Halálozás, életmód, egészségügy.
Térjünk át a demográfiai trendeket legalább ennyire meghatározó tényezőkre, a halálozások kérdésére. Itt csak kedvezőtlen fejleményeket lehet látni? Valóban a népességcsökkenés egyik fő hajtóereje, hogy többen halnak meg annál, mint ahányan születnek. Persze ennek is hosszú története van, hiszen a természetes szaporulat már 1980 óta negatív. Némi optimizmust az jelentett, hogy a várható élettartam növekedése az 1994-es mélypontot követően folyamatos volt. Ám az elmúlt években ez a növekedés megtorpant. Egyik évről a másikra persze lehetnek kis visszaesések, így például a halandóság 2015-ös romlás döntően az influenza számlájára írható, ám 2013-tól inkább a stagnálás jellemzi a várható élettartam alakulását. Azóta a férfiak születéskor várható élettartama 72,3 év körül, a nőké pedig 79,2 év körül ingadozott. E területen az európai viszonyoktól való elmaradás jellemzi az országot. És nem csak az osztrák színvonalhoz mérve, de a közép-kelt európai országok tekintetében is.
Három évvel ezelőtti beszélgetésünkben azt nyilatkozta a várható élettartam esetleges stagnálása kapcsán, hogy ez azzal függhet össze, ha probléma van az életmóddal, és/vagy az egészségügyi rendszerrel. Akkor kijelenthetjük most azt, hogy ezekkel komoly gondja van a magyar társadalomnak?
A várható élettartamot három tényező egyértelműen befolyásolja, de ezek hatását nehéz elválasztani egymástól. Az életmód kérdése, az egészségügyi ellátórendszer kérdése és az anyagi viszonyok kérdése. A várható élettartam persze a múltban gyökerezik, hiszen az, hogy valaki korábban vagy később hal meg betegségben, az az elmúlt 5, 10, 20, 30 év életlehetőségeinek és életmódjának, és az ellátórendszer mindenkori működésének következménye. Az ember nyilván az egészségügyi rendszerre gyanakszik, vagy a megelőzés hiányosságaira, de arra is, hogy nem folytatódott, akadályokba ütközik a további életmódváltás.
Kollégáim elemzése szerint a megtorpanás a középkorúak és az idősek halandósági helyzetének stagnálásához köthető. A 45 év alattiaknál folyamatosan és erőteljesen javult a korspecifikus halandósági ráta.
Javulás jellemzi a 45-59 éveseket is, ám e korcsoportban relatív elmaradásunk más országokhoz képest, például nem csak Ausztriához, de Szlovákiához képest is fennáll. Az idősebbeknél pedig megállt a halandóság javulása.Jön a Portfolio egészségügyi konferenciája! Részletek itt:
A magyarok életmódja úgy általában hogyan változott az elmúlt években?
A halálozások megközelítőleg 50 százaléka a szív- és érrendszeri megbetegedésekre vezethető vissza, és itt az elmúlt években csak lassú javulás történt. E területen nem csak Ausztriához, vagy az Európai Unió átlagához nem közelítünk, de a szlovákiai halandósági arányok is kedvezőbbnek látszanak. A legújabb Demográfiai Portréban részletesen foglalkoztunk a magyarok egészségi állapotával és egészségmagatartásával is. A népességcsökkenésről gondolkodva nem szoktuk eléggé hangsúlyozni, hogy ha évente nem 125 ezren halnának meg, hanem sokkal kevesebben, akkor nyilván másképp alakulna a népességszám is. Persze akkor növekedne az idősek száma, és bizonyára több lenne az ellátásra szoruló beteg is, de a várható élettartam javulásával együtt, ha nem is ugyanolyan ütemben, de növekedni szokott az egészségben leélt várható élettartam is. Vagyis az idősödés nem növeli automatikusan az ellátásra rászorulók számát.
Van egy prognózisunk arra, hogy 2070-re 30 százalék körül lesz a 65 év felettiek aránya, de biztos vagyok abban, hogy 30 év múlva nem a 65 év lesz az a korhatár, amikortól az öregkort számoljuk. 15 évvel ezelőtt a magyarok a 65 évet tekintettek az öregkor határának, most pedig 68 évet. Nyugat-Európában pedig már 70 felett van több országban is az idős kor határát mutató szubjektív mutató. Az egészségben várható élettartam növekedésével kitolódik az idős kor határa.
