Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.
A kereskedelmi műholdak nagy felbontású fotói ma már bárki által megvehetőek online, közepes minőségű képeket pedig már a Google Earth segítségével is el tudunk ingyenesen érni. Így az ember meglepően precíz adatokhoz juthat pár kattintással olyan kérdésekben, mint hogy melyik országban mennyi kábítószert termelnek? Hogyan? Infravörös tartományban a cannabis és a kokacserje is egyedi színnel bír. Megtudhatjuk a földfelület változásai alapján, hogy mennyi fát vágtak ki Brazíliában. Mekkora területet érint belvíz Lengyelországban, vagy az aszály hazánkban. Vagy épp azt, hogy a városi szétterülés folyamata hogyan teszi tönkre hagyományos tájainkat. A modern földrajztudomány kiváló eszköze a távérzékelés.
A kereskedelmi forgalomban kapható – kis szerencsével ingyenesen is elérhető – műholdképek alapján azt is megtudhatjuk - csupán némi türelem kérdése -, hogy egy-egy laktanyákban hány harckocsi áll. Konkrét bázisok felvételei alapján az olvasó is betekintést kaphat abba, hogyan érezhette magát egy hírszerző a műholdas kémkedés hőskorában, a hetvenes években.
Mennyi harckocsija volt Oroszországnak a háború előtt? 3500? 5700? 13000?
Valójában mind a három válasz helyes. Hisz az első a csapatoknál lévő, a zászlóaljaknál használt járművek száma, a második értékbe bele vannak kalkulálva a gyorsan mozgósítható tartalékokban lévő eszközök is. Az utolsóba pedig bele vannak számolva még a 40 éve szibériai bázisokon pusztuló T-55-ösök és a felvonulásokra használt T-34-esek is.
Oroszországnak 2013-14 során kb. 10000 harckocsija volt 20 tároló terephelyen és a laktanyákban. 3030 db harckocsi volt hadrendben a hadsereg alakulatainál és további 250 a tengerészgyalogságnál (Morszkaja Pihota - haditengerészeti gyalogság), valamint évente néhány százas mennyiség felújítás alatt volt javítóüzemekben. Tehát az orosz haderő papíron ~13000 harckocsival bírt. Ugyanakkor ez a szám becsapós, mert ebben benne vannak a bontásra ítélt, de még nem beolvasztott járművek is.
Fontos kiemelni, hogy a raktári 10000-ből 5300 db valójában az ősöreg, hadihasználatra alig alkalmas T–55AM és T–62M, valamint 2000 db elavult T–64 típusok közé tartozik és egy részük már a megsemmisítésre vár. Tehát mindössze 2700 db T–72 és T–80 változat volt a raktári készlet többé-kevésbé modern része. A járművek állapota nem a típus, hanem az adott bázis felszereltségének kérdése. Így teljesen jó állapotú „pöccre induló” T–55 pont úgy található, mint teljesen szétrohadt, alkatrész-kannibalizáció miatt hiányos T–80. A központi harckocsitároló bázisokban (ЦТРБ- Центральная танковая резервная база) ömlesztve lerakott harckocsik többségének elég rossz az állapota. Ezek jelentik a stratégiai tartalékot és ipari javítást igényelnek bevetés előtt. A 9 fegyvertároló és javító telephelyen (БХиРВТ- База для хранения и ремонта вооружения и военной техники) tárolt gépek szerencsésebbek voltak, hisz itt karbantartó rendszerek is voltak. Ezeken dandáronként 40 harckocsi és számos egyéb páncélos várja a mozgósítást (gyors tartalék). Azonban mindössze az összes jármű tizedének jutottak zárt tárolók, ez főleg a jelcini éra hagyatéka.
Ez egyébként az USA-ban is hasonlóan történik. Mindössze ott van erőforrás a járművek időnkénti átnézésére és a sivatagi levegő jóval kedvezőbb a raktárban pihenő 3500 db M1 Abrams harckocsi számára. M1 harckocsiból egyébként 2831 db van aktív hadrendben.
A 2012-es haderőreformban azt tervezték, hogy majd a legrégebbi páncélosokat T–14 Armata harckocsikra cserélik az orosz haderőben. 2012 után így nagy számú harckocsit értékesítettek (pl. Szíriának), vagy semmisítettek meg. Gyakori volt az is, hogy kannibalizációval 2-3 hibás harckocsiból raktak össze egy működőt. Ugyanakkor a T–14-et máig nem képes az orosz ipar sorozatgyártani nagy tételben a technológiai szankciók miatt. Így a háború előtt a raktári járművek száma 6000 db körülire csökkent.
Ebből legfeljebb 4000, ami felújítással bevethetővé tehető, a többi a műholdképek tanulsága szerint tragikus állapotú, sokról a torony vagy épp a motortér tetőpáncélja hiányzik. Sok bázis, alakulat és üzem Patyomkin falu jelleget öltött korábban. Azaz a lerakott járművek és eszközök legjobbjai voltak a látható helyeken és beljebb az egyre romosabbak, így aztán az orosz vezetést is megtéveszthették a nyers mennyiségi kimutatások.
A 2022-es támadás előtti utolsó hivatalos adatok szerint 2030db T–72B, 250db T–80, 417db T–90 volt a csapatoknál. Százas mennyiségű T–72B és T–80 állt felújítás és átadás alatt 2020 és 2021 során, így 2022 februárjára 400-ra nőhetett a T–80-k száma elméletileg. Tehát 3030 harckocsi volt a 192 zászlóalj harccsoportban és a dandároknál. Sok forrás tévesen a 2Sz25 Szprut, 2Sz9 Nona és 2Sz31 Vena önjáró lövegeket is ide sorolta, de azok nem harckocsik. Valamint az egyéb fegyvernemek is rendelkeztek kisebb számú páncélossal.
A civil műholdképek alapján a bázisokon látható járművek száma gyorsan fogy. 2022 eleje óta nagyságrendileg 1500 harckocsi és 400 önjáró löveg tűnt el a raktárakból. Ebben benne vannak a gyorsan mozgósítható, klimatizáltan tárolható harckocsik. Valamint az első adag abból a 800 db T–62-ből és T–80-ból, melyek ipari javítására kötelezte a Kreml az Nyizsnyij Tagil-i és omszki gyárakat a veszteségek pótlására. Az Ulan-Ude határában álló bázison is ekkor kezdtek elfogyni a T-80 harckocsik (51°53'46.1"N 107°31'43.3"E).
Az Oryx nevű holland szakportál gyűjtésében 2000 kilőtt vagy hiba miatt kiesett, esetleg hátrahagyott orosz harckocsi szerepel, melyeket fotók, légifelvételek alapján azonosítottak. Az így felmért esetekből azonban 378 bejegyzés nem meggyőző, így érdemes csak 1600-t figyelembe venni.
Fontos kiemelni, hogy ez nem mind harci veszteség, a műszaki hiba miatt használhatatlanná vált járművek is benne szerepelnek.
Látható, hogy az Oryx módszerének szűrt eredménye, valamint a harckocsiraktárakból kivont és a felújításra berendelt járművek száma igen közelíti egymást (1500 és 1600). Tehát nagy bizonyossággal állíthatjuk, hogy az orosz harckocsiveszteségek minimuma 1500 db, a műszaki okok miatt használhatatlanná vált harckocsikkal együtt ez a szám ennél jóval nagyobb lehet; 1800 és 2200 közötti szám reális. Márpedig a hiba miatt elvesztett járművek mennyisége nagy, a rossz tárolás és az elégtelen létszámú karbantartó alakulatok okán. Ez egyébként nem orosz sajátosság, a 2007-es válság után a legtöbb ország spórolt a karbantartáson, így a németek is.
Az ukránok 3637 orosz harckocsi kilövését jelentették, amely szám nyilván túlzó. Egyrészt az ukrán kormány sikereket akar felmutatni, másrészt harcmezőn normális jelenség az úgynevezett „túljelentés”. Pl. amikor két ukrán század egymáshoz közel harcol és megsemmisül egy orosz harckocsi, akkor ezt mindkét alakulat jelenti és így duplikálóik a szám, erre a jelenségre már a második világháborúban is felfigyeltek.
Az orosz tüzérség veszteségei (beleértve a műszaki hibák miatt tönkrement járműveket) is ilyen magasak. A 20 telephelyen az ott tárolt tüzérségi önjáró löveg-típusok (pl. 2Sz7 Pion) közel negyede került reaktiválásra és több ezer vontatott löveg is. A légvédelmi eszközöket tároló és javító telephelyek (База хранения и ремонта техники противовоздушной обороны) esetében a fogyás kisebb, de a kannibalizáció itt is általános.
Azt is fontos kiemelni, hogy Oroszország nem vetheti be minden harckocsiját Ukrajnában, hisz azok egy része a Kuril-szigeteken, a kínai határon és a georgiai megszállt területeken állomásoznak. Tehát a Kreml szabad tartaléka 1500 közepesen korszerű és legalább ennyi elavult harckocsira tehető.
Ukrajnának is hasonló problémái vannak
Ukrajnában még az orosznál is rosszabb volt a tárolási helyzet, a megöröklött 2345 db T–64 harckocsiból csak 720 volt működőképes 2020-ra, T–80-ból csak 80 db, a T–72-ből kevesebb, mint 600 db volt használható. Ehhez jött még a néhány tucat 1992 után gyártott/átalakított jármű, mint a T–84 Oplot és a T–72UA. Összesen – a nyilvánosan elérhető források alapján – tehát 1400 körül lehetett az éppen bevethető harckocsik száma 2022 elején.
Az Ukrán Szárazföldi Erők a háború első napjaiban viszonylag kevés harckocsit vesztettek, mivel elkerülték az orosz páncélosokkal való nyílt összecsapást. Később azonban, főleg 2022 nyarától egyre gyakrabban kerültek bevetésre nyílt csatákban az ellentámadások során és nőni kezdtek a páncélos-veszteségek. Így az Oryx becslései szerint 558 db harckocsit vesztettek, többnyire T-64-eseket.
Ugyanakkor Ukrajna kapott több mint 500 új harckocsit. 31 régi T–72A-t és 344 T–72M-t a volt Varsói Szerződés (VSZ) országokból és a Balkánról, valamint Marokkóból legalább 20db T–72B-t és 60db lengyel PT–91-t, ami egy némileg továbbfejlesztett T–72M. Ehhez jön még az eddig leszállított 30db régi Leopard 2A4 és 21db újabb Leopard 2A6. A média gyakran tévesen ide számította a 40db AMX-10RC járművet, de azok valójában nehéz felderítő páncélgépkocsik, nem harckocsik.
Továbbá a háború első felében számos orosz harckocsit zsákmányoltak az ukrán csapatok, amelyeknek egyszerűen műszaki hiba miatt, vagy pl. taposóaknák miatti lánctalpszakadás révén maradtak hátra. Ez összesen 300 db T–72-t, 148 db T–80-t és legfeljebb 15 db T–90-t jelent, azonban ezeknek csak egy része volt olyan állapotban, hogy azokat újra használni lehessen.
Így a jelenleg zajló offenzíva előtt nagyságrendileg 300-350 db T–64-vel, néhány tucat modern (Leopard, T–90) harckocsival és a T–72 mindenféle változataiból összesen 1000db járművel bírt. Így jelenleg legfeljebb 1400 harckocsival számolhat Kijev, de a ténylegesen bevethető járművek száma jóval kevesebb: 1000 környékén lehet mostanra, hiszen a műszaki hibák az öreg ukrán páncélosokat sem kímélhették jobban, mint orosz társaikat.
Összegzés
Tehát azok az állítások, amelyek szerint akár Ukrajna, akár Oroszország kifogyóban van a harckocsikból, erős túlzások. Összegezve Oroszország kb. 2200, Ukrajna kb. 600 harckocsit vesztett a műszaki okok miatt leírt egységekkel együtt. Ugyanakkor Oroszországnak 2700 modernebb és 3000 elavult harckocsija van raktáron, amelyek ipari javítással bevethetővé tehetőek. Ezek közel felét lehetne bevetni, a többire szükség van jelenlegi állomáshelyeiken.
Ukrajna veszteségei meghaladják a nyugatról kapott utánpótlás ütemét, azonban ők valamennyi harckocsijukat bevethetik szükség esetén. Tehát mindkét fél további 3 évre elegendő harckocsival rendelkezik, figyelembe véve az orosz gyártási-felújítási kapacitásokat és a NATO Ukrajna felé irányuló utánpótlását.
Valójában a páncélos alakulatoknál hamarabb fog mindkét hadviselő esetében a tüzérség kifogyni az eszközökből - no nem a veszteségek, hanem az intenzív használat miatti csőkopás révén.
EZ ITT AZ ON THE OTHER HAND, A PORTFOLIO VÉLEMÉNY ROVATA.
A cikk a szerző véleményét tükrözi, amely nem feltétlenül esik egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el cikkét a velemeny@portfolio.hu címre. A Portfolio Vélemény rovata az On The Other Hand. A megjelent cikkek itt olvashatók.
A szerző a KRTK Regionális Kutatások Intézetének munkatársa
Címlapkép: orosz T-72B3-as és T-14 Armata harckocsik készülnek a 2020-as Győzelem Napján tartott parádéra. A címlapkép illusztráció, forrása: Viktor Vytolsky/Epsilon/Getty Images
