Stratégiai fordulatot vett korunk legvéresebb polgárháborúja, de a jövő nem sok jót ígér

Két éve tartó polgárháború

Az etnikailag sokszínű Szudánban az állam 1956-os függetlenedése óta egymást követik a puccsok, polgárháborúk és más konfliktusok. A Nílus menti állam egykor Afrika legnagyobb területű országa volt, mígnem 2011-ben egy véres polgárháború nyomán függetlenedett tőle Dél-Szudán – így az 50 milliós Szudán ma a fekete kontinens harmadik legnagyobb területű állama.

Az országot 1989 és 2019 között a véreskezű diktátor, Omár al-Basír vezette, akit aztán saját katonái puccsoltak meg, miután tüntetések törtek ki ellene. 2019-es megbuktatása után előbb egy közös katonai-civil vezetés, a Szuverén Tanács vette át a hatalmat. Szudánt a hadsereg vezetője, Abdel-Fattáh al-Burháni tábornok de facto államfőként irányította, míg a miniszterelnök egy civil, Abdalla Hamdok lett. 2021. október 15-én azonban a hadsereg őrizetbe vette Hamdokot, és nyílt katonai diktatúrát vezetett be. Bár al-Burháni ígéretet tett arra, hogy később civil kormányzatnak adja át a hatalmat, és új választások lesznek, erre azóta sem került sor. Ehelyett al-Burháni saját helyettesével, Mohamed Hamdán Dagalóval, a Gyorsreagálású Támogató Erők (RSF) parancsnokával került összetűzésbe. A konfliktus oka, hogy al-Burháni be akarta olvasztani a hadseregbe a jól felszerelt RSF-et, a magát Hamadtinak nevező Dagalo azonban nem akarta alávetni magát.

2023. április 15-én aztán robbant a hatalmi konfliktus, és az RSF harcba kezdett az ország fölötti uralomért.

Az elmúlt lassan évben a hadiszerencse folyamatosan változott, és egyik fél sem tudott a másik fölé kerekedni. A főváros, Kartúm gyorsan az RSF ellenőrzése alá került, a hadsereg pedig a Vörös-tenger partján lévő Port Szudánban rendezte be központját.

A legrosszabb a helyzet a nyugat-szudáni Darfúrban, amely már a 2000-es évek elejétől súlyos konfliktusok színtere volt. Darfúrban 2003-tól a nem arab lázadók ütköztek meg a szudáni hadsereggel és helyi nomád arabokkal, a konfliktus aztán 300 ezer ember életét követelő népirtásba fordult. A darfúri konfliktusban a jelenlegi RSF-vezér, Dagalo is szerepet vállalt, aki nomád arabokból szervezett milíciát dzsandzsavidek néven. Észak-Darfúr államban jelenleg heves harcok folynak, ahol az RSF megpróbálja bevenni a hadsereg ottani utolsó erődjét, al-Fasir városát.

Mind a hadsereget, mind az RSF-et háborús bűnökkel vádolják, utóbbit ezenfelül népirtással is. Mindkét fél tagadja, hogy atrocitásokat követett volna el, de különböző beszámolók és felvételek igazolják az elkövetett bűnöket. A hadsereg által „felszabadított” területeken tömegsírokra és atrocitások nyomaira bukkantak, melyeket valószínűleg az RSF fegyveresei követtek el, de a hadsereg bűnlajstroma is folyamatosan bővül. Hétfő este például légitámadást követtek el a félkatonai szervezet kezén lévő, észak-darfúri Tora városa ellen, ahol közvetlenül a zsúfolt helyi piacra hullottak a bombák. Az RSF beszámolója szerint több mint 400-an haltak meg a támadásban, és bár ennek a közlésnek nem lehet teljesen hitelt adni, a felvételek alapján valóban nagyon sokan haltak meg.

A csaknem két éve tartó polgárháborúban eddig több százezren veszthették életüket. Több mint 12 millió ember menekült el lakhelyéről az ország más részeibe vagy a szomszédos, ugyancsak konfliktusoktól terhelt és szegény országokba (Egyiptom, Etiópia, Dél-Szudán, Csád). Az 50 milliós lakosság mintegy fele éhezik, öt államban éhínség van. A legrosszabb a helyzet az RSF kezén lévő területeken, ahova a hadsereg akadályozó lépései miatt csak korlátozottan jutnak el a segélyszállítmányok, ráadásul maga a paramilitáris szervezet is adminisztratív akadályokkal nehezíti a segélyszervezetek munkáját, még rosszabb helyzetbe hozva az általa ellenőrzött civil lakosságot.

Az ENSZ szerint a szudáni a jelenlegi legnagyobb humanitárius katasztrófa a világon.

Fordulat a konfliktusban: a hadsereg kezére került az elnöki palota

A polgárháborúban a múlt héten jelentős fordulat történt, amikor a hadsereg elfoglalta az RSF kezén lévő kartúmi elnöki palotát, és már a főváros szinte egészéből kiszorította a paramilitáris szervezet fegyvereseit. A hadsereg vezetője, al-Burháni szerdán a visszavett kartúmi reptérre repült, majd bejárta az elnöki palotát. A főváros elfoglalása stratégiai győzelmet jelent a hadseregnek, és várható, hogy a középső országrészben átveszi az ellenőrzést az RSF fölött.

Ez azonban még korántsem jelenti azt, hogy a hadsereg hamarosan ellenőrzést nyerhetne az ország teljes területe felett. Darfúrban továbbra is erősek a paramilitáris szervezet pozíciói, így nagyon könnyen előfordulhat, hogy tartósan a „líbiai forgatókönyv” érvényesül Szudánban, vagyis hogy a nemzetközileg elismert kormány csak az ország egy részét uralja, a másik részen pedig egy alternatív hatalom rendezkedik be. Az RSF az utóbbi hetekben neki is látott egy új kormány létrehozásának, ám aligha valószínű, hogy bekövetkezne az, mint 2011-ben Dél-Szudánnal, amely az ENSZ által is elismert módon szakadt el Szudántól.

Ahogy Líbiában, a polgárháborús felek mögött Szudánban is felsorakoznak a különböző külső támogatók. Az RSF legnagyobb támogatója az Egyesült Arab Emírségek: az ENSZ szerint hiteles bizonyítékok is vannak arra vonatkozóan, Abu-Dzabi fegyvereket szállít a paramilitáris szervezetnek. Nyugati megfigyelők szerint az öbölmonarchia támogatása mögött az állhat, hogy attól tartanak, a hadsereg győzelme az iszlamista mozgalmaknak kedvezne, amelyek al-Burháni oldalán állnak. A hadsereg szerint Csádból, Dél-Szudánból és a Közép-afrikai Köztársaságból zsoldosok segítik Dagalo paramilitáris erőit.

Vasárnap a szudáni hadsereg főparancsnok-helyettese, Jaszir al-Atta tábornok kijelentette, a csádi N'Djamena, illetve Amdjarass repülőterei „legitim katonai célpontok”, mivel állítása szerint az RSF onnan ezekről a repterekről indítja az Emírségek által szállított drónjait a hadsereg ellen. Csád úgy reagált a tábornok szavaira, hogy ezek „hadüzenetként” értelmezhetők, „határozott és arányos választ” helyezve kilátásba, ha támadás érné Csádot Szudán részéről. Al-Atta Dél-Szudánt is meggyanúsította, hogy „árulókat rejteget”, mire a déli szomszéd a nemzetközi jog megsértésével vádolta meg a szudáni hadsereget.

A szudáni hadsereg mögött igen tarka nemzetközi támogatás áll. A hadsereget segíti Egyiptom, Irán, Oroszország és Ukrajna is, vagyis a két európai háborúzó fél egy afrikai konfliktusban ugyanazt a felet támogatja. Az ukrán különleges erők támadásokat is végrehajtottak az RSF erői ellen korábban, amikor azokat még Oroszország támogatta. Moszkva azonban időközben oldalt váltott, és a hadsereg mellé állt, abban a reményben, hogy teljesülhet régi vágya, és haditengerészeti bázist hozhat létre a Vörös-tenger partján. Márpedig a partszakaszt tartósan a hadsereg uralja.

Ami az Egyesült Államokat illeti, Donald Trump adminisztrációjától nem várható érdemi beavatkozás – a korábbi, még Joe Biden alatt elkezdett békeerőfeszítések gyorsan kudarcba fulladtak. Bár Marco Rubio külügyminiszter szenátusi meghallgatásán azt ígérte, hogy fel fog lépni az RSF-et támogató Emírségek ellen, amikor az öbölállam nemzetbiztonsági tanácsadója Washingtonban járt, Szudánról nem esett szó, ellenben egy tíz évre szóló, összesen 1400 milliárd dolláros befektetésről, amit Abu-Dzabi hajtana végre Amerikában, nagyon is.

Dél-Szudán is a polgárháború szélén

A szudáni polgárháborúnak egyelőre nem látszik vége, mivel láthatóan egyik fél sem érdekelt most egy fegyverszünetben. Időközben azonban a Szudántól elszakadt

Dél-Szudánban is polgárháborús helyzet alakult ki,

melynek forrása Salva Kiir elnök és Riek Machar alelnök, illetve a mögöttük álló törzsek szembenállása.

A 2011-ben létrejött országban, amely a muszlim Szudánnal ellentétben keresztény többségű, már 2013 decemberében kirobbant polgárháború, amely 40 ezer ember életét követelte, és bár 2018-ban sikerült békeszerződést tető alá hozni, a harcok csak 2020-ban értek véget. A konfliktus elsősorban a Kiir mögött álló dinka, illetve a Machar mögött álló nuer törzs között zajlott, de a feszültségek csak csökkenni tudtak valamelyest az elmúlt években, teljesen meg nem szűntek. Hivatalosan már 2023-ban választásokat kellett volna tartani az országban, de ezeket előbb 2024 decemberére, majd 2026-ra halasztották.

Az újabb feszültségek Dél-Szudán északi részén törtek ki a kormányerők és a Fehér Hadsereg nevű lázadó milícia között, melyet Machar alelnökhöz kötnek. Nicolas Haysom, az ENSZ Dél-Szudánért felelős különleges képviselője hétfőn megkongatta a vészharangokat. Haysom szerint a 2026-ra kitűzött választások közeledtével a feszültség és az erőszak nő a felek között, a dezinformáció és a gyűlöletbeszéd pedig tovább növeli a feszültségeket és az etnikai megosztottságot.

Tekintettel erre a komor helyzetre nem tudunk más következtetést levonni, mint hogy Dél-Szudán a polgárháborúba való visszaesés szélén tántorog

– fogalmazott az ENSZ-tisztviselő.

Szerdán Machar jelentések szerint házi őrizetbe került, miután a védelmi miniszter és a nemzetbiztonsági főnök „erőszakkal behatolt” az alelnök rezidenciájára, és átadta a letartóztatási parancsot. Az Egyesült Államok a történtek nyomán felszólította Kiir elnököt, hogy engedje szabadon alelnökét. Machar pártja csütörtökön közölte, a házi őrizet a 2018-as békemegállapodás felrúgását jelenti.

A helyzet komolyságát jelzi, hogy Németország szombaton bejelentette, bezárja a dél-szudáni fővárosban, Jubában lévő nagykövetségét a polgárháború veszélye miatt. Szerdán így tett Norvégia jubai nagykövetsége is.

Címlapkép: A videófelvételről rögzített képen szudáni katonák ünnepelnek, miután visszafoglalták az elnöki palotát a lázadóktól Kartúmban 2025. március 21-én. MTI/AP/SAF