Whatever it takes
– Mario Draghi, az Európai Központi Bank akkori elnöke ezzel a három szóval (magyarra fordítva „kerül, amibe kerül”) nyugtatta meg a piacokat 2012-ben az euróövezeti kríziskor, világosan megüzenve a piacoknak, hogy Európa új szintre lép az integrációban és megmenti a hitelválság miatt bedőlő országokat, velük együtt pedig a valutauniót.
Most 2025. március 6-án sok uniós diplomata keresi már azt a következő mondatot, amely elhangozhat a csúcson, újra visszaadva a reményt – első sorban az európaiaknak –, hogy az Európai Unió képes összefogni.
Ezt az optimista hangulatot jól mutatja, hogy António Costa, az Európai Tanács elnöke szerint a mostani pillanat sorsdöntő mind Ukrajna, mind Európa biztonsága szempontjából, így erős egységre van szükség. A csúcs kiemelt témája az Ukrajnának nyújtott katonai és pénzügyi támogatás lesz, miután az Egyesült Államok elkezdte büntetni Kijevet Donald Trump és Volodimir Zelenszkij elnökök botrányba fulladt múlt heti találkozója után.
A csúcs legnagyobb kérdése, hogy az EU milyen szerepet vállalhat a háború utáni béke fenntartásában.
Ahogy már az elmúlt években mindenki megszokhatta, a sajtóban több találgatás is megjelent, hogy Orbán Viktor miniszterelnök beváltja-e vétófenyegetését a találkozón. A magyar kormányfő már a hétvégén levelet küldött António Costának, az Európai Tanács elnökének, hogy Donald Trump amerikai elnök külpolitikai irányváltása miatt ne fogadjanak el konszenzusos konklúziót, mert egy ilyen zárónyilatkozatot Magyarország nem támogat. Eleinte Robert Fico szlovák miniszterelnök is ellenzett egy ilyen lépést, de végül irányt váltott a csúcs előtti kommunikációban: az ukrajnai orosz gáztranzit védelmét követelve végül elengedte a többi diplomáciai téma kritizálását.
A Portfolio-nak nyilatkozó uniós diplomaták szerint csütörtökön a zárónyilatkozat szövegezése lesz más hangvételű. Olyan megfogalmazás kerülhet majd bele, amely Ukrajna támogatásánál hangsúlyozza, hogy
egy Európa biztonságát garantáló tartós és igazságos béke mellett kötelezik el magukat a tagállamok.
A várakozások szerint ez a szemantikai módosítás, az eddigi „az EU addig támogatja Ukrajnát, amíg kell” megfogalmazástól eltérést jelentene, de az üzeneten nem változtatna.
A találkozóra meghívást kapott Volodimir Zelenszkij ukrán elnök is, aki a legfrissebb fejleményekről tájékoztatja az uniós vezetőket. A megbeszélések középpontjában az Ukrajnának nyújtott uniós támogatás eddigi eredményei és a további lépések állnak.
Az EU eddig csaknem 135 milliárd euróval segítette Ukrajnát, ebből 48,7 milliárd eurót kifejezetten az ukrán fegyveres erők megerősítésére fordítottak. Az új szankciós csomag, amelyet február 24-én fogadtak el, az orosz gazdaság kulcsfontosságú területeit célozza, beleértve a bankszektort, az energiaszektort és az úgynevezett „árnyékflottát”.
A csúcstalálkozó másik fő témája az európai védelem megerősítése.
Az EU vezetői február 3-án az Egmont-palotában már tárgyaltak arról, hogy miként lehetne növelni a közös védelmi képességeket, hatékonyabbá tenni a finanszírozást és erősíteni a stratégiai együttműködéseket. Az Ukrajna elleni orosz agresszió három évvel ezelőtti kezdete óta az európai országok egyre nagyobb figyelmet fordítanak saját védelmi képességeik fejlesztésére: 2021 és 2024 között a tagállamok védelmi kiadásai több mint 30%-kal nőttek, elérve a 326 milliárd eurót.
De ez is kevés minden szakértő szerint, főként ha az Egyesült Államok magára hagyja Európát.
Az Európai Bizottság a héten már bemutatott egy ötpontos fegyverkezési tervet: Brüsszel támogatja a közös beszerzéseket a tagállamok összefogásával, védelmi kötvények kiadását javasolják, ösztönöznék a magánberuházásokat a védelmi iparban, javasolják az EU-országoknak, hogy kezdeményezzék a stabilitási és növekedési paktum vészhelyzeti klauzulájának aktiválását, valamint a kohéziós támogatásokból átprogramozhatják a kiadásokat gyártókapacitások fejlesztésére.
Ettől összesen 560-800 milliárd eurónyi plusz forrás juthat a hadiipari kiadásokra.
A védelem lesz az új „kerül, amibe kerül” pillanat
António Costa szerint a mai csúcs célja, hogy rövid távon is konkrét döntések szülessenek Európa védelmi szuverenitásának erősítésére, és múlt vasárnap, Londonban az Európai Unió legerősebb tagállamai, valamint a velük szorosan együttműködő országok már le is fektették ennek alapjait Keir Starmer brit miniszterelnök oldalán.
Az európai közvélemény tagjai így elkezdték tanulni a „coalition of the willing” (hajlandók együttműködése) kifejezést.
Az uniós vezetők így arra készülnek, hogy azt is megvitatják, hogyan oszthatók el hatékonyabban a védelmi kiadások, és milyen formában vállalhat az EU szerepet a globális biztonság fenntartásában. Az alapszerződések tiltják, hogy az unió közvetlen költségvetéséből katonai célokra adjanak támogatásokat. A tervek szerint a megbeszélések különös figyelmet fordítanak a közös fegyverbeszerzési programokra és az európai hadiipar fejlesztésére.
A csúcs menetrendje szerint az Európai Parlament elnökével folytatott hagyományos eszmecsere után az uniós vezetők Zelenszkij elnökkel ebédelnek, majd az európai védelempolitika kérdései következnek. A nap végén Ukrajna támogatásának jövőjéről és a lehetséges békefolyamatról tárgyalnak. Costa meghívójában pedig azzal zárul, hogy az EU elkötelezett amellett, hogy nagyobb felelősséget vállaljon Európa biztonságáért, és kész hozzájárulni azokhoz a biztonsági garanciákhoz, amelyek egy igazságos és tartós béke megteremtéséhez szükségesek.
Sem magyar, sem szlovák vétóra nem számítanak
A védelmi kiadások elég tágan értelmezhetők, ezért viszonylag sima egyetértésre számítanak a nekünk nyilatkozó tisztviselők: az Európai Számvevőszék jelentése szerint hiába borzalmasan hiányosak a katonai logisztikai rendszerek – vagyis a harceszközök, katonák frontra szállítását szolgáló infrastruktúra –, eddig az erre fordítható támogatásokat is rosszul költötték el a tagországok. Fiskális részről így arra is buzdítanák az országokat, hogy az EU-forrásokat a vasúti, közúti szállítási módokat is fejlesszék a harci kapacitások mellett.
Pont ez a tág értelmezési tartomány nyerheti meg a vonakodó tagországokat, például Magyarországot vagy Szlovákiát az ügynek.
Ukrajna esetében kötelező érvényű döntést egyáltalán nem is hozhat az EU, itt a már említett megfogalmazásbeli irányváltástól várják a sikert: a magyar kormány békét akar, ami hangsúlyosabban kerül a szövegbe.
Emmanuel Macron francia elnök és Orbán Viktor miniszterelnök tegnapi találkozóján elhangzottakról pontos információk egyelőre nincsenek. Az azonban beszédes, hogy a lapunk által megkeresett francia diplomaták szerint
Párizs magabiztos, hogy sikerül egységet kovácsolni a mai brüsszeli csúcson.
Az eurókötvények kibocsátásáról várhatóan egyértelmű döntésre nem jutnak, noha épp Macron már minden körülmény mellett szót emel a javaslat mellett. A nagy kérdés, hogy Németországban Olaf Scholz leköszönő kancellár egy ekkora horderejű döntést megszavaz, mielőtt átadja a stafétát Friedrich Merznek. Várhatóan a zárónyilatkozat inkább csak arról szól majd, hogy felkérik az Európai Bizottságot, hogy sürgősen dolgozzon ki egy javaslatot a közös kötvénykibocsátásról.
A legnagyobb kérdést így sokan annak tartják, hogy ki lesz az, aki Mario Draghi beszédéhez mérhető kijelentést tesz majd: egyszerre várják ezt Ursula von der Leyentől, a Bizottság elnökétől és Emmanuel Macrontól. De könnyen lehet, hogy a fegyverkezést a franciák mellett régen szorgalmazó Donald Tusk lengyel miniszterelnök tehet erős kijelentést.
Azért sokak szerint így is Damoklész kardjaként lebeg a mai találkozó felett, hogy nem jutnak dűlőre a tagországok és egy ízetlen közös, vagy csak Antonio Costa, netán Kaja Kallas külügyi főképviselő nevén megjelenő, csupán egy a tagországok túlnyomó többsége által támogatott állásfoglalásra futja majd.
Ez pedig azt jelentené, hogy a veszélybe kerülő NATO mellett az EU kezdeményezései is hamvaiba halhatnak, és akkor csak a hajlandók koalíciója marad.
Címlapkép forrása: EU
