Intenzív három hónapon van túl az államtitkárság és Ön is gondolom, programalkotás, személyes találkozók, vállalkozói vélemények és javaslatok meghallgatása és beépítése, vállalkozói szervezetekkel való aktív kapcsolattartás. Mik voltak a tapasztalatok, az első visszajelzések akár az új államtitkárság létrehozása kapcsán, akár a Demján Sándor Program elindítását illetően?
Az új államtitkárság és a Demján Sándor Program fogadtatása is rendkívül pozitív.
Mind a szakmai szervezetek, mind a vállalkozások részéről nagy érdeklődést tapasztaltunk.
Különösen örömteli, hogy az igazán kis- és középvállalkozások is aktívan érdeklődnek a lehetőségek iránt. A személyes találkozásaim során nagyon sok hasznos javaslatot kaptam első kézből, közvetlenül a vállalkozásoktól. Három hónapja napi három találkozóm van cégvezetőkkel és mivel
azt ígértem, ez egy nyitott államtitkárság lesz, ezt be is tartom.
Értékelik a vállalkozások és a szervezetek a szakmaiságot.
Mi volt a konkrét célja ennek az országjárásnak?
Az ötlet Nagy Márton miniszter úrtól származik, az ő kezdeményezésére indítottuk ezt el, több célból is. Az egyik az volt, hogy tudtuk már nyáron, hogy több vállalkozásfejlesztési és vállalkozásokat közvetlenül támogató programot szeretnénk indítani ősszel, de azt nem tudtuk még pontosan, hogy mi legyen ezeknek a programoknak a pontos tartalma. Olyat szerettünk volna, ami valóban támogatás és gyakorlati haszna is van. Minden ilyen találkozásom arra használtam fel, hogy kérdéseket tegyek fel és az elhangzott észrevételeket próbáltuk beépítteteni a programokba,
mindemellett a stábommal alaposan megvizsgáltuk a jól működő nemzetközi példákat is.
Fontos eredménynek tekintem az országjárás mellett a novemberi uniós KKV-közgyűlésre elkészített ötleteinket is, amelynek tartalmát uniós szinten is - remélem - megfontolnak. Ilyen például a kkv-k definíciójának újragondolása.
Milyen volt a vállalkozók, tulajdonosok, ügyvezetők üzleti hangulata a találkozások során, le lehetett ezt tapogatni?
Benyomásom szerint összességében most már más a helyzet, mint nyáron volt. Míg nyáron kevés pozitívumot lehetett felfedezni a számokban, addig az október-novemberi adatok már sok bizakodásra adnak okot. A kiskereskedelmi forgalom javult, az ipar csökkenésének trendje lelassult, a turizmus és a szolgáltató szektor nagyon felfutott. Az építőipar csökkenési dinamikája is mérséklődött, a lakossági hitelezés pedig szépen teljesít. Emellett beindultak a Széchenyi Kártya igénylések is. Azt is el kell mondanom, hogy személyesen is nagyon sok pozitív visszajelzést és biztatást kaptam, amiért nagyon hálás vagyok. Ezek is visszaigazolják, hogy helyes döntés volt, amikor létrejött a Nemzetgazdasági Minisztériumon belül a kkv államtitkárság, ami a miniszterelnök kezdeményezésére történt. Azt is tapasztalom, hogy mindezeknek köszönhetően
könnyebben és gyorsabban haladunk a programok kidolgozása, elindítása terén, mint eredetileg gondoltam.
Attól tartottam, hogy több időt fog elvinni az, hogy feltörjük ezt az óvatossági réteget a vállalkozások körül. Nyílt közegbe érkeztem, a vállalkozások őszintén beszéltek a problémáikról, melyekre mi megoldásokat dolgoztunk ki. A nyitott KKV államtitkárság koncepciója tehát működik, ennek az egyik eszköze az is, hogy indítottunk egy sikereskkv@ngm.gov.hu címlistát, ahová bármilyen kérdést beküldhetnek pályázatokkal, támogatásokkal kapcsolatban a cégek.
Milyen nagyobb kihívásokat azonosítottak, melyek ezek a csoportok?
Van egy negatív percepció a gazdaságot illetően, miszerint minden rossz és nem lesz jobb. Ezt a negatív percepciót néha még a valóság pozitív adatai sem tudják kimozdítani. Ugyanakkor a cégektől érkező visszajelzések alapján azonosítani tudjuk a kkv-k előtt álló fő problémákat, amire mi képesek vagyunk válaszokat adni. Ezek az uniós források elérhetősége, a tőkefinanszírozás, az exportorientáltság, és a hitelhez jutás feltételei.
Az uniós források kapcsán az a tévhit terjed, hogy nincs európai uniós pénze a vállalkozásoknak.
Mindeközben ma az EU-s futó költségvetésből nekünk járó 22 milliárd euróból 12,5 milliárd euró itt van Magyarországon. Ez bármikor lehívható, viszont csak utófinanszírozásban valósulhatnak meg ebből a vállalkozási célok. Ha – csak tételezzük fel, bár szerintem nem így lesz – már nem érkezne Magyarországra a 12,5 milliárd eurón felül több pénz, ez akkor is lefedné az igényeinket, főleg ha összehasonlítom ezt a korábbi periódussal. Például jelenleg csak a GINOP+ típusú pályázatokban 2200 milliárd forint áll rendelkezésre, és ebből egyelőre 1200 milliárd forintnyi forrás van kiírva, és ennek még csak a fele van kint a cégeknél. Vállakozások felől nézve tehát bőven van EU-s forrásunk.
Beszéljünk a hitellehetőségekről. Van itt visszatartó erő a cégeknél?
A vállalkozások óvatosak, kivárnak. Sok esetben kapacitásbőséget tapasztalnak, ezért sem kezdenek új fejlesztésekbe.
Ezért gondoltuk, hogy érdemes talán hangsúlyt fektetni a forgóeszközhitelre is az EU-s forrásokon belül, lehessen felhasználni rezsiköltségek, forgóeszközök, munkaerőköltség finanszírozására, egy ilyen eszköz jobban segít az egyik hónapról a másik hónapra áthidalni a helyzetet. De van teendőnk abban is, hogy hogyan
csökkentjük az ilyen programok terén tapasztalható adminisztrációs terheket.
Nemcsak az információt kell eljuttatni a cégekhez a rendelkezésre álló forrásokról, hanem vonzóvá is kell tenni ezeket a forrásokat és az igénylési folyamatra is ráférne egy ráncfelvarrás.
De a beruházási célú támogatások sem kerülnek háttérbe a program elemei alapján, hiszen ott van az 1+1 program.
Így van. Ez azzal a szándékkal született meg, hogy abból indultunk ki: az óvatos vállalkozói hozzáállást fokozatosan tudjuk oldani, és ezért találtuk ki az 1+1 programot, amiben már kicsit kell kockáztatnia a vállalkozásnak is, de
behoztuk a képbe a vissza nem térítendő támogatások körét, így a beruházás megtérülése is gyorsabb lehet.
Főleg ha még azt is hozzáteszem, hogy a vállalkozásra eső beruházási rész önerejét más forrásokból is elő lehet teremteni.
Várhatóan ez lesz a legnépszerűbb eleme a Demján Sándor Programnak. Milyen szempontokat vesznek figyelembe a pályázatok során?
Megvizsgáljuk, milyen eszközre igénylik a forrást, milyen iparágban működik a vállalkozás, az új eszköz hogyan fog hasznosulni, hány év a megtérülése, stb.
Nap végén a vállalkozásnak ez azért vonzó, mert tulajdonképpen féláron jut az adott eszközhöz,
cserébe viszont meg kell mozdítania a saját forrásait vagy igénybe kell vennie külső forrásokat. Jövőbeni hasznosságot kell felmutatnunk a cégeknek ahhoz, hogy érdemben befektessenek.
Térjünk át a harmadik kihívásra, ami körülveszi a kkv-kat, ez pedig a tőke és a hírek szerint itt teljesen új konstrukciót indítanának. Mi a magyarázat erre?
Az volt a célunk, hogy az évente 40 ilyen, államilag is aktívan menedzselt tőkeügyletet tízszeresére növeljük. Ez azokat a cégeket érinti részben, amelyek felismerik, hogy tőkehiányosak, másrészt azokat, akik méretben akarnak nagyobbak lenni. Két célcsoportra lövünk ez esetben: akiket megsegítünk, valamint azokra, akikből nagyobb vállalkozást szeretnénk csinálni. Tehát a több potenciális ügyfél elérése érdekében változtattunk a működésen.
Hogy áll fel ez a konstrukció?
Többszereplős ez a játék.
A Nemzeti Tőkeholding létrehoz egy alapot, ebbe a Magyar Fejlesztési Bank tesz forrást, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara pedig az alapkezelője útján kezeli majd ezt az alapot.
A kamara ebben a tekintetben teljesen új szereplő, de nála van az információ a vállalkozásokról, országos szinten eléri a célközönséget. Kidolgozunk egy értékelő rendszert a források célzott juttatása érdekében, és ennél a korábbi program tapasztalatait vettük alapul. Egy részletes scoring értékelés kerül majd a befektetési bizottság elé jóváhagyás céljából. Ez a konstrukció is jobb lesz a piacon elérhető feltételeknél.
Mondok egy példát: a tőkeprogram esetében 5% lesz az éves kamatelvárás 6 éves futamidő mellett és csak a futamidő végén kell a vállalkozásnak a tőke visszafizetésével foglalkozni.
Ha ma szeretnénk egy kockázati tőkét megszerezni akkor 10-12%-os éves hozamelvárás alatt biztos nem kapnánk.
Elképzelhető, hogy egy vállalkozás akár a program több elemében is aktívan vesz részt?
Lehet ezeket mixelni, igen, egyetlen kizáró dolog van, hogy nem lehet például ugyanarra az eszközre kétféle támogatási programból is forrást nyerni.
Mi az a fontos negyedik terület, amelynek támogatását célozza a program?
Az exportról nem feledkezhetünk meg. Egy olyan nyitott gazdaság esetében, mint Magyarország, ennek óriási jelentősége van. Természetesen ezen a téren könnyebb dolgunk lenne, ha a nemzetközi környezet nem lenne olyan bizonytalan és válságos, mint jelenleg. Ez részben összefügg a német gazdaság válságával, az orosz-ukrán háborúval, a jelenleg is zajló amerikai-kínai kereskedelmi szembenállással és annak európai lecsapódásával. Azt látni kell, hogy a Magyarországon működő cégek közül rendkívül kevesen vannak azok, akik egyszerre magyar tulajdonúak és sikeres exportőrök. Mindösszesen csak 15 ezer ilyen cégről beszélünk. Pedig az exportképesség azt jelentené, hogy az adott vállalkozás a legfelső polcra került.
Miként fog működni ez a program, kik lesznek a főszereplők?
Az Eximbank lesz az egyik főszereplő, valamint a program elemei a kereskedelmi bankokon keresztül valósulnának meg. 5 termékkel fogunk megjelenni ezen a téren január 6-án, és ezek közül 4-et el tud érni a kereskedelmi banki csatornákon keresztül is egy vállalkozás. Hosszabb (akár 10 éves) futamidő mellett fog ez működni, futamidőn belüli fix kamatozással áll rendelkezése a forrás, forint és euró alapon, beruházási hitel, lízing és kifektetés ösztönzés is szóba kerül majd.
A konstrukciók itt már sokkal inkább a piaci feltételeket fogják tükrözni. Ebben a programelemben 350-400 milliárd forintot tervezünk megmozdítani.
A Demján Sándor Program elemei közé tartozik a cégek digitalizációját támogató program. Mit érdemes erről tudni?
Abból indultunk ki, hogy bizonyos cégek nincsenek az online térben, mások az induláskor ugyan csináltak saját honlapot, vagy közösségi média felületet, ám idővel erre nem fordítottak energiát és a digitális jelenlét fejlesztése elmaradt.
Ezek a vállalkozások láthatatlanná váltak a digitális térben.
A program keretében február 3-ig kiválasztjuk a telekomszolgáltatókat, akik többfajta csomagot fognak kínálni a vállalkozóknak. Az alapcsomagban például benne lenne egy tárhely, domain, céges e-mail, weblap, vagy social media felület létesítés. Az ügyfél bejelentkezik a programba és bemutatja, hogy nincs vagy inaktív a honlapja, akkor két évnyi üzemeltetést biztosítunk számára a szolgáltatócégeken keresztül. Rendkívül lazák itt a feltételek, semmilyen pénzügyi mutatószámot nem vizsgálunk, azt kérjük csak, hogy a két támogatott éves időszak után a digitális jelenlétet fenntartsa további egy évvel. Egy utalvánnyal bemegy a szolgáltatóhoz, amely ezzel aktiválja számára a csomagot.
Volt-e még olyan visszajelzés, amely azt mutatja, hogy tömeges vállalkozói problémáról van szó?
Az adminisztráció- és bürokrácia csökkentése egyértelmű igény a cégek részéről.
Ezekbe az egyszerűsítési folyamatokba eddig mindenkinek beletört a bicskája. Változás viszont, hogy a kamara új vezetése azt tűzte ki az egyik fő céljának, hogy antibürokratikus irányba tesz fontos lépéseket.
Nem tartom kizártnak, hogy a megvalósuló Nemzetgazdasági Minisztérium és Pénzügyminisztérium beolvadás járhat majd komoly adminisztrációcsökkentéssel,
hiszen egy helyre kerülnek az adatbázisok, bizonyos feladatokat, adatokat össze lehet majd kapcsolni.
Vannak-e már konkrét számok az egyes programelemekre leadott igények tekintetében?
Nagyon pozitív számokról tudok beszámolni. Elsőként a Széchenyi Kártya Programot említeném. November elsejétől 4 beruházási típusú termék esetében csökkentettük a kamatot. A változtatás előtt átlagosan havi 850 darab igénylés érkezett összesen, novemberben ez a szám 1700-ra emelkedett. És ez nem forráskiváltás, hanem új forrásigény.
Közben vannak bizonyos programoknak előregisztrációs számai, ami egy újfajta megközelítés a pályázatoknál.
Miért választották ezt a megoldást?
Ennek több előnye is van. Egyrészt az előregisztrációra fenntartott idő alatt van lehetőségünk befogadni a javaslatokat és tudunk módosítani a kiíráson. Másrészt felmérjük a valódi piaci igényeket.
A tőkeprogram esetében már beérkezett 600 darab ilyen előregisztráció, ami hatalmas növekedés az éves 40 darabhoz képest, a weblapfenntartás program 300 konkrét érdeklődőt vonzott már és 1400 darab regisztráltnál jár az 1+1 programunk.
Várható volt, hogy az 1+1 programelem lesz a legnépszerűbb, de ez nem okoz-e majd gyors forráskiemerülést?
500 darab pályázatra volt optimalizálva a keret, de azt gondolom, hogy ha gyorsan kimerül ez a keret, akkor tenni fogunk még ebbe a programba pénzt a hazai költségvetésből.
Bebizonyosodott, hogy ha a vállalkozásokhoz eljuttatjuk az információkat a megfelelő módon a forráslehetőségekről, akkor élnek a lehetőségekkel.
Beszéljünk még a program méretéről. Hogyan áll össze a minisztérium által többször is hangoztatott 1400 milliárd forintos összeg?
Az 1+1 program 50 milliárd forintos hazai költségvetési forrást jelent, a weblap program 10 milliárd forint lesz szintén hazai költségvetésből, a tőkeprogram keretösszege 100 milliárd forint MFB-forrásból, uniós programokból érkezik 650 milliárd forint, az Exim hitelprogramjainak értéke 350 milliárd forint lesz, a kifektetési program ezen felül még 50 milliárd forint. A Széchenyi Kártya programnál számolunk 150 milliárd forinttal, valamint az 1+1-es program önerő-eleme értelemszerűen 50 milliárd forintot von be a gazdaságba. Ezt az összesen 1400 Mrd forint összeget nemcsak a 2025-ös évre kell érteni, hanem több évre, hiszen az aktuális uniós támogatási ciklus is érintett.
Hol tudja a program aktivizálni a kereskedelmi bankokat?
A kereskedelmi bankoknak több szerepük is van: a Széchenyi Kártya Program első számú közvetítői, az exporthiteleknél közvetítők az ügyfelek és az Eximbank között, az 1+1 programnál pedig várhatóan piaci hitelt nyújtanak majd az önrészhez, a tőkeprogramnál pedig szintén kapcsolódó finanszírozást nyújthatnak. Elindítottunk egy negyedéves KKV Hitelezési kerekasztalt is, aminek a keretében nagyon sok proaktív javaslatot kaptunk a bankok többségétől.
Még egy fontos pontosító kérdés a tőkeprogram részletei kapcsán. Van-e arra biztosíték, hogy a különböző cégekbe fektetett tőke ne égjen el azonnal és gyorsan, hanem valóban jól hasznosuljon, növekedjen a vállalkozás és ezáltal a magyar gazdaság is?
Olyan konstrukciót akartunk, ahol nem az állami szerepvállaláson van a hangsúly, hanem az állami forrás biztosításán. Ennek legjobb verziója, ha csak 1 százalék üzletrész vásárlás történik, ami egyúttal joglemondás is a klasszikus tulajdonosi jogokról. Így a cég nem érzi azt, hogy valaki beleszól és meghatározza a működést. A „feltőkésítés” 99%-ban tagi kölcsön formájában fog megvalósulni. Ez a tagi kölcsön fog majd tőkévé válni, ezáltal a tulajdonostárs valójában tulajdonosi jogok nélkül fektet be. Ez a befektetés egy piacinál kedvezőbb forrást jelent a vállalkozás számára.
Vagyis az a félelem, hogy a tőkeprogramon keresztül állami cégvásárlás történik, nem igaz.
Lesz hozamelvárás, de az a piacinak csak a fele lesz. Lesz tőkeelvárás is, de az csak a futamidő végén. Közben a cégnek teljesen szabad keze van, hogy mit csinál azzal a forrással, abba senki nem fog beleszólni, az új tulajdonos sem. A biztosíték kérdésére visszatérve: lesz egy előszűrés a programra, megvizsgáljuk, hogy milyen cégek alkalmasak egyáltalán erre a tőkejuttatásra. Nem lesz ugyan napi szintű üzletmenedzselés, mint egy klasszikus tulajdonostárs megjelenésekor, viszont
legalább évente egyszer megtörténik a pénzügyi visszamérés, az éves kamatfizetéskor. Fontos látni, hogy a tőkefinanszírozás egy türelmes forrásbiztosítás.
Ha valakinek még ezen túlmenően a programok kiírásának részletei érdekelnék és ezekről lenne kérdése, számukra mit üzenne?
Tervben van egy gyakori kérdések-válaszok tartalom létrehozása, de addig is ajánlom a Demján Sándor Program honlapját, ahol minden alapvető információ megtalálható: dsprogram.hu, illetve a vali.hu oldalakat.
Címlapkép forrása: Fotó: NGM
A cikk elkészítésében a magyar nyelvre optimalizált Alrite online diktáló és videó feliratozó alkalmazás támogatta a munkánkat.
