Felzárkózás, de hogyan?.
konvergencia
Nominális követelmények: a maastrichti kritériumrendszer
A nominális konvergenciára vonatkozó feltételrendszert a Maastrichti Szerződés tartalmazza. A maastrichti konvergenciakritériumok a monetáris és fiskális politika alakulásának jól mérhető jellemzőit szorítják korlátok közé, hogy biztosítják a monetáris unió hatékony működéséhez szükséges gazdasági konvergenciát a tagországok között.
Az árstabilitás érdekében a tagországnak fenntartható és átlagos inflációs rátával kell rendelkeznie. A monetáris unióba való belépést megelőző egy évben az inflációs ráta legfeljebb 1.5 százalékponttal múlhatja felül az EU legalacsonyabb inflációs rátát felmutató három országának számtani átlagát.
A kormányzat pénzügyi helyzetének fenntarthatósága érdekében el kell kerülni a túlzott deficit megjelenését. A túlzott deficit megállapításában referenciaértékekként a monetáris unióba való belépést megelőző egy évben az államháztartás folyó deficitje nem haladhatja meg a GDP 3%-át, a bruttó államadósság pedig nem lehet több a GDP 60%-ánál.
Az árfolyamstabilitás érdekében követelmény az ERM-tagokkal szemben, hogy árfolyamuk súlyos feszültségek nélkül a rögzített sávon belül maradjon, és a monetáris unióba való belépést megelőző két évben az adott ország egyoldalú kezdeményezésére ne értékelje le a többi tagország valutájával szemben megállapított hivatalos középárfolyamát.
A konvergencia fenntarthatóságát tükröző további kritérium a hosszú távú kamatlábra vonatkozik: a monetáris unióba való belépést megelőző egy évben a hosszú távú referencia- kamatláb (10 éves) legfeljebb 2 százalékponttal múlhatja felül az EU legalacsonyabb inflációs rátát felmutató három ország a hosszú távú kamatlábának számtani átlagát.
Reálkonvergencia
A reálkonvergencia az egyes országok fejlettségbeni különbségeinek közeledését jelenti. A reálkonvergencia mértékét hagyományosan az egy főre jutó GDP, a termelékenység, vagy a reálbérszint vonatkozásában használják. Ebben az értelemben tehát nem közvetlenül a Monetáris Unióba való bekerülés feltételrendszerének teljesíthetőségéről vagy az ahhoz vezető útról szól, hanem az említett fejlettségbeli közeledésről. A reálkonvergencia körébe tartozik tehát a jövedelemkonvergencia, a bérfelzárkózás, az árszintek viszonylagos kiegyenlítődése illetve a nemezetgazdaság szerkezetének átalakulása is részben ide sorolható (szerkezeti konvergencia).
A nominális konvergenciára vonatkozó feltételrendszert a Maastrichti Szerződés tartalmazza. A maastrichti konvergenciakritériumok a monetáris és fiskális politika alakulásának jól mérhető jellemzőit szorítják korlátok közé, hogy biztosítják a monetáris unió hatékony működéséhez szükséges gazdasági konvergenciát a tagországok között.
Az árstabilitás érdekében a tagországnak fenntartható és átlagos inflációs rátával kell rendelkeznie. A monetáris unióba való belépést megelőző egy évben az inflációs ráta legfeljebb 1.5 százalékponttal múlhatja felül az EU legalacsonyabb inflációs rátát felmutató három országának számtani átlagát.
A kormányzat pénzügyi helyzetének fenntarthatósága érdekében el kell kerülni a túlzott deficit megjelenését. A túlzott deficit megállapításában referenciaértékekként a monetáris unióba való belépést megelőző egy évben az államháztartás folyó deficitje nem haladhatja meg a GDP 3%-át, a bruttó államadósság pedig nem lehet több a GDP 60%-ánál.
Az árfolyamstabilitás érdekében követelmény az ERM-tagokkal szemben, hogy árfolyamuk súlyos feszültségek nélkül a rögzített sávon belül maradjon, és a monetáris unióba való belépést megelőző két évben az adott ország egyoldalú kezdeményezésére ne értékelje le a többi tagország valutájával szemben megállapított hivatalos középárfolyamát.
A konvergencia fenntarthatóságát tükröző további kritérium a hosszú távú kamatlábra vonatkozik: a monetáris unióba való belépést megelőző egy évben a hosszú távú referencia- kamatláb (10 éves) legfeljebb 2 százalékponttal múlhatja felül az EU legalacsonyabb inflációs rátát felmutató három ország a hosszú távú kamatlábának számtani átlagát.
Reálkonvergencia
A reálkonvergencia az egyes országok fejlettségbeni különbségeinek közeledését jelenti. A reálkonvergencia mértékét hagyományosan az egy főre jutó GDP, a termelékenység, vagy a reálbérszint vonatkozásában használják. Ebben az értelemben tehát nem közvetlenül a Monetáris Unióba való bekerülés feltételrendszerének teljesíthetőségéről vagy az ahhoz vezető útról szól, hanem az említett fejlettségbeli közeledésről. A reálkonvergencia körébe tartozik tehát a jövedelemkonvergencia, a bérfelzárkózás, az árszintek viszonylagos kiegyenlítődése illetve a nemezetgazdaság szerkezetének átalakulása is részben ide sorolható (szerkezeti konvergencia).
Mi is szükséges tehát ahhoz, hogy a korábban felsorolt előnyök realizálhatók legyenek, milyen feltételekre, átalakulásra van szükség ahhoz, hogy hazánk része legyen egy, az euró-zónával közös optimális valutaövezetnek.
A termelési tényezők áramlásán túl az alkalmazkodás másik formája a belső relatív árszintek változása. Áralkalmazkodásra mind a termékek, mind a termelési tényezők (munka esetében pl. munkabér) részéről szükség van.
Összességében azt mondhatjuk, hogy areálkonvergencia tekintetében nincs olyan jelentős elmaradás az euró-övezettől, hogy a közös pénz bevezetésével jelentősebb károktól kelljen tartani.
sokk
Aszimmetrikus sokk
Az aszimmetrikus sokkok olyan hatások, amelyek másképpen hatnak az EU egészének konjunkturális állapotára, mint a magyar növekedésre, amelynek hatására távolodik (divergál) egymástól a magyar és az EU-beli konjunktúraciklus. Az aszimmetrikus sokkok ily módon a termelés visszaeséséhez, a munkanélküliség növekedéséhez, a külső egyensúly romlásához vezethetnek. Mivel a monetáris politika kikerül a nemzeti gazdaságpolitika eszköztárából, az alkalmazkodás alapvetően a lefelé rugalmas bérek, a munkaerő és a tőke mobilitásának, illetve a fiskális transzferek segítségével valósítható meg. Az aszimmetrikus sokk egy elmaradottabb tagállam felzárkózási folyamatát jelentősen lassíthatja.
Az aszimmetrikus sokkok olyan hatások, amelyek másképpen hatnak az EU egészének konjunkturális állapotára, mint a magyar növekedésre, amelynek hatására távolodik (divergál) egymástól a magyar és az EU-beli konjunktúraciklus. Az aszimmetrikus sokkok ily módon a termelés visszaeséséhez, a munkanélküliség növekedéséhez, a külső egyensúly romlásához vezethetnek. Mivel a monetáris politika kikerül a nemzeti gazdaságpolitika eszköztárából, az alkalmazkodás alapvetően a lefelé rugalmas bérek, a munkaerő és a tőke mobilitásának, illetve a fiskális transzferek segítségével valósítható meg. Az aszimmetrikus sokk egy elmaradottabb tagállam felzárkózási folyamatát jelentősen lassíthatja.
A fiskális politika megnövekedett felelőssége a sokkok kezelése szempontjából
A közös pénz bevezetése esetén a nemzeti monetáris politika elveszti önállóságát, és ehhez kapcsolódóan a fiskális politika szerepe a sokkok kezelése szempontjából megnövekszik. A sokkok hatásainak tompításában a költségvetési politika fontos szerepet játszhat egy hatékony (és engedélyezett) támogatási rendszeren, a nyújtott transzfereken keresztül. A költségvetési transzferek enyhítik, esetleg meg is oldhatják a regionális eltéréseket, és megosztják a régióspecifikus sokkok kezelésének költségeit. A kormányzatnak azonban vigyáznia kell arra, hogy ne okozzon tartós torzulást a gazdálkodási körülmények változtatásán keresztül (pl. árszabályozás, direkt és indirekt támogatások).
A gazdaságpolitikai alkalmazkodásban megnő a jövedelempolitika szerepe is. A bér-versenyképesség szempontjából döntővé válik a bérmegállapodások tartalma és azok pontos végrehajtása. A versenyképesség elvesztése munkahelyek megszűnésében, költségvetési bevételek kiesésében mutatkozik meg, s ez árfolyam-politikai eszközökkel nem korrigálható. Cégek csődje esetén az állam nem, vagy csak szigorú feltételekhez kötött és hosszú eljárások után megadott EU jóváhagyással tehet valamit.
