Macron végre új társával építheti Európát

Nagy reményekkel tekint az Európai Unió a Franciaország és az új német vezetés közötti együttműködés lehetőségeire. Friedrich Merz és Emmanuel Macron számos stratégiai kérdésben egyetértenek, de a Politico összehasonlítása szerint még mindig vannak területek, ahol nem teljes az összhang.

Amennyiben elfoglalja a kancellári pozíciót, Merz első hivatalos útja várhatóan Párizsba vezet majd. A lap értesülései szerint erre már május 7-én sor kerülhet. A franciák abban reménykednek, hogy

Macron végre valódi partnerre talál az európai álmok megvalósításához.

A legnagyobb egyetértés a védelmi kiadások növelésének terén várható. A német adósságfék eltörlését nagy örömmel fogadták a franciák, és Macronnak régóta célja a „stratégiai függetlenség” megteremtése a kontinensen. Merz aktív munkát ígért az európai védelmi közösség kialakításában, sőt még a nukleáris elrettentő képesség fejlesztésétől sem zárkózott el.

Érdemi együttműködést remélnek a transzatlanti kapcsolatok kiegyensúlyozásában is. Míg az előző német kormányzat szinte automatikusan az Egyesült Államokra hagyatkozott a legtöbb geopolitikai kérdésben, Merz már a választási győzelme éjszakáján a nagyobb európai önállóság mellett nyilatkozott.

Bár Merz erős NATO-elkötelezettséggel rendelkezik, Donald Trump amerikai elnök vámháborúi és bizonytalan külpolitikája nyomán egyre jobban felértékelődtek az EU versenyképességi törekvései. Ebben Merz és Macron is egyetértenek:

lazítani kell a szabályozásokat, hogy a kontinens technológiai szektora valódi alternatívává nőhessen az amerikai szolgáltatókkal szemben.

Az energiaügyekben azonban már elképzelhető némi egyet nem értés. Macron minden áron előnyben részesítené a francia atomipart, és azt szeretné, ha az uniós zöldtámogatásokból is részesülne. Ezzel szemben a korábbi német vezetés igyekezett távol tartani magát az atomenergiától.

A franciák ráadásul késleltetik az első nagyszabású európai hidrogénvezeték megépítését, amely a spanyol és portugál energiaforrásokat kötné össze Németországgal. Macron szerencséje, hogy Merz nem a zöld átállást, hanem inkább a versenyképesség növelését tekinti prioritásnak – így, ha a francia atomenergia valóban versenyképesnek bizonyul, nem várható ellenállás a részéről.

Komolyabb vitapont lehet az EU és a dél-amerikai Mercosur-országok közötti kereskedelmi megállapodás. Macron elsősorban azért ellenzi a szerződést, mert a lazább szabályozás szerint működő brazil és argentin agráripar hátrányos helyzetbe hozhatja a francia gazdákat.

Macront ugyanakkor nemcsak a belpolitikai kényszerek, hanem Trump vámháborúja is arra sarkallhatják, hogy végül átengedje a megállapodást, amely már 2024 óta az Európai Tanács és a Parlament jóváhagyására vár.

A legélesebb nézetkülönbség valószínűleg a közös uniós hitelfelvétel kérdésében lehet. Merz bár 500 milliárd eurós gazdaságélénkítő és védelmi programot hirdetett meg, a közös uniós adósság finanszírozása leginkább Németországot terhelné, a kisebb tagállamok javára.

Macron szerint ez is szükséges löket lenne ahhoz, hogy Európa valóban beinduljon és gyorsan felzárkózzon globális versenytársaihoz. Ez azonban komoly politikai kockázatot jelentene Merz számára, akinek így is meg kell erősítenie pozícióját Németországban. Ezért időre van szüksége, mielőtt újabb nagy léptékű programokat hirdetne – de ha sikerül hatékonyabb beszerzési vagy fegyverbeszerzési rendszerek kialakítani, az jó alapot teremthet a kompromisszumnak.

Címlapkép forrása: Shutterstock