Az alvás minden állat, köztük az ember számára is létszükséglet. Alvás nélkül nem tudnánk életben maradni. Könyvtárnyi irodalom mutat rá arra, hogy az elégtelen alvásmennyiség és a különféle alvászavarok számos kedvezőtlen fizikai, kognitív, érzelmi és szociális következményhez vezetnek. A túl kevés alvás például magasabb halálozási kockázattal és különféle betegségek gyakoribb előfordulásával jár együtt, beleértve olyan szív- és érrendszeri betegségeket, mint a magas vérnyomás vagy a stroke. Az alvás alapvető szerepet játszik az egészséges immunrendszer fenntartásában is, és talán sokunk egyéni tapasztalatával is összhangban van az a tény, hogy az alvásmegvonás a kognitív teljesítményre is káros hatással van. Összességében megállapítható, hogy optimálisnál kevesebb alvásmennyiség számottevő költséggel jár a társadalom számára.
Tekintettel az alvás fontosságára, kiterjedt szakirodalom foglalkozik az alvást befolyásoló tényezőkkel, köztük a környezeti tényezőkkel is. Mivel a klímaváltozás a 21. században az emberiség előtt álló egyik legnagyobb kihívásnak tekinthető, természetesen felmerül a kérdés, hogy a hőmérséklet és a melegedő éghajlat hogyan hat az emberi alvásra. Tudásunk e témában főleg laboratóriumi kísérletekből származik, azok szokásos korlátaival. A vizsgálatba bevont személyek alacsony száma miatt az eredményeket nehéz általánosítani és reprodukálhatóságuk is bizonyos esetekben kérdéses. Rendkívül ritkák azok a megfigyeléses adatokat használó tanulmányok, amelyek a mindenki által ténylegesen tapasztalt környezeti hőmérséklet alvásra gyakorolt hatásait nagy elemszámú, a társadalmat megfelelően reprezentáló mintán vizsgálják, és lehetőséget adnak oksági hatások azonosítására is.
A HUN-REN KRTK Közgazdaságtudományi Intézetében végzett kutatás e hiányosságot igyekezett pótolni. A kutatás a hőmérséklet és az alvásmennyiség között fennálló kapcsolatot vizsgálta az 1976 és 2010 közötti magyarországi időmérleg-felvételek adatai alapján. Az időmérleg-felvétel bevett módszer a népesség időfelhasználási jellemzőinek feltárásra, hosszú évtizedek óta alkalmazzák szerte a világban. A részvevők egy interjú során időmérlegnaplót töltenek ki, azaz részletesen, percről perce beszámolnak arról, hogy mit csináltak a kérdezést megelőző napon. Az elemi tevékenységeket tágabb kategóriákba sorolva képet kaphatunk az időfelhasználás társadalmi különbségeiről, az időbeli változásokról és országok közti különbségekről is.
Kutatásunk közel 121 ezer időmérlegnaplóhoz napi szintű időjárási adatokat kapcsolva igyekezett teljes képet kapni a külső hőmérséklet alvásra fordított időre gyakorolt oksági hatásáról. Az alkalmazott statisztikai becslési módszertan az időjárás alakulásának véletlenszerűségeit kihasználva becsülte meg ezeket a hatásokat. Kissé leegyszerűsítve a hőmérséklet hatását úgy kapjuk meg, hogy egy adott megyében, évben és hónapban egy alacsonyabb hőmérsékletű napon megfigyelt átlagos alvásmennyiséget összehasonlítjuk az ugyanabban a megyében, évben és hónapban egy magasabb hőmérsékletű napon megfigyelt átlagos alvásmennyiséggel. Egy ilyen összehasonlítás kiszűri az alvás időtartamában esetlegesen megjelenő földrajzi különbségeket, a hosszabb távú időbeli trendeket és az éven belüli szezonális eltéréseket is. Legfőképpen azért alkalmas egy ilyen megközelítés az okság feltárására, mert egy adott földrajzi környezetben egy hónap egyes napjainak hőmérséklete meglehetősen véletlenszerűen változik (egy bizonyos tartományon belül). Egyes években például július 27-én több fokkal melegebb van, mint július 18-án, más években éppen fordított a helyzet, miközben egyéb tekintetben ezek a napok nagyon hasonlóak egymáshoz. Természetesen mindez érvényes más hónapok bármelyik két napjának összehasonlításakor is. Ezek a véletlenszerűségek teszik lehetővé az okság hatások kimutatását.
Az eredmények rámutattak arra, hogy azokon a napokon, amikor a középhőmérséklet meghaladja a 25 °C-t, nagyjából átlagosan 13 perccel kevesebbet alszunk.
De még egy 20 és 25 °C közötti középhőmérsékletű napon is 6 perccel rövidül az alvásidőnk. Ugyanakkor a hideg és enyhe hőmérsékletű napok között nem mutatkozik érdemi különbség. Azaz függetlenül attól, hogy a napi középhőmérséklet például -6, +3 vagy éppen +12 °C, az alvásmennyiségünk azonos.
A magas hőmérséklet hatása ugyanakkor nem független attól, hogy milyen nap van. A munkaszüneti napokon sokkal erőteljesebben érvényesül, mint a munkanapokon.
A munkaszüneti napokon a 25 °C feletti középhőmérséklet 30 perccel csökkenti az alvásmennyiséget, míg egy munkanapon csupán 6 perccel.
Miért van ez így? A legkézenfekvőbb magyarázat az, hogy munkanapokon az alvás időtartamát a munka, az iskola és az egyéb kötelezettségek miatti merevebb időbeosztás erősen korlátozza. Meghatározott időben fel kell kelnünk, és az alvásra fordítható időnk gyakran meglehetősen szűkös. Emiatt kisebb esély van arra, hogy egy külső tényező megzavarja az alvásunkat, befolyásolja annak mennyiségét. Ezzel szemben a lefekvés és az ébredés ideje sokkal kevésbé kötött munkaszüneti napokon. Reggel például tovább alhatunk, így a külső zavaró tényező szerepe is hangsúlyosabb lehet. Ezt az értelmezést támasztja alá az, hogy a munkanapok és munkaszüneti napok közötti különbség elsősorban a foglalkoztatottak és a diákok körében figyelhető meg, akik jellemzően elfoglaltabbak és feszesebb napirenddel rendelkeznek a munkanapok. Ezzel szemben a más munkaerőpiaci státuszúak (zömében nyugdíjasok) esetében nem mutatkozik a különbség a munkanapok és munkaszüneti napokon a hőmérséklet hatását illetően.
Azonban nem csak a napok jellemzői, hanem az egyéni jellemzők is befolyásolják, hogy miként érint minket a hőség. Például minél idősebb valaki annál kevesebbet alszik egy magas (25 °C feletti) középhőmérsékletű napon. A 18-40 évesek esetében az alvásveszteség 6 perc, a 41-60 évesek esetében 12 perc, míg a 61 évesek és idősebbek körében 26 perc. De erősebb hatások mutatkoznak az alacsonyabb végzettségűek és férfiak esetében is.
A hőhullámok egyre gyakoribb előfordulása és jövőben várható növekedése miatt különösen aggasztó az az eredmény, hogy az egymást követő 25 °C feletti középhőmérsékletű napok hatása a hőhullám tartósságával párhuzamosan egyre fokozódik. Az alvásmennyiség csökkenése például az olyan forró napokon, amiket csak legfeljebb három másik 25 °C feletti középhőmérsékletű nap előzött meg, 11 perc, szemben azzal a 25 perces alváscsökkenéssel, ami olyan forró napokon jelentkezik, amiket legalább 4 másik 25 °C feletti középhőmérsékletű nap előz meg.
Mit jelent mindez a klímaváltozás tükrében? Ha a becsült hőmérsékleti hatásokat a várható hőmérséklet-változásokkal kombináljuk, megkapjuk azt, hogy a klímaváltozás miképpen befolyásolja az alvásmennyiséget. A kutatásban 24 klímamodell előrejelzéseit használva azt találtuk, hogy egy pesszimista klímaforgatókönyv esetén
a 2050-es években évente átlagosan 6,5 órával fogunk várhatóan kevesebbet aludni, de egy mérsékelten optimista forgatókönyv esetén is 4,3 óra lesz az alvásveszteség.
Ezek az értékek persze az idő előrehaladtával tovább nőnek: a 2090-es évekre a becsült éves alvásveszteség 14,8 óra (pesszimista forgatókönyv) és 6,8 óra (mérsékelten optimista forgatókönyv). De még ha sikerülne is az évszázad végére a kívánatosnak tartott 2 °C alatt tartani a globális átlaghőmérséklet növekedését, akkor is 3,7 órával kevesebbet aludnánk egy évben. A hatások természetesen erősen egyenlőtlenül fognak eloszlani a társadalom tagjai között. Az átlagosnál jóval (akár három-ötször) nagyobbak lesznek az alacsonyabb végzettségűek és az idősebbek körében. Továbbá nagyobb alvásidő-csökkenést kapunk abban az esetben, ha nem csak az átlaghőmérséklet emelkedését, de a hőhullámok korábban említett extrém erős hatásait is figyelembe vesszük.
Bár a hőség és a klímaváltozás alvásmennyiségre gyakorolt átlagos hatása nem tűnik túlságosan soknak, mégsem állíthatjuk, hogy nincsenek, illetve nem lesznek tovagyűrűző következményei. Számos kutatás mutatott rá arra, hogy már egy kisebb alvásveszteség is (legyen akár egyszeri vagy napról-napra rendszeresen jelentkező) mérhető hatással van életünk számos aspektusára. A tavaszi óraátállítás, amikor az órákat egy órával előbbre állítjuk, egy egyszeri, mérsékelt alvásidő-csökkenést okoz (hasonlóan egy kánikulai naphoz), ami után megnövekszik például az autóbalesetek, az öngyilkosságok és az infarktusok száma. Más kutatások az időzónák határának két oldalán élőket vizsgálják, és azt használják ki, hogy a határ egyik oldalán egy órával később megy le a nap, ami néhány perccel csökkenti az átlagos alvásidőt. (Ez az állandó alvásidőcsökkenés a klímaváltozás hatásával rokonítható.) Azok, akik az időzóna „kevesebbet alvó” felén élnek, alacsonyabb fizetéssel rendelkeznek, alacsonyabb pontszámot érnek el az iskolai teszteken és az egészségmutatóik is rosszabbak. Mindez azt sugallja, hogy a magas hőmérséklet alvásidőt csökkentő hatásának is lehetnek az egészségre, a kognitív és munkaerőpiaci teljesítményre vonatkozó következményei. Különösen igaz ez azok esetében, akik alvásmennyisége jelentősebben csökken a hőség hatására. Éppen ezért fontos lenne tudatosan készülni a hőhullámokra és figyelembe venni, hogy egy szokatlanul meleg nap az alvásunkat is számottevően befolyásolhatja.
A cikk a szerző véleményét tükrözi, amely nem feltétlenül esik egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával.
Hajdu Tamás, HUN-REN Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont (KRTK) Közgazdaságtudományi Intézetének tudományos főmunkatársa
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images
