Az Axpo tipikusan olyan cég, amely komoly szereplő a saját szektorában, azonban – mivel a szolgáltatásának célcsoportja elég szűk – kevéssé forog a neve a köztudatban. Mit kell tudni a vállalatról?
Az Axpo egy nemzetközi energetikai cég, amelynek központja Svájcban van, energiakereskedelemmel és bizonyos országokban energiatermeléssel is foglalkozik, vízerőműveket és atomerőművet birtokol Svájcban. Ezen kívül villamosenergia-elosztóhálózatot is üzemeltet, svájci települések és kantonok közmű cégeit látja el árammal, akik aztán saját hatáskörben és infrastruktúrával szolgálják ki a fogyasztókat. Ezen felül az Axpo Svájcban jelentős megújuló beruházásokban vesz részt, saját víz-, szél- és naperőművekkel, valamint biomassza erőművel is rendelkezik és ipari akkumulátor megoldások fejlesztésében, létesítésében is szerepet vállal.
A magyar piacra több mint 20 éve, 2003-ban lépett be a vállalat, és különböző cégneveken, illetve céges struktúrában a mai napig jelen van.
Magyarországon energiatermeléssel nem foglalkozik a cég, kizárólag földgáz- és áramkereskedelemmel, annak ráadásul olyan formájával is, amely szinte egyedülálló a hazai piacon: fix áras, hosszútávú, direkt energiaszerződésekkel kötjük össze közvetlenül a zöldenergia-termelőket a végfogyasztókkal. Előbbiek jellemzően nap- és szélenergia termelők, utóbbiak pedig olyan ipari nagyfogyasztók, mint a Jabil, akivel a közelmúltban írtunk alá egy több országra szóló szerződést. Az Axpo 15 éves tapasztalatával a hosszú távú energiavásárlási szerződések (Power Purchase Agreement, PPA) piacának egyik meghatározó vállalata, a kezelt portfólió mérete évi 99 TWh.
Pontosan hogy néz ki az Axpo által kínált PPA szerződés, milyen előnyei vannak a szereplők számára?
Egy ilyen konstrukciónak három szereplője van: a zöldenergia-termelő, a kereskedő (mi), és a végfogyasztó. A szereplők céljai viszont azon kívül, hogy mindenki szeretné, hogy ebben a rendszerben mindig legyen áram, eléggé eltérők. A termelő azt szeretné, hogy magas áron értékesítse az áramot, a fogyasztó, hogy alacsony áron jusson hozzá, a kereskedő pedig, hogy reális hasznot tudjon mindezen realizálni.
Jól látszik, hogy ez a képlet így nehezen valósítható meg.
Az energiaválság előtt az energiaárak viszonylag stabilak, és a jelenleginél jóval alacsonyabbak is voltak. A fogyasztók megkötötték a kereskedőjükkel egy évre a szerződést, és nagyjából mindig ugyanakkora összegért kapták meg a szükséges energiamennyiséget. Ez a nyugalmi állapot több okból is teljesen felborult. Az orosz-ukrán konfliktus, az energiaátmenet és a megújulók egyre hangsúlyosabb térnyerése jóval volatilisabbá tették a piacot, akár egy napon belül is döbbenetes árkülönbség lehet a tőzsdén, és naperőművek jellegzetes termelési görbéje miatt egyre gyakoribbak a negatív áramárak is.
A PPA-kon belül érdemes megkülönböztetni két konstrukciót. Az első, amikor a fogyasztó és a termelő direkt megállapodást köt, és a kereskedő a mérlegkörén keresztül eljuttatja a villanyt az eladótól a vevőig. Ilyenkor a vevő a termelési profil kockázatát is átveszi, amit nehéz beárazni. A második eset, mikor a kereskedő veszi meg a villanyt és adja tovább a fogyasztónak. Ilyenkor nem kell, hogy egyszerre álljon készen a vevő és az eladó, hogy aláírjon egy hosszú távú szerződést, hanem a kereskedő áthidalja az időzítésből vagy eltérő mennyiségi igényekből adódó eltéréseket.
Mindkét konstrukcióban, akár 10 évre fixálva, egy előre meghatározott áron veszik át a termelőtől az áramot, és szintén fix áron biztosítják azt a végfelhasználó számára.
Ennek nagy előnye a hosszú távú kiszámíthatóság, de konfliktusos helyzeteket is tud szülni. Iparágon belül úgy szoktunk fogalmazni, hogy a hosszú távú, fix áras szerződés olyan, mint egy házasság: jóban, rosszban együtt vagyunk. Miért mondom ezt a hasonlatot? A fix árak mindenképpen biztonságot adnak a szereplőknek, jól lehet velük tervezni, az erőművi beruházások hitelképesebbek lesznek, a felhasználó is stabil költségelemként tudja beépíteni az üzleti tervekbe.
Ugyanakkor a szerződés megkötése után több évvel nincs garancia arra, hogy a tőzsdei villamosenergia-ár nem lesz sokkal alacsonyabb vagy magasabb. Ha a szerződéses árnál alacsonyabb, akkor a termelő örül, mert a spot árnál magasabban tud értékesíteni, de a fogyasztó számára nem előnyös, hiszen elvben tudna olcsóbban is áramot venni. Ez a reláció fordítva ugyanúgy érvényes.
A kereskedő szerepe ebben a viszonyrendszerben jelentősen megváltozik, és valójában a kockázatkezelés, kockázatcsökkentés válik a fő céljává a hagyományos kereskedői tevékenységek mellett.
Miért lehet vonzó egy ilyen PPA szerződés az új nap- vagy szélerőmű beruházók számára?
Egy megújuló energiás projekt hitelképessége nagyban függ attól, hogy a hitelező felé milyen garanciákat tud biztosítani bevételi oldalon. A bankok kockázatkezelési gyakorlatában fontos szempont a kockázatok csökkentése. Ha azt látják, hogy akár csak néhány hónappal előre sem lehet megbecsülni a termelt villamosenergia átvételi árát, akkor nem, vagy csak sokkal kedvezőtlenebb konstrukciókkal finanszírozzák a beruházást. Ha viszont már a projekt ezen szakaszában a beruházó fel tud mutatni egy 10 évre fixált átvételi szerződést, akkor az jelentősen csökkenti a kockázatokat, és a hitelintézet is jobb kondíciókkal tud finanszírozni.
Nem túlzás kimondani, hogy egy ilyen fix szerződés meglétén állhat vagy bukhat egy-egy projekt megvalósulása.
Napelemes beruházások esetén van még egy fontos tényező: az olyan országokban, mint Magyarország, ahol a zöldenergiamixben a napelemek vannak túlsúlyban, és ahol nincs elég tárolókapacitás, ott egyre többször fog előfordulni, hogy napos órákban olyan nagy lesz a termelés, hogy azt a felhasználók nem tudják elfogyasztani és exportálni sem lehet. Ekkor nulla vagy negatív árak is kialakulhatnak, vagyis gyakorlatilag ingyen termel az erőmű, sőt, akár le is kell szabályozni, hogy ne „csorduljon túl” a rendszer. Idén már márciusban volt ilyen napszak, és a nyár közeledtével egyre többször fordul elő. Ez a jelenség viszont drasztikusan csökkenti a megtérülést, és nagyon megnehezíti a piaci alapú beruházásokat is.
Egy fix átvételi szerződés ezt a kockázatot is jelentősen tudja csökkenteni.
A PPA szerződések másik fontos mozgató ereje a megújuló energiaforrás biztosítása. A normál energiaellátási szerződés belül is a fogyasztók az adott árammennyiségen belül egy bizonyos energiamixre is szerződhetnek, például megkövetelhetik, hogy az összes energia fele megújuló forrásból érkezzen. Ezt a kereskedő származási bizonyítványok vásárlásával fedezi. Miért vonzóbb mégis egy direkt szerződés, ahol a fogyasztó konkrétan tudja, hogy mely erőműből érkezik az áram?
Ez sok szempontból érzelmi és egyben hitelességi kérdés. Egy klasszikus származási garancia vásárlás esetében a fogyasztó nem tudja előre, hogy a zöldáram honnan érkezik, ezért teljesen absztrakttá válik a beszerzés. Természetesen magáról az elektronról soha nem lehet megmondani, hogy az megújulóból származik-e vagy sem, maximum egy ”on-site” naperőmű esetében, amely az üzem mellett van, és konkrétan kábelekkel össze van kötve a gyárral. Ahol egy ilyen visszwattos erőmű felépítésének nincs meg a fizikai vagy finanszírozási relevanciája, ott jöhet képbe a direkt szerződés, mert
a fogyasztó akár személyesen meg is nézheti azt a napelemparkot, ahonnan a szerződésben garantált zöldáramot beszerzi.
Az a kérdés, hogy miért éri meg ez jobban egy vállalatnak, mint származási garanciák vásárlásával fedeznie a zöldenergia igényeit, nagyon messzire vezet: az EU a tőzsdei cégek iránt támasztott fenntarthatósági követelmények bevezetésével, az ESG kritériumok betartatásával és az éves fenntarthatósági jelentések kiadásának kötelezettségével mozdította el a holtpontról a cégeket. Innentől már nem csak az egyes vállalatok „hobbijának” tekinthetők a fenntarthatósági célkitűzések, hanem nagyon konkrét pénzügyi vonatkozást is kaptak.
Bár elsőre szigorúnak tűnik ez a lépés, a részleteket tekintve eléggé elnagyolt, például még mindig nincs egy olyan keretrendszer, amely definiálná az ESG szempontokon belül, hogy pontosan mit is kellene tartalmaznia egy fenntarthatósági jelentésnek. Egyszóval: lehet ezt a kérdést komolyan is venni, de csak látszólag is komolyan venni.
Én erre a jelenségre a „fifty shades of green”, vagyis a „zöld ötven árnyalata” kifejezést szoktam használni.
Ezzel szemben 10 évvel ezelőtt összefogott néhány európai és amerikai óriáscég, és elhatározták, hogy nem csak papíron, hanem valóban is elérik a zéróemissziós célkitűzéseket. Ezt a csoportosulást RE100-nak nevezték el, és mára a világ minden tájáról a legkülönfélébb iparágakból csatlakoztak hozzájuk vállalatok. Ma már több mint 400 tagja van a szervezetnek. Egyfajta önszabályozó rendszerként meghatározták, hogy például az energiabeszerzések terén mi számít tényleg valódi zöldítésnek, és mi nem.
Egyre inkább az addicionalitás irányába tartunk, vagyis nem elegendő az, hogy egy állam által felépített és finanszírozott erőműből származó zöldáramot használ egy cég, mert ebben a modellben neki nincs hozzáadott értéke. Ha viszont például szerződést (direkt vagy egy szolgáltatón keresztül) köt egy konkrét megújuló erőmű termelésének átvételére, akkor azzal konkrétan befolyásolni tudja, hogy az a beruházás, az a kapacitás létrejön-e vagy sem.
Ez komoly érv a konstrukció mellett.
Hogyan változik meg a kereskedő szerepe egy ilyen fix áras PPA szerződésben? Milyen, egy hagyományos szereplőétől eltérő kompetenciákat kíván a részéről?
Egyrészt nagyon tőkeerősnek kell lennie. Az akár 10 évre fixált szerződésekkor több millió eurós garanciákat kell biztosítani, amire nem biztos, hogy egy kisebb, regionális vállalat képes. Ez egy rendkívül bonyolult tevékenység, egy ilyen direkt szerződés megkötése több évbe is telhet, egy vállalat szervezetén belül sok szereplőn kell átfutnia, az egyes vezetői szinteken és működési területeken mind egyfajta edukációt is kell folytatni, hiszen számtalan, például könyvelési kérdést is felvet.
Folyamatosan késznek kell lenni arra, hogy a már említett „jóban-rosszban” viszonyrendszerben bármikor előállhat egy kedvezőtlen gazdasági vagy piaci körülmény, amire a szereplők valamilyen módon reagálnak. Ha a szerződéses szintnél magasabb a tőzsdei áramár, akkor a termelő érzi úgy, hogy éppen rosszul jár, ha alacsony, akkor pedig a fogyasztó elégedetlen. Kompromisszumokban kell gondolkodni, a szerződéseket adott esetben újra tárgyalni és a konfliktusokat kezelni.
Ezzel egy hagyományos szereplőnek nem kell foglalkoznia.
Az Axpo abból a szempontból is különleges, hogy Európa legtöbb országában jelen van, mindezt úgy, hogy a nagy multinacionális szereplők pont, hogy inkább visszahúzódnak a saját piacaikra, és igyekeznek a kockázataikat és a kitettségüket csökkenteni. Ez több szempontból is előnyös: egyrészt olyan kompetenciákkal rendelkezünk, amelyekkel nagyon kevés cég Magyarországon. Minden egyes szerződés más és más, nincsenek standardizált megoldások, ugyanakkor biztos, hogy ha például egy magyarországi ügyfél esetében felmerül egy előre nem látott kérdés, akkor a globális hálózatban fogunk tudni olyan hasonló példát találni, ami segít a megoldásban. Ha kell, fel tudom hívni a spanyol, olasz, svájci vagy román kollégákat, hogy egyeztessünk. Nagyon lapos a szervezet, gyors és hatékony az információáramlás.
Ez különösen szokatlan ebben az iparágban.
Másrészt nagy versenyelőnyünk, hogy olyan nagyvállalatoknak is tudunk egységes megoldást nyújtani, amelyek üzemei több országban is működnek. Az ügyfélkörünk számára nagyon vonzó, hogy hasonló megoldást tudunk egyszerre nyújtani Csehországban, Magyarországon és Ausztriában. Szinte ugyanaz a szerződés, ugyanazok a kondíciók, ugyanazok az árak adott esetben.
A tervezhetőség szempontjából ez kiemelkedő fontosságú a számukra.
Márciusban érkezett a hír, hogy hét évre szóló megújuló energiás vállalati áramvásárlási szerződést (cPPA) kötött egymással az Axpo, és az amerikai hátterű globális elektronikai gyártó, a Jabil, hogy teljes mértékben dél-kelet európai szélerőművekből lássák el a vállalat két magyarországi üzemének zöldenergia-igényét. Miért fontos mérföldkő ez a szerződés?
Azért vagyunk büszkék erre a szerződésre, mert többek között pont annak a versenyelőnynek köszönhetjük, amit rajtunk kívül kevesen tudnak. A két vállalat Svájcban már együttműködik, ezért már megvolt a szerződéshez kapcsolódó tapasztalat a Jabil szervezetén belül. A vállalattal egyébként már korábban is volt itthon egy rövidtávú szerződésünk, és a jó tapasztalatoknak (is) köszönhetően tudtuk ilyen extrém mértékben meghosszabbítani.
A cég dedikált forrásból szeretett volna zöldenergiához jutni, rajtunk keresztül. Valamivel több mint egy éve írtunk alá egy 10 éves fix átvételi szerződést a horvátországi Zadar mellett épült Kunovac onshore szélerőműparkkal és az első hosszú távú szélerőmű-szerződésünket is Szerbiában.
Ezekkel a projektekkel 216 MW-al bővítettük regionális megújulóenergia-portfóliónkat.
A hosszútávú fix átvételi szerződések sokat segíthetnek a megújuló energiás beruházások megvalósulásában. Magyarországon tervez ilyen szerződést kötni a vállalat épülő vagy már meglévő nap- illetve szélerőművekkel?
Van már szerződésünk egy 20 MW-nál is magasabb teljesítményű naperőműre Magyarországon, amely nemrég el is kezdte a termelést. Ez esetben kizárólagos átvevő az Axpo, de az árazás még nem fix áras. Ugyanakkor ez rendkívül fontos mérföldkő a hazai működésünkben, és
kiemelt figyelmet fordítunk arra, hogy a továbbiakban még több magyarországi zöldenergia-termelővel kössünk megállapodást.
A hosszútávú, fix szerződéseken kívül nagy versenyelőnyünk még a piacon, hogy gyakorlatilag teljesen, komplex szemlélettel át tudjuk venni egy termelőtől az értékesítés menedzselését. A betermelt energiát menetrendezni kell, ami alapján lehet rövid- és hosszútávon optimalizálni az erőmű működését. Ha kisüt a nap, és gyorsan „el kell kereskedni” az energiát, ahhoz gyors reagálású rendszerekre és erős szoftveres támogatásra van szükség. Európában 30 országban – így Magyarországon is – ez mind rendelkezésre áll nálunk.
A cikk megjelenését az Axpo támogatta.
Címlapkép és fotók forrása: Portfolio - Kaiser Ákos
A jelen írás nem minősül befektetési tanácsadásnak vagy befektetési ajánlásnak. Részletes jogi információ
