A cégcsoportnál öt évvel ezelőtt kezdtek stratégiai irányváltásba, melynek alapvető célja, hogy a szénhidrogén molekulák egy részét nem üzemanyagként értékesítik, hanem a petrolkémiai üzemeikben dolgozzák fel, nagyobb hozzáadott értékkel bíró termékeket előállítva. Ennek a folyamatnak az egyik első lépcsője és egyben zászlóshajója az 1,3 milliárd eurós befektetéssel épülő tiszaújvárosi poliol-komplexum.
A komplexum négy nagy gyáregységből, illetve az ezt kiszolgáló egyéb technológiai létesítményekből áll, és összesen 300 új munkahelyet jelent majd a térségnek. A termelés első lépcsőjében évente 200 ezer tonna propilén-oxidot állítanak majd elő, amelyet aztán különböző poliéter poliol termékekké alakítanak.
2024-re elkészül az új propilén üzem is
Március végén lerakták a MOL Petrolkémia új propilén üzemének alapkövét is Tiszaújvárosban. A 65 milliárd forintos beruházással épülő üzem évente 100 ezer tonna propilént állít majd elő, így jelentősen mértékben fedezi a MOL vegyipari alapanyagigényét, és növeli a vállalat önellátását. Ez az üzem biztosít majd propilént az épülő poliol komplexumnak is, amellyel Tiszaújváros a régió egyik meghatározó vegyipari központjává léphet elő. Az új propilén üzem megépítése szervesen illeszkedik a MOL-csoport frissített SHAPE TOMORROW 2030+ stratégiájába, a fejlesztés segítségével a vállalat fokozatosan növelni tudja a nem motorüzemanyag típusú termékek arányát.
Ezekből Magyarországon és külföldön számos, a mindennapi életben használt termék készülhet, az autókarosszéria-elemektől az ágybetétekig, a ruházati termékektől az építőipari szigetelőanyagokig.
Kőolajból propilén, avagy amiből eddig üzemanyag lett, mostantól ágybetét is lehet
A poliolgyártás több üzem együttműködésének eredményeként valósul meg és a folyamat legvégén, a 4 poliol gyártósorról évente 200 ezer tonna folyékony, úgynevezett féltermék jön majd le. Ez azt jelenti, hogy napi szinten 30-35 közúti tartálykocsit és egyéb szállítóeszközt töltenek majd meg ezekkel a féltermékekkel, és küldik el a végtermékek gyártóihoz. Végül ők állítják majd elő a felhasználók által keresett termékeket.
„A kémiai folyamat lényege, hogy a helyben gyártott propilén-oxidot kell felfűzni polimerré az ehhez kiindulásként használt, úgynevezett starter molekulák segítségével. A célterméktől függően évi 15-20 kilotonna glikol, glicerin, cukor alaphoz adagolunk mintegy 170 ezer tonna propilén-oxidot, illetve bizonyos termékfajtához egyéb olefin oxidot is. A maradék propilén-oxidból glikolokat készítünk” – mondta a gyártás részleteiről a Portfolio-nak Varga János, poliol projektvezető. De ha kevésbé specifikusan és az egész eljárást tekintjük, az alábbi ábra leegyszerűsítve jól szemlélteti a folyamatot és a Mol értékláncának változását.
A finomítóból érkező vegyipari benzin, azaz a nafta ma is alapanyaga a tiszaújvárosi Mol Petrolkémia Zrt.-nél (MPK) zajló műanyaggyártásnak. A vegyipari átalakítás célja, hogy ez a nafta egyre nagyobb arányban váltsa a jelenleg legjelentősebb finomítói végtermékeket, a benzint, illetve a gázolajat, és a naftából készülő propilén egyre nagyobb hányada kerüljön a már működő vegyipari üzemekbe, illetve az új poliol komplexumba.
Az értékláncban ugyanakkor megjelenik egy másik előny is. A meglévő olefin üzemekben zajló propilén gyártás egyik mellékanyagaként hidrogén keletkezik, amit korábban egyáltalán nem használtak fel – elégették azt. Később energetikai célokra hasznosították a belőle kinyerhető hőenergiát.
Ez még mindig nem kellőképpen hatékony felhasználás, hiszen nem termék készül belőle. Ez fog most megváltozni, mert a poliol komplexumnak, a gyártás első fázisában a legfontosabb alapanyaga a hidrogén.
Ebből készül a hidrogén peroxid, majd a következő lépcsőben a propilén-oxid, végül a harmadik üzemegységben a poliol. Emellett, mintegy kiegyensúlyozó termékként propilén-glikolt is előállítunk. Ezek az egységek alkotják az új poliol-komplexumot” – mondta Marton Zsombor, a Mol Magyarország Downstream igazgatója, és a Mol Petrolkémia vezérigazgatója.
A hidrogént tehát ezentúl nem elégetik energiatermelés céljából, hanem alapanyagként használják fel, ráadásul a legmodernebb technológiai eljárás során, amely szinte nulla mellékterméket termel. „A jelenleg használt több évtizedes technológiáknak a legnagyobb hátrányuk, hogy sok melléktermék keletkezik a gyártás során, amelyeket nem lehet tovább dolgozni, ezért jelentős környezeti terhelést jelentenek” – tette hozzá Marton, azzal kiegészítve, hogy a mostani üzemre ez már nem igaz.
Bár a gyártási eljárás igen komplex és szerteágazó, a vállalat által gyártott féltermékekből annál általánosabb eszközök készülnek, amelyek egy átlagember hétköznapjának szerves részei.
Ahogy eddig jellemzően csak a benzinkúton találkozott a felhasználó az olajipari cég termékeivel, ezentúl – a közbeeső gyártóknak és kereskedőknek köszönhetően – jó eséllyel az otthonában is fog.
Ugyanis poliuretán habból készülnek például az ágybetétek, matracok, de a kanapék és fotelek kényelmes ülőfelületet biztosító habszivacsok is. De szintén ide sorolhatók az olyan keményebb habok is, amelyből például a hűtők szigetelése készül, de az építőiparban használatos szigetelőanyagok is, legyen szó egy épület homlokzati vagy egy csővezeték szigeteléséről, de a barkácsboltókból ismerős tömítők, ragasztók alapanyaga is a poliuretán.
Know-how-ba fektettek
A Mol ugyanakkor nemcsak a gyártáshoz szükséges berendezésekbe, kiszolgáló létesítményekbe (szennyvíz, elektromosság stb.) ruházott be, hanem a licenszet, a know-how-t is megvásárolta, ami eltér az iparágban jellemző gyakorlattól. Marton szerint tíz évvel ezelőtt még elképzelhetetlen lett volna, hogy a gyártó a licenszet is eladja. „Bár a hidrogén-peroxid gyártási folyamata publikus és ismert, de a részleteit csak a licenszor ismeri, ennek megfelelően a MPK-nak szüksége volt egy hidrogén-peroxid gyártási licenszre, ahogy a propilén-oxid gyártása, és a poliol-gyártás is licenszált tevékenység” – mondta.
A poliol komplexumban propilén-oxidból propilén-glikol is készül, amelynek nagyon széleskörű felhasználási lehetőségei vannak: megtalálható a repülőgépeknél használt jégmentesítőkben, de jól ismert alapanyag a gyógyszeriparban, ahol a kapszulák gyártásánál kap szerepet. Az élelmiszeriparban is jelentős a felvevőpiaca, ahol például a fagylaltokhoz adják, hogy ne legyen ragacsos a végtermék, valamint a szappanok ipari méretű gyártásához is elengedhetetlen adalék. De édesítőszerként való felhasználhatósága miatt talán a legnagyobb potenciál a cukormentes termékek piacán van, de a rágóguminak és az elektromos cigaretták töltőfolyadékának is alapanyaga.
Ennek az anyagnak alapvetően van egy ipari felhasználása, amely nem annyira szigorú feltételekhez kötött, és vannak sokkal feszesebb követelményrendszerhez kötött piacai, mint az élelmiszer – vagy a gyógyszeripar. Ez az üzem mindezeknek a minőségi követelményeknek megfelel, nemzetközi szinten is, így gyógyszeripari alapanyagnak megfelelő minőségű terméket fogunk tudni előállítani
– mondta Varga János, aki azt is hozzátette, hogy a propilén-glikolnak igen jelentős felvevőpiaca van, így a tervek szerint jól lehet majd balanszírozni a termelést a két termék, a poliéter poliol és a propilén-glikol között.
A fő technológiai folyamatok mellett nem szabad elfelejteni a kiszolgáló technológiai rendszereket (közművek, szennyvíztisztítás) sem, amelyek területileg és költségben is majd felét teszik ki a teljes beruházásnak. Ezen rendszerek együttesen teszik lehetővé, hogy
a Mol a régió első olyan cégcsoportja legyen, amely a kőolaj kitermelésétől egészen a poliol előállításáig kézben tartja a gyártás teljes értékláncát. Mindezt úgy, hogy a modern technológiának köszönhetően sokkal kevesebb melléktermékkel jár a gyártás,
ami Marton szerint egyrészt technológiai versenyelőny, másrészt gazdasági is, hiszen alacsony fajlagos költséggel tudnak majd termékeket gyártani.
A cikk megjelenését a Mol Petrolkémia Zrt. támogatta.
