Megtörtént az áttörés: akkus energiatároló-boom indulhat el Magyarországon

Mára teljesen világossá vált, hogy a hazai villamosenergia-termelés és fogyasztás időbeli eltolódásából fakadó kedvezőtlen következmények, többek között a napközbeni negatív tőzsdei áramárak hosszútávon fenntarthatatlan állapotot idéznek elő. Miért alakult ki ez a helyzet?

Az európai zöld átállás egyik legfontosabb pillére a fosszilis energiatermelés háttérbeszorítása a megújuló energiaforrások javára. Magyarország a földrajzi adottságait figyelembe véve a napenergia hasznosításában látja a leghatékonyabb megoldást a kitűzött célok teljesítésére. Az elmúlt évtizedekben 7,5 GW teljesítményű naperőmű kapacitás épült ki az országban, és a telepítés továbbra is zajlik, az új cél 2030-ig már a 12 GW elérése.

Úgy gondolom, hogy ez rendkívül pozitív folyamat, azonban több olyan következménnyel is jár, amely az elosztóhálózatot kihívások elé állítja. Egyrészt – jellegükből fakadóan – a napelemek legtöbb áramot a napos órákban, jellemzően délelőtt 11 és délután 3-4 óra között termelnek. Az áramfogyasztási csúcsok viszont hagyományosan reggel és késődélután jelennek meg, a kettő között jóval alacsonyabb a fogyasztás. Ez pedig azt jelenti, hogy gyakorlatilag pont akkor termelnek igazán sok áramot a napelemek, amikor arra nincs akkora szükség, és akkor nem termelnek eleget, amikor igazán nagy igény mutatkozna rá. Ez a helyzet egyébként Európa több országára is kisebb-nagyobb mértékben igaz.

Jól látszik, hogy ez mind technológiai, mind üzleti szempontból közép- és hosszútávon fenntarthatatlan állapot.

Egyöntetű szakmai vélemény, hogy az imént vázolt ellentmondásos helyzet megoldása csak az energiatároló kapacitások gyors bővítésében rejlik. Hogyan áll most ebben az ország, milyen lehetőségek lennének technológiai és üzleti értelemben?

Reálisan erre a feladatra az akkumulátoros energiatárolás felel meg leginkább, amely rugalmasan, gyorsan telepíthető és üzemeltethető, sok termelési- vagy fogyasztási környezetbe illeszthető be. Jelen pillanatban egyértelműen a legkiforrottabb technológia. Döntően két felhasználási területe van: az egyik, ha a direkt energiatermelők, szélerőművek, naperőművek mellé telepítjük, amivel a termelés és a hálózat között lehet optimalizálni, a másik pedig, ha az ipari fogyasztók termelőegységei mellé, amivel a termelés és a fogyasztók között lehet optimalizálni.

Körülbelül 4-5 évvel vagyunk elmaradva az észak-amerikai vagy nyugat-európai piachoz képest, ahol még most is minden évben 5-10 gigawattórányi kapacitásokat telepítenek. Ehhez képest Magyarországon nincs 100 megawattórányi akkus kapacitás telepítve.

Éppen ezért nagyon nagy bővülési lehetőséget látunk a szegmensben.

Jellemzően mekkora energiatároló kapacitás, amit egy adott teljesítményű napelem mellé érdemes telepíteni, ahhoz, hogy kedvező megtérülési időt lehessen elérni?

Ez sok tényezőtől függ. Tegyük fel, hogy egy 100 megawatt teljesítményű napelempark termelését 2 órára szeretnénk elraktározni, akkor 200 megawattóra tárolókapacitásra van szükség, ha 4 órára, akkor 400-ra. A megtérülést sok szempont befolyásolja: egyrészt az ipari naperőművek döntő többsége a KÁT rendszerben (Kötelező Átvételi Tarifa) működik, vagyis a rendszerirányító – akkor is, ha mínuszban van a tőzsdei ár – adott, stabil áron veszi át az áramot. Ez egyfelől biztonságot ad a beruházónak és a mögötte álló banknak, hogy biztos, hogy X idő alatt meg fog térülni a fejlesztés. Ugyanakkor, hogy „ne csorduljon túl” a villamosenergiahálózat, nem példa nélküli, hogy le kell szabályozni a naperőműveket, vagyis közel sem tudnak a teljesítményoptimumuk közelében termelni. Ez pedig nyilvánvalóan rontja a beruházás megtérülését.

Nemrég született egy jogszabálymódosítás, ami lehetővé teszi, hogy a becsatlakozási ponton akár egy, a naperőművet üzemeltető vállalkozástól eltérő jogi személy is telepíthessen akkumulátorokat.

Ezzel megnyílt a lehetőség egy szolgáltatásalapú akkumulátortelepítési modell előtt. Ez minden félnek kedvező, hiszen a naperőműnek nem feltétlenül kell annyit beruháznia akkuba a fejlesztés Capex szakaszában, az energiatárolós cégünk pedig új üzleti struktúrában is tud működni, nem csak, mint technológiai beszállító.

Mekkora a bekerülési költsége egy adott kapacitású akkus energiatárolónak, és milyen megtérülési idővel érdemes számolni?

Minden robbanásszerűen fejlődő technológiához hasonlóan az akkuk piaci ára is hatalmasat esett az elmúlt 5 évben. Míg korábban megawattóránként 4-500 ezer euróba került egy LFP (Lítium-vasfoszfát) akkumulátor, ma ez jelentősen kedvezőbb áron elérhető. A bekerülési ár és az üzemeltetési költség mellett nyilván a másik döntő tényező az áramár. Amennyiben a töltéshez szükséges energiát hálózatról, akár szabályozott áron vételezzük, akkor hosszabb megtérüléssel érdemes számolni, azonban,

ha a fogyasztási csúcsokon lehet értékesíteni az eltárolt zöldáramot, akkor a megtérülés akár 5 évre csökkenthető.

Ha ilyen ütemben lesznek olcsóbbak az akkumulátorok, akkor üzleti értelemben védhető lehet az a beruházói viselkedés, ha a szereplők kivárnak az akkuk beszerzésével, bízva abban, hogy az áruk tovább csökken. Igazuk lehet?

Úgy gondolom, hogy az árcsökkenés üteme folyamatosan lassul, lesz egy egyensúlyi pont, aminél már nem lesz érdemben olcsóbb a technológia. Az más kérdés, hogy jöhet-e a lítium-vasfoszfát technológia után olyan megoldás, ami még olcsóbb és fajlagosan több áramot képes raktározni. A beszerzés halogatása nyilván üzleti döntés kérdése, de

amíg az egyik beruházó kivár, addig a másik pénzt keres az energiatárolással,

amit aztán visszaforgathat a fejlesztésekbe és villámgyorsan behozhatatlan versenyelőnybe kerül. Ezt minden szereplőnek magának kell mérlegelnie.

Visszatérő aggodalom, hogy milyen módon lehet az akkukat újrahasznosítani, vagy, hogy egyáltalán mi lesz a sorsuk az élettartamuk lejárta után? Milyen megoldások léteznek erre?

Az akkugyártók garanciát vállalnak arra, hogy 10-12 év alatt legfeljebb az akkukapacitás 30 százaléka degradálódik el. Vagyis az élettartam lejárta után egy legrosszabb esetben is 70 százalékos kapacitással rendelkező akku sorsáról kell dönteni. Az újrahasznosításra is számos megoldás létezik, ráadásul az akkugyártóknak vállalnia kell, hogy ártalmatlanítják az elöregedett cellákat.

Ugyanakkor sokkal valószínűbbnek tartom, hogy ki fog alakulni egy másodpiac is.

Például egy 70 százalékos kapacitású akku egy üzem számára, a saját fogyasztásának kiegyenlítésére még tökéletes lehet, de energiaközösségek számára is jó megoldást jelenthet. Ha nem alakulna ki másodpiac, az ahhoz hasonlítana, mintha az új autókat a garanciaidő lejárta után rögtön a zúzdába küldenénk, és gyakorlatilag vasárban értékesítenénk.

Nyilvánvalóan nem ez történik.

2027-ig tervezik bevezetni az EU-ban az úgynevezett akkumulátor útlevelet. Ez konkrétan azt jelenti, hogy minden forgalomba hozott akkumulátoron kötelezően szerepel majd egy QR kód, amellyel a gyártástól egészen az újrahasznosításig követni lehet az útját, és azt bárki, bármely ponton ellenőrizheti.

A mi stratégiai partnerünk a Gotion, amelynek épp Szlovákiában épül egy olyan gyára, ami az újrahasznosítást is elvégzi.

A szigorú szabályozás miatt sok gyártó vissza fog lépni az európai piacról, mert túl transzparensnek, körülményesnek és költségesnek gondolja majd, hogy ennyit kell foglalkozni a termékeivel.

Az energiaközösségekről sokat hallani az elmúlt időben, de a gyakorlatban alig-alig látni megvalósult projektet. Ahhoz, hogy egy energiaközösség hatékonyan működjön, szinte biztos, hogy szükség van energiatárolóra is. Milyen helyzetben vannak az energiaközösségek Magyarországon?

Tőlünk nyugatabbra és keletebbre egyaránt működnek az energiaközösségek, ez egyáltalán nem science fiction technológia. Ugyanakkor azt kell látni, hogy az energiaközösségek akkor működhetnek jól, ha a szereplők, és a szereplők eszközei, rendszerei hálózatba vannak kapcsolva egymással, amelyen keresztül nem csak adatok, hanem utasítások is közvetíthetők. Ahhoz, hogy például egy kistelepülés energiaközösségben működjön, rengeteg egyedi integrációs fejlesztést kell megvalósítani.

Mi ezt kisebb szintről, akár telephely szintről építkezve tudjuk elképzelni,

ezért kínálunk minden fogyasztói, visszwattos ügyfelünknek egy olyan rendszert, ami folyamatosan, energiamenedzsment szoftverként működve elemzi a fogyasztókból, termelőkből érkező adatokat és a működésüket is tudja befolyásolni.

Természetesen mindezt úgy, hogy például a napelemes termelést és az energiatároló-kapacitásokat is figyelembe veszi, az aktuális tőzsdei árazással egyetemben. Ha már kialakultak ilyen kisebb, jól menedzselhető rendszerek, akkor azokat könnyebb lesz egy nagy rendszerbe integrálni.

Ipari-, logisztikai parkok esetében nagyobb potenciált látok, mert ezek alapvetően zöldmezős beruházások, ahol már alapból a legkorszerűbb, távoli elérést lehetővé tevő eszközöket, berendezéseket telepítenek, amiket hálózatba rendezni sokkal egyszerűbb. Az ipari épületek tetején lehetnek napelemek, lehet egy energiatároló, amely optimalizálja a termelés felhasználását, vagy adott esetben rugalmasságot biztosít. Mivel az ipari szereplők piaci áron kapják az áramot, komoly megtakarítást lehet elérni egy energiaközösség kialakításával.

Egy, a fővárosi agglomerációban lévő ipari parkban például most épül egy projekt, amelyhez mi szállítjuk az energiatárolókat és a hozzájuk kapcsolódó technológiát.

Jelentős összegű beruházás egy energiatároló, amely jó eséllyel valamilyen bankfinanszírozással együtt tud megvalósulni. „Szeretik” a bankok az energiatároló projekteket?

Úgy gondolom, hogy a napenergia elterjedése is azért tudott ilyen robbanásszerű lenni, mert a KÁT rendszer lehetővé tette, hogy hosszútávon is kiszámítható bevételt tudjanak felmutatni a beruházók a banki finanszírozók felé. Ugyanakkor az energiatárolók, hiába kapcsolódnak sok esetben naperőművekhez, mégis más logika mentén működnek. A céljuk is önmagában az, hogy a napon belüli árbeszakadásokat ki lehessen simítani, és a megtermelt napenergiát akkor lehessen értékesíteni, amikor az igazán sokat ér az energiatőzsdén. Tehát maga az energiatároló – ha a rendszerirányítás szempontjait nem nézzük – akkor alapvetően piaci logikára épül. Mivel a tőzsdei energiaárak rendkívül nagy volatilitást mutattak az elmúlt években, ezért a banki kockázatkezelési gyakorlat nehezen tudja felmérni, hogy egy ekkora összegű beruházás mikor térül meg. Úgy gondolom, hogy – ahogy a naperőművek kapcsán is – az energiatárolók esetében is fel fog épülni a bizalom, hiszen számos projekt már remekül működik.

Mi olyan konstrukciót dolgoztunk ki, amely a beruházók számára is vonzó lehet, például részletfizetést kínálunk a beruházás összegének felére, kétharmadára,

akkor, ha egy bizonyos elszámolásról, évekre előre, fixen meg tudunk állapodni. Hangsúlyozom, hogy ez nem finanszírozás, hanem egy teljesen más típusú megoldás. Az szerződésben fixen lefektetjük, hogy milyen időtávon, mekkora havi vagy negyedéves visszafizetési összeget  várunk el, de minden más az energiatárolókkal elérhető haszon ezen felül a beruházót illeti meg, mi abból nem kérünk százalékot vagy más sikerdíjat. Ez egyrészt jól tervezhető, kiszámítható költséget jelent a megrendelő számára, másrészt külön adminisztratív terhet sem jelent az energiakereskedőjével vagy aggregátorával kötött szerződések esetén, nem lép be harmadik szereplő a kontraktusba, nem kell velünk külön megegyeznie arról például, ha energiakereskedőt váltana.

Úgy gondolom, hogy ez egy nagyon jól működő és minden fél számára vonzó konstrukció.

A vállalat stratégiai partnere a kínai Gotion akkumulátorgyártó cég, amely a 8. legnagyobb a világon. Szlovákiában, vegyesvállalatként építenek gyárat, illetve a Volkswagennel is van közös vállalatuk. A kínai gyártók általában nem preferálják a tudástranszfert, miben különbözik a Gotion tőlük?

A Gotion, mint saját cellákat gyártó vállalat, annyiban különbözik a többi gyártótól, hogy igyekszik a helyi piacokra, helyben gyártani termékeket. Ezt már jóval azelőtt elkezdte, hogy európai büntetővámokról lett volna szó, Németországban például egy korábbi Bosch gyárat vettek meg, és alakították át akkugyártásra. Marokkóban Rabat mellett is építkeznek, illetve az USA-ban is. Úgy gondolom, hogy hisznek abban, hogy például a vegyesvállalatnak köszönhetően a Volkswagentől ők is tanulhatnak, és jobb termékeket gyárthatnak a számukra, ha közösen dolgoznak, ahelyett, hogy görcsösen védenék a know-how-t.

Mi is stratégiai partnerek vagyunk, nem egyszerű viszonteladók. Folyamatos a szakmai egyeztetés, a Gotion legmagasabb szintű vezetőivel is rendszeres a személyes kapcsolat.

Teljesen más olyan partnerrel dolgozni, aki a helyi piacokkal való együttműködésben hisz, nem csak értékesíteni kívánja a termékét. Ez a stratégia hosszútávon is biztonságot jelent, hiszen nem fordulhat elő, hogy egyik pillanatról a másikra kihátrál bizonyos piacokról.

Teljeskörű tanácsadást, tervezést, projektmenedzsmentet vállalunk, úgy, hogy a gyártó is közvetlenül mögöttünk áll, ezért képesek vagyunk speciális igényeket is kiszolgálni, személyre szabott megoldásokat hozni. Az üzemeltetés szintén kulcskérdés: ehhez az iparághoz – már csak az újdonsága okán is – meglehetősen kevesen értenek. Mi a hardverek mellé a szoftveres környezetet is biztosítjuk, magas szintű távfelügyelettel (is) üzemeltetünk, és kiterjesztett garanciát is adunk akár 10 évre. Saját fejlesztésű EMS (Energia Menedzsment) rendszerünk előnye, hogy könnyen az adott projekt igényeire szabható, legyen az ipari fogyasztó vagy naperőműves rendszer. Ipari fogyasztói környezetben a tulajdonos saját eszközei, fogyasztói is integrálhatóak. Európai raktárkészlettel dolgozunk, amely későbbi karbantartás, üzemeltetés szempontjából is kiemelkedően fontos, sokkal kisebb a projekt csúszásának esélye, kevesebb az állási idő és üzletileg biztonságosabban tervezhető.

A már említett részletfizetési konstrukció tovább növelheti a kiszámíthatóságot.

Úgy gondolom, hogy ez nagyon jó ajánlat a piacon, különösen azon naperőműves termelők számára, amelyek már rendelkeznek energiatároló telepítésére alkalmas csatlakozási ponttal.

Milyen piaci változások fognak bekövetkezni az elkövetkező években az energiatárolók piacán?

2024 volt talán az áttörés éve, az utóbbi 6-8 hónapban több rendszerre szerződtünk le, mint az azt megelőző évek alatt. Látszik, hogy egyre több a technológiáról a kommunikáció, egyre többekhez eljut a hiteles információ az energiatárolókról, és mivel a legnagyobb energiapiaci szereplők is elkezdték kiépíteni az energiatároló kapacitásaikat, legitimációt is kapott a technológia. Biztos vagyok benne, hogy a banki finanszírozás is rugalmasabb lesz ezáltal. Úgy gondolom, hogy hatalmas felfutás előtt állunk, és csak az energiatárolók segítségével tudjuk valójában hatékonyan kiaknázni a napenergiában rejlő lehetőségeket.

A cikk megjelenését a Smart Grid Solutions Kft. támogatta.

Címlapkép és fotók forrása: Portfolio - Mónus Márton