Az euró bevezetése tehát egy áldásos lépés lenne a magyar gazdaság számára, ugyanakkor az eddigi tapasztalatok szerint ehhez a reálkonvergencia megfelelő fokát kell elérnünk. A nagyfokú nyitottság (a külkereskedelem aránya a GDP.hez mérten magas), az erre vonatkozó mutatók szerint nagy lemaradásunk már nincs, a probléma inkább az egyensúlyi mutatókkal van. A közös pénzzel a folyó fizetési mérleg kockázat eltűnik, ugyanakkor a tartós költségvetési fegyelmezetlenség nem tolerálható. Az aszimmetrikus sokkok kezelésére a monetáris politika hiányában a költségvetés jelentős hiány mellett nem alkalmas.
Mivel az árfolyampolitikai mozgástér már most is korlátozott, ezért az árfolyampolitika elvesztésének következményei korlátozottak. Az euró bevezetésének legfontosabb következménye a fizetőeszköz árfolyamstabilitása. Amikor egy-két nap alatt euró milliárdok áramlanak ki és be a forintpiacra és arról, akkor az árfolyamstabilitás megtartása erősen megkérdőjelezhető. Az önálló kamatpolitika mint az unió egészétől elkülönülő konjunktúrapolitikai eszköz többé-kevésbé szintén irrelevánsnak tűnik Magyarország számára.
A közös pénz hiánya mellett a gyengébb vagy valamilyen körülmény miatt versenyhátrányba került gazdasági szereplők az árfolyamrendszeren keresztül kaphatnak bizonyos védelmet (leértékelődés), az euró bevezetésével azonban ez eltűnik. Valójában azonban azt mondhatjuk, hogy az árfolyamok leértékelése tartósan nem képes megakadályozni a versenyképtelen iparágak pusztulását, a gyengébb árfolyam jelentette átmeneti védelem inkább csak a problémák halmozódásához, nem megoldásához vezet. Ilyen szempontból éppen azt mondhatjuk, hogy a kompetitív környezeten keresztül a gazdaságra inkább modernizációs kényszer nehezedik. Ennek a kihívásnak való megfelelést az uniós támogatások illetve bizonyos állami szerepvállaláson megvalósuló fejlesztések beruházások segíthetik, mely gyakorlatilag a reálkonvergencia folyamatot jelentik.
A legutóbbi kutatások azt mutatják, hogy az euró bevezetése ágazati szinten nem jelent nagy sokkot. Ahol érezhető változások következhetnek be, az elsősorban a pénzügyi szolgáltatók köre. Az Európai Unióba való belépés a közös pénz bevezetéséhez képest egyelőre nagyobb jelentőségűnek tűnt.
Érdekes tapasztalat, hogy ötéves távlatban azon fejlett európai államok, melyek kívül maradtak az euró-zónán nagyobb átlagos gazdasági növekedést produkáltak mint az eurót használók. A jelenség elgondolkodtató, egyfajta magyarázat erre az, hogy a zóna nagy államai bizonyos reformokat nem valósítottak meg, az elmaradásért nem a közös pénz, hanem a különböző strukturális különbségek a felelősek. Ehhez kapcsolódóan azonban megfogalmazódik a gondolat, hogy a szigorú maastrichti kritériumok illetve a Stabilitási és Növekedési Egyezmény mennyiben gátolják ezeket a lépéseket.