"... még jövőre sem várok számottevő növekedést a magyar gazdaságban".
P.: Az IMF meglehetősen pesszimista az uniós növekedési kilátásokat illetően, Európában kicsit derűlátóbbak. Mikor jöhet az élénkülés, illetve lesz-e érdemi növekedés a közeljövőben az eurózónában? V. Á.: Az EEAG előrejelzése szerint 2013 első felében az eurózóna GDP-je várhatóan stagnálni fog. A fiskális kiigazításnak ugyan kisebb lesz a negatív hatása, mint tavaly, de a háztartások kereslete továbbra is visszafogott lesz a magas munkanélküliség miatti kockázatok, illetve eladósodottságuk további csökkentése miatt. A második fél évben azonban már lehetséges gyenge növekedés, amelyet a stabilizálódó beruházások és a nettó export növekedése idéz elő. A pénzügyi kockázatok azonban továbbra is magasak maradnak, ami várhatóan visszafogja a hitelezést, ami összességében törékennyé teszi a növekedést 2013-ban. A nem túl biztató összkép mögött meglehetős különbségek lesznek az egyes országok között. Németország várhatóan növekszik Ausztriához és Finnországhoz hasonlóan, míg a periféria országai Írországot leszámítva zsugorodni fognak. Úgy tűnik, hogy Írországban már beértek a válság alatt végrehajtott gazdaságpolitikai intézkedések gyümölcsei, Spanyolországban pedig látni kedvező jeleket. Portugália és Görögország esetében, amelyek késlekedtek a lényegi intézkedések bevezetésével, a kedvező jelek egyelőre még váratnak magukra.
European Economy Advisory Group (EEAG) A csoport 2001-ben alakult, amelynek tagjai évente egy jelentést készítenek az európai gazdaságról. A jelentés mindig tartalmaz egy előrejelző fejezetet, ezenkívül három-négy, az adott évre kiválasztott tematikus fejezetet. A csoport tagjai nemzetközileg ismert kutató közgazdászok. A csoport elnöke Jan-Egbert Sturm (ETH Zurich). Tagjai Giuseppe Bertola (EDHEC Business School), John Driffill (Birkbeck College), Harold James (Princeton University), Hans-Werner Sinn (Ifo Institute and University of Munich) és Valentinyi Ákos (Cardiff Business School). Csoportot munkájában a CESifo kutatói segítik. Az éves jelentést elkészülte után több európai városban sajtótájékoztatón mutatják be, többek-között Brüsszelben, Berlinben, Londonban és Budapesten. A csoport célja, hogy elemzéseivel hozzájáruljon az európai gazdasággal foglalkozó gazdaságpolitikai vitákhoz, és ezen keresztül a kiérleltebb gazdaságpolitikai döntéshozatalhoz.
P.: A magas munkanélküliség kedvezőtlen hatással van a belső keresletre, miközben a külső környezet sem kedvező. Az európai konjunktúra szempontjából melyik jelent nagyobb akadályt: a feltörekvő gazdaságok lassulása vagy az Egyesült Államok költségvetési problémáinak megoldatlansága?V. Á.: Valószínűleg az Egyesült Államok fiskális problémáinak megoldatlansága jelenti majd a kisebb akadályt. Egyfelől a történelmi tapasztalatok arra utalnak, hogy az amerikai fiskális politika előbb-utóbb korrigál, hogy a fenntarthatóságot biztosítsa. Hogy ez mikor és milyen módon következik be nem tudjuk, de a vállalatokat és háztartásokat ez kevéssé aggasztja. Másfelől a nemrégiben elkezdődött kiadáscsökkentés egyelőre nem gyakorolt lényeges hatást az amerikai konjunktúrára. Az amerikai gazdaság mutatói jók. Az európai növekedés szempontjából az export jelentőségét nem lehet túlértékelni a jelenlegi helyzetben. A feltörekvő gazdaságok esetleges lassulása visszavetné az európai exportot és ezáltal a növekedést. Némi optimizmusra az ad okot, hogy a feltörekvő gazdaságokban mind a monetáris mind a fiskális politika várhatóan lazább lesz 2013-ban, hogy ellensúlyozza a gazdaság lassulását. Ez segíti majd az európai növekedést.
P.: Az eurózóna országai között korábban is voltak eltérések, a válság során azonban tovább mélyült a szakadék. Milyen további problémákat vethet ez fel?
V. Á.: Az EEAG mind a tavalyi mind az idei jelentése hangsúlyozza, hogy a mostani európai válság az 1992-es válsághoz hasonlóan egy fizetési mérleg válság, amelynek az adósságválság pusztán egy megjelenési formája. A periféria országai a válságot megelőző években jelentős folyó fizetési mérleghiány mellett növekedtek. A hiányt finanszírozó beáramló tőke hitelexpanzióval, az ingatlanok árának gyors emelkedésével járt együtt, ami a beruházások, elsősorban építési beruházások gyors növekedését idézte elő. A válság 2007-es kitörése után a tőkeáramlás megfordult és a beruházási expanzió összeomlott, ami recessziót idézett elő. Egyrészt a recesszió csökkentette az állam adóbevételeit, ami növelte a deficitet. Másrészt a recesszió és az ingatlan árak csökkenése miatt a banki hitelportfóliók romlottak, ami szükségessé tette a bankok állam általi feltőkésítését. Ez növelte az államadósságot. E két tényező együtt a periféria országaiban adósságválsághoz vezetett. A tőkebeáramlás és ezáltal a folyó fizetési mérleghiány kisebb lett volna, ha országkockázat érvényesült volna a kamatokban. De nem érvényesült, az euró intézményi keretei ezt nem tették lehetővé, mert az EKB azonos feltételek mellett fogadta be a különböző országok állampapírjait. Ezért az európai szuverének lényegében azonos kamatok mellett tudtak hitelt felvenni a válságot megelőző években. Az európai hitelválság megmutatta, hogy az országkockázat csak időlegesen vált láthatatlanná, de nem szűnt meg, ám a láthatatlanná válásnak jelentős költségei voltak és vannak. Az euró hosszú távú túléléséhez nélkülözhetetlen, hogy az euró intézményi keretei lehetővé tegyék az országkockázat érvényesülését a kamatokban.
P.: A magyar gazdaság növekedési előrejelzései a nulla körül szóródnak. Ön szerint zsugorodni fog a gazdaság az idén?
V. Á.: Nem tartom valószínűnek, hogy az idén növekedne a magyar gazdaság. Ennek oka nem pusztán a külső kereslet elégtelensége, vagy a válság miatti alacsony fogyasztás. A magyar gazdaság komoly strukturális problémákkal küzdött már a válság előtt is, aminek egyik következménye volt, hogy felzárkózásunk az európai élbolyhoz valamikor a 2000-es évek közepe táján megrekedt. Úgy vélem, hogy ennek egyik lényeges oka a bizonytalan adó- és intézményi környezet volt. Ezen a területen az elmúlt három évben nem javulás, hanem romlás tanúi lehettünk. A gyakran és kiszámíthatatlanul változó vállalati adók, a visszamenőleges hatályú törvények, vagy a magánszerződések felülírása növelte a beruházások kockázatát. Ez elsősorban a csökkenő beruházásokban csapódik le, de a növekvő kockázatok a fogyasztást is visszafogják. Összességében a csökkenő beruházás, visszafogott fogyasztás és a külpiaci nehézségek együtt inkább a gazdaság zsugorodását valószínűsítik az idei évre. Ennél azonban nagyobb gond, hogy az előbb említett intézményi és szabályozási bizonytalanságok hosszabb távon is negatívan befolyásolják a növekedést. Ezért én nem csak idén, hanem jövőre sem várok számottevő növekedést a magyar gazdaságban.
P.: Ön a brit árnyék monetáris tanács tagja. Mit kell erről a csoportról tudni?
V. Á.: A brit árnyék monetáris tanács 1997 júliusában, nem sokkal a Bank of England függetlenné válása és monetáris tanácsának megalakulása után jött létre. Az elképzelés az volt, hogy az árnyék monetáris tanács a valódi monetáris tanácshoz hasonlóan havi rendszerességgel véleményt nyilvánít monetáris politikai kérdésekről, és dönt az irányadó kamatról. Az alapító tagok úgy gondolták, hogy az aktuális helyzet makrogazdasági elemzésével, a kamatdöntés írásos indoklásával hozzájárulnak a monetáris politikáról folyó vitához. A cél nem elsősorban a közvetlen döntésbefolyásolás, hanem a vélemények alakítása, illetve a monetáris politikáról folyó közbeszéd színvonalának emelése volt. A tanácsnak tizenöt tagja van, a tudomány és az üzleti élet képviselői vegyesen. Mivel a valódi monetáris tanácsnak kilenc tagja van, ezért az árnyék monetáris tanácsnak is kilenc tagja szavaz, illetve ír indoklást. Azért vagyunk többen, mint kilencen, mert a tagok sok irányú elfoglaltsága mellett is biztosítani kell, hogy minden hónapban legyen kilenc tag, akinek van ideje megírni az indoklást a szavazatához. Munkánkat az Institute of Economic Affairs nevű think-tank segíti, amelynek weboldalán a döntés és annak indoklása megjelenik. Véleményünket rendszeresen ismerteti a Sunday Times és más napilapok.
