Mielőtt részletes vizsgálódásba kezdenénk, hogy mit is jelent az euró bevezetése, milyen feltételeket kell teljesíteni és emögött milyen gazdasági logika húzódik meg, három megállapítást tennénk:
- Magyarországnak érdekében áll az euró bevezetése
- A felkészülés során a reál- és nominális konvergenciára együtt kell figyelmet fordítani
- Az euró bevezetéséhez szükséges gazdaságpolitikai intézkedések többségét az egyensúly javítása és a versenyképesség fokozása érdekében egyébként is meg kellene tenni
Az euró bevezetési feltételeit nem kívánjuk azonosítani néhány makrogazdasági adattal, az euró-zóna nem néhány maastrichti számnak való megfelelést jelenti. Ezen kritériumok mellett és helyett inkább a közgazdasági összefüggéseket hangsúlyoznánk néhány egyszerű elméleti megfontoláson keresztül. Választ keresünk, hogy miért is kell az euró bevezetéséhez alacsony infláció, mérsékelt költségvetési hiány, miért veszélyes vagy éppen miért nem az önálló árfolyampolitika feladása. Írásunk első részében elsősorban az elméleti megközelítéssel foglalkozunk, a második részben a hazai sajátosságokat tekintjük át néhány konkrét kérdés vonatkozásában is.
Az euró bevezetése egy kb. 50 éve indult integrációs folyamat egyik végső állomását jelenti az öreg kontinensen. Nem kívánunk az európai integráció történetével részletesebben foglalkozni, de fontos átgondolni azt, hogy egy közös pénz nem egy ad hoc ötlet eredménye, és önmagában nem jelent megoldást egyik ország gazdasági-társadalmi problémájára sem. Emiatt fontos hangsúlyozni, hogy megkérdőjelezhetetlen előnyei ellenére szükség van bizonyos felkészülésre illetve felkészültségre, hogy egy ország - így hazánk is - a lehető legtöbbet profitálhasson a közös pénz használatából. A közös pénz amellett hogy célként emlegetik a gazdaságpolitikában inkább egy eszköz, egy feltételrendszer arra vonatkozóan, hogy egy egységes piac kereteihez modernizáljuk a gazdaságot, növeljük a versenyképességet, a foglalkoztatottságot.
Az egységes piac lényege, hogy a termelési tényezők (munkaerő, tőke, technológia) bizonyos korlátok ellenére viszonylag szabadon áramlanak. Ha pl. egy ország munkaerőhiánnyal küzd, akkor nem okoz gondot, hogy más felesleggel rendelkező területekről munkások érkezzenek oda, illetve ugyanígy az integrált tőkepiacokról mindenki azonos eséllyel juthat forrásokhoz. Az erős verseny komoly árfegyelmet és hatékonyságjavítási kényszert okoz, a pénzügyi és eszközpiacok koncentrációjával a tőkeköltségek csökkennek. A termékek szabad áramlása miatt a drágábban termelők illetve értékesítők nem tudják áruikat eladni, így a leghatékonyabb cégek érnek majd el sikereket a piacokon.
Az egységes piac megvalósítása feltételezi a nemzeti gazdaságpolitikák összehangoltságát és a költségvetési fegyelmet. Az összehangoltság fontos többek között abból a szempontból, hogy az egységes piacot érő külső hatásokat megfelelően kezeljék. A kiegyensúlyozott (vagy ahhoz közeli) költségvetési gazdálkodás esetén könnyebb a válságkezelés (van tér pl. recessziós jelek esetén a kiadások növelésére), illetve ilyenkor nem jellemző, hogy a költségvetés oldaláról inflációs nyomás keletkezne. Ezen az egységes piacon fizetünk a közös pénzzel. Ez a cikk folytatódik