Az összeomlás elmaradt, de a gázár miatt továbbra is marad a bizonytalanság
Az energiaárak meredek emelkedése már a háború előtt, 2021 őszén elindult, és nagyon sokáig csak mondogatták a közgazdászok, hogy Magyarország mint, erőteljes gázimportőr, ezt nagyon meg fogja sínyleni, de ebből sokáig nem sok minden érződött, hiszen a hosszútávú szerződések miatt ez csak megkésve éreztette hatását. A vállalkozások novemberben, illetve idén januárban kapták meg azokat a magas energiaszámlákat, aminek hatására elindult egy alkalmazkodás, de tavaly a választásokat megelőző kormányzati osztogatás és a jövedelmek további növekedése miatt az év eső felében összességében nem történtek radikális változások a mindennapokban, csak az infláció kezdte szép lassan faragni a jövedelmek reálértékét.
Majd, amikor már a kormány is bejelentette a kiigazító lépéseket – hiszen az állami intézmények energiaköltsége is jelentősen megnőtt – elindult egy általános alkalmazkodás egy új gazdasági környezethez, és ez a 2023-as évben is folytatódni fog: ha az országnak kevesebb pénze van, mert az energia ilyen sokba kerül, akkor mindenkinek mindenből egy kicsit kevesebb jut.
A bérek inflálódnak, reálértékük csökken, és a tavaly még jól alakuló profitok is eltűnhetnek. Ez egy nyögvenyelős év lesz.
Ugyanakkor pozitívum, hogy az elmúlt időszakban sokat emlegetett összeomlást sikerült elkerülni, de a gázárat övező bizonytalanságok továbbra is megnehezítik majd a működést és tervezést.
Oszkó Péter és Madár István is egyetértettek benne, hogy bár a háború nagyban eszkalálta a helyzetet, a gázárnövekedés már korábban elkezdődött, és komplexebb tényezőkre vezethető vissza, mint a zöld átállás, a fosszilisenergia-fejlesztések elmaradása és sok egyéb külső tényező. Az ukrán helyzet kapcsán pedig nyilvánvalóan nem a brüsszeli szankciók rontottak tovább a helyzeten, hanem az, hogy oroszok a gázkínálat visszafogását a politikai nyomásgyakorlás eszközeként használják, és ezt a fegyvert már a háború kitörése előtt bevetették.
A háborús helyzet okozta bizonytalanság ellenére több forgatókönyv is született, van amelyik szerint egy hosszan elhúzódó háború ellenére is konszolidálódhatnak az energiaárak, de van olyan elképzelés is, amely szerint, ha ki is egyeznek a felek, a korábban megszokott békebeli árszintet elfelejthetjük.
Madár szerint a háború elhúzódása nem feltétlenül jár az energiaárak olyan durva elszállásával, mint amilyet tavaly láttunk, – bár folyamatosan nyugtalanul fognak mozogni, a kereslet megemelkedésénél időnként el is szállhatnak, akár 100 euróra, vagy a fölé is – de tartósan nem maradnak magasan. Ugyanakkor középtávon egyelőre nem látszik, hogy mitől térnének vissza a 20-30 eurós gázárak – ennél érdemben magasabb egyensúlyi ár tűnik reálisnak.
„Az egyik meglepő tapasztalat, hogy bár véleményem szerint az Európai Unió intézményi felépítése miatt nem a kellő hatékonysággal működik, ezért nehézkesen tud egy olyan közös érdeket megfogalmazni, ami megfelelő válasz a háború okozta kihívásra, mégis meglepően jól vizsgázott: beleállt egy olyan gazdasági háborúba, amiből úgy tűnik, hogy sokkal jobban jön ki, mint Oroszország” – mondta a Portfolio vezető elemzője.
Ezt látszik alátámasztani, hogy az utóbbi hónapokban az oroszok nem tudják kedvük szerint mozgatni a gázárakat, ami kihívásokat okoz számukra a költségvetés és a háború finanszírozásában is. Ehhez képest Európa a legutóbbi előrejelzések szerint még akár a recessziót is elkerülheti. Ezzel szemben Oroszország már tavaly is abban volt, idén is abban lesz, és amíg a háború tart, addig nincsenek jó kilátásaik. Madár szerint éppen ezért nem törvényszerű, hogy a háború elhúzódásával elszállnak a gázárak is, hiszen,
ha a gazdasági háborúban Európa következetesen kitart a szankciók mellett, az orosz fél annyira kiszolgáltatottá válhat, hogy az is elképzelhető, hogy kényszeredetten, a korábbinál jóval alacsonyabb árakon kezdenek el újra szállítani Európa felé.
Oszkó szerint a háború gyors lezárása nem valószínű, mert az egyes felek olyan pozíciókba ásták be magukat, ahonnan nehéz visszatáncolni, de ez szerinte sem jelenti szükségszerűen, hogy az energiaár-sokk tartósan velünk marad, és egy gazdasági krízishelyzetet tartósít. Sőt, elképzelhetőnek tartja, hogy a háborús környezetben a gazdaság fél éven belül felkapaszkodik.
Erre enged következtetni az is, hogy bár eleinte nagy volt az aggodalom amiatt, hogy a legtöbb európai országnak van kitettsége Oroszország vagy Ukrajna felé, beszűkülnek az exportkilátások, de ezek a hatások végül nem bizonyultak számottevőnek, mert a cégek vagy piacot váltottak, vagy valahogy megszervezték a termékeik piacra jutását. Madár szerint ebben van párhuzam a covid-válsággal, amit szintén egy háborús-sokként jellemeztek, és pont Magyarországon az első, egyébként legrövidebb hullám okozta a legnagyobb gazdasági visszaesést, majd ahogy megismertük a problémát, alkalmazkodtak a piaci szereplők és a további hullámok már sokkal kisebb gazdasági áldozatokkal jártak.
Az infláció még okozhat meglepetéseket
„Magyarország 6-8, a fejlett világ pedig 30 éve örvendezett azon, hogy ha megszakadnak sem tudnak inflációt generálni, még a 2008-as válságban sem sikerült, amikor az alacsony kamatkörnyezetben öntötték a pénzt a gazdaságba. Azonban a mostani válság költség- és kínálati oldalról okozott kihívásokat, és kiderült, hogy nagyon is lehet inflációt generálni, és ebben Magyarországnak sikerült rádupláznia Európára” – mondta Madár. Ennek oka, hogy 1-1,5 évvel ezelőtt, az ellátási láncok akadozása miatt kínálati szűkösség lépett fel, és még jóval az energiaválság előtt elkezdtek drágulni az építőipari alapanyagok, majd erre jött rá a termelőket érő óriási költségsokk az energián keresztül.
A kérdés az, hogy ezeket a kiugró inflációs rátákat, hogyan tudja kezelni a fejlett világ, erőszakoskodnia kell-e a gazdaságpolitikának, hogy ebből újra árstabilitás legyen az USA-ban, Európában vagy Magyarországon. Ugyanakkor Madár szerint,
ha újabb ársokkok nem jönnek, akkor Magyarországon év végére 10 százalék körülire szelídülhet ez az érték.
Az elbocsátási hullámokat meg lehet úszni, de ez fájni fog a gazdaságnak
A munkaerőpiacon atipikus helyzet állt elő, hiszen miközben a gazdasági teljesítmény visszaesett, a munkaerőpiac mégis feszes maradt. A Portfolio vezető elemzője szerint ennek az egyik oka, hogy a feszes munkaerő-piaci környezetben a munkaadók már nem szívesen bocsátják el a képzettebb munkaerőt, a covid-válság megtanította őket, hogy nem biztos, hogy érdemes kirugdosni az alkalmazottakat.
Ez rövid távon jó, nem lesz akkora a munkanélküliség, a bérek nem csökkenek, ugyanakkor ez nem segít megfékezni az inflációt, márpedig hosszabb távon kevésbé perspektivikus fejlődési pálya, ha beragad az infláció. Közgazdasági szempontból jobb lenne egyszer lenyelni a békát, mindenkinek önmérsékletet tanúsítani, és visszazökkenni egy árstabilitási időszakba, mert az hosszabb távon magasabb jóléti szintet eredményez.
Amíg 1-2 százalékos infláció volt, nagyon nehezen lehetett reálbért csökkenteni, ilyen inflációs környezetben azonban már jóval nagyobb a mozgástér, el lehet kezdeni osztozkodni azon a veszteségen, ami részben a költségvetési kiköltekezés, részben a durván magas energiaszámla miatt éri az országot
– mutatott rá Madár. A közgazdász a költségvetéssel kapcsolatban optimista, ha tényleg 4 százalék alatti költségvetési hiánnyal és közel hasonló fizetési mérleg hiánnyal meg lehet úszni ezt az évet, az már nem riasztja el annyira a pénzpiaci befektetőket, és javulhat az ország kockázati megítélése.
Oszkó szerint azonban nehéz elsiklani afellett, hogy a költségvetés úgy számol, hogy az uniós források megérkeznek, miközben a legutóbbi fejlemények adnak okot az aggodalomra, tekintve, hogy több, politikailag érzékeny területet is érintenek. Ráadásul véleménye szerint Brüsszel az elmúlt időszak csatározásiból azt a következtetést vonta le, hogy minél inkább ki kell tolni a végleges megegyezés időpontját, mert addig fenn tudja tartani a függőség állapotát és kényszeríteni a másik felet, ezért
az unió arra törekszik, hogy elhúzódjanak a tárgyalások, akár évekig.
Ugyanakkor az sem cél, hogy elvágják ezeket a finanszírozásokat, hiszen akkor a tárgyalás megszakad, az érdekérvényesítés lehetősége megszűnik.
Az unió nem érdekelt abban, hogy lezárja az összes vitáját Magyarországgal, ez pedig garantáltan a források egy részének visszatartásával jár
– tette hozzá az Oxo Technologies Holding igazgatósági elnöke.
Kinőttük a kormányzat által erőltetett növekedési modellt?
Madár szerint Magyarország jelen pillanatban a közepes jövedelmű és a fejlett országok között van félúton, és bár gyakran emlegetik a növekedés gátjaként a közepes jövedelmű országok csapdahelyzetét, véleménye szerint már túlléptünk ezen a fejlettségi szinten. Ezzel együtt is problémának tartja, hogy a kormányzat egy olyan növekedési modellt erőltet, ami ebben a helyzetben már nem releváns: idecsábítjuk a tőkét (FDI), összeszerelő üzemek jönnek létre, amihez olcsó (egyre inkább külföldi) munkaerőt biztosítunk, és ettől várjuk a magyar termelés volumenének növekedését.
„Az elmúlt időszakban a jólét növekedésének a legfontosabb eleme nem is annyira a bérnövekedés volt, hanem az, hogy több százezer olyan ember kapott munkát, akinek eddig nem volt. Ebben viszont nagyjából eljutottunk a határra, a munkaképes korú népességből sok mindenkinek már nem tudunk munkát adni. Ebből következően minden voluntarista feldolgozóipari vagy más típusú kapacitásbővítő lépés munkaerő-, energia-, tőkehiány kérdéssé fajul. A tőkét a külföld hozza, az energiában nagyon sok feszültség van, a munkacélú migráció pedig úgy látszik, hogy elkerülhetetlen. A puszta közepére lehelyezett összeszerelő gyár, amiben mongolok és Fülöp-szigetekiek dolgoznak, és a tulajdonosa egy kínai cég, és adót sem nagyon fizet, nem látom hogyan járul hozzá a fejlődéshez” – mondta, és hozzátette, hogy
ez addig működött, amíg a munkavállalókat be lehetett csatornázni a folyamatokba, de itt erről már nincs szó, a szakirodalmi fejlődéselmélet szerint a hazai hozzáadott értéket úgy lehetne növelni, ha a hazai innovációs tevékenység erősödik, magas hozzáadott értékű termékek készülnek.
„Ha kimegyünk külföldre, fájóan kevés magyar végterméket találunk a polcokon. Magyarország nem nagyon találta ki a rendszerváltozás után, hogy miben van versenyelőnye, olyan versenyképes tudása vagy komparatív előnye, amiben jó, márpedig ezen a fejlettségi szinten a legnagyobb előny a tudás. A tudásfelhalmozásban pedig nem állunk igazán jól, és nem látszik, hogy ebben próbálnánk előre menni. Hazai cégek is próbálnak már képzett munkaerőt külföldről visszahalászni, több kevesebb sikerrel. Hosszútávon ez a növekedés korlátját jelentheti.”
Ha kedvez az időjárás, elmaradhat a recesszió
Amikor tavaly augusztusban 300 euró felett volt a gázár, az egy kontrollálhatatlan és menedzselhetetlen válságot vetített előre, de ez előbb 150-re mérséklődött, most pedig már az 50 eurót közelíti, ami még mindig nagyon messze van a korábbi 20-30-tól, de ahhoz Madár szerint már elég lehet, hogy ne legyen mínuszos az idei GDP-növekedés. Ezt nagyban segíteni tudja a tavalyi katasztrofális aszály, a mezőgazdaság legalább 1 százalékponttal lehúzta a GDP-t.
A mezőgazdaság nagyon kis súlyú a magyar gazdaságban, 4 százalék körüli, de nincs még egy olyan ágazat, amelyik plusz/mínusz több 10 százalékot képes elmozdulni az időjárás függvényében. Ha idén egy átlagos évünk lesz, már az is nagyon jó a tavalyihoz képest, ami felfelé fogja húzni az éves GDP-t. Madár azonban azt is hozzátette, hogy ez az előrejelzés nyilván nagyon érzékeny arra, hogy valójában hogyan fog alakulni a gázár.
A cikk az OXO Technologies Holding támogatásával, a cég által készített podcast alapján készült.
