A digitális piacok szabályozásának módja, a növekvő piaci koncentráció problémái, a munkaadók oldalán jelentkező erőfölényes helyzetek, a vállalati összefonódásoknál az állami tulajdon esetleges torzító jellege, az innovációt torzító felvásárlások kezelése, a fenntartható fejlődés és a versenyszabályozás viszonya mind-mind már a járvány előtti időkben megoldásra váró kérdéskör volt. Ezekhez járultak hozzá a koronavírus járvány során adódó feladatok.
A járvány kezdete, hatósági reagálások
A versenyhatóságok első reakciója a verseny eddigi felügyeleti rendje változatlanságának hangsúlyozása volt, de érzékelték azt, hogy a piacok működési módja pillanatok alatt megváltozott, és bizonyos területeken jelentős beavatkozásra lesz szükség. Az Egészségügyi Világszervezet 2020. március 11-én jelentette be, hogy pandémiának minősíti a járványt. Az ezt követő hetekben sorra jelentek meg a versenyhatóságok és nemzetközi szervezetek versenypolitikai állásfoglalásai. Ezek mindegyikében a versenyszabályozás eddigi elveinek érvényességét, egyben a járvány kitörésére adandó rövid, közép- és hosszú távú válaszokat fogalmaztak meg. Az Európai Versenyhálózat (European Competition Network, ECN) 2020. március 23-án kiadott állásfoglalása egyértelművé tette, hogy hiány kialakulásának elkerülésére tett szükséges, egyben időleges lépésekkel szemben nem avatkoznak be, de a válság tényével visszaélni szándékozó vállalkozások esetében nem fognak hezitálni. Egy nappal később hasonló tartalmú közös iránymutatást fogalmazott meg az Egyesült Államok két versenyhatósága is. Végül, április 8-án csatlakozott a Nemzetközi Versenyhálózat (ICN) is.
A világjárvány leküzdésére tett első lépések (védekezési eszközök használatának előírása, távolságtartás, a személyi mozgás korlátozásainak bevezetése) egyes termékek iránt a keresletet hirtelen megnövelték, majd hamar világossá vált, hogy az ellátási láncok, a kiskereskedelem sok más termék esetében sem tudja követni – részben a korlátozások következtében – a kereslet változását. A járvány okozta külső sokkhatás következtében a kereslet-kínálat egyensúlya a termékek jelentős hányadánál hosszabb távra felborult. Egyes szolgáltatásoknál (egyebek mellet: közlekedés, turizmus) a kereslet teljesen megszűnt, a szolgáltatók kénytelenek voltak elbocsátani az alkalmazottakat, a bevételek hiánya miatt pedig komoly likviditási válság alakult ki, amelynek mérséklése már állami segítséget igényelt. A távolságtartás sokszor (például a versenyhivataloknál is) távmunkával vált megoldhatóvá, ezekben az esetekben a munkavégzés új módszereit kellett bevezetni.
A versenyhivatalok is új munkarendre tértek át. Több helyen válságstábot állítottak fel. A védőfelszerelések gyártásához, elosztásához és a járvány leküzdéséhez szükséges egészségügyi együttműködés elbírálását gyorsított ütemben hajtották végre, míg az egyéb, már folyó versenyhatósági vizsgálatok határidejét meghosszabbították. Az eljárások nagy részét elektronikus útra terelték, a dokumentumok elektronikus benyújtásának lehetőségét kibővítették, az elektronikus aláírásokat elfogadták, a meghallgatásokat, tárgyalásokat videokonferencia keretében tartották. Egyes ügylettípusnál (összefonódások) a feleket halasztásra ösztönözték.
Túlzó árazás, árdrágítás
Az Európai Versenyhálózat (ECN) 2020. március 23-ai nyilatkozatában már említést tett annak fontosságáról, hogy az alapvetőnek tekintett termékek, mint például a maszkok és a fertőtlenítő készítmények versenyképes áron maradjanak elérhetők. Ez a várakozás azonban nem teljesült, mindenfele drasztikus áremelkedésekről számoltak be. A hatóságok számára a hirtelen áremelésekkel összefüggő kérdés többrétű volt: fel kell-e ezek ellen lépni, és ha igen, akkor ez milyen jogi alapon történhet, és milyen eszközöket lehet ehhez igénybe venni?
Az árdrágítást különböző jogrendszerekben különbözőképpen ítélik meg. Vannak országok, például az Egyesült Államok vagy Ausztrália, ahol átfogó, szövetségi törvény nem tiltja a túlzónak minősíthető árazást, ellenben a tagállamok rendelkezhetnek olyan törvényekkel, amelyek vészhelyzet esetén tiltják az árfelhajtást. Az Egyesült Államokban a Federal Trade Commission (FTC) még súlyos vészhelyzet után is – mint például a Katrina hurrikán – ellenállt a szövetségi törvényt sürgető nyomásnak. Az FTC szerint az árak emelkedése még kivételes helyzetekben is arra szolgál, hogy a kereslet-kínálat megbomlott egyensúlya helyre álljon. A hirtelen áremelkedések, bár nyilvánvalóan kellemetlenül érintik a fogyasztókat, de rövid ideig tartanak és az árak bármiféle ellenőrzése hosszabb távon több kárt okoz, mint amennyi hasznot hoz a fogyasztóknak.
Ezen vélekedés ellenére az Egyesült Államok 39 tagállamában van érvényben vészhelyzet alatti árdrágítással összefüggő törvény. A tagállami törvényeket többnyire időben korlátos, diszkrét vészhelyzetekre (földrengés, hurrikán, tűzvész) „tervezték”. A koronavírus-járvány azonban nem ilyen, időben és térben folyamatosan változó, visszatérő jellegű volt. Ezek a törvények korlátozott időre egy átmeneti, csökkentett működésű piac kialakítását tették lehetővé, ami gyakran sorban állással, mennyiségi korlátozásokkal, hiányokkal járt együtt. Az utólagos vizsgálatok bemutatták, hogy az árkorlátozások következtében fellépő hiány a boltok gyakoribb látogatásával, a termékek keresésével párosult, ami éppen a legveszélyesebb időszakokban megnehezítette a távolságtartást.
Az árdrágulásokat látva 34 államügyész levelet intézett az Amazon, Facebook, Ebay, Walmart és Craiglist cégekhez, felszólítva őket, hogy lépjenek fel a platformjaikon tapasztalható árdrágítással szemben. Az árdrágítással szembeni felháborodás következtében az Amazon bejelentette, hogy közel félmillió ajánlatot távolított el az amerikai platformjáról és 3900 eladói számla vezetését felfüggesztette. Az árdrágító esetek gyakori média megjelenése, a nyilvánosság ereje is hozzásegített az árdrágítások visszaszorulásához.
Európában a versenyhatóságok némileg más versenyjogi szabályok szerint működnek. A hatóságok versenyjogi alapon csak az erőfölényes helyzetben lévő cégek ellen léphetnek fel. Ez kiegészülhet a „helyzet teremtette monopólium” fogalmának használatával, ami a nagyon rövid időtartamra fennálló monopolhelyzetre utal, ekkor ideiglenes intézkedéseket is lehet foganatosítani. További fellépésre adhat okot a fogyasztóvédelmi törvények alkalmazása, ha például egyes termékek hatékonyságát félrevezetően mutatják be a magasabb ár igazolása érdekében.
Az egyik legnagyobb presztízsű és a fogyasztóvédelmet is ellátó versenyhatóság, a brit Competition and Markets Authority (CMA), a lehetséges versenyhatósági fellépésre adott példát. 2020. március közepe és 2020. november közepe között a hatósághoz több mint 15 ezer árdrágításról szóló panasz érkezett az élelmiszerek egy szűk körére és egyes gyógyszer-, illetve higiéniai termékekre vonatkozóan. A hatóság számára nyitott kérdés volt, hogy vajon a piaci önkorrekciós mechanizmusok elegendően gyorsak-e, vagy szükség lesz-e hatósági beavatkozásra, és ha igen, az nem lassítja-e az önkorrekció folyamatát. Azt is számításba vették, hogy a kialakult helyzetben a piaci önkorrekció (túlzó árak, majd a kínálat felfutása) a javak társadalmilag nemkívánatos elosztásával párosulhat, azaz a magas árak és az árufelhalmozás egyes fogyasztói rétegek, különösen a leghátrányosabb helyzetűek jelentős sérelmével jár. Ezzel párhuzamosan bizonyos csoportok (a járvány „frontvonalában” az egészségügyben és az alapvető szolgáltatásokban dolgozók) számára szükséges lehet egyes termékek irányított elosztása. A mennyiségi kvóták egyébként a kiskereskedelmi értékesítésnél spontánul is felbukkantak.
A járvány idejére kialakított webes kérdőívekre érkező bejelentések lehetővé tették a helyzet alapos feltérképezését (milyen termékeknél, milyen körzetekben volt kiugró áremelkedés). Ennek alapján a CMA végül levélben fejezte ki nemtetszését annak a 277 vállalkozásnak, amelyekkel kapcsolatban ismétlődően a legtöbb panasz érkezett az árdrágítások miatt, és további információkat kért be a cégektől. Végül a CMA négy vizsgálatot indított, amelyenek eredményeként a kiskereskedők egy része önkéntesen vállalta, hogy a haszonkulcsuk visszaáll a járvány előtti vagy a többi terméknél alkalmazott szintre, esetenként a nagykereskedő által ajánlott árat alkalmazzák. Végül is a CMA egy kevéssé használt versenyhatósági eszköznek, a piacmegfigyelésnek a felhasználhatóságát mutatta be, ami különösen akkor hatásos, ha nagy a kockázata mind a hatósági késlekedésnek, mind a túlreagálásnak. A piacfigyelés, a piaci szereplők aktívabb bevonásával, esélyt jelentett az események jobb megértésére,
ugyanakkor megvilágította, hogy a helyes értékeléshez nagy mennyiségű adat, információ beszerzésére van szükség.
Hiány, versenytársak közötti együttműködés, mentesség
A versenyhatóságok, azok nemzetközi hálózatai, az Európai Bizottság a járvány legelején jelezték, hogy bizonyos tevékenységeket, amelyeket egyébként a versenytörvények alapján üldözendőnek találnának, időlegesen nem teszik vizsgálat tárgyává, sőt esetenként felmentéseket is adnak. Engedékenyebb magatartást, a versenytörvények számonkérési szigorának enyhítését sok helyen javasolták, majd ezt kezdetben országonként változó mértékben alkalmazták is, végül az EU-ban – bizottsági ideiglenes intézkedések formájában – egységesíteni próbálták.
2020. március 20-án a német gazdasági miniszter az élelmiszerellátás problémáira utalva bejelentette, hogy lazítani szeretnének a versenytörvény alkalmazásán, majd ugyanaznap a versenyhatóság (Bundeskartellamt) elnöke is kijelentette, hogy a versenyszabályok alkalmazása rugalmas lehet, ha erre komoly indok adódik. A komoly indokot pedig az egyre nagyobb ellátási nehézségek adták. Norvégiában is bejelentették, hogy a légi, szárazföldi és tengeri hajózásnál bizonyos feltételek mellett három hónapra mentességet adnak a versenytörvények érvényesítése alól, azért, hogy a közlekedési ágazat cégei a lakosság ellátásának biztosítása érdekében egymással kooperálhassanak. A bejelentés azután érkezett, hogy a világ egyre több légitársasága (többek között az American Airlines vagy az Alitalia) állami mentőövért folyamodott. Az Egyesült Királyságban az élelmiszer-kiskereskedelmi láncoknak a pánikvásárlások miatt mennyiségi korlátokat kellett bevezetniük, ezért kérték a kormányt, hogy lazítson a versenytörvényen, mert így – a jobb ellátás megszervezéséért – a láncok összefoghatnának. A versenyhatóságoktól tehát két területen – az együttműködés megkönnyítésében és az állami támogatások megítélésének kérdésében – reméltek könnyítéseket.
A versenyző vállalatok közötti együttműködéseket, a horizontális megállapodásokat általában rossz szemmel nézik. A járvány okozta helyzetre hivatkozva a Bizottság ideiglenes kereteket megszabva közleményben foglalkozott a vállalkozások közötti együttműködés lehetséges formáival. A közlemény elsősorban az egészségügyi ágazatra vonatkozó példákkal élt, de az ajánlások más ágazatokra is értelmezhetők voltak. Az együttműködés egyes formái (például az alapanyagok közös szállításának összehangolása, vagy azon alapvető gyógyszerek beazonosítása, amelyek esetében hiány alakulhat ki) nem vetnek fel versenyaggályokat. Hasonlóképpen a közlemény alapján (az egyes vállalatokra vonatkozó információk cseréje nélkül) lehetséges a termelési és kapacitási információk összesítése, tagállami szintű kereslet-előrejelzési modellek kidolgozása vagy a kínálati hiányokra vonatkozó összesített információk megosztása. Az ilyen tevékenységek addig nem problematikusak, amíg megfelelő biztosítékok vonatkoznak rájuk (mondjuk nem áramlik egyedi vállalati információ a versenytársakhoz).
A vállalkozásoknak minden információcserét és közöttük létrejött megállapodást dokumentálniuk kellett, és a dokumentumokat kérésre a Bizottság rendelkezésére kell bocsátaniuk. Az a tény, hogy az együttműködést valamely hatóság ösztönzi és/vagy koordinálja (vagy az együttműködés az általa létrehozott keretek között történik), szintén kedvezően került elbírálásra. A közleményben foglaltak ellenére még sok kérdésben merült fel kétség a vállalatoknál arra vonatkozóan, hogy a tervezett együttműködés beleillik-e az ideiglenes keretben foglalt mentességek körébe. Ezért a Bizottság Versenypolitikai Főigazgatósága kivételesen alkalmi megerősítő leveleket (comfort letters) adott ki egyes ügyekben. Hasonló módon jártak el az amerikai versenyhatóságok is.
Az együttműködések engedélyezésénél a versenyhatóságok jelzik ugyan, hogy a feltétlenül szükségesnél nagyobb mértékű kollaborációt büntetni fogják, de rendkívül nehéz ezeknek az ellenőrzése. Sokan jelezték, hogy a szükséghelyzetben való együttműködés után a cégek készsége és képessége az összejátszásra megnő. A legismertebb és legtöbb veszélyt rejtő együttműködésről, a vakcinafejlesztésről részletes adatok álltak rendelkezésre. A Covid-19-vakcina fejlesztésén dolgozók egyharmada együttműködés keretében fejlesztette az oltóanyagot. Két alapvető együttműködési formát találtak, az egyikben a tudás és a technológiai tapasztalatok cseréje történt, a másikban anyagok, műszeres infrastruktúra és szellemi tulajdonjogok cseréje valósult meg. Az előbbire a BioNTech–Pfizer–Fosun Pharma partnerség volt a legismertebb példa. Az AstraZeneca és a University of Oxford együttműködése a második típusba tartozott.
A legalább két partnerrel létrejött 81 elemezhető együttműködés 88 százalékában üzleti partner is jelen volt (a kutatóhelyi, kormányzati, kórházi stb. partnerek mellett). Kormányzati szereplő az együttműködések 26 százalékában volt jelen.
Összefonódások, fúziók, vállalatfelvásárlások
A versenykorlátozó szándékú együttműködések, kollaborációk nemcsak kartellé fejlődhetnek tovább, gyakran vállalatösszeolvadás, -összefonódás lehet a következő lépés. Válságok idején számolni lehet a cégek megrendült piaci helyzetével, ami megkönnyítheti a dolgát az ellenséges felvásárlásra készülő vállalatoknak. A WHO bejelentés után öt nappal az IMF éppen arra igyekezett felhívni a figyelmet, hogy csődök tömege következhet. A leginkább veszélyeztetett ágazatok első körvonalai már ekkor kezdtek kibontakozni: a légi közlekedés, a turizmus, a szállodaipar, a személyi szolgáltatások.
A megvalósult összefonódások leggyakoribb terének az egészségügy, a gyógyszeripar és az egészségügyi berendezések gyártása bizonyult. Az egészségügyi szolgáltatások piacán az Egyesült Államokban rendkívül gyors konszolidáció, versenykorlátozások gyanúját felvető koncentráció volt tapasztalható már az elmúlt évtizedben is. Az új járványhelyzetben, az FTC elnöke a gyógyszergyártók fúzióinak az eddiginél alaposabb vizsgálatát és nemzetközi munkacsoport felállítását kezdeményezte. A gyógyszergyártás lassú innovációs folyamatai miatt a nagy gyógyszergyárak gyakran a potenciális, innovatív versenytárs felvásárlásával élnek. A gyógyszergyártás területén lezajló felvásárlások még a technológiai cégek területén zajlókat is meghaladják. A 12 legnagyobb gyógyszergyártó befektetésre rendelkezésre álló pénzeszköze a duplájára (290 milliárd dollárra) nőtt a járvány kezdete óta.
A járvány alatt a fúziók, felvásárlások jellege is változott. A legnagyobb gyógyszergyártó cégek megváltak a kevésbé innovatív részlegeiktől, az innovatív vállalatok felvásárlása pedig növekedett. Ezáltal a felvásárolt cégektől illetve a partnerségben előállított termékekből származó bevételek aránya 66 százalékra nőtt.
A felvásárlási és fúziós hullám más ágazatokat is elért. A Deloitte által összesített adatok alapján 2021-ben globálisan az addig mért legnagyobb összeget, 5 billió dollárt költöttek ilyen célra. A 2008-as pénzügyi válsággal ellentétes folyamat (akkor csak 2014-re érte el a válság előtti szintet) hátterében a vállalatok hatalmas pénzügyi tartalékai és a kedvező hitelfelvételi lehetőségek álltak. 2021-2022-ben a fúziós és felvásárlási tevékenységek jellege aszerint is változott, hogy a járvány következtében a kereslet csökkent (így a légiközlekedés, a turizmus és szabadidő vagy személyi szolgáltatások) vagy növekedett-e (egészségügy, tengeri szállítás, digitális technológiák, telekpmmunikáció stb.). Az előbbieknél inkább a defenzív, piacmegőrző, az utóbbinál az offenzív, jövőbeli piacok megszerzését célzó felvásárlások és fúziók voltak a jellemzők.
A fúziós és vállaltfelvásárlási hullámban a hatóságok különös szigorral figyelték az eseményeket. A járvány kezdete óta 520 milliárd dollárnyi ügyletet töröltek.
A stratégiainak tekintett ágazatok védelme érdekében a fúzióknak, vállalatfelvásárlásoknak a közvetlen külföldi tőkebefektetéseket (FDI) érintő típusának szabályozása a járvány alatt tovább szigorodott. Spanyolország volt az első EU tagország, amely a járvány hatására szigorította az FDI szabályait. Korábban elsősorban a védelmi ágazatot tekintették stratégiainak, ezt a kört most kibővítették. Az ellenőrzésre – Németországhoz hasonlóan – már 10 százalékos részesedésszerzésnél sor kerül. Franciaországban az Európai Unió/Európai Gazdasági Térség tagállamain kívülről jövő befektetések ellenőrzési küszöbértékét 33,3 százalékról 25 százalékra csökkentették. Olaszországban bővítették az érintett ágazatok körét, és az Unión kívüli befektetőkre 10 százalékos szabályt alkalmaztak. A szigorodó ellenőrzés miatt több ügylet is meghiúsult.
Amennyiben felvásárlás vagy fúzió nem lehetséges, a vállalatok alternatívaként szövetségeket és közös vállalkozásokat alakítanak. Ilyen típusú vállalkozások működnek a hajózási társaságok körében is. A járvány jelentősen megnövelte az ilyen szövetségeknek a piaci erejét. A korlátozások, a távolságtartási előírások, a határok lezárása, a kikötők átmeneti elérhetetlensége, a hajózó személyzet időben történő cseréjének ellehetetlenülése, a többi ellátási lánchoz hasonlóan a tengeri szállításokat is jelentősen megnehezítette. A tengeri szállítás tarifái négyszeresre nőttek, a szállítási időpontok megbízhatósága 30 százalékra csökkent. A gyenge teljesítmény ellenére a 10 legnagyobb konténeres szállítócég profitja 2020-ban 16 milliárd dollárral rekord magasságot ért el, ami 2021-re tovább, 160 milliárdra nőtt. Felmerül, hogy a piac valóban működött-e ezen a területen és erős a gyanú, hogy a három szövetségbe tömörült 10 vállalat a járvány okozta nehézségekre rátéve részben mesterségesen idézte elő a hiányt. A szövetségek működési feltételeinek áttekintését és a járvány idején tapasztalt magatartásuk értékelését követelik az amerikai, európai és ázsiai hatóságoktól.
Állami támogatások
Amíg a túlzó árazás, a versenytársak közötti együttműködés és a fúziók kérdésében a versenyhatóságoknak közvetlen beleszólásuk lehetett az eseményekbe, az állami támogatásoknál nincs ilyen lehetőségük, bár sokak szerint a legtöbb piactorzító hatás, potenciális versenykorlátozás éppen ezen a területen várható. Az Európai Unióban is a tagállamok közötti kereskedelmet érintő állami támogatást piactorzító hatásúnak minősítik, egyes esetekben mégis lehetőség nyílik rá. Ennek elbírálására a Bizottság jogosult. A kialakult bejelentési és elbírálási rendszert a gazdasági válságok idején módosítani kellett. 2009-ben a pénzügyi válság hatására az állami támogatások odaítéléséhez ideiglenes keretrendszert hoztak létre. A pandémia hasonló lépést követelt, a COVID-19 járvánnyal összefüggésben is ideiglenes keretrendszer lépett érvénybe.
Az ideiglenes keret adta lehetőségekről kezdettől fogva viták voltak.
Volt olyan ország, amely az állami támogatás ellenőrzési rendszerének felfüggesztését szorgalmazta (Ausztria), mások a kidolgozott keret lazítását szerették volna (Németország). A közgazdászok és a versenyjoggal foglalkozók inkább a szigor fenntartása mellett voltak és a támogatások és a nyomukban járó ösztönzések erős piactorzító hatásaira hívták fel a figyelmet.
Az állami támogatások szektorális megoszlása a járvány idején teljesen eltért a korábbi trendektől. A pandémia előtt az állami támogatások horizontális célokat követtek és elsősorban a környezetvédelem, kutatás-fejlesztés és regionális fejlődés volt a célpont. Ezekre 2020-ban alig nyújtottak be támogatási igényt, az összes támogatás 85 százaléka a bajba jutott vállalkozásokhoz érkezett. Az egyik legnehezebb helyzetbe kerülő iparág, a légi közlekedés, támogatási helyzetét többen elemezték. Itt is Németország és Franciaország támogatási összegei voltak EU-n belüli a legnagyobbak, de több más országban (Hollandia, Portugália, Svédország, Finnország, Dánia, Lengyelország, Olaszország) is jelentős támogatás jutott az ágazatnak. A támogatások sokféle formát öltöttek és annak ellenére, hogy ebben az ágazatban a privatizáció volt az elmúlt két évtizedben a jellemző, gyakran átmeneti megoldásként megjelent az állami tulajdonba vétel is. A viták nem csillapodtak, a Ryanair 12 esetben vitatta a 2021-ben és 2022-ben nyújtott állami támogatások jogosságát. Az EU Bíróságának Törvényszéke a Bizottság kisebb hibáinak korrekciója után jóváhagyta a bizottsági döntéseket. Idén azonban a Törvényszék 3 ügyben (a SAS és a Lufthansa feltőkésítésének és az Alitalia-t ért károk megtérítésének ügyében) elfogadta a Ryanair érvelését, azt, hogy a támogatás megítélésének módja nem felelt meg az ideiglenes keret támasztotta követelményeknek.
A csődök alakulásának elemzése 13 európai országban azt mutatta, hogy 2020-ban a támogatások túl bőkezűek lehettek, illetve, hogy nem eléggé célzottak voltak, a rosszul működő cégeket is elérték, és ezzel elodázták az elkerülhetetlen csődöket. Az olcsó kölcsönök formájában nyújtott támogatás pedig növelte az eladósodást. A Bizottság által az Európai Unió egészére vonatkozó 2023-as elemzések azonban azt állapították meg, hogy a járvány idején alkalmazott ideiglenes állami támogatások arányosak és szükségesek voltak, lényegében a járvány során elszenvedett gazdasági károkat ellentételezték.
Az sem volt kimutatható, hogy bármely tagország a többiekhez képest túlzottan nagyobb arányú állami támogatásban részesítette volna a cégeit.
Európán kívül is készültek elemzések. Az Egyesült Államok két mentőcsomagját (a kisebb vállalkozásoknak és a légitársaságoknak nyújtott bértámogatási programokat) vizsgálva megállapították, hogy a támogatások könnyen túlzott kockázatvállaláshoz vezetnek és erkölcsi kockázat alakul ki. A Világbanknál készült tanulmány is a járvány alatti támogatási rendszerek problémáira hívta fel a figyelmet. Jelentős eltérés mutatkozott a meghirdetett és a megvalósult közpolitikai szándékok között. A támogatások rosszul irányzottak voltak, és nem enyhítették a fizetési gondokat és nem előzték meg az elbocsátásokat. A hatvan országra és 120 ezer vállalkozásra kiterjedő survey alapú vizsgálat a 2020 áprilisa és szeptembere közötti időszakot vette figyelembe.
Összegzés
A versenyszabályozás a járvány kezdetekor egyfelől az alapelvek változatlanságát hangsúlyozta, másfelől igyekezett a felmerülő problémák megoldásában gyors segítséget nyújtani. A verseny a coviddal, vagy ha jobban tetszik az idővel, kezdetben igen kiélezett volt. A járvány alatt a versenyszempontoktól eltérő közpolitikai szempontok is fontos szerepet játszottak, amelyek alkalmanként a versenyszabályozás céljaival ellentétes folyamatokat indítottak el.
Ezek káros hatásait csak hosszú távon lehet, vagy esetleg nem is lehet helyrehozni.
A járvány kezdetekor beígért szigort sok területen fenntartották. Az áremeléseket gyakran erőteljes vizsgálatokkal, de mégsem közvetlen beavatkozásokkal – mint a brit hatóság példája is mutatta – igyekeztek visszafogni. A vállalatközi együttműködéseket a legszükségesebb esetekben időlegesen engedélyezték, a korábbi válságok során is „divatos” krízis-kartellek engedélyezésére irányuló nyomásnak ellen álltak. A fúziók területén a közvetlen külföldi befektetések versenykorlátozó eseteit igyekeztek megakadályozni. Az állami támogatások területén azonban legfeljebb a versenypárti hatóság véleményét hangoztathatták, közvetlen hatást a támogatások módjára, elosztására, az intézményrendszerben elfoglalt helyük miatt nem gyakorolhattak.
A válság tanulságai nyilván befolyásolni fogják az állami támogatások egész rendszerének felülvizsgálatát, amely például az Európai Unióban a járvány előtt már megkezdődött és az energiaválsággal összefüggésben újabb fordulóhoz ért. Az EU átfogó programjai, a meglévők mellett az Európai zöld megállapodás, az Új európai iparstratégia vagy az Európa digitális jövőjének megtervezése mind célzott állami támogatások lehetőségét teremtik meg, amelyeknél a versenysemlegességet biztosítani kell. Mindegyik esetben felmerült a vállalatközi együttműködések újragondolása, a klímaváltozás tényeinek súlyossága miatt a fenntarthatóság és a környezetvédelem vitái pedig különösen erős lobbiérdekeket mozdítottak meg. A versenyszabályozás járvány előtt is már meglévő főbb problémáihoz a járvány, majd az előbb említett új szempontok társultak. A versenyfutás nem szűnt meg.
Valentiny Pál az ELKH Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Közgazdaságtudományi Intézetének emeritus kutatója.
A cikk a szerző véleményét tükrözi, amely nem feltétlenül esik egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával.
Címlapkép forrása: Alphaspirit via Getty Images
