Trump alaposan felkavarta a port a világ egyik legfeszültebb térségében, de azonnal erős válaszokat kapott

Egy nélkülözhetetlen bázis

Japánban 1945 óta van amerikai bázis, kezdetben az akkor ott partraszálló csapatok támogatására épült ki itt a szükséges infrastruktúra. A rendkívül véres összecsapásokat követően a Pentagon úgy döntött, hogy a védelmi-biztonsági szempontból igencsak kedvező helyen fekvő szigetet megtartja katonai bázisként, a szigetország második világháborús kapitulációját követően is. Washington annyira fontosnak tartotta az itteni jelenlétet, hogy később úgy döntött, hogy lényegében teljesen a saját felügyelet alá vonja Okinavát. A helyzet kifejezetten kényelmetlen volt, mivel a fizetőeszköz az amerikai dollár volt, de a helyiek nem kaphattak amerikai állampolgárságot, és japánt sem. A helyzet 1972-ben szűnt meg, amikor az Egyesült Államok visszaadta a közigazgatást Tokiónak, de a katonai bázisokat megtartották.

Okinaván azóta is a legfontosabb pontot a hatalmas méretű támaszpont jelenti, amely gyakran úgy értelmezhető, mint az amerikai-japán szövetség záloga. Tokió lényegében hajlandó „félrenézni”, hogy az egyik legfontosabb geostratégiai ponton fekvő sziget nagy részét nem ők irányítják, hanem az Egyesült Államok. Az elmúlt évtizedekben a japán védelmi stratégia ezt viszont olyannyira beépítette a mindennapokba, hogy lényegében az amerikai védelem biztos tudatában tudtak pacifista politikát folytatni, amelyben az ország önvédelmi erőire más hatalmak arányaihoz képest elhanyagolható összegek jutottak. Ez a kényes egyensúlyi állapot egészen a 2010-es évek végiéig fennállt, akkor

Kína hatalmának növekedése arra sarkallta a japán döntéshozókat, hogy fogalmazzák át az ország védelméről szóló elképzeléseiket.

Japánban közben egyértelmű alapvetés lett, hogy az Egyesült Államok a legfontosabb katonai szövetségesük, a helyi doktrínák is arra építettek, hogy a világ legerősebb hadseregének jelenléte már önmagában elegendő súlyú ahhoz, hogy a térségbeli riválisok békén hagyján a szigetországot. Ez az axióma azonban megváltozott, mivel Kína minden szempontból az Egyesült Államok legnagyobb versenytársává lépett elő. A fejlődő nagyhatalom közben a befolyását is alaposan kiterjesztette az indo-csendes-óceáni térségben, ami lépésre késztette Tokiót: az eddigi pacifista politikát feladva nagyszabású haderő-fejlesztési programot indítottak el.

A washingtoni döntéshozók is érzékelték, hogy komoly változással kell szembenézniük, ezért elkezdtek a korábbiaknál jóval nagyobb figyelmet fordítani a térségre. Joe Biden kormánya abban hitt, hogy az együttműködések rendszerének kiszélesítésével érhetnek el eredményeket, ezért aktívan dolgoztak a katonai kooperációkon. Igyekeztek egy hármas szövetséget összehozni Dél-Koreával és Japánnal, valamint a Fülöp-szigetekkel és Vietnammal is szorosabbra fűzték a kapcsolatokat. A fenyegetett Tajvannal pedig sorra kötötték a fegyvereladási szerződéseket, valamint a Fehér Ház a „stratégiai kétértelműség” politikáját használta a szigettel kapcsolatban. Mindez azt jelentette, hogy határozottan kiálltak Tajpej jelenlegi status quójának megőrzése mellett, de nem tették egyértelművé, hogy meddig mennének el a védelmében egy súlyosabb konfliktus esetén.

Trump átírja a status quót

A helyzetet Donald Trump megválasztása változtatta meg, mivel az amerikai elnök merőben eltérő politikát folytat, mint az elődje. Mostanában a legnagyobb figyelem a Fehér Ház ukrajnai és a közel-keleti, valamint a vámokkal kapcsolatos politikájára vetül, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy Washington elfelejtette volna a kulcsfontosságú térséget. A republikánusok keményvonalas Kína-kritikus kampánya előzetesen azt sejtette, hogy az új kabinet igyekszik majd megerősíteni az indo-csendes-óceáni jelenlétet, de a kommunikáció aztán mégsem ezt hozta:

• Trump lényegében felszólította Tajvant, hogy „fizessen” az amerikai védelemért, valamint a szigetnek sokkal többet kellene költenie a hadseregre, ezt a szintet GDP-arányosan 10 százalékra lőtte be az amerikai kormány. Laj Csing-tö elnök egyelőre a 3 százalékos szintet próbálja megugorni, a kormány szerint lehetetlen feladat lenne az amerikai elnök felvetését teljesíteni.
• Japánnal kapcsolatban Elbridge Colby védelmi politikai államtitkár tett olyan kijelentéseket, hogy a szigetországnak meg kellene emelnie a védelmi költségvetését, GDP-arányosan 3 százalékra. Ezt Tokió elutasította azzal, hogy kizárólag a japánoknak van joguk arról dönteni, hogy mennyit akarnak költeni az önvédelmi erejükre.
• Dél-Korea hagyományosan sokat költ védelemre, így Szöul ezúttal kimaradt a felszólításból, de felmerült, hogy esetleg kivonják az amerikai csapatokat (vagy egy részüket) az országból.

A kijelentések tehát nem egészen arrafelé mutatta, hogy Washington masszív jelenléttel próbálná meg orvosolni Kína befolyásának növekedését, amely már az Egyesült Államok hatalmi érdekeit is sértette. Washington inkább abban látta magát érdekeltnek, hogy lényegében a második világháború után kialakult doktrínákat felülírva hátrébb vonja magát, cserébe jóval nagyobb erőfeszítést vár el a szövetségeseitől a saját területük védelmére. Úgy tűnik, hogy Trump egyáltalán nem a levegőbe beszélt, mivel ténylegesen megszületett egy dokumentum arról, hogy miképpen lehetne az amerikai védelmi költségvetést megfaragni, ennek egyik súlyos tétele pedig az lenne, hogy a tervezett okinavai fejlesztéseket nem hajtják végre. Ez a felvetés érezhetően komoly dilemmát okozott a japán döntéshozók számára, szinte rögtön léptek is az ügyben.

Taiwan should spend 10% of GDP on defense, Pentagon No. 3 pick Colby saysElbridge Colby, the nominee for undersecretary of defense for policy, the Pentagon's No. 3 position, told the Senate Armed Services Committee that Taiwan's defense spending is pic.twitter.com/6VEO8Uv1Uk

— Indo-Pacific (News) March 5, 2025

A Biden-hagyaték

Joe Biden korábbi amerikai elnök 2024-ben döntött arról, hogy komoly fejlesztéseket fognak végrehajtani a sziget bázisain. Az akkori megállapodás értelmében az Egyesült Államok Japánnal és Ausztráliával közösen légi rakétavédelmi hálózatot fejlesztenek ki. Tokió és Washington azt is kezdeményezte, hogy a helyben állomásozó amerikai katonák közös parancsnoki struktúrába kerülnek a helyiekkel. A másik kulcsfontosságú határozat arról szólt, hogy a jövőben a nagyhatalom haditengerészete és légiereje a helyi kapacitásokat kihasználva végezze el a kulcsfontosságú karbantartási munkálatokat. Ezzel több legyet ütöttek volna egy csapásra: csökkentették volna a terheket a kifejezetten szűkös amerikai tengerészeti hadiipari központokon, miközben jóval gyorsabbá teszik helyben a szervizelést, amelyek különösen egy krízishelyzetben lehetnek kulcsfontosságúak.

Washington ezzel tulajdonképpen háborús előkészületeket tett, hogy adott esetben jóval gyorsabban tudjanak reagálni egy katonai összecsapásra.

Közben azért a japán kormány sem volt tétlen, folyamatosan telepítette a különféle rakétarendszereket a térségbe, valamint új támaszpontokat hozott létre a Kína partjaitól keletre fekvő apró szigeteken. Ezzel jelezte, hogy nem veszik félvállról Peking fenyegetését, valamint az időszakosan előforduló katonai incidenseket sem. A büdzsé megemelése mellett viszont Tokió szinte alapvetésnek vette, hogy az Egyesült Államokkal szoros kapcsolatot ápol, Isiba Sigeru miniszterelnök korábban még azt is felvetette, hogy támogatna egy „ázsiai NATO-t”. Bár ezzel kapcsolatban azóta sincs lényegi előrelépés, érezhetően van most egy kivárási politika is a Távol-Keleten.

JAPAN PUSHES FOR ASIAN NATO AND NUCLEAR WEAPONS SAYS NEW JAPANESE PMJapan is advocating for the creation of an Asian NATO and the acquisition of nuclear weapons, according to Shigeru Ishiba who was sworn in as Japan's new prime minister today.Ishiba warns that the situation pic.twitter.com/vM7jn3AGB9

— Visegrád (24) October 1, 2024

Felmerül a kérdés, hogy mi történt eddig, van-e oka félnie a japánoknak. Utóbbira egyébként érdekes válaszok születnének, mivel a szigetország társadalma egy része ellenzi a fegyverkezést, kitartana a korábbi békés politika mellett, az okinavaiak jelentős százaléka pedig egyenesen úgy látja, hogy a szigetet „gyarmatosították”. Az Egyesült Államok továbbra is tízezres nagyságrendben állomásoztat csapatokat Japánban, a létszám csökkentéséről pedig régóta keringenek már a hírek. Ebben nagy szerepe van annak, hogy

Okinava lakói elégedetlenek az amerikai bázisokkal, többször felszólaltak már, hogy csökkentsék le az itteni létesítmények számát és méretét.

Bár folyamatosan voltak erről egyeztetések, lényegi előrelépés igazából sosem történt, továbbra is tízezres nagyságrendben éltek itt családjukkal az amerikai katonák. A lassú létszámcsökkentés viszont elkezdődött, 2025 februárjában jött a hír, hogy a Pentagon még 2024 végén 105 tengerészgyalogost nem Okinavára küldött, hanem a szintén kulcsfontosságú Guamra. Mindez a leépítés lassú kezdetét jelenthette. Erről egyébként már több mint két évtizede állapodott meg egymással a két hatalom, akkor összesen 9000 katona kivonásáról volt szó, ami a helyi amerikai katonai kontingens kevesebb mint felét jelentette. Fontos kiemelni, hogy az Egyesült Államok akkor a térségi jelenlét csökkentésébe nem egyezett bele, hanem csak annak átalakítását fogadta el, tehát a cserebázisok kapacitásának növelését igényelte volna a húzás. A geopolitikai helyzet közben viszont élesen átalakult, mert 1996-ban, a megállapodás pillanatában Kína még alaposan le volt maradva, bár már akkor is rohamosan fejlődött. Ráadásul egy másik veszélyfaktor is felemelkedett, Észak-Korea atomfegyverekre tett szert, a rakétaprogrammal pedig egyre távolabb tud fenyegetést jelenteni. A megváltozott helyzet miatt szinte kétségtelen, hogy ma már Tokió sokkal óvatosabban közelítené meg a térségben állomásozó amerikai katonák kérdését.

Egy új helyzet

Mindannyian elismerjük, hogy a világ megváltozott az 1990-es évek óta

– jelentette ki a New York Timesnak Kevin Maher, egykori amerikai diplomata, Okinava volt főkonzulja. A fordulatok ellenére Tokió és Washington is elkötelezettnek tűnik a korábbi megállapodás betartásában. Isiba Sigeru miniszterelnök szerint a helyi létszámot ki fogják pótolni a saját fegyveres erőikkel. Tokió egyébként két új katonai bázis felépítését is vállalta, mintegy 2,8 milliárd dolláros értékben.

Ezek a lépések – bár aggasztóan hatnak a geopolitikai fejlemények tudatában az amerikai hegemónia megőrzése szempontjából – önmagukban egyáltalán nem jelentették volna azt, hogy romlana Washington pozíciója Kínával szemben. Ez viszont már nem jelenthető ki a tervezett fejlesztések leállításának ötletével, mivel itt arról van szó, hogy a technológiai versenyfutásban nem akarják itt tartani a lépést a nagy riválissal.

Fontos megjegyezni, hogy egyelőre még semmi sem lett kőbe vésve, de a japán kormány semmit nem akar a véletlenre bízni, szinte azonnal olyan intézkedéseket hoztak, amellyel

lényegében sarokba akarják szorítani az Egyesült Államokat, hogy a döntéshozók tegyenek eleget az egy évvel korábbi vállalásoknak.

A legnagyobb lépést egyértelműen az jelentette, hogy a szigetország hirtelen az önvédelmi erők fegyvernemeinek összehangolásáról döntött. Ez a lépés az 1960-as évek óta nem látott reformot jelent a fegyveres testületben, lényege pedig az, hogy egy új parancsnokságot hoznak létre, amely egyszerre koordinálja a szárazföldi, légi és tengeri erők tevékenységét. A hierarchiában a 240 fős testület lényegében a védelmi minisztérium szerepét veszi át, egyben egyszerre lett azonos szintű új vezetője mindhárom ágnak a vezérkari főnökkel. Ez önmagában még csak a sziget belső dinamikája szempontjából lehetne fontos, ám Kenicsiro Nagumo tábornok egyben a Japánban állomásozó amerikai erők (USFJ) koordinátora is lesz. Ezzel pedig Tokió teljesítette a tavalyi megállapodás rájuk eső részét, hogy összehangolják a döntéshozatalukat a helyben állomásozó amerikai csapatokkal.

Közben azt is látni kell, hogy ezt már régóta tervezték a japánok, nem egyszerűen egy sebtében összehozott testületről van szó. Ezzel együtt is az időzítés meglepőnek hat.

Japan Appoints First Commander of Joint Operations CommandIn March 2025, the Japanese government plans to establish the Joint Operations Command (JOC) to unify command of the Ground, Maritime, and Air Self-Defense Forces. Lieutenant General Nagumo Kenichiro (南雲 憲一郎), pic.twitter.com/mVPoa3g7Gt

— Japan (Defense) February 11, 2025

A japán védelmi minisztérium aztán március 24-én jelentette be, hogy létrehozzák az új Önvédelmi Erők Tengeri Közlekedési Csoportot, amelyet alaposan felszerelnek szállítóhajókkal is. A lépés egyértelműen azt a félelmet erősíti, hogy Kína már a közeljövőben egy nagyszabású katonai hadműveletre készül a térségben, amelybe így vagy úgy belekeveredhet Japán is. Ez a döntés már nincsen közvetlen kapcsolatban az amerikaiakkal, ám jelzi, hogy

a szigetország komolyan számol egy súlyosabb konfliktussal és áttételesen ezzel is jelzi Washingtonnak, hogy a térség megéri a figyelmet.

Az Egyesült Államokat az egyik legfontosabb szövetségese próbálja csapdába csalni, ami megfontolásra késztetheti a nyugati nagyhatalmat. A térség minden szempontból kulcsfontosságú az amerikai érdekeket illetően, de azt még nem látni pontosan, hogy itt a Fehér Ház valamilyen nyomásgyakorlási módszert vetett be arra, hogy a távol-keleti hatalmak az akaratának megfelelően jelentősen növeljék a fegyverkezésre szánt összeget, vagy esetleg tényleg csak annyiról van szó, hogy Trump annyira megfogna minden centet a költségvetésben, hogy még az ilyen kritikus tervek is megsínylik azt. A labda most újra Washington térfelén pattog, de közel sem biztos, hogy kitartanak az elképzelés mellett, ezért van esély a változtatásokra. Pete Hegseth amerikai védelmi miniszter a hétvégén éppen a távol-keleti országokba látogat, ahol sok minden eldőlhet.

Címlapkép forrása: Kyodo News via Getty Images