Ilyen intézkedésekkel tudna a kormány a nyugdíjasok kedvében járni

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata. A cikkek a szerzők véleményét tükrözik, amelyek nem feltétlenül esnek egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el cikkét a velemeny@portfolio.hu címre. A megjelent cikkek itt olvashatók.

Tapasztalataim szerint jellemzően nem egy érdemi nyugdíjreform nagy kérdéseivel vagy a nyugdíjak finanszírozásának bonyolult makrogazdasági összefüggéseivel kapcsolatosak ezek a folyamatosan visszatérő aggályok, hanem nagyon pontosan körülhatárolható, három konkrét problémával. Ezek:

• a nők kedvezményes nyugdíjával,
• az özvegyi nyugdíjakkal,
• illetve a nyugdíjemelésekkel kapcsolatosak.

Talán érdemes lenne a jövő évi választások közeledtével a versengő politikai pártoknak a nyugdíjasokat pillanatnyilag leginkább zavaró kérdéseket is megvitatniuk.

Tipikus gondok a Nők40 feltételeivel

A nők mindenekelőtt azt szeretnék, ha enyhítenék a Nők40 feltételeit akként, hogy a nyugdíj igényelhetőségéhez szükséges legalább 40 évi jogosító időbe egy sor olyan szolgálati időtartamot is be lehessen számítani, amelyet most kizár a nyugdíjtörvény.

A legtöbb érintett a szolgálati időnek minősülő, de a Nők40-re jogosító időben figyelembe nem vehető tanulmányi időket szeretné beszámíttatni. A tanulmányi időtartamokból most nem számítható be semmi a jogosító időbe, csak a szakmunkástanuló kötelező nyári szakmai gyakorlata (ami összesen is csak néhány hónap lehet), amit súlyos hátrányként élnek meg a magasabb képzettségű, főiskolát vagy egyetemet végzett hölgyek. Szolgálati időnek az 1998 előtt nappali tagozaton végzett felsőfokú tanulmányok időtartama minősülhet, ami 3-5 évvel is növelhetné a jogosító idő hosszát, ha változna a törvény.

A nők másik gyakran visszatérő gondja, hogy a felnőtt hozzátartozó ápolásával töltött időt nem lehet elismertetni a jogosító időben, mert abba most csak a súlyosan beteg gyermek ápolására tekintettel kapott ápolási díj folyósítási tartama számítható be.

Vagyis a szülők, nagyszülők, más felnőtt hozzátartozók ápolása e tekintetben nem számít, pedig, ha van tipikusan a magyar nők vállára terhelt hatalmas feladat, akkor az éppen ez, állítják az érintettek.

Különösen akkor látható be az igazuk, ha figyelembe vesszük, hogy a hosszú távú ápolás állami eszközrendszere milyen súlyosan korlátozott (ez eufémizmus volt, a kommentekben a legfinomabb jelző a szánalmas volt), és emiatt az ápolási, gondozási, támogatási, rehabilitációs feladatok ellátása lényegében teljes egészében a családokra, túlnyomórészt persze a nőkre hárul.

További panaszra ad okot a nők körében az, hogy a munkanélküli és álláskeresési segélyek, járadékok folyósítási idejét sem lehet figyelembe venni a nők kedvezményes nyugdíjára jogosító időben, pedig a nők jellemzően sokkal inkább kiszolgáltatottak a munkaerőpiaci hullámzásnak, mint a férfiak, így többször kényszerülhetnek ilyen ellátások igénybevételére.

Nagyon sok nő nehezményezi, hogy a megváltozott munkaképességű személyek ellátásainak (ilyen a rokkantsági vagy a rehabilitációs ellátás) folyósítási idejét sem lehet jogosító időként beszámítani, csak akkor, ha az ellátások mellett dolgozik is az érintett hölgy, akit egyébként is fájdalmasan sújt a sorsa.

Speciális panaszok forrása, hogy a társadalombiztosítási megállapodással szerzett ("megvásárolt") szolgálati időt sem lehet beszámítani a jogosító időbe, pedig sok ezernyi nő a saját munkája, hivatása ideiglenes vagy tartós feláldozásával követi a külföldön dolgozó férjét úgy, hogy neki nincs munkalehetősége az idegen országban – ilyen esetekben kötnek a nők megállapodást szolgálati idő és járulékalap szerzésére, de ez nem számítható be a jogosító időbe.

Toronymagasan a legtöbb panasz azzal kapcsolatos, hogy gyermeknevelés kapcsán miért csak 8 évet lehet beszámítani a 40 évi jogosító időbe. Nyilván azt szeretnék a többgyermekes anyák, ha korlátozás nélkül be lehetne számítani az összes ilyen időtartamot, ami a gyermeknevelésre tekintettel kapott ellátások folyósítási időtartamaiból áll össze (most ilyen jogcímen a főszabály szerinti legfeljebb 8 év helyett 10 évet lehet beszámítani a súlyosan fogyatékos gyermekét nevelő anya esetében, illetve az öt- és több gyermekes anyák esetében érhető el némi könnyítés). Persze így megszűnne az az előírás, hogy legalább 32 év munkával (keresőtevékenységgel járó biztosítási jogviszonyban töltött idővel) szerzett szolgálati idő is szükséges a kedvezményes nyugdíj igényelhetőségéhez. A láthatatlan női munkát is ténylegesen díjazná egy olyan rendelkezés, amely teljes értékű munkának ismerné el a nők otthoni munkáját és családtagjaikról, gyermekeikről való gondoskodását.

A különösen szofisztikált hozzászólásokból az is kihüvelyezhető, hogy ideiglenesen, amíg a Ratkó-unokák nyugdíjba áramlása nem kezdődik el (2038), addig a nőknek ne is kelljen 40 év jogosító időt szerezniük, legyen elég például 38 év (amennyi szolgálati idővel rendelkezik egy átlagos nyugdíjba vonuló). Ez nyilván hihetetlenül népszerű intézkedés lehetne a női szavazók körében, viszont durván megnövelné a Nők40 költségeit (mi jelenleg közelíti az évi 500 milliárd forintot).

A Nők40 jelenlegi feltételeinek enyhítésével sok nő kegyeit lehetne elnyerni, és a költségek megugrását is el lehetne kerülni, ha az enyhítést felhasználná a jogalkotó arra, hogy helyreállítsa a kedvezményes nyugdíjjal eddig felborított biztosításmatematikai egyensúlyt, magyarán: ha a Nők40 összegét az enyhítést követően csökkentés terhelné, amelynek mértéke attól függne, hogy a korhatár betöltése előtt hány évvel vette igénybe a nyugdíját az érintett hölgy.

Ez megegyezne a világszerte mindenhol alkalmazott gyakorlattal, egyúttal megnyithatná az utat a férfiak korhatár előtti nyugdíjazása előtt is (amivel a férfi szavazópolgárok kegyét lehet elnyerni).

A nők javára a pozitív diszkriminációt biztosíthatná ebben a rendszerben is, ha az ő kedvezményes nyugdíjukat terhelő levonás kisebb (például feleakkora) lenne, mint a férfiak ellátását terhelő málusz.

Tipikus gondok az özvegyi nyugdíj feltételeivel

Azért említem e tekintetben mindenekelőtt a hölgyeket, mert

az özvegyi nyugdíjban részesülő nők ötször annyian vannak, mint az özvegyi nyugdíjas férfiak.

Az érintett női szavazópolgárok kegyét pedig az özvegyi nyugdíj feltételeinek enyhítésével is el lehet nyerni. Tapasztalataim szerint a nők azt szeretnék, ha a férjük halála után az özvegyi nyugdíj élethossziglan járna a részükre.

Az özvegyen maradt asszonyok most joggal borulnak ki attól, hogy ha a halálesetet követő 10 éves jogvesztő határidő letelik, mielőtt az özvegyi nyugdíj feléledésének nagyon szigorú feltételei teljesülnének (most csak a korhatár betöltése, vagy a legfeljebb 50%-os egészségi állapottal járó megváltozott munkaképesség, vagy a legalább két árva, illetve egy fogyatékkal élő vagy súlyosan beteg árva ellátása esetén jár a feléledő özvegyi nyugdíj, ha ezek valamelyike a halálesettől számított 10 éven belül bekövetkezik), akkor örökre elvesztik a jogukat arra, hogy az elhunyt férjük után özvegyi nyugdíjat kaphassanak.

Két körülmény különösen idegesíti az özvegy nőket:

• a megváltozott munkaképesség miatt csak akkor éledhet föl az özvegy nyugdíj, ha az egészségi állapot legfeljebb 50%-os (noha a minősítés már akkor megállapítható, ha az egészségi állapot legfeljebb 60%-os), emiatt hiába minősül megváltozott munkaképességűnek az érintett özvegy, ha az egészségi állapota 51-60% közé esik, akkor nem éled föl az özvegyi nyugdíja; szinte minden érintett panaszkodik arra, hogy a felülvizsgálat során mintha szándékosan arra törekednének a felülvizsgálók, hogy az egészségi állapot legalább 51%-os legyen,
• az árvaellátás miatt akkor éledhet föl az özvegyi nyugdíj, ha azt legalább két gyermek kapja (egy gyermek után csak akkor jár, ha a gyermek fogyatékkal él vagy súlyosan beteg); emiatt az egy egészséges gyermeket nevelő édesanyák súlyosan hátrányos helyzetűnek érzik magukat. Nyilván megér egy vitát, hogy megadható-e az özvegyi nyugdíj akkor is, ha az anya csak egy egészséges félárvát nevel. Ha fogyatékos vagy súlyosan beteg a félárva gyermek, akkor megvitatható lehet ilyen esetekben az özvegyi nyugdíj növelésének a lehetősége és a növelés mértéke is.

A nyugdíjemelés megváltoztatása

A hozzám befutó vélemények szerint

a nyugdíjasok nem arra vágynak, hogy eseti ajándékokkal próbálják lekenyerezni őket (részleges áfa-visszatérítés, Szép Kártya, nyugdíjprémium), hanem arra, hogy a nyugdíjuk összegébe a nyugdíjemelés révén beépülő plusz jövedelemhez jussanak.

A nyugdíjemelés mai eljárása ugyanis elkerülhetetlenül a nyugdíjasok elszegényedéséhez vezet – pontosan ezért kell állandóan eseti ajándékokat kitalálni a nyugdíjasok romló közérzetének javítása érdekében –, így a nyugdíjemelést mielőbb meg kell változtatni.

A legtöbb európai nyugdíjrendszerben – hangsúlyosan ideértve a szomszédos országokat – éppen az utóbbi néhány évben változtatták meg radikálisan a nyugdíjemelési rezsimjeiket.

Hogyan nézhetne ki egy olyan nyugdíjemelés, amellyel minden magyar nyugdíjas sokkal jobban járna, éppen úgy, ahogyan a szlovák, a cseh, a lengyel vagy a balti nyugdíjasok?

Ehhez a nyugdíjakat meg kell emelni az infláció mértékével (eddig nem lenne változás), de az inflációs emeléshez hozzá kell adni a nettó reálkereset növekedésének meghatározott mértékét, jellemzően a növekedés felét. Egy ilyen emelési rendszerben ha a tárgyévi infláció 6% lenne, a nettó reálkeresetek pedig 5%-kal növekednének, akkor a nyugdíjakat a következő évben 6+2,5=8,5%-kal kell emelni. A nyugdíjas elszegényedési csúszda meredeksége máris csökkenne.

A Nők40 és az özvegyi nyugdíj feltételeinek enyhítésére, továbbá a nyugdíjemelés új rendszerére az teremthet fedezetet, ha közelítenék az EU átlagszintjéhez (a GDP 10,9%-a) a nyugdíjrendszerre fordítandó magyar költségvetési kiadásokat (ami jelenleg mindössze a GDP 7,45%-a).

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images