Világmegváltás után kijózanodás
A nukleáris energia békés felhasználása az 1970-es években futott fel világszerte. Akkora perspektívát láttak benne a mérnökök, hogy nemcsak erőművekben, hanem hajókban, tengeralattjárókban, sőt autókban is felhasználták volna a technológiát, például az 1958-ben bemutatott Ford Nucleon koncepciónál, amely végül sohasem valósult meg.
Az emissziómentes, stabil, nagyteljesítményű villamosenergia-termelési tulajdonsága valóban alkalmassá teszi olyan feladatokra, amelyekhez fontos, hogy ne legyen szükség sok ideig energiahordozó (jellemzően gázolaj) utántöltésére és jelentős mennyiségű oxigénre sem, amely a belsőégésű motorok működéséhez elengedhetetlen. Az erőművek mellett éppen azért például elterjedtek a nukleáris meghajtású repülőgép-hordozó anyahajók, tengeralattjárók és jégtörők is, de a szovjet mérnökök a sarkkörön túli világítótornyok működését is nukleáris energiával oldották meg.
Míg sokáig szinte csak az atomenergia előnyei voltak rivaldafényben,
az 1986-os csernobili katasztrófa, és a 2011-es fukusimai baleset is rávilágítottak arra, hogy nem megfelelő körülmények között, milyen potenciális veszélyt jelenthet a nukleáris energiatermelés.
Előbbi korszakhatárt is képez, a baleset hatására olyan országokban, mint például Németország felerősödtek az atomenergia-ellenes hangok, sőt, politikai formációk is erre építették identitásukat. Nem véletlen, hogy az egyik legellentmondásosabb (volt) atomenergia-felhasználó éppen Németország, amely a gazdasági versenyképességét is kockáztatva állította le tavaly áprilisban az utolsó működő reaktorblokkjait.
Pálfordulás
Az atomenergia európai megítélése országonként jelentősen eltérő, van, ahol alkotmányba foglalták, hogy az országban nem épülhet atomerőmű, van, ahol viszont a villamosenergia-termelés jövőjét egyértelműen nukleáris erőművekkel képzelik el. Egy biztos: hosszú évtizedek erőműleállítási hulláma után,
az európai zöld átállás, a CO2-kibocsátás drasztikus csökkentése, és az energiafüggetlenség erősítése miatt újra egyre pozitívabb az atomenergia társadalmi megítélése a kontinensen.
Olyan országok is nukleáris erőmű építésébe fognak, ahol korábban még nem volt, és a már korábban az atomenergiával leszámoló országok is elkezdtek visszakozni korábbi döntésükkel szemben.
Ennek több összetevő együttesen ágyaz meg: egyrészt a zöld átállás a kezdeti optimizmus után, mégsem tűnik olyan gyorsan és zökkenőmentesen kivitelezhetőnek, másrészt a korábban például főként vízenergiára támaszkodó országoknak (Svájc, Norvégia stb.)
azzal kell szembesülnie, hogy a klímaváltozás miatt egyáltalán nem garantálható hosszútávon, hogy az energiatermeléshez szükséges vízhozamok mindig rendelkezésre fognak állni.
„Svájc 2017-ben népszavazás útján döntött, hogy nem támaszkodik hosszútávon atomenergiára, és nem lesznek új nukleáris beruházásai. A svájci kormány viszont nemrég úgy döntött, hogy újra meg kell vizsgálni ezt a kérdést, és a jelenlegi reaktorok üzemidejének hosszabbítását, sőt új beruházásokat sem tart elképzelhetetlennek” – mondta el a Portfolio-nak Rákóczi Péter, a Paks II. Zrt. kommunikációs igazgatója. „Lengyelország nemrég jelentette be, hogy az amerikai Westinghouse technológiájával építi meg az első – szenes erőműveinek leállítása miatt szükségessé váló – atomerőművét, Csehországban, Dukovany-ban, az eddigi reaktorblokkok mellé két újat épít a dél-koreai KHNP, de Szlovákiában és Szlovéniában is további nukleáris kapacitásnövelést terveznek” – tette hozzá Rákóczi Péter.
Idén júliusban hagyta jóvá az Európai Bizottság a romániai cernavodai erőmű bővítését, Bulgária a kozloduji erőmű jelenleg is üzemelő blokkja mellé építene még kettőt amerikai segítséggel. Bár nem EU tagállam, de az áramimport szempontjából releváns partner, Szerbia is újragondolja a már több mint 3 évtizede érvényben lévő atomenergia-stopot is. A törekvéseket tovább erősíti, hogy míg korábban a nukleáris energia ellen felszólaló EU országok „hangja volt erősebb”, addig az elmúlt években, Franciaország vezetésével létrejött egy atomenergia-barát csoportosulás, amely a nukleáris technológia további fejlesztéséért és a reputáció javításáért dolgozik. A csoport tagja Magyarország is, és ma már több mint egy tucat ország szimpatizál a törekvésekkel.
Magyarország azzal, hogy még 2007-ben megkezdte a tervezési előkészületeket, és végül 2014-ben az Országgyűlés támogatta a magyar-orosz atomenergetikai együttműködésről szóló egyezményt,
jelentős idő-előnyre tett szert, hiszen – ha késésekkel is – több évvel előbbre tart, mind tervezési, mind adminisztratív, mind az építési munkálatokat tekintve, mint az atomenergiában gondolkodó európai országok zöme.
Green Deal
A 2020-ban elfogadott, és az EU minden tagállama által támogatott European Green Deal megállapodás értelmében – többek között – a kontinens CO2 kibocsátását 2030-ig 55%-kal kell csökkenteni, 2050-ig pedig el kell érni a zéróemissziós működést. Ennek számtalan pillére van a mezőgazdaságtól a szállítmányozásig, a vállalatok kötelező ESG jelentéseitől a biodiverzitás megőrzéséig. Mégis, a legfontosabb, és egyben minden más feladatot is átszövő eleme az energiaátmenet, vagyis a fosszilis energiahordozókról való átállás az emissziómentes, lehetőleg megújuló energiatermelésre. A megállapodás szellemében gőzerővel zajlanak szerte a kontinensen a nap- és szélerőmű fejlesztések, a vállalatok és a kormányok komoly energiamegtakarításba kezdtek.
Nem vitás, hogy az atomenergia nem megújuló energia, és az sem, hogy az elhasznált fűtőelemeket sem lehet 100%-ban újrahasznosítani, és keletkezik némi radioaktív hulladék, ugyanakkor
az atomerőművek hosszútávon képesek szabályozhatóan, nagymennyiségű tiszta, vagyis CO2 kibocsátásmentes villamosenergiát előállítani, ami a klímaváltozás elleni erőfeszítésekben komoly szerepet játszik.
Megjegyzendő, hogy az ENSZ EGB (Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottsága) szerint „az atomenergia a legzöldebb forrás”, a szervezet számításai szerint az atomenergia szén-dioxid-kibocsátása, földterület- és nyersanyagszükséglete még a megújuló energiaforrásokénál is alacsonyabb.
Éles vitát követően végül az EU a taxonómia rendeletben az atomenergiát fenntartható, de egyelőre uniós forrásokkal nem támogatott energiaforrásként határozta meg, vagyis az EU nem fogja támogatni új atomerőművek építését vagy üzemidőhosszabbítását, azt a tagállomoknak saját forrásból kell finanszíroznia, ugyanakkor nem is fogja akadályozni a beruházásokat.
Iparági várakozások szerint a „nem támogatott” besorolásból középtávon akár támogatott kategóriába is kerülhet az atomenergia.
Paks I. akár a 2050-es évekig is működhet
Paks I. építését 1966-ban határozták el a lakosság és ipar egyre növekvő villamosenergia ellátásának hosszútávú biztosítására. 1974-ben kezdődött meg az építkezés, az első blokkot 1982-ben, a negyediket pedig 1987-ben helyezték üzembe. Az erőmű élettartamát eredetileg 30 évre tervezték, de a gondos karbantartásnak és folyamatos fejlesztéseknek köszönhetően üzemidejét akár a 2050-es évek végéig meg lehet hosszabbítani.
A növekvő hazai energiaigények kielégítésre és a zöld energiaátmenet támogatásának biztosítására
az MVM tavaly év végén bejelentette, hogy egy 10 éves 1,5 milliárd euróba kerülő fejlesztési projekt keretében további 20 évvel megnöveli az élettartamát.
Ez egyben azt is jelenti, hogy akár húsz éven át párhuzamosan fog termelni a 2030-as évek első felében beinduló Paks II.-vel. Paks I. négy reaktorblokkja összesen körülbelül 2000 megawatt áramot termel, a hazai villamosenergia-hálózatban úgynevezett zsinórtermelést végez, vagyis folyamatosan, nagy teljesítménnyel, és ha a tervezett karbantartások időszakát leszámítjuk, állandóan, az év 365 napján termeli az áramot, a kapacitása nagyságrendileg az ország fogyasztásának harmadát fedezi.
A hazai energiamixben a földgázzal és lignittel működő, fosszilis energiahordozókat égető erőműveken kívül egyre nagyobb mértékben van jelen a megújuló energia is, a napelemes kapacitások már meg is haladták az atomerőművét. Más kérdés, hogy a napenergia-termelés kiszámíthatóan ciklikus, ezért óriási kilengéseket mutat, rendkívüli módon megterhelve az országos villamosenergia-elosztóhálózatot, és próbára téve a többi erőmű rugalmasságát. Paks I.-et nem arra tervezték, hogy napon belül akár többször is le lehessen terhelni, ennek ellenére, a folyamatos fejlesztéseknek köszönhetően ma már 10-15%-os leszabályzást végre lehet hajtani,
Paks II. viszont már sokkal rugalmasabb termelésre is képes lesz.
Miért kell egyáltalán Paks II., és miért pont orosz technológiával?
A Nemzeti Energiastratégiában egyszerre jelennek meg a jelenlegi CO2 kibocsátás csökkentésére, az energiatakarékosságra és a villamosenergia-termelés növelésére vonatkozó tervek. A magyar energiamixben a fosszilis tüzelőanyagok kb. 30 százalékot tesznek ki, közülük a lignitet kizárólag a Mátrai Erőmű használja fel, a földgázt pedig több gázerőmű. A már említett európai zöld megállapodás keretében Magyarország vállalta, hogy a CO2 kibocsátását 2030-ig felére csökkenti 1990-hez képest. Bár nem áll rosszul az ország (jelenleg 43%-os a csökkentés), mégis a legégetőbb feladat a Mátrai Erőmű bezárása lesz, amely az egész energiatermelő szektor CO2 kibocsátásának feléért felel önmagában.
Az MVM összesen három, ezen belül is a Mátrai Erőmű területén egy CCGT-t (kombinált ciklusú gázerőmű) tervez építeni, amelynek beszerzési folyamata már elkezdődött, és 2028 második felében állhat üzembe.
Bár ez nem emissziómentes megoldás, mégis a korábbi kibocsátás egyharmada mellett fog tudni annyi áramot termelni, mint a korábbi széntüzelésű blokkok.
A Nemzeti Energiastratégia az országos villamosenergia-fogyasztás jelentős növekedésével számol az elkövetkezendő évtizedben, amit az elektrifikáció és az újonnan megjelenő ipari igények generálnak. Az energiaigény kielégítésére hatalmas megújuló energiás projektek is folynak, azonban a hálózatnak továbbra is szüksége van olyan zsinórtermelőkre, amelyek állandóan és emissziómentesen tudnak 2-3 GW villamosenergiát termelni. Ezt a feladatot kell ellátnia egy darabig párhuzamosan Paks I., egy idő után pedig önállóan Paks II. blokkjainak.
A közbeszédben orosz projektként hivatkoznak Paks II. beruházásra, amely csak részben igaz, hiszen egy igazi nemzetközi nagyberuházás, ha úgy tetszik, a kelet-nyugati együttműködés platformja
A reaktorblokkok, amelyekben a nukleáris láncreakció lejátszódik, valamint egyes főberendezések valóban orosz gyártásúak és a legfejlettebb orosz technológiát képviselik. Ugyanakkor például a nukleáris energiából nyert gőzzel már a General Electric – Alstom tervei szerint készülő turbina állítja elő az áramot, az erőmű irányítástechnikáját pedig a Framatome és Siemens Energy konzorciuma szállítja, az egyéb berendezések és az építkezés számos fázisa esetén is jelentős számban vannak a nyugat-európai szereplők. A projekt iránt egyöntetű a nemzetközi elköteleződés, amit az is erősít, hogy 2024 júniusában, külön nevesítve is felmentést kapott az EU-tól a projekt minden, az orosz-ukrán háború következményeként kivetett szankció alól” – mondta el Rákóczi Péter.
40 százalékos magyar beszállítói arány: álom vagy valóság?
A beruházás kezdetekor 40 százalékos hazai beszállítói aránnyal számolt az állam, amely elsőre igen optimista becslésnek tűnik, azt figyelembe véve, hogy az ország nem rendelkezik hagyományos értelemben vett nukleáris iparral. Ugyanakkor már körülbelül 100 magyar cég kapcsolódott be a projektbe, többnek pedig most zajlik a nukleáris auditja, aminek során kiderül, hogy megfelelnek-e az igen szigorú atomenergetikai szabályoknak. A talajmunkák és a kiegészítő infrastruktúra felépítésének jó részét magyar vállalatok végzik, és számos olyan magyar leányvállalattal is rendelkező multinacionális cég is részt vesz, amely gyarapíthatja a hazai hozzáadott értéket.
„A konkrét projekten túlmutat a magyar vállalatok tapasztalatszerzési lehetősége, amit a környéken középtávon induló atomerőmű-projektekben tudnak majd kamatoztatni.
Csehország, Lengyelország, Szlovákia: mind olyan régiós országok, ahol jó eséllyel csatlakozhatnak be nukleáris tapasztalattal és audittal rendelkező magyar cégek, a jól képzett szakemberekről nem is beszélve” – mondta Rákóczi Péter.
Hitelből vagy költségvetési forrásból?
Paks II. költségeit 12,5 milliárd euróban határozták meg, amelyből 10 milliárd eurót az orosz Roszatom, mint fővállalkozó finanszíroz a partnerein keresztül, a fennmaradó összeget pedig a magyar állam biztosítja. Az Államadósság Kezelő Központ adatai alapján
jelenleg körülbelül 45 milliárd forintnyi (valamivel több mint 100 millió eurónyi) hiteltartozása van az országnak az orosz finanszírozók irányába, amely meglehetősen kevésnek tűnik a projekt összköltségéhez képest.
„Az orosz hitel inkább egyfajta védőhálóként értelmezhető. A magyar fél az adott feladatokra lehívja a szükséges összegeket a hitelkeretből, de lehetősége van az előtörlesztésre. Az Államadósság Kezelő Központ feladata annak folyamatos vizsgálata, hogy a nemzetközi pénzügyi környezetet figyelembe véve érdemes-e előtörleszteni vagy sem, tud-e olcsóbb forrást bevonni az ország az adott pillanatban, vagy nem. A hiteltartozás nagyságát tekintve kijelenthető, hogy
az ország valójában képes költségvetési forrásból fedezni a költségeket, és hosszú távon is ez a célja”
– mondta el a kommunikációs igazgató.
Hiába az aggályok, jól halad a projekt
Paks II. rendelkezik érvényes létesítési engedéllyel, környezetvédelmi engedéllyel, telephely engedéllyel. Már benyújtották a résfalazási és talajszilárdítási tényadatokkal aktualizált úgynevezett „első betonöntés előzetes biztonsági jelentést”, az EB-EBJ-et, amelyre szükség van az első beton öntéséhez.
A talajvízszintig megtörtént a talajkiemelés, az 5-ös reaktorblokk nukleáris szigete alatt megtörtént a talajszilárdítás, ami azt szolgálja, hogy a hatalmas tömegű létesítményt elbírja a talaj. A munkát egy német cég, a Bauer végezte, összesen 75 ezer cölöpöt alakítanak ki 1500 km hosszúságban. Szeptemberben folytatódik a munkagödör kialakítása egészen 23 méter mélységig, amely további 2 millió köbméternyi föld elszállításával jár, ezután kezdődhet az első betonöntés, amellyel a projekt sokkal inkább olyan fázisba ér, amelyben már az erőmű kivitelezése és főberendezéseinek beépítése a hangsúlyos.
Az egyik legfontosabb mérföldkő, hogy a napokban uszályon megérkezett az olvadékcsapda,
egy olyan biztonsági berendezés, amely egy rendkívül kis valószínűséggel bekövetkező baleset következtében létrejövő olvadékot nem engedi kijutni a környezetbe, hanem egyfajta edényzetként felfogja, összegyűjti és hűti. Ez egy kifejezetten orosz innováció, amit más gyártó nem használ. A berendezés tömege 730 tonna, és 4000 km-t tett meg vízi úton, amíg Paksig ért. A nemzetköziség jegyében a teljes logisztikai folyamatért egy osztrák vállalat felelt. Már készül a következő nagyberendezés is, az 5-ös blokk reaktortartálya Szentpéterváron, Európa egyik legnagyobb automatizált kovácsolóüzemében.
Ezen felül számos olyan létesítmény készül, amely elengedhetetlen a beruházáshoz, megépült már a betonüzem, az acélüzem pedig önmagában akkora lesz, mint a Fővám téri Vásárcsarnok. A 75 hektáros felvonulási területen összesen 119 műtárágy épül meg.
Az építkezés csúcsidőszakában 10-12 ezer munkás fog a területen dolgozni, elszállásolásukra a munkaterület közvetlen szomszédságában kerül sor.
A szigetszerűen kialakításra kerülő területen minden alapvető infrastruktúra rendelkezésre fog állni a munkavállalók számára az élelmezéstől az egészégügyi szolgáltatásokon át a kikapcsolódásig (pl. sportpályák). A több ezer fős létszám tehát közvetlenül nem Paks városát fogja terhelni.
A szakértők a 2030-as évek elejét, első felét határozzák meg reális céldátumként, hogy az első blokk termelésbe álljon.
Soha nem volt még ilyen fontos a rugalmasság
A megújuló energiaforrások – főleg a napenergia – termelése határozott ciklikusságot mutat egy napon belül. Értelemszerűen éjszaka, sötétben nem termel, a legnagyobb teljesítményt pedig a déli-koradélutáni órákban adja le. A probléma az, hogy a napon belüli fogyasztási csúcsok reggel és a késő délutáni-esti órákban jelentkeznek, vagyis amikor nincs akkora szükség áramra, akkor nagyon sok van belőle, amikor pedig nagy szükség lenne rá, akkor nincs elég, pontosabban a napenergia nem tud valós segítséget jelenteni az igények kiszolgálásában.
Az Energiaügyi Minisztérium tervei szerint a termelési- és fogyasztási csúcsok időbeli kiegyenlítésére egyfelől energiatározókat, másfelől olyan – főként földgázzal működő – erőműveket építenek, amelyek szinte percek alatt ki-be kapcsolhatók, és az éppen aktuális fogyasztási igényekhez igazíthatók. Az ország mindkét megoldásban gondolkodik, és tárolókat, illetve a már említett CCGT-ket is épít, azonban Paks I. és Paks II. is bizonyos mértékben szerepet kell, hogy vállaljon a kiegyenlítésben. Míg Paks I.-et nem erre, hanem folyamatos, nagy teljesítményű termelésre tervezték, és korlátozott alkalommal csak 10-15%-kal lehet visszafogni a teljesítményét, addig
Paks II. blokkjai már sokkal rugalmasabbak lesznek.
A VVER-1200-as blokkok széles tartományban szabályozhatók, a névleges teljesítményük 50-100% közötti teljesítmény-tartományában, naponta kétszer is bejárható, heti maximum 5 alkalommal, az év 200 napján.
„Ez a fajta rugalmasság nem csak technológiai és biztonsági szempontból kiemelt érték, hanem az áram tőzsdei árvolatilitását is simítani tudja majd. A nyári napokon a déli-koradélutáni órákban a HUPX-en (magyar áramtőzsdén) sokszor 0 forintos vagy negatív ártartományba csúszott a villamosenergia ára a nagymennyiségű napelemes termelésnek köszönhetően, a fogyasztási csúcsidőszakokban viszont 500-1000 euróba is került 1 MWh.” – mondta el Rákóczi Péter.
A Duna lehet a szűk keresztmetszet?
Paks I. és Paks II. hűtéséért is a Duna a felelős. A jogszabályok alapján a hűtővíz-kifolyóktól 500 méterre a folyó hőmérséklete nem lehet nagyobb 30 Celsius foknál, mert az már káros lehet a folyó ökoszisztémájára. A túl meleg hűtővíz tehát nem az erőmű biztonságos működését akadályozza, hanem ökológiai szempontok miatt fontos. Az utóbbi évek kánikulai forróságaiban több alkalommal is a kritikus szinthez közelített a hőmérséklet, de érdemben nem kellett lépni, sőt az energiaügyi miniszter arra is mandátumot kapott, hogy ellátásbiztonsági szempontokat figyelembe véve, felülírhassa ideiglenesen ezt a szabályt.
Paks II. külön hűtőberendezéseket, ún. csúcshűtőket is kap, amellyel a vízhőmérséklet különbség 75%-át vissza is lehet nyerni – Paks II. így már a bebocsátási pont előtt garantálni tudja, hogy 30 Celsius foknál alacsonyabb hőmérsékletű hűtővíz kerüljön a Dunába.
„A klímaváltozás negatív hatásaival már a projekt tervezési fázisában sokat foglalkoztunk, felkészültünk a Duna hőterhelésének kezelésére. Ezt igazolja a környezetvédelmi- és létesítési engedély is”
– szögezte le Rákóczi Péter.
A cikk megjelenését a Paks II. Zrt. támogatta.
Címlapkép forrása: Paks II. Zrt., portrék: Stiller Ákos - Portfolio
