Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.
Trump azonban nem tudta leállítani a zöld átállást az első elnöki ciklusa alatt, és ezúttal sem fogja. Az ok egyszerű: a technológiai újítások, a meredek tanulási görbék és a zuhanó költségek a legtöbb helyen olcsóbbá tették a tiszta energiát a fosszilis energiaforrásokhoz képest. Ráadásul az energetikai forradalom 2017-ben éppen csak megkezdődött, mostanra viszont már szuperszonikus sebességet ért el. A lendületét nem a politika vagy kormányzati beavatkozás, hanem a piacok biztosítják. Erre példa, hogy a republikánus pártinak számító Texas áll az élen az USA-ban a megújuló energiaforrások elterjedése terén. A politika többé már nem fogja visszatartani az amerikai energetikai átállást.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy a politika nem fogja lassítani az amerikai átállást. A Trump-kormányzat már most is lépéseket tesz a környezetvédelmi és klímavédelmi szabályozások lazítására, a hazai olaj- és gázkitermelés előmozdítására, a gáztüzelésű erőművek támogatására, valamint a tiszta energia és az elektromos járművek (EV-k) bevezetésére irányuló ösztönzők megszüntetésére.
- Az elnök az első hivatali napján meghozott rendeletekkel növelte az olaj- és gázkitermelésre rendelkezésre álló szövetségi földeket,
- visszavonta új LNG-terminálok engedélyezésének Joe Biden korábbi elnök általi felfüggesztését,
- és leállította az új szélerőmű-projekteket a szövetségi földterületeken és partmenti vizeken.
- A kongresszusi republikánus többség támogatásával Trump az inflációcsökkentő törvény (IRA) kiadási tételeinek nagyjából felét igyekszik majd hatályon kívül helyezni, beleértve az elektromos járműveket és az offshore szélenergia-projekteket támogató rendelkezéseket, valamint az IRA beruházási és termelési adókedvezményeit.
Ez azonban nem lesz elég ahhoz, hogy megállítsa az amerikai energetikai átállás előrehaladását. Trump "nemzeti energiavészhelyzetről" szóló állításai ellenére az USA 2019 óta nettó energiaexportőr, és már most is több olajat termel, mint bármelyik ország a történelem során. Mivel az árak alacsonyak, az amerikai olaj- és gázkitermelés pedig már most rekordszintű, a fosszilis energiahordozók termelésének szintje nehezen fog sokkal magasabbra emelkedni a közeljövőben, függetlenül attól, hogy Trump mit tesz.
A tiszta energiaforrások elterjedése ezért folytatódni fog, amit a növekvő energiaigény és a csökkenő költségek (utóbbi különösen a napenergia esetében igaz) hajtanak.
- Az amerikai áramszolgáltatók továbbra is erőteljesen fognak beruházni a megújuló energiaforrásokba, hogy lépést tartsanak a növekvő energiafelhasználással és biztosítsák a hálózat megfelelőségét, még akkor is, ha az új gáztüzelésű erőműveknél is bővülés lesz.
- Az amerikai autógyártók nem fogják feladni hosszú távú terveiket az e-járművel terén csak azért, mert a Trump-kormányzat megszüntette a támogatásokat, és leállította a töltő infrastruktúra finanszírozását.
- Emellett a demokrata irányítású államok továbbra is ambiciózus, a megfelelő standardokat megalkotó dekarbonizációs politikát fognak folytatni, ahogyan azt Trump első ciklusa alatt is tették.
- Talán még ennél is fontosabb, hogy az IRA érdemi részei megmaradnak, mivel azok politikai támogatást élveznek a republikánus választókörzetekben, amelyek aránytalanul nagy hasznot húztak az új beruházásokból és a munkahelyteremtésből. A következő generációs tiszta energiát hasznosító technológiák – nukleáris, geotermikus technológia, illetve a szén-dioxid-leválasztása és -tárolása – továbbra is támogatást kapnak majd.
Ami a külföldi energetikai átállást illeti, annak következménye, hogy Amerika visszavonul a globális klímavédelem vezető szerepéből, jelentős, de nem végzetes. Trump azon döntése, hogy (ismét) kilépteti az Egyesült Államokat a párizsi klímamegállapodásból, és beszünteti az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményének finanszírozását, csökkenteni fogja a feltörekvő gazdaságok számára a klímavédelmet támogató forrásokat, ami visszafogja lelkesedésüket a felgyorsított klímavédelmi intézkedések iránt, és egyes országokat (például Argentínát és Indonéziát) arra ösztönöz, hogy kövessék Trump példáját.
De ahogyan az amerikai energetikai átállás megállíthatatlan, úgy a globális átállás is az.
Más iparosodott országok továbbra is nagy mértékben elkötelezettek a párizsi klímavédelmi megállapodás mellett, és ugyanolyan piaci erőknek vannak kitéve, mint amilyenek az USA-ban a fejleményeket mozgatják.
- Európa úgy tekint az energetikai átállásra, mint amely az importfüggőségének csökkentését és energiabiztonságának javítását szolgálja.
- India, a világ leggyorsabban növekvő szén-dioxid-kibocsátója a dekarbonizációt gazdasági lehetőségnek és a világ legsúlyosabb mértékű légszennyezésének csökkentéséhez szükséges lépésnek tartja.
- A legtöbb más feltörekvő piaci ország pedig pusztán gazdasági okokból is igyekszik felgyorsítani a megújuló energiaforrások használatának elterjedését.
A leglényegesebb kérdés, hogy Kína – a globális emisszió legnagyobb forrása – a korábban kitűzött 2030-as céldátumhoz képest öt évvel korábban fogja elérni a kibocsátási csúcsát. A napelemek, elektromos járművek és akkumulátorok kínai gyártói már most is uralják a globális ellátási láncokat, és nem fognak lemondani terjeszkedési törekvéseikről pusztán az amerikai kereslet terén vagy az amerikai piacra jutásban jelentkező változások miatt. A Trump-kormányzat politikáját lehetőségnek tekintik arra, hogy növeljék globális piaci részesedésüket, felgyorsítsák e technológiák bevezetését és további árcsökkenést idézzenek elő.
Miközben az Egyesült Államok a tiszta energia terén még inkább lemarad Kína mögött, a megújuló energia költségeinek folyamatos csökkenése egyre több feltörekvő piaci országot fog arra ösztönözni, hogy a hazai nap- és szélenergiát válassza a volatilis importált fosszilis energiahordozók helyett.
A tiszta energiaforrások forradalmát hajtó gazdasági és technológiai tényezők egyszerűen túl erősek ahhoz, hogy egyetlen ország vagy politikai vezető leállítsa az elindult folyamatokat. A globális energetikai átállás tovább fog haladni, még akkor is, ha az előttünk álló úton néhány bukkanón is át kell majd hajtani.
Copyright: Project Syndicate, 2024.
Ian Bremmer
Politológus, az Eurasia Group geopolitikai kockázatelemző és tanácsadó cég, illetve a nemzetközi politikai kérdésekkel foglalkozó GZERO Media médiacég alapítója és elnöke. Az ENSZ mesterséges intelligenciával foglalkozó magas szintű tanácsadó testületének végrehajtó bizottságának tagja. Jelenleg a Columbia Egyetemen oktat, korábban a New York University professzora volt.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images
