Hol helyezkedik el az épülő poliol-komplexum a Mol hosszú távú stratégiájában? Hol találkozhat majd a fogyasztó az itt gyártott alapanyagokkal?
A cégcsoport öt évvel ezelőtt kezdett stratégiai irányváltásba, amely, dióhéjban összegezve, arról szól, hogy a szénhidrogén molekulákat, ahelyett, hogy üzemanyagként értékesítenénk őket, a petrolkémiai üzemeinkben dolgozzuk fel és nagyobb hozzáadott értékkel bíró termékeket állítunk elő belőlük. A komplex, tőke- és időigényes stratégiai transzformációs folyamathoz persze több évtizedes petrolkémiai tapasztalat és tudás szükséges, új technológiákba és logisztikai infrastruktúrába kell befektetnünk, vagy éppen felújítani a régieket.
Ennek a folyamatnak az egyik első lépcsője és egyben zászlóshajója az 1,3 milliárd eurós befektetéssel épülő tiszaújvárosi komplexum, a Poliol.
A Mol ezzel a régió első olyan vállalata lesz, amely a kőolaj kitermelésétől egészen a poliol előállításáig kézben tartja a gyártás teljes értékláncát.
A komplexum négy nagy gyáregységből, illetve az ezt kiszolgáló egyéb technológiai létesítményekből áll, és összesen 300 új munkahelyet jelent majd a térségnek. A termelés első lépcsőjében évente 200 ezer tonna propilén-oxidot állítunk elő, amelyet aztán poliéter poliol termékekké alakítunk. Ezekből Magyarországon és külföldön számos, a mindennapi életünkben állandóan használt terméket tudnak majd gyártani, az autókarosszéria-elemektől az ágybetétekig, a ruházati termékektől az építőipari szigetelőanyagokig. Fontos megjegyezni, hogy a poliuretán szivacsok fizikai-kémiai tulajdonságait konkrét vevői igények szerint, az adott termékre szabottan tudjuk alakítani.
Évek óta jelentős erőforrásokkal épül az új gyárkomplexum: a tervek szerint mikor fog innen kigurulni az első kamion, tartályában tiszaújvárosi poliollal? Folynak már előzetes tárgyalások a potenciális vásárlókkal?
Az építkezés várhatóan 2022 második felében fejeződik be, a gyár teljes kapacitása pedig egy év alatt fog felfutni. Azért van ez a fokozatosság, mert több lépcsőben, először labor-, majd félipari-, végül ipari méretekben fejlesztjük ki üzemünk termékportfolióját. A termékeinket a gyártás megkezdése után a vevőink - köztük globálisan ismert bútorcégek, vagy autóipari beszállítók - bevizsgálják, ellenőrizve, hogy megfelelnek-e minden minőségi paraméternek.
A lehetséges vásárlókkal, azaz magyar, lengyel, német és török gyárakkal már egy éve megindult az egyeztetés, és van egy aktív, élő kapcsolat.
Ez másképp nem is működhet, hiszen nekik is tervezniük kell, például időzíteniük kell a minősítést, a tesztelést. Ez az iparban bevett folyamat, és minél előbb létrejön egy bizalmi, partneri viszony, annál könnyebben zajlik majd a piacra lépés.
Az új gyár néhány év alatt elérheti a teljes termelési kapacitását: a Pareto-elv nálunk is működik, azaz a termék-„receptek” mintegy 20 százaléka fogja adni a volumen 80 százalékát a termelésben. Azzal számolunk, hogy a gyártási folyamat elején a könnyebben elérhető piacokra lépünk be, tipikusan ilyennek számít a bútoripar, innen folytatjuk a komplexebb, speciálisabb termékek irányába.
A Mol évtizedek óta jelen van Tiszaújvárosban: hogy kapcsolódik be az új üzem a város és a vállalat kapcsolatába?
Azt gondolom, hogy a Mol-csoport ezzel a beruházással jelentős és határozott lépést tett. Már évekkel ezelőtt egyértelművé tettük azt, hogy szeretnénk elmozdulni az üzemanyaggyártástól a vegyipari alapanyaggyártás felé, ez az elhatározás pedig egy ilyen méretű beruházásban manifesztálódik. Ez egyértelmű lépéselőnyt jelent a térség számára is, a projekt sikere a régió sikerét is jelenti.
Pont ebben a szimbiózisban működünk Tiszaújvárosban és Borsod-Abaúj-Zemplén megyében is. Az együttélés akkor működik jól, ha a vállalat is tesz azért, hogy ezt a közösséget megfelelően tájékoztassuk, érezzék azt, hogy a gyár működtetése biztos kezekben van, és biztonságosan üzemelünk.
A hazai sajtó érdeklődését is felkeltette, hogy jelentős részben külföldről sikerült munkaerőt találniuk a gyár építéséhez, sőt, még egy különleges konténerváros is felépült Tiszaújvárosban. A projekt kivitelezése az utolsó szakaszába lépett: hogy értékeli ezt a folyamatot? Mennyire nehezítette az építkezést a pandémia?
A pandémia az alapanyag-ellátást és a szállítást érdemben nem befolyásolta, ezeken a területeken inkább a környezeti tényezők miatt kellett izgulnunk, mint például a Tisza vízállása; a folyón ugyanis hatalmas berendezéseket kellett felúsztatnunk, volt olyan, ami Thaiföldről érkezett.
A koronavírus ugyanakkor kedvezőtlenül hatott a munkaerő-ellátásra, elsősorban ez az oka annak, hogy a tervezettnél egy évvel később fog elindulni a termelés.
Az eredeti terveinkben az szerepelt, hogy nemcsak az üzemeltetői személyzet lesz magyar, hanem az építkezésen is nagy részben magyarok dolgoznak majd.
Ez lett volna az optimális, és a kivitelezőknek is ez lett volna az érdeke. Azonban egész egyszerűen azzal kellett szembesülnünk, hogy Magyarországon nem volt elegendő képzett munkaerő egy ilyen méretű és ennyire speciális iparági tapasztalatot igénylő projekthez, így fővállalkozónknak a nemzetközi alvállalkozói kör munkaerő-állományára kellett hagyatkoznia. Az alvállalkozók közül a legnagyobbak számos iparági referenciát tudnak felmutatni, munkatársaik többsége részt vett már hasonló méretű projektben. Jelenleg 2700-an dolgoznak az építkezésen, közülük mintegy 2000 a külföldi munkavállaló.
Tiszaújváros 15 ezres város, a 2000-2500 vendégmunkás valóban jelentős lakosságszám-növekedést jelent. Az ide érkezett munkások esetében komoly szabályokat hoztunk, például kamerarendszert telepítettünk a városban és a környező falvakban. Folyamatosan együttműködünk az önkormányzattal, a rendőrséggel, és az idegenrendészettel is aktív a kapcsolat, például az adminisztráció miatt is. Törekedtünk arra, hogy a fő- és alvállalkozókat is bevonjuk az egyeztetésekbe. A munkások számára pedig kulturális tréningeket is tartottunk arról, hogy melyek a legfontosabb magyar szokások, hogyan tudnak együtt élni az itteni lakosokkal.
Hangsúlyozom, most kizárólag az építkezésről van szó, a komplexum üzemeltetése szinte teljes egészében magyar munkavállalókkal történik majd.
A Mol példát mutat abban is, hogy hogyan lehet az üzemeltetésre Északkelet-Magyarországon felépíteni egy olyan duális képzési rendszert, amivel képesek vagyunk rövid időn belül megfelelő kompetenciával rendelkező munkaerőt képezni, a technikumtól az egyetemi szintig. Remélem, hogy ez példaként tud szolgálni más iparágakban tevékeny cégek számára is: igenis érdemes magas szaktudású munkaerőt képezni a szűkebb környezetükben.
A cégcsoport tevékenységének hosszú ideje egyik leghangsúlyosabb üzenete a fenntarthatóság, a körforgásos gazdaság. Egy ilyen méretű üzem esetében hogy valósíthatók meg ezek a célok?
A ma elérhető legmodernebb technológiákat alkalmazzuk: ez egyrészt az innovatív technológiai megoldásokban, másrészt a gyár automatizáltságában is megmutatkozik. Egy ekkora komplexumot, ami 35 hektáron terül el, ma már egy kisebb csapat is tud irányítani, és nap mint nap üzemeltetni. A gyár rendkívül energiahatékony lesz, fajlagosan nagyon alacsony a károsanyag-kibocsátása. Például azt a hidrogént, amit energiatermelésre használunk itt, Tiszaújvárosban, ezentúl nem elégetjük hőtermelés céljából, hanem nyersanyagként fogjuk felhasználni.
A poliolgyártás egyik alapanyaga a hidrogén, amely olefin üzemeink egyik mellékterméke, ezt „pótoljuk ki” az új hidrogéngyárunk termelésével. De más területen is támaszkodunk a meglévő vertikumra, a kulcs alapanyag propilént finomítóinkban és a már említett petrolkémiai olefin üzemekben állítjuk elő, tehát két fő alapanyagot is belső forrásból fedezünk. Fontos kiemelni, hogy a modern technológiának köszönhetően sokkal kevesebb melléktermékkel tudunk üzemelni a jelenlegi technológiákhoz képest. Ez egyrészt technológiailag nagy versenyelőny, másrészt gazdaságilag is, hiszen alacsony fajlagos költséggel tudunk majd gyártani termékeket.
A poliolok és a belőlük gyártott szigetelőanyagok, habok felválthatnak olyan anyagokat, amelyeknek az előállítása ma még sokkal környezetterhelőbb, vagy kedvezőtlenebb a hőszigetelő képességük, esetleg a fajsúlyuk. Fajlagosan olcsóbb lesz ezekkel építkezni, és a rezsiköltség is kevesebb lesz használatukkal. Vagy vegyük az autókba beépíthető szigetelőanyagokat, mivel kisebb a tömegük, a jármű fogyasztása is csökkenhet.
A gyár fenntartható működését jól mutatja, hogy a technológiai folyamatokból kevés melléktermék képződik. Egyik ilyen a hidrogén-peroxid-gyártás során használt alumínium-oxid, ezt a terveink szerint a későbbiekben „visszaforgatjuk” az értékláncba. A propilén-oxid gyártásánál keletkező vizet pedig megtisztítjuk, és tiszta vízként tudjuk majd visszaengedni a Tiszába.
A poliol-projekt számokban:
A beruházás elérte a 89 százalékos készültséget. Teljes egészében lezárultak a tervezési munkák, amelyeken 350 mérnök dolgozott Indiában, Thaiföldön, Németországban és Magyarországon. A kulcsberendezések tervezése, gyártása és helyszínre szállítása is befejeződött, Olaszországtól Thaiföldig a világ minden tájáról érkeztek elemek az új gyárhoz.
A kivitelezés, azaz a helyszíni építési munkák 80%-ot meghaladó készültségen állnak. Az építkezés 35 hektáron folyik, az elmúlt két év alatt összesen 13.000 tonna acélszerkezetet építettek be, ami 2 Eiffel torony megépítésére elegendő mennyiség. Emellett lefektettek 2500 kilométer kábelt, és csaknem 700 kilométer csővezetéket szereltek össze.
Fotók és címlapkép: Berecz Valter/Portfolio
