Az alábbiakban Szabó S. László cikkét közöljük.
A Bizottság megválasztott elnöke (akinek, mint tudjuk, az Európai Parlamenttel még el kell fogadtatnia a Bizottság tagjait) hivatalosan is előterjesztette a magyar, román és és francia jelölteket, akiket kormányaik az első körben elvérzett favoritjaik helyére állítottak. A román kormány „kiválasztottjára” belpolitikai okokból várni kellett, végül azonban egy nőt és egy férfit is jelöltek, akik közül Ursula von der Leyen a nőt választotta, akit politikai múltja predesztinál a közlekedési terület élére, így a magyar Várhelyi Olivér megtarthatja a bővítési tárcát.
Mindegyiküknek azonban még át kell jutnia a Jogi Bizottság összeférhetetlenségi szűrőjén, hogy aztán megmérethesse magát a szakbizottságok előtt. Az előbbi több gondot jelenthet Breton számára, mint az utóbbi, sokszor játszott ugyanis komoly szerepet a magángazdaságban, legutóbb egy nehézsúlyú informatikai és kiberbiztonsági cég főnöke és részvényese volt. A vezetői posztról november elsejével lemondott, részvényeit eladta és kijelentette, hogy a cég döntéseiben nem fog részt venni. Ugyancsak lemondott a francia Nemzeti Kutatási és Technológiai Szövetségben (ez egy kutatással és innovációval foglalkozó, közintézményeket, magánszervezeteket és kutatókat tömörítő szervezet) viselt, nem fizetett pozíciójáról.
Múltja és tapasztalata viszont igencsak erős érvet jelent amellett, hogy képes lesz nemcsak megbirkózni feladatával, de új szemléletet is vinni a Bizottság munkájába, amelynek deklarált célja európai informatikai „bajnokok” létrejöttének segítése. Lássuk, mit is ért el eddig a jelölt a vállalati szférában (egész rövid ideig volt miniszter is).
A 2000-es évek eleje nem tartogatott sok jót a nagy kvázimonopolista távközlési mamutok számára, fejek hullottak, és ez alól a France Telecom se volt kivétel. A helyi hálózatok liberalizációja miatt kénytelen volt hálózatának egy részét bérletbe átengedni mozgékonyabb versenytársainak, emellett megérkezett a Deutsche Telekom is a francia piacra. Az akkor 47 éves Thierry Breton, aki már akkor is komoly reorganizációs tapasztalattal rendelkezett, nagy ambíciókkal érkezett a Thomson Multimédia éléről a céghez. Két-két és fél év alatt 68-ról 35-38 milliárd euróra kívánta csökkenteni a cég adósságát, 4-4,5%-os éves növekedést akart elérni, ezenkívül huszonkétezer alkalmazott nyugdíjaztatásával, illetve elbocsájtásával jelentősen csökkenteni akarta a költségeket is.
A siker igazolta a várakozásokat: 2003-ra a cég adóssága már 44 milliárd euróra csökkent, a bruttó üzemi eredmény pedig 45%-kal megnőtt. 2004-ben a Business Week a 2003-as év sztárjaként ünnepelte. Ugyancsak 2003-ban a cég megvásárolta az Orange tőkéjének azon mintegy 14%-át, amely még nem volt az övé. A Bull és a Thomson után ez volt Breton harmadik nagy sikere. Távozása után azonban nem minden cégének sikerült tartósan tartani eredményeit.
Aztán 2005 februárjában Chirac elnök, illetve Villepin miniszterelnök felkérte pénzügyminiszternek. 2006-ban már a Gaz de France privatizációjáról és a Suez csoporttal való fúziójáról sürgeti a parlamenti döntést. Közben megpróbálja rendbe szedni az állam pénzügyeit (szerinte Franciaország a lehetőségei feletti színvonalon élt), 2005 végére eléri, hogy a költségvetés hiánya három év után végre 3% alá csökkenjen, 2006-ban meg 2,5% legyen. Ugyancsak 2005-ben megszavaztat egy törvényt a gazdaság korszerűsítésére: ennek célja, hogy javuljon a KKV-k hozzáférése a tőkepiachoz, a kutatás ösztönzése és a dolgozók érdekeltségének megteremtése a cégek eredményében. Hétről ötre csökkenti az adósávok számát és eléri, hogy az interneten is lehessen adóbevallást beadni. Támogatta az „európai vállalkozás” ötletét, amely státus lehetővé teszi a társaságok számára, hogy egész Európában egységes költségvetési szabályok között működhessenek. Pénzügyminisztersége 2007-ig Chirac mandátumának lejártáig tartott.
Ezután került az ATOS elnök-vezérigazgatói székébe (a két poszt egy személy általi betöltése gyakoribb Franciaországban, mint némely más országokban). Már kinevezésének hírére majdnem 8%-kal emelkedtek a cég részvényei. A cég az ő vezetése alatt megvásárolta a Siemens informatikai üzletágát és 2012-ben Európai Társasággá vált egy franciaországi és egy németországi székhellyel. A cég azóta is töretlenül fejlődik és újabb és újabb akvizíciókba vág. Ügyfelei között kis helyi cégek és hatalmas cégek és ügynökségek egyaránt megtalálhatók.
Ez a pozíciója azonban azt is jelentheti, hogy komoly összeférhetetlenségi kifogások merülhetnek fel vele szemben. Kérdés, hogy lemondása vezetői pozíciójáról és ígérete, hogy nem vesz részt a cég döntéseiben, amely EU-s támogatásokat is kap, elég lesz-e. A cég egyébként vezetése alatt belekeveredett egy egyiptomi kémkedési botrányba, míg Bretont összefüggésbe hozták a Rhodia cég kisrészvényeseit hátrányosan érintő nyilvános részvénykibocsátással is. Cége szerepel a lobbisták Európai Parlament által fenntartott regiszterében, amely szerint 2018-ban nem részesült uniós forrásból.
Ötletei Európa erősítésére nem álltak meg a vállalkozásoknál: három éve egy Európai Biztonsági és Védelmi Alap létrehozását javasolta. Az európai védelmi együttműködés ötletével pont leendő főnökét, Ursula von der Leyen-t kereste meg, aki akkor német védelmi miniszter volt. Ez az alap az európai védelmi költségek megosztásával csökkentheti egyes országok adósságát, amelyet védelmi kiadásaik okoztak. Az alap jelenleg közös kiadásokat finanszíroz, de országok meglévő adósságait nem vállalja át.
A francia biztosjelölt általában is nagy híve az „európai bajnok” cégek létrehozásának, amit elsősorban az európai cégek támogatásával, az EU-n kívüli befektetők stratégiai befektetéseinek fokozottabb felügyeletével (ami a korlátozás politikailag korrekt kifejezése is lehetne) kíván elérni.
Ebben az ír Phil Hoganban, a kereskedelmi biztosjelöltben szövetségesre fog találni. Jellemző, hogy amikor Laksmi Mittal átvette az Arcelor acélipari óriást, azt mondta róla, hogy „nem érti az üzleti nyelvtant”.
1984-ben tudományos-fantasztikus regényt írt, amelyben először írt komputervírusokról, amelyekről akkor még nem sokan hallottak. Szerzőtársai szerint a regényből nem sokat írt ő maga, de az ötlet tőle származott. Néhány újság, köztük a Wall Street Journal „a technológiai menedzser, aki nem szereti az e-mailt” címmel írt róla, de ez kicsit mást jelent, mint elsőre látszik: Breton ehelyett ugyan elsősorban a személyes megbeszéléseket pártolja, de azért instant üzenetek és egy facebook-szerű platform is segíti cégénél a kommunikációt.
Intelligensnek mondják, de arrogánsnak is (ennek szerepe lehet abban, hogy távozása után az általa átalakított cégek nem tudták fenntartani eredményességüket). Nem szokatlanok számára a konfliktusok: júliusban felfegyverzett rablók támadták meg, megverték és bezárták saját házában. Tipikus konzervatív, de a francia „dirigista” fajtából. Az új Európai Bizottság kelet-európai konzervatív ügyvezető alelnöke, Valdis Dombrovskis, a szintén néppárti von der Leyen és Breton érdekes hármasfogata biztosíthatja az EPP túlsúlyát a kritikus gazdaságpolitikai kérdésekben, de elképzeléseik néhol ütközni is fognak, ami persze akár előrevivő vitákat is jelenthet ezen a rendkívül fontos területen, és megszabhatja Európa digitalizációjának és hadiiparának fő irányait a jövőben.
Szabó S. László
A szerző, mérnök-közgazdász, pénzügyi intézményeknél és vállalatoknál adózási és pénzügyi-számviteli területen dolgozott vezető beosztásokban. Részt vett világbanki projektekben, majd az EU-költségvetés végrehajtásának ellenőrzésével és kiértékelésével és adatvédelemmel foglalkozott.
Címlapkép forrása: Aurelien Morissard/IP3/Getty Images
