Milyen a jó adórendszer? - 1. rész

Madár István

2009. július 16. 12:13

A hazai közbeszéd kedvelt témái a mindennapi adóváltoztatások. Helyes-e hogy bevezetjük/megszüntetjük az ingatlanadót, milyenek legyenek az szja-kulcsok, kell-e egykulcsos áfa - repkednek a méltányossági és hatékonysági érvek minden irányba. Eközben a klasszikus adóelméleti megfontolások nagyon ritkán kerülnek szóba, pedig az elmúlt évtizedekben sok érdekes megállapítás született az optimális adórendszerről. Kapóra jön, hogy korunk egyik legnevesebb közgazdásza, Gregory Mankiw, valamint szerzőtársai nemrégiben összefoglalták az elméleti eredményeket, illetve azt is megnézték, hogy mindezek miként érvényesülnek a gyakorlatban (N. Gregory Mankiw, Matthew Weinzierl, and Danny Yagan: Optimal Taxation in Theory and Practice). Az alábbiakban a legfontosabb megállapításokat ismertetjük, és teszünk néhány hazai vonatkozású megjegyzést is.

Hatékonyság és igazságosság.

1. Az optimális marginális adókulcs mértéke a képességek eloszlásától függ.

A modern adóelmélet egyik központi kérdése egy sajátos költség-haszon probléma. Nevezetesen, a magas marginális adókulcsok egyrészt mérsékelni tudják az egyenlőtlenséget a társadalomban, másrészt viszont a többletteljesítményt visszafogják. Pontosabban: ha bizonyos jövedelemsávban emeljük a marginális adókulcsot, akkor az itt adózók számára ez ellenösztönzőt jelent, ám a magasabb jövedelemtartományokban emiatt emelkedő átlagos adókulcs elősegíti a különbségek csökkenését.

Vagyis az összefüggésből elvileg az következik, hogy minél kisebb sávban kell magas marginális adókulcsot biztosítani, ami aztán széles sávban kellően megemeli a felette lévő sáv átlagos adókulcsát. Ez azonban egy meglehetősen általános összefüggés, hiszen a hatékonyság és az egyenlőség közötti egyensúlyt a magas marginális adókulcs pontos mértékének és helyének meghatározásával úgy lehet elérni, hogy azokat a jövedelemtermelő képesség eloszlásához igazítjuk.

Marginális és átlagos adókulcs

Marginális adókulcs alatt az utolsó megszerzett forintunk után fizetendő adót értjük. A marginális adóba (vagyis az utolsó forintok után fizetendő adóba) számít az is, ha valaki az így elért magasabb jövedelme miatt adókedvezménytől esik el. A magyar szja-rendszerben ilyen az adójóváírás intézménye, ami fokozatosan fogy el a jövedelem növekedésével.

A marginális adókulcsnak azért van kiemelt jelentősége, mert a mindennapok gazdasági döntéseinél gyakran fontosabb szerepet tölt be, mint az átlagos adóterhelés, hiszen a változások, új lépések hatásai számítanak. Így például egy pótlólagos jövedelemszerzés, vagy egy munkáltatói béremelési döntés esetén a felmerülő adóköltségre a marginális adókulcs világít rá. Vagyis ha valakinek évközben azt mondja a főnöke, hogy 10 ezer forinttal emeli a bruttó fizetését, akkor a marginális adókulcsnak megfelelő teher levonása után kapjuk meg a nettó jövedelemnövekedést. Éppen ezért a teljesítményösztönzés, és az adómorál javítása szempontjából igen fontos lehet, hogy a marginális adókulcsokban ne legyenek nagy rángások, és jelentős púpok, mert az ösztönözheti a gazdaság szürkülését.

Érdemes egy pillanatra belegondolni a marginális és átlagos adókulcs közötti összefüggésbe is. Utóbbi a pótlólagos jövedelemre, előbbi az átlagos elvonási szintre hat. A marginális adókulcs növekedésével emelkedik az átlagos adókulcs is, ráadásul nem csak a közvetlenül érintett jövedelemsávban keresők között, hanem az ennél gazdagabbaknál is. Vagyis a jövedelemkülönbségek mérséklésének hatását szélesebb jövedelemtartományon gyakorolja.

2. Az optimális marginális adókulcs csökkenhet a magas jövedelműeknél

A fenti megfontolásból az következhet, hogy a magas jövedelműek magas határadókulcsa már igazából nem okoz jelentős hasznot (egyenlőtlenségcsökkenést), hiszen az átlagos adókulcsot már nem emeli meg érdemben, viszont csökkentheti az aktivitást. (Érdekesség, hogy egy klasszikus tanulmány szerint - Mirrlees, James A., (1971). "An Exploration in the Theory of Optimal Income Taxation," Review of Economic Studies 38, 175-208. - formálisan ez úgy néz ki, hogy a legmagasabb jövedelem felett a marginális adókulcs optimális szintje nulla. Ezt azonban praktikus okokból sehol sem alkalmazzák.)

Ugyanakkor ez a következtetés bizonytalan, hiszen azon múlik, mennyire gondoljuk azt, hogy a magasabb jövedelműek többletteljesítményre való képessége nagyobb. Mankiw és szerzőtársai összefoglaló tanulmányukban utalnak Saez kutatásaira, aki kifejezetten a fentiekkel ellentétes következtetésre jut, és akár 80 százalékos marginális adókulcsot is el tud képzeli a felsőbb jövedelemkategóriákban. Ez is mutatja, hogy mennyire bizonytalanok azok a feltételezések, melyek alapján a képességek eloszlását becslik.

A gyakorlatban jellemzően az figyelhető meg, hogy a marginális adókulcsok a magasabb jövedelemkategóriákban nagyobbak, vagyis a klasszikus adóelméleti megfontolásokkal az adópolitika a fejlett országokban szembemegy. Ugyanakkor a megfigyelések szerint az elmúlt 25 évben az OECD-országokban mintegy 11 százalékponttal csökkentek a marginális ráták, vagyis mintha megtörtént volna annak felismerése, hogy az ottani magas adókulcsok már kevés hozzájárulást jelentenek a jövedelemkülönbségek csökkentésében, viszont jelentősen visszafoghatják a többletteljesítményt.