Az önfogyasztás optimalizálása lehet az energiatárolók egyik legfőbb hozzáadott értéke a jövőben

A megújulóenergia-termelés rohamos növekedése egyre inkább szükségessé teszi, hogy a vállalatok és a szabályozók komolyan foglalkozzanak az energiatárolók telepítésének lehetőségeivel és kihívásaival

- kezdte előadását Szolnoki Pálma, a BME Zéró Karbon Központ főmunkatársa.

Kiemelte azt is, hogy bár a jelenlegi szakpolitikai célkitűzések azzal számolnak, hogy 2030-ra elérjük az 1 gigawattos tárolói kapacitást,

a megújulóenergia-termelés gyors ütemű növekedése mellett várhatóan ez nem lesz elegendő.

Később hozzátette, hogy az előrejelzéseik szerint 2026-ra húszszorosára növekedhet a tárolói kapacitás a 2024-es szinthez képest, amiben kulcsszerepet játszik a METÁROLÓ támogatási rendszer, amely akár 1100 MWh-val is hozzájárulhat a bővüléshez. A többi kapacitás nagy része a Napenergia Plusz Programból (15 ezer háztartási méretű tároló) és a hálózatüzemeltetők által telepített tárolókból jöhet. Kiemelte, hogy a vállalati szektor egyre nagyobb érdeklődéssel fordul a tárolás felé, hiszen:

a METÁROLÓ pályázatban is a nyertesek negyedét ipari parkok tették ki.

A szabályozás terén is történtek olyan fejlemények, amelyek ösztönzik a tárolók elterjedését. Megemlítette többek között azt, hogy bekerült a Villamosenergiáról szóló törvénybe (VET) az önellátó termelőegység fogalma, amelynek köszönhetően a vállalatok számára elkerülhető a költséges Robin Hood-adó, és amelynek alkalmazási körét idén kibővítették, már 0,5 MW és afölötti vállalati termelő egységekre is lehet alkalmazni.

Továbbá új lehetőséget kínál az is, hogy egy nemrég elfogadott rendelkezés alapján a tulajdonos ingatlanterületével nem szomszédos telken is lehet tároló vagy termelő egységet telepíteni, és azt termelői vezetékkel összekötni, és ez a lehetőség is idén már egy tágabb körnek (0,5 MW-tól) érhető el. Kiemelte, hogy

a folyamatosan fejlődő technológia, a csökkenő beruházási költségek és a javuló ciklusélettartam egyre inkább gazdaságossá teszik a tárolói beruházásokat.

Bár a MAVIR jelenleg nem ad lehetőséget arra, hogy a betáplálási csatlakozási teljesítménnyel nem rendelkező (visszwattos) onsite telepített tárolók részt vegyenek a rendszerszabályozásban, ez a következő években könnyen megváltozhat. Ugyanis az uniós szintű szabályozás, jelen esetben a keresletoldali válasz piaci részvételét biztosító rendeleti szintű hálózatüzemeltetési szabályzat (Network Code on Demand Response) jövő évre várható megjelenésével meg kell nyitni majd ezen szegmens számára a MAVIR piacait is.

Az aFRR piaci részvételen túl Szolnoki Pálma hangsúlyozta, hogy

az önfogyasztás optimalizálása jelentős megtérülési lehetőséget kínál a tárolói beruházásoknak.

Ez a megoldás egyaránt vonzó a rendszerüzemeltetők és a vállalatok számára, hiszen a megtermelt energia közvetlenül a cég saját igényeit elégíti ki, így csökkentve az összköltségeket, miközben a hálózaton is segít.

Ami szerintünk az egyik legfontosabb bevételi forrás (költségcsökkentés) lesz, az az önfogyasztás optimalizálása.

A ZKK fejlesztés alatt álló tárolói modellje alapján a jövőben további, gazdaságilag is megtérülő projektek valósulhatnak meg, hiszen a megújulóenergia-termelés robusztus bővülése számos, újonnan jelentkező piaci igényt teremt, ami elősegíti a tárolók elterjedését. Szolnoki Pálma kiemelte, hogy jelenleg a tárolókhoz sokkal több pozitívum (ún. „upside”) kötődik, mint kockázat, többek között a rugalmas csatlakozási lehetőségeknek és a most formálódó, az EU-s kötelezettségek által megkívánt elosztói rugalmassági piacnak köszönhetően.

Jelenleg azt tapasztaljuk, hogy a tárolóknál sokkal több pozitív növekedési lehetőség adódik, mint amennyi kockázattal kell számolni

- emelte ki.

Címlapkép forrása: Portfolio