Jó ez nekünk? Hogyan lehet őket szabályozni?.
Mi a helyzet Magyarországon?
Mint azt láthatjuk tehát, a teremtve rombolásnak megvannak a rombolás oldali áldozatai, nevezetesen a piacukat elveszítő hagyományos cégek és a munkájukat elveszítő alkalmazottak. Az Uber magyar piacra történt berobbanása a napnál is világosabbá tette, hogy Magyarország sem kivétel: szabályozói fellépésre van szükség annak érdekében, hogy a régi és az új iparágak fair versenyben, az adózást nem elkerülve mérettethessenek meg egymással.Erre a problémára az IVSZ (Informatikai Vállalkozások Szövetsége) is felhívta már a figyelmet. A jelenlegi gyakorlattal ellentétben ugyanis a sharing economyban gyakori, hogy az eddig gazdasági társaságok által végzett tevékenységeket magánszemélyek is ellátják, de nem feltétlenül főállásban. Ennek a jelenségnek az adózási és működési kérdései pedig mindenképp tisztázandóak - vélik.
A technológiai fejlődéssel szembemenő szabályozások nem csak az adott szolgáltatást, de a teljes gazdaságot is lassítják, ezért is fontos, hogy Magyarország készüljön fel a megfelelő keretekkel, legyen szó személyszállításról, utazásról, vendéglátásról, egészségügyről vagy oktatásról - mutatott rá a szövetség.
Hogyan nézhetne ki a szabályozásuk?
A PwC már említett tanulmányában jól összefoglalja, milyen szabályozó irányok léteznek, ez lapaján vázoljuk a lényeget:- A szabályozó eléri, hogy az adókat a hagyományos cégekhez hasonlóan ne az "alkalmazottak", hanem a platformszolgáltató vallja és fizesse be. Erre is van példa, több amerikai nagyvároson kívül Amszterdamban is így adózik az Airbnb.
- A platformszolgáltatót adatszolgáltatásra kötelezik, ami alapján megállapítható, ha valaki nem fizette be az adót.
- Van, ahol a legalizálásért cserébe egyénileg megállapodnak a platformszolgáltatóval, így történt például Philadelphiában, ahol 8 százalékos különadót fizet a városnak az Airbnb.
- Sokat segíthet az adók beszedésén az is, ha rendszeres ellenőrzéseket tartanak, a szabályok betartására figyelemfelhívó akciókat szerveznek, de olyan város is van (san Francisco), ahol külön iroda foglalkozik az Airbnbn keresztüli lakáskiadással.
- Az is egyfajta megoldás lehet, amit a szabályozók az Uber esetében Magyarországon is megléptek, jelesül, hogy a hagyományos iparágra jellemző sztenderdeket az Uber-sofőrökre is kötelező jelleggel előírják. Ami eltérő, hogy milyen mértékben kell a régi szabályoknak az új szereplőknek is megfelelniük, ugyanis nem biztos, hogy szerencsés, ha mindenféle változtatás nélkül egy egyszerű "copypaste-tel" oldják meg a szabályozást, tekintve, hogy az Uber és egy taxitársaság működése nyilván nagyon eltérő.
- Az sem mindegy, hogy egy sharing economy cégnél csak alkalomszerűen, vagy pont hogy rendszeresen dolgozik-e egy munkavállaló. Az alkalmi munkavállalókra könnyített szabályokat lenne célszerű bevezetni, míg az ebből megélőket már erőteljesebb szabályozás alá vonhatnák.
- Közép- és hosszabb távon elképzelhető, hogy a sharing economy cégek monopolhelyzetbe kerülnek saját piacukon, ezért fontos, hogy a szabályozók a piaci versenyt támogassák. Ennek érdekében célszerű lehet azt szorgalmazni, hogy az alkalmazottak profilja/értékelése hordozhatóvá váljon.
Egy érdekes eset: Észtország A Budapestnél is kisebb lakosságú Észtországban ahelyett, hogy szembementek volna az Uberrel, inkább legalizálták az egész autómegosztós iparágat, létrehoztak egy új jogi fogalmat: a "megegyezéses személyszállítást". Itt hozzá kell tenni, hogy amikor az Uber nemrégiben az észt piacra lépett, már amúgy is több hasonló carsharing szolgáltató működött a fővárosban, Tallinnban. Az új szabályozással párhuzamosan a taxisoknak is könnyítéseket vezettek be, hogy ezzel is erősítsék a versenyt.
Mi lesz azokkal, akik elveszítik a munkájukat?
A munkájukat elveszítők számára, vagy éppen ennek megelőzésére már más megoldást kell találni. Ezt egy nagyon célzott, tudatos képzési politikával lehet megakadályozni, ami az oktatási rendszer minden elemén végiggyűrűzik. A köznevelésben holnaptól, a felnőttképzésben mától, a felsőoktatásban a tegnaptól kellene ezt elkezdeni, hogy mindenki úgy tekintsen a saját munkájára, mint ami egy veszélyeztetett állatfaj - véli Both Vilmos, az IVSZ elnökségi tagja.Egy szélsőséges példán szemléltetve ez azt jelenti, hogy ha Magyarországon takarítóhiány van, akkor nem biztos, hogy új takarítókat kell képezni vagy toborozni. Ehelyett végig kell gondolni, hogy a seprűt jól forgató munkaerőre van-e szükség, vagy olyanra, amely jól tud takarítógépeket programozni. Kétségtelen ugyanis, hogy a belátható jövőben az irodaházakat takarítógépek fogják tisztítani, amelyek átveszik a meglévő takarítók helyét is. Ezeknek a működtetése sokkal magasabb szintű felkészültséget igényel, mint a söprű és a kefe kezelése. Erre kell megtanítani az embereket - tette hozzá a szakember.
A cikk megjelenését az IVSZ - Szövetség a Digitális Gazdaságért támogatta.
