A bankpánik tanulságai
Március elején sok év után először ismét bankpánikok sora rázta meg a fejlett világot. A válság az amerikai közepes méretű regionális bankok válságával kezdődött, de hamar Európában is pánik tört ki, ami egy nagy múltú svájci óriásbank, a Credit Suisse kényszerű beolvadásához vezetett az UBS bankba. A bankválságok meglehetősen ritkák. Talán 10 évente, ha bekövetkezik egy a fejlett világban. Ha egy országban ennél gyakrabban következik be bankválság, az a pénzügyi szabályzás teljes csődjét mutatja. A jelenlegi válság beleillik abba a képbe, hogy a Fed többnyire addig folytatja a kamatemelési ciklust, amíg valami nagyobb dolog meg nem roppan a gazdaságban. Egy kamatemelési ciklus vége felé nagyobb hitelesemények, vállalati csődök következnek be, amik végül felgyorsítják az utat a kamatemelések és a gazdasági ciklus vége felé. A márciusi pánik óta enyhült a stressz, de a betétkiáramlás folytatódott az amerikai közepes méretű bankokból, és még egy jó hónapja is csődbe ment egy bank. A pénzügyi piacokon sokan jó hírnek látják a rossz híreket, és arra számítanak, hogy a Fed, majd az EKB hamarosan kénytelen lesz kamatot vágni, ami egy új piaci fellendülést indíthat el. Mások egy új, Lehman utáni összeomlásra számítanak. Szerintem a tények a kettő közül egyik véleményt sem támasztják igazán alá. A cikk célja a jelenlegi makrogazdasági/piaci kilátások áttekintése a bankrendszerben bekövetkezett törések fényében.