A kifelé irányuló külföldi közvetlentőke-befektetések ilyen mértékű növekedése még akkor is lenyűgöző, ha figyelembe vesszük a Kína által közölt külföldi közvetlentőke-befektetési adatokkal kapcsolatos problémákat. A kínai multinacionális vállalatok általában különleges célú vállalatokat hoznak létre közvetítő országokban, leggyakrabban Hongkongban, és ezeken „folyatják keresztül” a külföldi befektetéseiket. A tőke egyes esetekben visszatér Kínába (körbejáró befektetések vagy roundtripping), más esetekben pedig továbbmegy a végső rendeltetési helye felé, valamely harmadik országba. Így korlátozottan megbízható információkkal rendelkezünk az eredetileg kínai külföldi közvetlentőke-befektetések végső célországairól és a kínai tőkebefektetések valós nagyságáról. Másrészt gyanítható, hogy a hongkongi kifelé irányuló külföldi közvetlentőke-befektetések többsége kínai cégek tulajdonában van.
Megbízható, a végső kínai befektetők szerint megbontott adat csak néhány fejlett OECD-ország esetében áll rendelkezésünkre, s ezekben gyakorlatilag mindenütt nőtt a kínai befektetések nagysága 2014 és 2022 között. Az Egyesült Államokban a legmagasabb a kínai tőke állománya, Európában pedig Franciaország, Németország és Svájc a legfontosabb célországok a befektetések abszolút nagyságát tekintve.
Ha figyelembe vesszük a gazdaságok méretét is, akkor a Kínából érkező FDI GDP-hez viszonyított nagyságában Magyarország és Svájc emelkednek ki.
Ha az egyes gazdaságok eltérő „FDI-kitettségét”, az FDI-nak az egyes országokban játszott különböző szerepét is számba vesszük, a kínai FDI teljes FDI-állományából való részesedését tekintve szintén Magyarország mutatja a legmagasabb mérőszámot 2022-ben: csaknem 5 %-ot. Különböző elemzések alapján még egy európai országot érdemes górcső alá venni. Szerbiában az utóbbi időben megugrott a kínai projektek száma, és ez az ország lett a kínai FDI egyik fő dél-európai célpontja. Elsősorban régi ipari kapacitások barnamezős felvásárlásán keresztül érkezik a kínai tőke az országba, például a Smederevo acélmű és a Bor kohászati és bányászati kombinát, valamint zöldmezős beruházásokon keresztül, mint például a Linglong járműgumiabroncsgyár Zrenjaninban. 2022-ben a teljes FDI-állomány mintegy 10 %-a Kínából (a Szerb Nemzeti Bank sajátos értelmezése szerint beleértve Hongkongot, Makaót és Tajvant) származik. Így 2022-ben Kína a balkáni ország 5. legnagyobb befektetője volt.
A legfrissebb, 2023-as és 2024-es adatok és a kínai FDI-projektek bejelentései e tendenciák folytatódását jelzik. Magyarországon 2023-ban és 2024-ben tovább nőttek a kínai, elsősorban elektromos járművekkel kapcsolatos beruházások, ezzel az összes Európában megvalósított kínai FDI 44%-a érkezett hazánkba,s ezzel tavaly Magyarország lett az első számú célpont, Kína pedig az első számú befektető az országban. A korábbi vezető európai célpontok (Németország, Franciaország és az Egyesült Királyság) körülbelül egyharmaddal részesedtek a kínai tőkekivitelben. Szerbiában 2023-ban Kína 1373 millió eurós befektetéssel a legjelentősebb befektető volt, és a teljes éves FDI-beáramlás közel egyharmadát adta.
Kína a világtrendekkel szemben
A kínai aktivitás változása ellentmond azoknak az FDI-trendeknek, amelyek a világgazdaságban egyre inkább előtérbe kerülnek. A technológiai fejlődés által vezérelt átalakulások, a (geo)politikai fejlemények és a fenntarthatósági igények hatására átalakult a globalizáció. Ennek eredményeképpen az FDI (és ehhez kapcsolódóan a globális értékláncok) növekedése hosszabb távon visszaesett vagy stagnált a GDP vagy a külkereskedelem növekedéséhez képest. A gazdaságiakhoz képest előtérbe kerültek a geopolitikai megfontolások az FDI-ban is: jelentősen nőtt a „baráti” országokban eszközölt befektetések aránya, a stratégiai fontosságú tevékenységeket egyre inkább az anyaországhoz közelebb végzik a multinacionális vállalatok. Ez az FDI-kapcsolatok volatilitását és a hagyományos FDI-tényezők háttérbe szorulását okozza, ezen felül csökkenti a fogadó gazdaságok számára a diverzifikáció lehetőségeit is. Eltérő módon alakulnak a feldolgozóipari és a szolgáltatásokban megvalósított külföldi közvetlen-tőkebefektetések, a szolgáltatások dominanciája egyre jelentősebb, akár úgy is, hogy a feldolgozóipari tevékenységhez köthető szolgáltatásokban valósulnak meg. A feldolgozóiparban pedig a fenntarthatóságot támogató ágazatok befektetései nőttek gyorsan, gyakorlatilag a „kínálati oldalon” szinte csak ezekben látunk elérhető tőkéket. Ilyenek például a környezetvédelmi technológiák vagy az e-akku és e-autó gyártása.
Ezekhez a világtrendekhez képest Kína külföldi közvetlentőke-befektetései részben más irányba változnak.
Először is a kínai FDI jelentős növekedést mutat az utóbbi években, aminek okai a kínai gazdaság növekedési pályájának változása, a jelentős hazai többletkapacitások és stagnáló belső fogyasztás, a külső exportpiacokra való egyre erőteljesebb ráutaltság. Régebben a fejlődő országokban a nyersanyagok, energiahordozók vonzották a kínai befektetőket, akik részben felvásárlásokkal, részben zöldmezős befektetésekkel jelentek meg, a fejlett országokban pedig technológiát, márkaneveket vettek meg elsősorban, és így a domináns piacralépési mód a vállalatfelvásárlás volt. Az utóbbi két-három évben azonban az exportpiacok bezárulásával, a protekcionizmus erősödésével a motivációk összetétele is változott: miközben a nyersanyagokhoz és technológiai erőforrásokhoz való hozzájutás változatlanul fontos, új motivációk is megjelentek. Egy lényeges új motiváció a digitális kínai márkák és platformok nemzetközi térhódítása, ami Kína nemzetközi terjeszkedését kulturális és technológiai területen valósítja meg. Az Alibaba, a TikTok és a JD.com globálisan lépnek fel, hogy új piacokra lépjenek és új közönséget találjanak. A Bytedance, a TikTok anyavállalata volt az ötödik legaktívabb kínai befektető tavaly, kilenc FDI-projektet jelentett be. Ezek között voltak új irodák Argentínában, Kolumbiában, Dániában és Kenyában; egy kutatás-fejlesztési központ az ausztráliai Sydneyben; és egy 1,3 milliárd dolláros ígéret három új adatközpont felépítésére az EU adattovábbítási jogszabályainak való megfelelés érdekében.
A védővámok kikerülése
Ennél is fontosabb új motiváció az, amely egyre több, ú.n. vámokat átugró vagy kikerülő (tariff jumping) FDI megvalósítását okozza. A gyengélkedő belső kereslet miatt az export jelenti a kiutat a kínai vállalatok számára, azonban a fizetőképes fejlett piacok egyre inkább protekcionista intézkedésekkel védik termelőiket az (egyes vélemények szerint mesterségesen) alacsony áron beérkező kínai termékektől. Így egyre fontosabbá válik, hogy Kína a protekcionista intézkedéseket megkerülve, helyi vagy „baráti országbeli” termeléssel és exporttal tudja ellátni a megcélzott, de bezáruló fejlett, egyes esetekben fejlődő (pl. Brazília vagy Indonézia) piacokat.
Ezekhez a törekvésekhez a kínai kormányzat is jelentős segítséget nyújt. Ehhez kapcsolódva a fejlődő országok is fontos exportpiacokká és a kínai vállalatok által vezetett globális értékláncok termelési helyszíneivé léptek elő. (Probléma, hogy a fogadó ország ebből sokszor keveset profitál: az összes alkatrészt és részegységet, sőt gyakran még a munkásokat is Kínából hozzák. Ez azt is kérdésessé teszi, hogy az így előállított áruk milyen mértékben teljesítik az eleve hiányosan meghatározott és betartatott eredetszabályokra vonatkozó követelményeket, és így mennyire számítanak a bezáruló piacokra kedvezményes vámokkal exportálható termékeknek.)
Vagyis a fejlett piacokat részben ezekkel a fejlődő piacokkal pótolják, másrészt innen megkerülhetik a fejlett országok által emelt protekcionista „falakat” is.
A változás érinti a belépési módot is: egyértelműen előtérbe kerültek a zöldmezős beruházások. Jó példa erre Mexikó, ahonnan a USMCA-egyezménynek és a földrajzi közelségnek köszönhetően az Egyesült Államok piaca könnyen elérhető. 2022 és 2023 között 57 %-kal nőttek itt a kínai közvetlentőke-befektetések. Részben ennek is köszönhető, hogy a múlt évben Kínát váltva Mexikó lett az USA vezető kereskedelmi partnere az áruimportban. Vietnam egy másik jó példa: 2023-ban szintén rekordokat döntöttek az ott megvalósított kínai befektetések, miközben Vietnam mind az USA, mind az EU vezető külkereskedelmi partnere, és az EU-val szabadkereskedelmi egyezménye is van 2020 óta.
Ebbe a folyamatba illeszkednek a szintén „baráti” Magyarországon megvalósítani kívánt nagybefektetések is.
Kína 7,6 milliárd eurónyi befektetést jelentett be Magyarországon 2023-ban, és ezzel a legnagyobb forrásország volt tavaly. Az elektromos járművekkel kapcsolatos beruházások közül 2023-ban kiemelkedett a BYD-é, de más kisebb léptékű beruházások (pl. Evoring, Baolong, Sunwoda, Huayou Cobalt, Eve Power) és más ágazatok beruházásai (pl. CPMC, Wasion, Jiecang Linear Motion) is hozzájárultak Kína tavalyi első helyéhez. Az MNB adatai alapján 2022-ben Kína volt a 8. legnagyobb (Hongkonggal együtt a 6.) befektető ország Magyarországon. A 2023-as és 2024-es projekteknek köszönhetően valószínűsíthetjük, hogy a 2.-5. helyre „ugrik fel”, és Kína részesedése a teljes magyarországi FDI-állományból 10 % körülire nő, megközelítve Ausztria, Dél-Korea vagy az USA mutatóját. Ezeknél a beruházásoknál is látható az ú.n. vámokat kikerülő motiváció és az export-platform-jelleg. Kapacitásaik akkorák, hogy nyilvánvalóan nem a magyar, hanem az EU-piacot akarják ellátni. Például csak a BYD szegedi autógyárának tervezett éves kapacitása 200 000, míg az új autó eladások száma évente 100 000 körül mozog Magyarországon.
A magyarországi közvetlentőke-beáramlás növelése így a leginkább elérhető forrásból és ágazatokból történt, bár ennek eddigi növekedési hatása meglepően alacsony.
Ugyanakkor a háttér ismeretében az is kérdéses, hogy ez a későbbiekben milyen következményekkel jár a magyar gazdaság számára. Egyrészt az erősödő ágazati specializáció növeli a gazdaság sebezhetőségét. Másrészt a geopolitikai feszültségek növekedése nem kedvez annak, hogy ezek a kapacitások a továbbiakban is zökkenőmentesen célozzák meg a tervezett exportpiacokat. Harmadrészt a magyar gazdaságra gyakorolt pozitív hatás elmaradását, de legalábbis korlátozottságát vetíti előre a Kínából érkező alkatrészekre, részegységekre, kutatás-fejlesztési eredményekre (más országok példája alapján nem helyi munkaerőre) való támaszkodás, amely az eddigi tapasztalatok alapján, más befektetőkéhez képest sokkal erőteljesebb a kínai befektetők körében.
Sass Magdolna a HUN-REN Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Világgazdasági Intézetének igazgatója.
A cikk a szerző véleményét tükrözi, amely nem feltétlenül esik egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images
