A 21. században a világ gyorsan növekvő népességének többsége városokban él, így kijelenthető, hogy a városok növekedése, az urbanizáció napjaink egyik fő globális problémája. Ezen terek folyamatos térhódításának eredménye a mobilitás igényének exponenciális növekedése, ami a mindennapi élet részét képezi, mivel az utazási szokások és az életmód is megváltozott, átalakult. A mobilitás fenntartása tehát folyamatos kihívások elé állítja a városokat. Az erre irányuló városi problémák kezelésére jöttek létre az innovatív városfejlesztési megoldások kezelése, amelyek célja a városi társadalom életminőségének javítása mellett a városi rendszerek működési hatékonyságának növelése.
Az innovatív városfejlesztési programok áttekintésénél elengedhetetlen megemlíteni az egyre inkább teret hódító ’lassú város’ koncepciót. A történet szerint 1986-ban egy olasz újságíró, Carlo Petrini tüntetni kezdett a Róma egyik legszebb terére (Piazza di Spagna) tervezett McDonald’s gyorsétterem megnyitása ellen. Habár a tüntetés nem járt sikerrel, az általa képviselt vízióból egy mozgalom alakult ki, amit 1999 októberében Paolo Saturnini, a Greve-in-Chianti polgármestere és három másik település (Orvieto, Bra és Positano) polgármesterei alapítottak. Az új innovatív modell a ’lassú város’ (angolul ’slow city’, olaszul ’citá lente’) elnevezést kapta, ami egy meglehetősen újszerű megközelítés, a korban elfogadott, rohanó, túlfogyasztás-központú, helyi értékektől elszakadt, globalizált életmód ellensúlyozására szolgált.
A ’lassú koncepció’ ambivalens a globalizációval, mivel a lokális értékekre és lokálisan elérhető, kulturális és gazdasági erőforrásokra helyezi a hangsúlyt.
Alapelvei közé tartoznak a nyugodtabb, kevésbé szennyezett fizikai környezetre való törekvés, a helyi esztétikai hagyományok megőrzése, a helyi kézművesség, a helyi termékek és a helyi konyha támogatása. Összességében a célja, hogy a technológia segítségével egészségesebb környezetet teremtsen és szemléletet formáljon. A koncepcióban résztvevők tudatosítani kívánják a közösségekben a nyugodtabb életritmus értékét, és arra bíztatják őket, hogy megosszák egymással a jobb életminőséget szolgáló tapasztalataikat. A mozgalom az élet számos egyéb területére is kiterjedt, így megjelentek: SlowBook (lassú könyv), SlowCity (lassú város), SlowDesign (lassú dizájn), Slow Food (lassú étel), SlowMoney (lassú pénz), SlowLiving (lassú élet), SlowSchool (lassú iskola), SlowSport (lassú sport), SlowTravel (lassú utazás) és a SlowWork (lassú munka) mozgalmak, amelyek közül világsikert csak a Slow Food mozgalom ért el és mára globális hálózatokkal rendelkezik.
A ’lassú város’ koncepcióhoz szorosan kapcsolódva ebben a cikkben a fenntartható városi mobilitási programok közül az aktív iskolába járási programok (active transport to school=ATS) állnak. Kiemelten fontos téma tehát a városi közlekedésszervezésen belül is a napi rendszerességű iskolába járás problematikája, amely a lakosság széles körét érinti, hiszen szeptembertől egészen június közepéig az iskolák környékén a reggeli és délutáni órákban hatalmas gépjármű torlódások alakulnak ki. Másrészt viszont az 1970-es évektől kezdődően a fejlett országokban a drámaian megnőtt az elhízás aránya a gyermekek és serdülők körében és kialakult az úgy nevezett „gyerekek hátsó üléses generációja’, akiket szüleik nap mind nap autóval fuvaroznak az iskolába. Még annak ellenére is, hogy a WHO jelentéseiben nagyobb fizikai aktivitást javasol a gyermekek számára.
A kutatás tehát ezen témakört járja körül bemutatva olyan már sikeresen bevált városfejlesztési innovációkat, mint a pedibusz és bicibusz programok. De hogy mit is jelentenek, hol és hogyan alakultak ki és terjedtek el ezek a programok?
Pedibusz
A pedibusz jelenséget a szakirodalomban számos kifejezéssel azonosítják, közülük is a legelterjedtebb a ’pedibus’, illetve az angol megfelelője a ’walking school bus (=WSB)’. A nyugat-európai országokban így a Olaszországban ’a piedi a scuola=pedibus’, Franciaországban ’le Pédibus’, illetve a német nyelvterületeken ’Pedibus’ néven terjedt el. Mivel magyar megfelelője nincsen ezért számos kifejezést használunk ugyanazon jelenségre, mint lábbusz, sétálóiskolabusz vagy pedibusz, ami tulajdonképpen gyermekek egy csoportját jelenti, akik csoportosan gyalog járnak iskolába és onnan haza kísérő úgynevezett pedibusz vezető kíséretében.
A pedibusz története egészen 1962-ig nyúlik vissza, amikor Japánban az Oktatási, Kulturális, Sport, Tudományos és Tudományügyi Minisztérium létrehozta és kiterjesztette az egész országra a rendszert, amely csak iskolába kísérte a tanulókat, haza már nem. Egy 1963-ban készült dokumentumfilm örökítette meg a japán nyelven: shuudantōgekō (集団登下校) elnevezésű sikertörténetet. Tehát az eredeti WSB ötletJapánból származik, azonban az elterjedése az angolszász országokban az ausztrál David Engwicht, kreatív tervező és urbanista nevéhez fűződik. Engwicht 1992-ben ’Ökováros irányába haladva – cél a forgalom csillapítása’ című könyvében írt először az egyszerű, alacsony költségvetésű, de rendkívül fenntartható és környezetbarát ’Walking school Bus’ fejlesztési koncepcióról. Az ötletet 1996-ban ismerték fel és kezdték alkalmazni először Kanadában az ’aktív és biztonságos utak’ (Active and Safe Routes) program keretében. Svájcban 1999-ben alapították az első WSB-t Lausanne városába, azóta több mint 1500 útvonalat szerveztek meg. Ázsián belül Dél-Koreában 2010-óta működik. Napjainkra ezen városfejlesztési innováció meghódította az egész világot.
A program általában 2-18 éves gyermekeket céloz meg. A gyermek csoport előre meghatározott útvonalon, rögzített menetrend szerint jut el az iskolába, hasonlóan, mint egy buszjárat esetében és a kijelölt megállókban lehet csatlakozni a diákokhoz. A pedibuszt kísérő felnőtt személyek sorába az aktív szülőkön kívül bevonhatók a nagyszülők, a gyermekfelügyelők, a dadusok vagy a környékbeli idősek egyaránt. A szolgáltatás többféle formában valósulhat meg: az informális megállapodásoktól kezdve például a szomszédok, iskolatársak közötti megállapodáson át az iskola, vagy az önkormányzat által szponzorált hivatalos programokig, de általában önkéntesek működtetik, a józan ész szabályai szerint.
Bicibusz
A sétáló iskolabusz egy alternatívája a bicibusz, ami egy olyan vezetett gyermekcsoportot jelent, akik együtt kerékpároznak az iskolába. Ez egy környezetbarát koncepció, biztonságos, felügyelt és minden időjárási körülmények között működő koncepció. A kerékpáros csoportot egy vezető „pilóta" kíséri általában reggel és iskola idő után, délutáni napszakban előre meghatározott időpontokban és útvonalakon. A konvojban résztvevők különböző biztonsági felszereléseket használnak, mint sisak, mellény. A program világhírnevét a spanyol civileknek köszönheti. 2021 őszén öt spanyol család hívta életre a bicibusz fenntartható mobilitási programot a spanyolországi Sarriában. A program keretében minden pénteken szülők és gyerekek együtt kerékpároznak a kerület hét iskolájába, teljesen elfoglalva a korábban forgalmas városi utcákat. A kerékpáros iskolabusznak számos előnye van: egyrészt ez egy környezetbarát közlekedési forma, ugyanakkor biztonságos teret ad a gyermekeknek az iskolába járáshoz, továbbá csökkenti a városi autós forgalmat, és összekovácsolja a közösséget a közös kerékpározás élményén keresztül.
Alternatív városi mobilitási programok iskolásoknak Magyarországon
Magyarországon a külföldi példákat követve 2021 után jelentek meg az iskolásokat megcélzó városi mobilitási programok, mint a pedibusz és bicibusz. Számos településen adaptálták a fenntartható iskolába járást szolgáló kezdeményezéseket (1. ábra).
Összességében a Magyarországon meghonosodott fenntartható iskolába járási programok száma 2021 óta folyamatosan nő, így ezen innovatív város-, illetve településfejlesztési megoldások egyre több településen jelennek meg. Azonban fontos megjegyezni, hogy egy kivétellel (Gödöllő esetében Gödöllő Város Önkormányzata) ezek mind elhivatott és egy jobb jövőért tenni akaró civil személyek, illetve civil szervezetek kezdeményezéseként jöttek létre. A civilek saját szabad idejüket feláldozva, sokszor saját forrásaikból valósítják meg a lakóhelyükön a programot, így tehát a civil szervező személye nélkülözhetetlen.
Pedibusz Gödöllő
A buttom-up kezdeményezések között az egyetlen kivétel Gödöllő, ahol Mészáros Judit, főépítész európai jó példákat látva (Olaszország, Svájc és Sepsiszentgyörgy, Románia) munkatársaival a ’lassú város (=slow city)’ mozgalmat követve kidolgozta a Pedibusz Gödöllő programot. A 31494 fő lakossággal rendelkező Gödöllő városban (KSH 2022) csökkenteni kívánják az általános iskolák környékén a reggeli órákban a gépjármű forgalmat, a kialakult közlekedési torlódásokat. Így fenntarthatóbb, élhetőbb környezetet alakítanak ki a városban, mindamellett, hogy hosszú távon formálják a lakosság szemléletét. Gödöllő Város Önkormányzata már 2019 óta tervezte a pedibusz járatok elindítását, azonban a koronavírus okozta járvány, illetve a lezárások nem tették ezt lehetővé. Végül az első pedibusz járat 2021 szeptemberében Budakalász településen indult el szepsiszentgyörgyi minta alapján civil szervezet bevonásával alulról jövő (buttom-up) kezdeményezésként. Gödöllő városában 2021 novemberében, majd 2023 januártól már Szentendrén, 2023 novemberétől Vecsésen is megvalósult a szolgáltatás, de a jó példákat követve további települések is érdeklődnek a kezdeményezések iránt: Göd, Miskolc, Pomáz.
A gödöllői program egyedi sajátossága, hogy a környezetvédelem, környezettudatosság mellett a generációk közti kapcsolatteremtést és építést is szolgálja. Az önkéntes kísérők (úgynevezett pedibusz sofőrök) zömét különböző helybeli nyugdíjas szervezetek tagjaiból és nyugdíjas pedagógusokból toborozták össze városszerte. Összesen 28 önkéntes kísérőből mintegy 20 fő 65+ éves aktív nyugdíjas. A helyi közösség körében, de az országos, sőt már a nemzetközi médiában is igen népszerű program egyedülálló társadalmi összefogáson alapul, amely nemcsak a gyermekek számára nyújt egészséges iskolába járási alternatívát, hanem a nyugdíjasoknak is rendszeres aktív elfoglaltságot. Egyben az egészségmegőrzésük szempontjából is fontos a jó levegőn végzett reggeli séta. Nem utolsó sorban pedig az időskori társadalmi elidegenedést, az esetleges magányukat enyhíti azáltal, hogy vidám és csacsogó, az iskolai vagy otthoni élményeikről folyamatosan beszámoló gyermekekkel lehetnek aktív kapcsolatban. A gyerekek adott esetben pótnagyiként tekintenek a kedves nyugdíjas kísérőkre. Így szeretetteljes új kapcsolatok szövődtek a ’kis utasok’ és kísérőik között a pedibusz járatok napi működése folyamán. A gyerekek utanként egy-egy matricát kapnak, amit gyűjtőfüzetben gyűjtenek, ha betelik a füzet pedibusz logóval ellátott ajándéktárgyakat (mint például: sportzsák, kulacs, esőköpeny) kapnak, így motiválják őket a részvételre.
Jövőbeli terveik között szerepel további járatok szervezése, valamint a koncepció tovább fejlesztése, esetleges digitalizálása, akár egy applikáció formájában. Tovább kívánják népszerűsíteni a fenntartható iskolába járás kezdeményezést, szívesen becsatlakoznának országos programokba (mint az Aktív Magyarország). Az eddig megszerzett tudást összefoglalták egy teljes pedibusz kézikönyvbe, amelyet szívesen megosztanak érdeklődőkkel, akik szívesen megvalósítanák a jelenséget a saját településükön.
Bicibusz Pécs
Hazánkban először bicibusz 2022 szeptemberében honosult meg szülői kezdeményezésre Pécsen, majd Verőcén a Dunakanyar Kerékpáros Klub szervezésében, Budapesten (a XIV. kerületben) a Magyar Kerékpáros Klub szervezésében és 2023 őszén Zirc városában szintén civil kezdeményezésre. Azonban a pécsi bicibusz az egyetlen rendszeresen és nemcsak alkalomszerűen működő program. Minden pénteken önkéntesek kíséretével a Ciszterci Oktatási Központba és a Leőwey Klára Általános Iskolába kerékpározó diákokat három előre kijelölt útvonalon Pécs belvárosában. A pécsi bicibusz szervezője és működtetője Simon Winterman Hollandiából települt Pécsre. Célul tűzte ki a magyar közvélemény formálását és hogy minél több embert győzzön meg, hogy válassza a kerékpárt, mint egészséges közlekedési eszközt a gépjármű helyett, így hozzájárulva a város élhetőségének javításához. 2024 január 15-én a program elnyerte a Zöld Pécs kitüntetést, így tehát Pécs példaként áll minden olyan önkormányzat előtt, amely érdekelt a fenntartható városi mobilitás előmozdításában. Fontos megemlíteni, hogy az elmúlt évek során a Magyar Kerékpáros Klub összeállított egy segédanyagot a szervezéséhez, amely útmutatóként szolgálhat bicibuszt szervezőknek.
Következtetések
A fenntartható városi mobilitás kulcsfontosságú kérdés Európában, mivel az unió polgárainak több mint 70%-a városias terekben él, ahol a közlekedéssel kapcsolatos összes üvegházhatású gázkibocsátás 23%-a keletkezik. Annak érdekében, hogy 2030-ra legalább 55%-kal, 2050-re pedig 90%-kal csökkenjen az üvegházhatású gázok kibocsátása, a városi mobilitási keretkezdeményezés olyan intézkedéseket javasol, amelyek arra ösztönzik az Európai Unió tagállamait, hogy biztonságos, könnyen használható, megfizethető, technológiailag fejlett, alkalmazkodó és környezetszennyezéstől mentes városi közlekedési rendszereket hozzanak létre.
Ilyen programok a tanulmányban bemutatott bicibusz és pedibusz.
Az aktív közlekedés növelése és ezáltal a gépkocsihasználat csökkenése, környezetvédelmi és közösségi előnyökkel jár, beleértve a levegő minőségének javulását, a közlekedési torlódások csökkenését, a fokozott a közösségek élhetőségét és az üvegházhatású gázok kibocsátásának, így tehát a bemutatott programok bevezetése időszerű és helytálló a magyar városokban, hogy ezzel azok életminősége javuljon.
Köszönetnyilvánítás
A tanulmány teljes szövege megjelent a Civil Szemle c. folyóiratban: Kézai, P.K., (2024). Fenntartható iskolába járás Magyarországon: Pedibusz és bicibusz pilotprogramok szerepe napjainkban. CIVIL SZEMLE, 21 (1). pp. 71-88. ISSN 1786-3341.
Kézai Petra Kinga a HUN-REN Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Regionális Kutatások Intézetének tudományos segédmunkatársa és a Széchenyi Egyetem adjunktusa.
A cikk a szerző véleményét tükrözi, amely nem feltétlenül esik egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával.
Címlapkép forrása: Getty Images
