A privátbanki keretek letisztulása várható.
Elkészítettük a Portfolio.hu Privátbanki Felmérésünket, időt és energiát nem sajnálva arra vállalkozunk, hogy egy pillanatképet tudjunk mutatni 2011. június 30-án a hazai privátbanki szektorról. Az adatokat önbevallás alapján gyűjtöttük 14 privátbanki szolgáltatótól, több üzletág vezetőjével személyesen is beszéltünk. Kezdjük az alapoknál
A privátbanki üzletág nemes egyszerűséggel úgy jellemezhető, hogy a szolgáltatók egy bizonyos kezelt vagyon felett személyre szabott kiszolgálást adnak az ügyfeleknek. A szolgáltatáson van a hangsúly, a privátbankok egyik fő jellegzetessége, hogy az ügyfeleiknek privát, egyénre szabott megoldásokat adnak, és nem csak a befektetésekre vonatkozóan.
A tanácsadókon keresztül a szolgáltatók hosszú távú együttműködésben érdekeltek, azonban hazánkban még messze nem értük el azt a színvonalat, amikor már klasszikus nyugat-európai privátbanki szolgáltatásról beszélhetnénk. Több szempontból is különbözik a hazai piac a nyugatitól, itt elsősorban az ügyfelek kockázatvállalási hajlandóságára kell gondolni, illetve a kezelt vagyonokra.
Teljesen nyilvánvaló, hogy a hazai befektetők csak kivételekkel hajlandók a nyugat-európai mintára egészséges kockázatvállalásra. Másrészt Magyarországon az ügyfelek jóval kisebb vagyonnal rendelkeznek, mint például a nyugat-európai átlag. Míg a fejlett országokban a privátbanki ügyfelekről 1 millió dollár felett beszélhetünk, addig hazánkban a fél millió dolláros belépési limit is kirívóan magasnak számít, és inkább a 250 ezer dolláros limit (körülbelül 50 millió forint) a gyakoribb.
Már 40 ezer ügyfélszámlánál tartunk
Az alábbi ábránkból látható, hogy jellemzően milyen belépési limitekkel találkozhatnak az ügyfelek az egyes szolgáltatóknál. A privátbankok között nagy eltérés mutatkozik, vannak, akik csak a relatíve kisebb vagyonra lőnek, míg néhányak már a felsőbb kategóriákban próbálkoznak, nem is sikertelenül. Mivel még az evolúció kezdeti szakaszában tartunk, nem lehetett olyan magas belépési limiteket meghatározni, sokan inkább azzal a megoldással próbálkoztak a szolgáltatók, hogy egy alacsonyabb limittel sokakat bevontak a privátbanki körbe, majd miután ezt megtették, szegmentálták az ügyfélkörüket prémium- és privátbanki részre.
Az átlagos lakossági ügyfelek közé azokat soroljuk, amelyek nagyobb megtakarítással nem rendelkeznek. A prémium banki ügyfelek jellemzően már több millió vagy tízmillió forintos megtakarítás befektetéséről dönthetnek. Az ügyfélkör legfelső részét nevezzük privátbanki ügyfélkörnek, itt már nem ritkák a több százmillió forintos vagyonok sem. Ha a két szélsőségnek vesszük a lakossági és privátbanki ügyfeleket a kiszolgálás minősége szerint, akkor a prémium ügyfelek a kettő között helyezkednek el, ők azok, akik több privilégiumot kapnak, mint az átlag ügyfelek, viszont olyan személyes kiszolgálásban nem részesülnek, mint a privátbanki ügyfelek.
A piac evolúciójának és az egyéni stratégiának köszönhetően a szektor nagyon differenciált, ami nem kedvez az adatok összeállításának. Mint látható, nagyon érzékeny a statisztika arra, hogy egy adott ügyfélkörön belül hol húzzuk meg a határt, teljesen egyértelmű, hogy ha a belépési limit alacsonyabb, akkor több ügyfél esik a felmérés szerint a privátbanki kategóriába. Jó példa erre, hogy míg az OTP privátbankja 20 millió forintnál húzza meg a belépési limitet, addig a rivális K&H-nál 75 millió forintnál van ugyanez.
Emellett a statisztikákat bonyolítja, hogy a különböző szolgáltatók a saját ügyféladataikat publikálják, viszont köztudott, hogy egy ügyfélnek több szolgáltatónál is van számlája (legalább kettőnél), tehát jóval felülbecsüljük a szektor valós méretét. Ráadásul egy privátbanki szerződésben több személy is meg van jelölve (főként családtagok). Pontosan ezért csak becslések vannak arra, hogy a szektor valós mérete mekkora is lehet.
