megadott keretek között mozogva mire költi a pénzét. Spanyolország a vállalt mérföldköveinek háromnegyedét már teljesítette, a negyedik kifizetési hullámnál tart, és összesen az őt megillető 69,5 milliárd eurónak több, mint a felét megkapta. A felvett összegek legnagyobb részét szinte ugyanolyan arányban a fenntartható növekedés és a válságokkal szembeni ellenállás pillérébe forgatta, de jelentős összeget költött területi kohézióra és a zöld átmenetre is. Olaszország nem csak vissza nem térítendő támogatást, hanem kölcsönt is kapott, és már három kifizetési körön túl van. Támogatásainak csaknem felét, 28,9 milliárd eurót, és a felvett kölcsöne mintegy egyharmadát, 37,9 milliárd eurót, már megkapta. A befolyt összeg legnagyobb részét a gazdasági növekedés pillérébe forgatta be, ezt követte az egészségügy és a válságokkal szembeni ellenállóság pillére, majd a társadalmi-területi kohézió és a zöld átmenet. A spanyolokon és az olaszokon kívül a szlovákoknak, a portugáloknak és a görögöknek is több körben utalt már az EU, míg a németek vagy a belgák csak egy kör előfinanszírozást kaptak eddig.
Magyarország a Helyreállítási és Alkalmazkodási Tervében kilenc komponensét jelöli meg a források felhasználásának. Ezek a demográfia és köznevelés, a magasan képzett, versenyképes munkaerő, a felzárkózó települések, a vízgazdálkodás, a fenntartható, zöld közlekedés, a zöld átállás az energetika területén, a körforgásos gazdaságra való átállás, az egészségügy, valamint az állam- és közigazgatás területe.
Kérdéses egyelőre, hogy mikor lesz alkalma a magyar kormánynak felhasználni az NGEU keretében érkező pénzeket ezekre a célokra.
Bár az EU-nak való megfelelés miatt létrehozott néhány hatóság már megkezdte működését, ezáltal bizonyos mérföldöveink már látszólag megvalósultak (például a korábban már említett igazságügyi reformcsomag), a Bizottságtól még nem érkezett hivatalos megerősítés arról, hogy bármelyik mérföldkövet is teljesítettnek tekintené. A 2023 július 5-én publikált jogállamisági jelentés szerint Magyarország néhány vállalás tekintetében teljesítette az uniós elvásárokat, például az igazságszolgáltatás függetlenségét illetően, és a legfelsőbb bíróságon az ügyelosztás átláthatóságának fokozásában. Azonban más ügyek kapcsán továbbra is elmarasztalta a Bizottság az országot, többek között az igazságszolgáltatás egyéb területeinek problémái, a korrupcióellenes fellépés elégtelensége, a lobbizás és az egységes piacot sértő jogi gyakorlatok miatt. Ezek alapján a jogállamisági jelentés sem sugallja azt, hogy az EU a kifizetések megindításához elégséges mértékűnek ítélné az eddigi magyar reformokat.
A kifizetési mizéria pikantériája, hogy 2024 második felében Magyarország fogja az EU Tanács elnökségének szerepét betölteni, mely által nagyobb befolyása lesz majd az uniós agenda alakítására. A magyar EU elnökség közeledte nyomás alá helyezheti mind Magyarországot, mind pedig az EU-t az uniós pénzekről szóló vitában: valószínűleg még tovább fokozná a feszültséget a két fél között az, ha éppen a soros elnökséget betöltő ország addigra sem kapná meg az NGEU által finanszírozott helyreállítási alapokból rá eső uniós pénzek legalább egy részét.
Czina Veronika az ELKH Közgazdaság- és Regionális tudományi Kutatóközpont Világgazdasági Intézetének Tudományos munkatársa.
A cikk a szerző véleményét tükrözi, amely nem feltétlenül esik egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával.
Címlapkép forrása: Stadtratte via Getty Images
