Pál Roland

Európa vagy szétesik, vagy fellázad a németek ellen

A tagországok közötti szakadékok miatt az eurózóna jelenlegi formájában gyakorlatilag fenntarthatatlan. A versenyképességi különbségek ellehetetlenítik a perifériás országokat, azonban egyre kevesebb politikai szándék mutatkozik a részükről, hogy újabb megszorításokkal és reformokkal közelítsenek Németországhoz. Folyamatosan növekszik azoknak a száma, akik szerint a németek igazságtalanul előnyt kovácsoltak eurózónás tagságukból, miközben több ország óriási áldozatok árán próbált kimászni a válságból. Adott a lehetőség a németek számára, hogy kezükbe vegyék az euróövezet sorsát és nagyobb szolidaritással rásegítsenek a periféria alkalmazkodására, szándék nélkül azonban könnyen az övezet széthullásához vezethet a németek makacssága.

Az orrunk előtt vásárolják fel Európát, a németeknek ez nagyon nem tetszik

Az eurózónás adósság lassan ötöde az Európai Központi Bank kezében van, vagyis rohamtempóban közelít a jegybank ahhoz, hogy az általa megszabott 33%-os felvásárlási korlátba ütközzön. A program folytatásához muszáj lesz radikális változtatásokat bevezetni, ez azonban garantáltan heves tiltakozást váltana ki a konzervatív német politikusok részéről, holott ironikus módon pont Németország a program egyik legnagyobb kedvezményezettje. Bármilyen döntés is szülessen, a konfliktus szinte garantált, az idő pedig vészesen fogy.

Trump olyat csinál, amit évtizedek óta senki, és egyelőre úgy tűnik, működik

A befektetők kezdenek kilépni a Donald Trump megválasztása óta mindent beborító rózsaszín ködből, ezzel pedig egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy valójában mekkora bizonytalansági tényező az új amerikai elnök. A kötvénypiac szemmel láthatóan kiváró üzemmódba váltott, a dollár viszont már most 180 fokos fordulatot vett tavaly év végéhez képest. Ennek oka Trump és több kormánytag januári nyilatkozatában keresendő, akik több évtizedes hagyománnyal szakítva próbálták "lebeszélni" a dollár értékét. A módszer egyelőre bevált, a fundamentális tényezők közül azonban több is a dollárerősödés irányába mutat, így izgalmas kérdés, hogy az ellentétes erők összecsapásából végül melyik kerekedik majd felül.

Trump a szemünk láttára dönthet be egy egész országot

Pénteken hivatalosan is átveszi a hatalmat Donald Trump az Egyesült Államok felett, ezzel pedig valósággá válik sok mexikói rémálma. Az infláció a peso zuhanása és az üzemanyagárak emelkedése miatt sokéves csúcsra emelkedhet az idén, tovább fokozva ezzel az amúgy is feszült társadalmi helyzetet. Amennyiben tényleg beváltja legdurvább kampányígéreteit Trump, az rövid távon óriási érvágás lenne a déli szomszédnak, hosszabb távon viszont az USA-nak is visszaüthet a viszony elmérgesedése, hiszen a kínaiaknak kapóra jönne az így keletkező gazdasági vákuum.

Egy ország, amely eltörölte az adósságokat, és most mégis mennybe megy

Idén január 1-jével tovább lazított Izland a 2008-as válság csúcspontján bevezetett szigorú tőkekorlátozásokon, így rövid időn belül teljesen lezárulhat az ország történelmének egyik legsötétebb fejezete. A válságból való kilábalás története így nyolc év távlatából visszanézve kisebb csoda, amiben a hagyományos válságkezelési intézkedések mellett szokatlan döntések is szerepet játszottak. A nagyobb bankokat hagyták csődbe menni, a vezetőket elszámoltatták, lakáshitel-elengedési programot hirdettek, vagy éppen egy 40%-os adósságelengedést nyomtak le néhány külföldi nagybefektető torkán anélkül, hogy a piac részleges csődként értékelte volna az esetet. A módszer nem volt mindennapi, az eredmények viszont őket igazolják.

Rég nem látott vérengzést hozott Trump a devizapiacokon

Donald Trump elnökké választása óta eltelt egy hónapban a dollár ereje megállíthatatlanul söpört végig a devizapiacon, még úgy is, hogy az elmúlt egy hét hozott némi megnyugvást. A legnagyobb vesztesek a mexikói peso, a japán jen és a török líra voltak, a brit font viszont a világ devizáinak túlnyomó többségére rácáfolva erősödni tudott a dollárral szemben, igaz, az elmúlt hónapok esését látva volt honnan. Hiába az izgalmas november, az évnek még nincs vége: holnap az Európai Központi Bank, jövő hét szerdán pedig a Fed kamatdöntő ülése kelthet nagy hullámokat a devizapiacon.

Nincs az a szuperhatalom, amelyik ilyen ütemben égetheti a pénzt büntetlenül

Mesterségesen túlértékelt deviza, 5 és fél éves mélyponton lévő (és fogyó) deviza- és aranytartalékok, óriási adóssághalom, ingatlanpiaci lufi, gigantikus gazdasági szerkezetváltásból fakadó kihívások és a nemzetközi gazdaságtan legnagyobb trilemmája: hosszúra nyúlik a lista, ha a kínai gazdaság problémát próbáljuk sorra venni. Egyelőre nincs olyan félelem a piacon Kína miatt, mint az év eleji pánik idején, a jüan viszont Trump megválasztása óta közel 2%-ot gyengült a dollárral szemben, ami tovább súlyosbítja az ország így is óriási adósságproblémáját. A helyzeten nem segít a gyorsan apadó nemzetközi tartalékok ténye sem, ami még inkább erősítheti a jüan elleni spekulációkat. Kérdés, hogy a pengeélen táncoló pártvezetés képes lesz-e ezen az úton tovább haladva átvészelni a következő éveket, vagy esetleg hátraarcra lesz szükség Kína világpiaci nyitásában.

Ebből még pofára esés lehet: egyesek már megváltóként tekintenek Trumpra

Ingyenpénz a szegényeknek - Csak így kerülhető el a világ szétszakadása?

A jegybankárok csodafegyvere, a mennyiségi lazítás (QE) besült - véli egyre több közgazdász. Érdemi növekedés és infláció továbbra sincs a fejlett gazdaságok többségében, a jegybanki pénznyomda viszont tovább növelhette a vagyoni egyenlőtlenségeket, ami a társadalom szétszakadásához, a politikai extrémizmus elterjedéséhez vezetett. Végső megoldást a jegybankok által finanszírozott lakossági és / vagy kormányzati költekezés, a helikopterpénz jelentheti. Természetesen számos veszélyt rejt, ezért sokan tiltakoznak ellene, viszont bizonyos országokban nehéz megmondani, milyen más út vezet ki a lassú növekedés, az alacsony infláció, a fullasztó adóssághalom és az öregedő népesség csapdájából.

A világ súlyos kábítószerfüggő, hosszú és nehéz lesz a leszokás

Válságkezelés címén elképesztő mennyiségű pénzzel árasztották el a piacokat a világ nagy jegybankjai, ami sokak szerint kis eredményesség mellett egyre nagyobb lufikat fúj a kötvény-, részvény-, és ingatlanpiacokon. Azt is mondhatnánk, hogy a világ mára a jegybanki pénznyomtatás függőjévé vált, és minél tovább fennmarad a helyzet, annál hosszabb és fájdalmasabb lesz a leszokás. Ha nem következik be valami drasztikus irányváltás, akkor könnyen lehet, hogy csak egy óriási tabu ledöntésével mászhat ki a világ ebből a csapdából: a jegybankok rákényszerülnek arra, hogy fedezetlenül, közvetlen módon finanszírozzák az államokat.

Az ország, amely retteg Trump megválasztásától

Kevés ország tart annyira Donald Trump választási győzelmétől, mint Mexikó. A republikánus elnökjelölt által belengetett importvám a két ország kereskedelmi kapcsolatainak drasztikus visszaeséséhez vezetne, ami az ország fizetőeszközének, a mexikói pesónak is nagyon fájna: ezen forgatókönyv esetén szinte elkerülhetetlennek tűnik a dollárral szembeni új történelmi mélypont.

A szemünk láttára vásárolják fel Európát, hiába irtóznak tőle a németek

Az Európai Központi Bank igyekszik élesen elzárkózni még csak annak gyanújától is, hogy nyíltan finanszírozza az euróövezeti kormányokat. Ez azonban egyre nehezebb feladatnak ígérkezik, már csak azért is, mert elképesztő tempóban vásárolja fel az euróövezeti államkötvényeket: 16 hónap alatt sikerült 12 százalékponttal növelnie a teljes piaci adósságon belüli részarányát. Óvatos becsléseink szerint is az eszközvásárlási program jelenleg érvényes szabályrendszere mellett - szélsőséges esetben - egy éven belül elfogyhatnak a megvásárolható finn, holland és német államkötvények, ami az egész program megvalósítását, így a kitűzött célok elérését is veszélyezteti. Mario Draghi jegybankelnököt és a döntéshozói testületet egyre jobban sürgeti az idő, hogy változtassanak, azonban gyakorlatilag bármit lépnek, a konzervatív német gazdaságpolitikusok részéről kemény ellenállásba ütközhetnek.

Beindult a spekuláció: a nyugdíjra gyűjtőknek fájhat a legjobban

Az angol jegybank augusztusi intézkedéscsomagja után felerősödött a hosszabb lejáratú brit állampapírok hozamesésének trendje, amiben szerepe lehet a további esésre számító külföldi szereplők spekulatív célú vásárlásainak is. A belföldi nyugdíj-megtakarításokat már így is negatívan érintették a Brexit-népszavazás következményei, hiszen a nyugdíjalapok az új befizetésekkel, illetve a lejáró eszközök visszaforgatásával folyamatosan egyre alacsonyabb hozamot tudnak elérni, ami kisebb kifizetéseket eredményez majd a jövőben. Ezt a negatív hatást pedig hosszabb távon az sem tudja ellensúlyozni, hogy a hozamesés miatt a jelenlegi kötvénypozíciók felértékelődnek, ami vagyonnövekedést okoz számukra. Rossz hír, hogy egyelőre nem sok jele mutatkozik annak, hogy a közeljövőben megfordulna a hozamesés folyamata.

Ez az igazi unortodoxia: óriási tabu dőlhet meg a világban

Az utóbbi három évben rohamosan nőtt a japán jegybank kezében lévő államkötvény-állomány aránya az összes piacon lévő papírhoz képest, ami így már a 30%-ot is elérte. Miközben a szigetország kormánya a krónikusan alacsony infláció és a gyenge növekedés miatt, illetve a brutális adósságállomány ellenére is költségvetési lazításra kényszerül, a jegybank egyes becslések szerint az újonnan kibocsátott állampapírok közel 90%-át megvásárolja, vagyis lényegében már megvalósult a monetáris politikában az egyik legnagyobb tabunak számító helikopterpénz, az államadósság kvázi-monetizálása. A hivatalos jegybanki kommunikáció egyelőre elzárkózik ennek lehetőségétől, azonban a jövőben szinte elkerülhetetlennek tűnik a monetáris politika és a jegybankok szerepének átértékelése.

A jegybankárok egy újabb szöget vertek a szegények koporsójába?

A jelenlegi extrém alacsony kamatkörnyezet és laza monetáris politika a közgazdászok többsége szerint számottevő jövedelem-átrendeződéshez vezetett az egyes gazdasági szereplők és szektorok között. Ennek volumenében és pontos szerkezetében már nincs egyetértés, akadnak olyan vélemények, melyek szerint a fejlett jegybankok intézkedései csak tovább mélyítették a szegények és a gazdagok között tátongó szakadékot, hiszen a kötvényeken kívül más eszközosztályokba áramló pénzmennyiség azon eszközök árát növelte meg elsősorban (ingatlan, részvény), amelyekkel többnyire a felsőbb társadalmi rétegekbe tartozók rendelkeznek. Egyetemes igazságot nagyon nehéz tenni a témában, a cikkben röviden megvizsgáljuk az érem mindkét oldalát.

Lufi fenyegeti a piacokat, nagyot fog szólni, ha egyszer kidurran

Évek óta találkozhatunk azzal a piaci állásponttal, hogy a világ kötvénypiaci hozamaiban már nincs tovább lefelé, lassan érdemi korrekció jöhet, ez azonban mindezidáig elmaradt. Olyannyira, hogy az idei első félévben a fejlett piacokon mindenhol tovább estek a hozamok, óvatos becslések szerint pedig már mintegy 11 ezer milliárd dollár értékű állampapír forog negatív hozammal a másodpiacon, amit sokan egy óriási lufiként aposztrofálnak. A fundamentumok alapján a közeljövőben tovább folytatódhat a csökkenő tendencia, azonban nem árt vigyázni, a hozamesés irányába mutató túlzott piaci egyetértés akár kontraindikátor is lehet, a Fed pedig bármikor felboríthat mindent.

Magyarország végleg leszakadhat a régiós versenyben

Összeeső kormányzati és több negyedév óta hanyatló piaci beruházások: így jellemezhető a magyarországi beruházások aktuális helyzete. A kelet-közép-európai régióban Szlovákia után nálunk a legalacsonyabb az amortizáción felüli (nettó) beruházási ráta a piaci szereplők körében, ráadásul az Európai Bizottság előrejelzései szerint az elkövetkező két évben a szlovákok is megelőzhetnek minket. A magánszektor folyamataiban bekövetkező fordulat nélkül érdemi felzárkózás nem lesz, az összesített beruházási folyamatokat pedig továbbra is az EU-forrástól erősen függő kormányzati beruházások rángathatják majd a jövőben.

Bajban van Amerika, ki menti majd meg?

Az Egyesült Államok jegybankja az év eleji piaci pánik és a gyengébb makrogazdasági adatok miatt átmeneti megfutamodásra kényszerült kamatemelési ciklusának folytatásában. A piac szerint egyre nő az esély, hogy a Fed által vártnál kevesebb, egyetlen kamatemelés lesz idén. Az inflációs adatok ellentmondásosak, egyelőre nincs szó túlzott árnyomásról, a növekedés azonban érezhetően lelassult az idei első negyedévben, ráadásul a munkaerőpiaccal kapcsolatos korábbi optimizmus is némileg alábbhagyott. A gazdaság legnagyobb reménysége és egyben megmentője a lakosság lehet, ám egyelőre úgy tűnik, hogy az emberek nem igazán akarnak a pénztárcájuk mélyére nyúlni.

Kivégezték Oroszországot, eljött a feltámadás ideje?

Az olajár zuhanását, valamint az orosz-ukrán válság politikai és gazdasági következményeit már nem bírta el Oroszország gazdasága: 2015-ben 3,7%-kal zsugorodott a nemzeti össztermék, az ipar és a kiskereskedelmi szektor nagyon mély gödörbe került, az infláció elszállása miatt pedig a dolgozók bérének reálértéke elképesztő mértékben csökkent. Most 2016 derekán javulás látszik az említett mutatókban, ezért amennyiben nem érkezik valami hirtelen külső sokkhatás, jövőre végre kimászhat a recesszióból az ország gazdasága.

Ingyenpénz mentheti meg a világgazdaságot?

A gyorsan növekvő jövedelmi és vagyoni egyenlőtlenségek, valamint a nagy jegybankok látszólag reménytelen küzdelme, hogy erőt leheljenek az inflációba és a gazdasági növekedésbe, radikális megoldási javaslatok előtérbe kerüléséhez vezettek. Az emberek részére folyósított feltétel nélküli alapjövedelem, illetve a helikopterpénz elmélete - bár sok ellenzője akad - egyre nagyobb népszerűségnek örvend a közgazdászok körében. Egy részletes keretrendszer kidolgozásával - szigorú szabályokat szem előtt tartva - elméletileg lehetséges lenne egy olyan rendszer kiépítése, ahol a fenti két elmélet párhuzamosan, egymást kiegészítve valósulna meg. Az persze nem valószínű, hogy rövid időn belül olyan világban élhetünk, ahol a jegybankok azért fizetnek nekünk, hogy elköltsük a pénzt, érdemes azért megvizsgálni, hogy miért nem annyira szürreális ez az elképzelés.