Az élelmiszerpazarlással évről évre óriási ökológiai lábnyomot hagyunk magunk után, amit már nem, vagy csak nagyon nehezen tudunk semlegesíteni. Csak Magyarországon évente 1,8 millió tonna élelmiszerfelesleg keletkezik (az ebből megmenthető mennyiséget 80–100 ezer tonnára becsülik), az Európai Unióban évente 88 millió tonna élelmiszerhulladék keletkezik. Ha a magyarországi mennyiséget kamionokra raknánk, a sor Budapesttől Párizsig érne.
A klímaváltozást boncolgatva sokszor beszélünk az ökológiai lábnyomról. Ez egy-egy gazdaság erőforrás-fogyasztási és hulladékfeldolgozási szükségleteit jelenti termékeny földterület-egységre (globális hektár - gha) vetítve. Ez napjaink legátfogóbb és legismertebb fenntarthatósági mérőszáma. Az élelmiszerfeleslegek megsemmisítése komoly terhet ró környezetünkre, a bomlás, égetés során keletkező gázok hozzájárulnak a globális felmelegedéshez.
Újhelyi Katalin, a Magyar Élelmiszerbank Egyesület – amely tavaly 11 ezer tonna élelmiszert mentett meg a megsemmisítéstől - fejlesztési igazgatója felhívta a figyelmet arra a kutatásra, amely szerint, ha a globális élelmiszerpazarlást egy ország méretéhez hasonlítjuk, akkor az egyik legnagyobb károsanyag-kibocsátó lenne a Földön. Tehát az a klímahatás, amit az élelmiszerpazarlás jelent, a TOP5 globális klímaprobléma között van számontartva.
Persze másképp kell a háztartások felé kommunikálni a témáról, és másképp kell megszólítani a cégeket. A szakember úgy látja, a cégek esetében szükség lenne kormányzati szinten hatni az élelmiszerpazarlásra, például úgy, hogy adókedvezményeket kapnak azok, akik felelősen gazdálkodnak a készleteikkel. Azt is elképzelhetőnek tartja, hogy növelhető legyen az élelmiszerhulladék költsége.
Az élelmiszerpazarlás megoldásának prioritásai között első helyen a megelőzés szerepel: ne keletkezzen kidobott élelmiszer, és nem csak a háztartásokban, hanem a teljes élelmiszerláncban, a termőföldtől a tányérig. Hasonlóan fontos, hogy ezek a feleslegek emberi fogyasztásra kerüljenek, vagy ha ez nem lehetséges, akkor állatok fogyasszák el, vagy energetikai hasznosításra kerüljön, ezt követően kerüljön az élelmiszer hulladéklerakóba.
Szabó Eszter, a Felelős Gasztrohős Alapítvány kommunikációs vezetője szerint fogyasztói oldalról az lenne a legfontosabb, hogy becsüljük meg a megvásárolt élelmiszert, gondolkozzunk abban, hogy tudjuk minél nagyobb részben felhasználni. Ehhez kapcsolódik a környezettudatos étkezés és az, hogy minél kevesebb húst és tejterméket fogyasszon az, aki szeretne fenntarthatóan étkezni. Fontos az is, hogy keressük a helyi, szezonális alapanyagokat.
Úgy látja, attól, hogy valaki környezettudatosan étkezik, nem jelenti azt, hogy az élelmiszer nem finom, nem kiadós. A magyar mezőgazdaság is folyamatosan elő tud állítani olyan alapanyagokat, amelyek finomak, frissek, tápanyagban gazdagok – így kialakítható változatos étrend csak magyar élelmiszerekből is.
Az alapítványnál úgy látják, hogy a fogyasztói szokások változása jelentősen hozzájárulna az élelmiszerpazarlás csökkentéséhez: érdemes lefagyasztva tárolni az élelmiszereket, vagy akár a gyökérzöldségeket nedves konyharuhában tartani, a fűszernövényeket pedig vízben betenni a hűtőbe. Tudatos vásárlóként is könnyen termelhetünk élelmiszerhulladékot, ha nem vagyunk tisztában, mit is jelent valójában a lejárati idő és nem tudjuk, melyek azok az ételeket, amik a lejárati idő után is még egy ideig fogyaszthatók.
A könnyen romlandó termékek esetében élelmiszerbiztonsági szempontból fontos, hogy betartsuk a fogyaszthatósági időt, viszont rengeteg olyan, minőségét megőrzi határidővel ellátott élelmiszer kerül feleslegesen a szemétbe, amit nyugodtan megehetnénk, hiszen kidobott állapotában sem vesztett még minőségéből.
A cikk megjelenését a Kék Bolygó Klímavédelmi Alapítvány támogatta.
Címlapkép: Getty Images
