Háttér
Rendkívül sokfajta formát öltött az elmúlt évtizedben az életbiztosítások adóterhelése és adómentessége. Van azonban egy közmegegyezésen alapuló szabályozási elem, ez pedig az, hogy a kockázati célú életbiztosításokat nem terheli az állam. Ezeket a munkáltatók adó- és járulékmentesen köthetik munkavállalóik részére, a biztosítási szakma döntő része e szabályozás létjogosultságát nem is vitatta sohasem. Valamikor a válság kezdetén azonban elkezdték a gyakorlatban is "felfedezni" egyes biztosítók azt a jogi kiskaput, amely alapján kockázati életbiztosításként adhattak el komoly értékesítési potenciállal rendelkező, befektetéssel kombinált (unit-linked) életbiztosításokat is, azokat ún. whole life (egész életre szóló) biztosításként megalkotva.
Hogy lehetséges ez?
A whole life biztosítások lényegében egyfajta átmenetet képeznek a munkáltatói juttatásként elvileg adómentes kockázati életbiztosítások és a munkáltatói juttatásként elvileg adóköteles, jelentős részben megtakarítási célú unit-linked életbiztosítások között. Előbbiek kizárólag halál esetén, utóbbiak az élettartam elejét (jellemzően első két évét) leszámítva az ügyfél kérésére bármikor fizetnek (kezdetben kisebb-nagyobb-veszteséggel, az élettartam későbbi részében jó esetben pozitív hozammal). A kockázati életbiztosítások jellemzően nem rendelkeznek visszavásárlási értékkel (nem válthatók úgy vissza, mint a unit-linked termékek), hiszen csak a biztosítási esemény bekövetkeztekor fizetnek. Semmi sem zárta ki azonban, hogy a biztosítók olyan kockázati termékeket fejlesszenek, amelyek viszont biztosítási esemény nélkül, az ügyfél kérésére is fizetnek. Mivel a teljes életre kötött (whole life) kockázati életbiztosítások kellően hosszú futamidejűek ahhoz, hogy jelentős életbiztosítási tartalék képződjön rajtuk folyamatos díjfizetés mellett, a piac egyes szereplői kihasználták e sajátosságát, és lehetővé tették, hogy az ügyfél a felhalmozott hozammal együtt ezeket visszavásárolja.
Szabályozói, biztosítói vélemények
Egy korábbi minisztériumi állásfoglalás támogatta is e gyakorlatukban a biztosítókat: eszerint a whole life biztosítás kockázati biztosítás, vagyis munkáltatói juttatásként (is) adómentes. Így nyertek teret a kockázati ruhába öltöztetett unit-linked életbiztosítások.
A PSZÁF azonban már korábban felfedezte az ezzel kapcsolatos anomáliát, és ahogy Banyár József elnöki főtanácsadó a Portfolio.hu-nak korábban elmondta, azt javasolta, hogy tegyék be a szabályozásba, a kockázati terméknek nincs visszavásárlási értéke. Ezzel Banyár szerint egyszerűen be lehetne csukni a - jóhiszemű - állásfoglalással kialakult kiskaput.
E kiskapu éveken keresztül a biztosítók egy részének rosszallásával is találkozott. A Portfolio.hu-nak nyilatkozó szakértők ennek okai között elsősorban azt emelték ki, hogy a jogalkotó szándékával ellentétes, bármikor megszüntethető lehetőségről van csak szó, amelyet ha tömeges méretekben alkalmazna a szektor, kiderülne, mekkora kiadási tétel az állam számára. E kiadási tétel pontos nagyságáról ugyanakkor nincs információnk, hiszen a whole life biztosítások pontos statisztikái nem nyilvánosak.
Ettől függ egyes biztosítók jövője?
A termék kedvező adóelbírálása éveken keresztül, különösen a jelzáloghitellel kombinált életbiztosítások visszaszorulása után a piac egyik legfontosabb motorját jelentette. Ahogy azonban ezt a leginkább érintett biztosítók értékesítési számain is látjuk, az utóbbi időben már messze nem volt képes produkálni azt a szerzési volument, amit a válság kirobbanása utáni egy-két évben mutatott - nyilatkozta a közelmúltban a Portfolio.hu-nak Kovács Zsolt, az ING Biztosító korábbi vezérigazgatója. Szerinte mára jelentősen visszaesett a termékek iránt érdeklődő cégek száma, és a teljes piaci értékesítés becslése szerint a korábbi felére esett vissza. Míg korábban egyes cégeknél az értékesítések közel 90%-át a céges életbiztosítások adhatták, arányuk manapság bőven 50% alatti lehet. "Ha nagyon őszinték vagyunk, ki kell azt is mondani, hogy ennek a terméknek a célközönsége limitált. Nem éri meg minden vállalatnak ezt a megoldást nyújtania, és nem is mindenki elég bátor hozzá. Utóbbit azért mondom, mert mint most láthatjuk, az adózási kiskaput a jogalkotó bármikor megszüntetheti." - fogalmazott Kovács. E piac "úttörője" volt az elmúlt években a Brokernet, és egyik fő partnere, a CIG Pannónia, amelyek érdekeit komolyan sértheti a Matolcsy György által vezetett Nemzetgazdasági MInisztérium októberi szja-módosítási javaslata. A Brokernet értékesítési adatai nem nyilvánosak, a CIG Pannóniáé viszont igen. Bár ezekből kiderül a biztosító új szerzési volumene, az nem derül ki belőlük, jelenleg hány százalékos arányt képvisel értékesítésében az adómentesen nyújtható vállalati életbiztosítások köre. Kérdésünkkel ezért még az új adójavalsatok benyújtásakor megkerestük a biztosítót, de sem a jogszabályi javaslatról nem kívántak állást foglalni, sem a vállalati életbiztosításaik súlyát nem árulták el.
NGM vs. lobbi
Épp a Nemzetgazdasági Minisztérium októberi javaslata az, amelyet a ma sajtóközleményt kiadó József Polonyi Gábor melegen üdvözölt, az ugyanis kimondta, hogy a kockázati életbiztosítások nem rendelkeznek visszavásárlási értékkel. A biztosítási szakma korábbi adójavaslataiban is meghatározó szerepet játszó közgazdász szerint "a törvényjavaslat szakmailag kifogástalan módosításokat kezdeményezett a személybiztosításokat érintően. Ezek a változtatások megfeleltek a MABISZ tagbiztosítóinak, a PSZÁF-nek, és ezek a változtatások véget vetettek volna a cégek által vásárolt biztosítások körül az elmúlt években kialakult anomáliáknak, adótrükközéseknek. A ma is hatályos szabályozás ugyanis adómentes díjjal kedvezményezi az olyan biztosítási konstrukciót is, amely - elnevezésével ellentétben - kifejezetten megtakarítási célt szolgál, és amellyel számos visszaélést követnek el, és azzal - az állam kárára - leginkább a menedzserek, a cégtulajdonosok járnak jól - no meg azok a biztosítók, alkuszok, akik elsősorban az ilyen termékek értékesítéséből élnek. Ezek a biztosítások valójában már semmilyen biztosítási védelmet nem jelentenek, azokat a biztosításoktól idegen célok elérésére használják, és még hosszú távú megtakarításoknak sem tekinthetők éppen az előbbi okok miatt."
József Polonyi úgy véli, hogy a kormány által eredetileg támogatott törvényjavaslat a személybiztosításokat valódi közgazdasági tartalmuk alapján minősíti. A változás azonban nem jött jól azoknak, akiknek a szóban forgó konstrukció a fő termékük, ezért kerültek Papcsák Ferenc fideszes képviselő által benyújtásra olyan módosító indítványok, amelyek továbbra is lehetőséget adnának "a biztosítási ágazatot megzavaró adókikerülési gyakorlatnak." Csütörtökön aztán T8750/81. számon benyújtásra került a Parlamenthez az a költségvetési bizottsági módosító javaslat, amely az eredeti javaslattal ellentétben nem zárja ki, hogy a kockázati életbiztosítások visszavásárlási értékkel rendelkezzenek, vagyis fenntartja az eddigi gyakorlatot. "Ehhez az adómentességhez - a kormány eredeti javaslatához képest megint csak idegen testként - kapcsolódik egy, a visszavásárlás adóztatására vonatkozó szabály is, amelynek mértéke a bérek adóterheihez képest alacsonyabb, bizonyos idő elteltével kifejezetten előnyös." - írja József Polonyi, aki szerint egyéni üzleti érdekek miatt bukhat meg a közjó és a biztosítási szakma érdekében álló eredeti, az NGM apparátusa által szakmailag jól alátámasztott kormányszándék.