Az európai politikusok közötti klímavédelmi diskurzus egy kicsit hasonlít a menekültek elosztási kvótájával kapcsolatban elfajult vitához. Mindez pedig nem véletlen. A menekültválság kiindulópontja a szíriai polgárháború volt, ami fellendítette a migrációs útvonalak megjelenését, megerősödését. Ez abból a szempontból lényeges, hogy a polgárháború kirobbanását megelőzően - az Nemzetközi Alkalmazott Rendszerelemzési Intézet (IIASA) elemzései szerint - Szíriában 2007 és 2010 között a tartós szárazság gyenge termést eredményezett, ami miatt a vidéki lakosság jelentős része a városokba költözött megélhetést keresve. Néhány év alatt, 2002 és 2010 között Szíriában a városban élők száma közel 9 millióról 14 millióra nőtt, ami már elviselhetetlen konfliktusokat szült egy etnikailag és regionálisan is megosztott társadalomban.
Visszatérve a globális felmelegedéshez, Magyarország tisztában van a klímaváltozás jelentőségével: a Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia azzal számol, hogy a XXI. században Magyarországon az átlaghőmérséklet emelkedése várható, amelynek mértéke 2021-2050 közötti időszakra minden évszakban szinte az ország egész területén eléri az 1 Celsius-fokot, az évszázad végére pedig a nyári hónapokban akár a 4 Celsius-fokot is meghaladhatja. Már két foknyi tartós emelkedés is brutális következményekkel fog járni. Nem véletlen, hogy már Európa egyik legiparosodottabb és legfejlettebb országa, Svájc is olyan víztározók megépítését tervezi, amelyek a hegyekből lezúduló vizek hasznosítását, felhasználását tudják biztosítani.
Bárhogyan is alakul a közeljövő, ezeket a trendeket nem lehet évek alatt megfordítani, még akkor sem, ha a legújabb és leginnovatívabb technológiáknak köszönhetően viszonylag gyors eredményeket lehetne elérni gyorsított erdőtelepítési és egyéb, éghajlattűrőbb növényzeteket és haszonnövény-telepítést megerősítő programok mellett, vagy akár a napokban bejelentett, genetikailag módosított és 50%-kal kisebb metánkibocsátású szarvasmarhák megalkotásával. Ilyen technológiai reménység például a Carbon Engineering, amely Bill Gates és egy kanadai befektető finanszírozásával elindított vállalkozás, amely 2015 óta működteti a levegőből napi egy tonna szén-dioxidot kivonó eljárás prototípusát. David Keith, a Harvard Egyetem kutatója, a cég alapítója úgy véli, hogy
a kivont gáz nyersanyagként is felhasználható lehet szintetikus folyékony üzemanyag előállítására, azonban attól még messze vagyunk, hogy ez az eljárás gyorsan elterjedjen, márpedig ipari méretekben kellene kivonni a szén-dioxidot belátható időn belül, míg az ipari méretű szennyezés már az első olajkutak megjelenésétől, azaz lassan már százötven éve folyik és csak az energiaipar ezen ágazatában.
A klímaváltozásra adandó válaszként a megelőzés is egyre fontosabb szerepet kaphat. Jó példa erre Kína, amely környezetvédelmi megfontolásokból néhány hónap alatt leállította az USA és a nyugati országok szemétexportját. Ezzel az ázsiai ország gyakorlatilag pillanatok alatt megváltoztatta a környezetvédelemmel kapcsolatos kihívásokat és vele a szennyező országok felelősségét is, hiszen az USA legfeljebb a hulladékmennyiségének 35-40%-át képes megfelelően feldolgozni, szemben pl. Németországgal, ahol ez az arány már megközelíti a 70%-ot is. (Mindamellett Németország egyébként jelenleg éppen távolodik, s nem pedig közeledik a saját maga által korábban vállalt dekarbonizációs céljaihoz. 2016-ban a német kormányzat elismerte, hogy a 2020-as célokat már nem fogják tudni elérni, mert túlbecsülték mind a környezetbarát közlekedésből, mind pedig az épületenergetikai megtakarításból adódó haladást, mint ahogy a megújuló energia részarányát illetően is túlzottan optimista előrejelzésekre alapozták a terveiket. Ráadásul a leállított atomerőművek, illetve a (korábban) tervezett, új barnaszénbányák sem gyorsítják a dekarbonizációs folyamatot.) Másfelől a kínai döntéshozók - részben az ország állampárti politikai rendszere társadalmi támogatottságának, politikai legitimációjának megtartása érdekében - egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a lakóközösségek környezetvédelmére és a megújuló energiahordozókra, amely alapján Kína hamarosan "zöld nagyhatalommá" válhat, egyre jobban függetlenítve magát a közel-keleti és orosz energiától.Ez pedig jelentős piaci és egyúttal geopolitikai átrendeződést is hozhat, hiszen a fosszilis energiahordozók ára elvileg akár csökkenhet is a fejlett országokban - ahol a Föld lakosságának kevesebb mint 10%-a él - a technológia intenzív megújuló energiaforrások használatának növekedése miatt, ami a szegényebb, ámde egyre jobban felzárkózó országok gyorsan növekvő energiaigényét fogja tudni ellensúlyozni, fedezni. Mindenesetre Szaúd-Arábia is több nukleáris erőmű építésében gondolkodik, az eddigi nyilatkozatok szerint polgári hasznosítási célból és már amerikai, kínai, dél-koreai és francia cégek tettek konkrét ajánlatokat a szaúdi illetékeseknek.
A szaúdi hercegség összesen 17 (!) atomerőmű megépítését tervezi 2040-ig, ugyanis az arab ország népessége elképesztő dinamikusan nő és ezzel együtt nő annak energiaéhsége is, hiszen 1960-ban csak 4 millió, 2016-ban már 31 millió lakosa volt. (Vajon mit gondolhat az olajmonarchia az olajbevételek jövőjével kapcsolatban?)
Az éghajlatváltozás nem a jövő zenéje, hanem a szemünk előtt bontakozik ki: tavaly télen a Grönlandtól északra fekvő tengeri területeken - az 1979-től kezdődő mérések alapján - első alkalommal regisztráltak nagy kiterjedésben található nyílt vizet, úgynevezett polinyját, azaz akadálymentesen hajózható, jég nélküli vizes területeket. Amennyiben nem sikerül a globális felmelegedést két Celsius-fok alatt tartani, akkor a jég ellen mérsékelten megerősített hajókkal az év 10-12 hónapjában is hajózhatóak lesznek ezek a területek az Északi-sarkvidéken az évszázad végére, sőt, a nyíltvízi hajók előtt is megnyílhat ez a térség akár 4-8 hónapos időszakokra is. Ez pedig újrarajzolja a kereskedelmi útvonalakat és egyúttal a politikai erőviszonyokat is, hiszen kialakulhat egy teljesen új kereskedelmi övezet. Ráadásul a klímaváltozás miatt a szárazabb övezetek "feljebb" mennek még Európában is, miután a Közel-Kelet egyre nagyobb térségei válnak gyakorlatilag lakhatatlanná az 50 fok feletti nyári időjárással. Így a Földközi-tenger kiemelt kereskedelmi jelentőségét Európa történelmében akár el is veszítheti.Ezzel párhuzamosan már most extrém mértékű olvadás is sújtja Grönlandot. Idén nyáron már volt olyan hét, amikor egyetlen nap leforgása alatt 2 milliárd tonna jég tűnt el a földrészről. A művelhető terület nagysága a "zöld szigeten" egyelőre még minimális (900 km2), azonban 1985-höz képest már a kétszeresére nőtt. Dán tudósok egy része szerint Grönland - nevéhez méltóan - 2100-ra teljesen ki fog zöldülni, azaz a mezőgazdaság szempontjából is egyre inkább művelhető területté fog válni a felmelegedésnek köszönhetően. Ez pedig vélhetően mindent felül fog írni, hiszen gyakorlatilag egy indiai kontinensnyi ország fog megjelenni. (Grönland területe a 2 millió km2-t is meghaladja, ami azt jelenti, hogy akkora, mint Szaúd-Arábia, vagy huszonháromszor elférne rajta Magyarország.) Grönland hamarosan nemcsak az egyik legfontosabb kereskedelmi útvonal (USA/Kanada - Skandináv-országok - Oroszország - Kína) kellős közepén találhatja magát, hanem hatalmas, benépesíthető területtel is fog rendelkezni óriási beruházási, fejlesztési lehetőségekkel. Először a kikötők és a hajózási infrastruktúra, majd a mezőgazdaság, illetve az energiaipar területén fognak megjelenni a beruházók.
És ez éppen akkor fog bekövetkezni, amikor a jelenlegi előrejelzések szerint kb. 3 milliárddal, azaz akár 30-40%-kal is nő majd a Föld népessége belátható időn belül és egyre nagyobb számú klímamenekültekkel is kell számolni az emelkedő tengerszintnek, illetve az egyre gyakoribbá váló áradásoknak és szárazságoknak köszönhetően. (Jó példa erre Indonézia, a legnépesebb muzulmán ország, amelynek mezőgazdasági minisztériumának minapi jelentése szerint az utóbbi 15 évben több mint 29 000 hektár szárazföldi területet vesztett a földerózió és a tengerszint emelkedése miatt, ami hozzávetőlegesen annak fővárosa, Jakarta méretének felel meg.) Grönland tehát vonzó célponttá válhat, ez pedig azt fogja jelenteni, hogy a következő népvándorlást és tömeges migrációs hullámot és az ebből fakadó nemzetközi feszültségeket egy, a dán koronától teljes mértékben függetlenedő, szinte Algéria méretével megegyező ország önállósodása válthatja majd ki. Vajon a dánok tömegesen vándorolnak majd az új hazába, hasonlóan a korai Egyesült Államok történelméhez, vagy megindul egy olyan nemzetközi áradat, mint amilyen volt a XIX. században, amikor a németek, olaszok és svédek települtek át tömegesen az USÁ-ba? A Grönland körüli, északi-tengeri vizek is hasonlóvá válnak majd a Karib-térséghez stratégiai és geopolitikai szempontból?
Emlékezzünk vissza, hogy Amerika felfedezésekor a cukornádültetvények és a rabszolga-kikötők jelentették a legfontosabb stratégiai pontokat a Karib-szigeteknél, itt pedig az északi sarkkörön túl a világ egyelőre még feltáratlan kőolaj-készleteinek 13 százaléka, a földgáz-készletek 30 százaléka rejtőzik. Mi több, Grönland ideális helyszín lehet a közelben kitermelt nyersanyag feldolgozására is. Félő, hogy az új kontinens felemelkedése akár nemzetközi konfliktust is okozhat, hiszen az USA megszületésekor, illetve a híres Monroe-elv deklarálásig számtalan európai nagyhatalom próbált beavatkozni a fiatal ország belügyeibe.
Grönland jelenleg nagyfokú önállóságot és autonómiát élvez, amely de facto függetlenséget is jelent a nemzetközi szerződések és egyezmények értelmében is. Egy újonnan a "tengerből kibújó" hatalmas, független ország egyúttal óriási kihívások elé állíthatja a Dán Királyságot.
Gondoljunk csak bele, hogy Dániának egyszerre kellene képesnek lennie arra, hogy biztosítsa a saját fennhatóságát és szuverenitását Grönlandon, miközben a többi országnak továbbra is el kell ismernie Dániának azon jogát, hogy a migránsokat visszaszoríthassa és kontrollálhassa a határait, máskülönben a kicsiny európai népességével és óriási, nehezen védendő határokkal rendelkező, Koppenhágától több ezer kilométerre lévő terület aligha maradhat még formálisan is Dánia része. Dániának vajon végül teljesen fel kell-e adnia távoli szigetét, hasonlóan Nagy-Britanniához? Lehet, hogy közelebb is vannak mindehhez, mint bárki is gondolná - 2013-ban a grönlandi parlamenti választásokat már egy olyan erő (Siumut - Előre) nyerte, amelynek deklarált célja a függetlenség megszerzése. Ez sem előzmény nélküli, hiszen 1982-ben népszavazást tartottak az Európai Unió, illetve annak jogelődjéről, azaz Európai Gazdasági Közösségben meglévő, Dániával együtt 1973-ban megszerzett tagságukról és a szavazás eredményeként az ország 1985-ben elhagyta az európai gazdasági térséget.Tehát Grönland az első ország, amely formálisan is elhagyta az Uniót, ami történelmi mércével is óriási hibának bizonyulhat, egyelőre kérdéses, hogy kinek a részéről. Ugyanis Ciprustól Koszovóig láttunk olyan fejleményeket Európában, amelyeket a nemzetközi közösség nem, vagy csak ellentmondásosan tudott kezelni és sokszor csak a katonai erő bizonyult döntőnek. Ha pedig az amerikai történelemre pillantunk, akkor azt láthatjuk, hogy kevesebb mint 170 év alatt váltak teljesen függetlenné a brit gyarmatok 1773-ban, utat engedve egy későbbi, új szuperhatalom létrejöttének. (Mégpedig az USA természeti adottságainak - jól védhető tengeri határok, dinamikusan növekvő népesség és piacbarát gazdaság, alacsony népsűrűség, stb. - is köszönhetően.) Az első hivatalos kolónia Virginia volt, amelynek kezdeti népessége mindössze 2000 fő volt 1625-ben, azonban a tömeges migrációnak és a rabszolgáknak is köszönhetően a függetlenség elnyerésekor a 13 gyarmatban már két és fél millióan éltek. (Ez lényegében megfelelt az akkori Nagy-Britannia fegyverre fogható férfiainak számával.) Mindez a történelmi visszatekintés azért érdekes, mert Grönland már most de facto független, így a jövő e tekintetben még sok fordulatot hozhat.
A XXI. században tehát a világ vélhetően egy új nagyhatalom és nemzetközi politikai szereplő megjelenésével fog szembesülni az Óvilág és az Újvilág határán, amelyik először hagyta el az Európai Uniót.
Egy önállósodó és függetlenedő, hatalmas új országnak bizonyára egy új név is dukálhat, ami akár Új-Atlantisz is lehetne. Bár valószínűbb, hogy az emberek ragaszkodni fognak az eredeti névhez, hiszen addigra az ország kizöldül és virágba borulhat a klímaváltozásnak köszönhetően, és olyan lesz majd, amilyennek egykoron 892-ben a névadó Vörös Erik megpillantotta. A várható tömeges migrációnak köszönhetően egy semlegesebb név is jobban szolgálhatja egy születendő, új nép identitását is. Ráadásul nem köti majd őket az EU jogrendszere sem, már ami a bevándorlás és egyéb szakpolitikákat illeti, légyen az a mezőgazdaság, vagy éppenséggel a környezetvédelem, hiszen a globális felmelegedés legnagyobb közvetlen haszonélvezője Grönland lesz.Ezek a jövővel kapcsolatos gondolatok persze csak merő spekulációk, hiszen a mesterséges intelligencia, robotika vagy éppenséggel a biotechnológia - egyenként és külön-külön - olyan forradalmakat és változásokat fognak még indukálni, amelyek gyakorlatilag lehetetlenné tesznek bármilyen, több évtizedes előrejelzést. A The Economist minap arról közölt egy érdekes írást, hogy ugyanakkor nem értelmetlen hihetetlen, "őrült" és már-már sci-fi-szerű előrejelzéseket olvasni, mert mint ahogy William Gibson mondta: "A jövő már megérkezett - csak még nem egyenlően oszlik meg". Sőt, a nagyobb cégek már természettudósokat is alkalmaznak, mi több: az IT cégek filozófusokat és etológusokat foglalkoztatnak, hogy olyan algoritmusok készüljenek, amelyekkel - a big datának és a deep learningnek köszönhetően - az emberi társadalom viselkedését jobban előre lehet jelezni, mert azok által jobban felkészülhetünk az előre nem látható, de nagy hatású eseményekre (black swan) is, azaz javulhat a jövőképességünk is.
(Címlapkép: Shutterstock)