Szuperhatalmi konfliktussá alakul Trump vámháborúja – Ki bírja tovább a felőrlő küzdelmet?

Trump újabb fordulata

A szerdai nap újabb fordulatot hozott a globális vámháborúban: Donald Trump amerikai elnök bejelentette, hogy azok az országok, amelyek az ő „viszontvámjaira” nem reagáltak megtorló vámokkal, 90 napra mentesülnek az április eleji bejelentés alapján rájuk is kivetendő vámok alól. (A 10 százalékos általános vám viszont továbbra is érvényes az érintett országokra.) A vámháborúba beleálló Kína azonban még nagyobb, 125 százalékos vámot kapott a nyakába.

Trump bejelentésére Európa is fellélegzett.

Üdvözlöm Trump elnök bejelentését a kölcsönös vámok szüneteltetéséről. Ez fontos lépés a világgazdaság stabilizálása felé. A kereskedelem és az ellátási láncok működéséhez elengedhetetlenek a világos, kiszámítható feltételek

– írta Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke az X-en.

Ahogy lélegzethez jutottak azok az országok is, amelyek ha nem is szövetségesei az Egyesült Államoknak, de érdekeltek a vele való jó viszonyban, mint például Vietnam, amelyet eredetileg 46 százalékos vámmal sújtott Trump. A vietnami kormány néhány órával az amerikai elnök legújabb pálfordulása után bejelentette, Washington és Hanoi megegyezett abban, hogy tárgyalásokat kezdenek egy kereskedelmi megállapodásról.

Hátraarc ide vagy oda, a trumpi vámok által érintett országok egy része kapcsolatba lépett egymással, hogy erősítsék a kölcsönös kereskedelmet. Christopher Luxon új-zélandi miniszterelnök csütörtökön beszámolt róla, hogy beszélt szingapúri, malajziai, vietnami, valamint európai uniós vezetőkkel a nemzetközi kereskedelmi kooperációról, és felvetette, hogy az Európai Unió együttműködhetne az úgynevezett Átfogó és Progresszív Megállapodás a Transz-csendes-óceáni Partnerségről (CPTPP) országaival. A CPTPP-nek kelet-ázsiai és nyugati parti latin-amerikai országok mellett Ausztrália, Új-Zéland, Kanada és Nagy-Britannia is tagja. Bár az egyezményt eredetileg az Egyesült Államok is aláírta, Trump első hatalomra jutása után rögtön kifarolt mögüle. Most viszont az újrázó amerikai elnök adhat újabb löketet a bent maradó országok együttműködésének.

Közeledhetnek a vámokkal sújtott országok Kínához?

A vámháborúban az egyik kulcsszereplő mindenképpen Kína: a világ második legnagyobb gazdaságáról és a trumpi vámok első számú céltáblájáról van szó. Elsőre logikus lépésnek tűnik, hogy Kína és a többi vámmal sújtott ország összezárjon, és Peking tett is konkrét kísérleteket az érintett országok megkörnyékezésére.

A kínai vezetés számítása egyértelműen az, hogy az ellenállás élére áll, és jelzi a világnak, hogy nem fog meghátrálni. Peking kétségtelenül azt reméli, hogy más országok is követni fogják a példáját, és szorosabban kötődnek majd a Népköztársasághoz. Valahogy így: „Mindig is mondtuk nektek, hogy milyen aljas az USA – miért nem álltok inkább mellénk?”

– írja elemzésében a német Der Spiegel.

Azonban azzal, hogy a többi országról lekerült a célkereszt, Pekingnek nehezebb lesz szövetségeseket találni a vámháborúban. Ráadásul előbbiek érzik azt a veszélyt is, amit Kína ölelése jelentene: egyrészt az olcsó kínai dömpingáruk új piacokat keresnek, és eláraszthatják azokat az országokat, amelyek nem tudnak hatékonyan védekezni ezzel szemben, másrészt – és ez főleg a kelet-ázsiai térségre igaz – a kereskedelmi kitettség miatt egyes országok politikailag is kiszolgáltatottabbakká válhatnak Pekingnek.

Trump „mindenkire lövünk” vámpolitikája ilyen szempontból geopolitikailag tökéletesen kontraproduktív, hiszen bizonyos értelemben odalöki azokat az országokat Kínának, amelyek épphogy annak túl nagyra nőtt árnyéka alól akarnak szabadulni – Vietnam, Malajzia, Dél-Korea, Thaiföld, Indonézia, Fülöp-szigetek –, és látványosan vagy kevésbé látványosan, de törekszenek az Egyesült Államokkal való jó viszonyra. Már csak ebből a szempontból is helyes döntés amerikai szempontból, hogy Trump végül visszavonta az ezekre az országokra kivetett többletvámokat, azonban a vámfenyegetés Damoklész kardjaként továbbra is a fejük fölött lebeg.

A Kínával szembeni aggodalmakat jól mutatja Ausztrália reakciója. Hsziao Csien, Kína canberrai nagykövete egy véleménycikkében azt írta, Peking kész kezet nyújtani a kontinensnyi országnak, hogy közösen reagáljanak a Trump vámjai által jelentett kihívásra. Richard Marles ausztrál miniszterelnök-helyettes azonban nem fogadta el a kinyújtott kezet.

Nem fogunk kéz a kézben járni Kínával a világban zajló bármilyen versenyben. Nem fogunk ilyet tenni. Amit teszünk, az Ausztrália nemzeti érdekeinek érvényesítése és a világkereskedelem diverzifikálása

– jelentette ki a miniszterelnök-helyettes.

Egyelőre kétszereplősre látszik redukálódni a vámháború

Habár Trump kiszámíthatatlansága miatt nehéz bármit is előrejelezni, a szerdai hátraarccal abban mindenképp új helyzet állt be, hogy

a vámháború egyértelműen az Egyesült Államok és Kína szembenállására fókuszálódik.

Azt még nem tudjuk, meddig eszkalálódhat a világ két vezető hatalmának kereskedelmi konfliktusa, és jöhet-e esetleg deeszkaláció, abban azonban az elemzők nagy része egyetért, hogy a két ország politikai rendszerét tekintve Hszi Csin-ping kínai elnök számára sokkal kevésbé káros egy elharapózó és súlyos sebeket okozó vámháború.

Hszi ugyanis Mao Ce-tung óta nem látott hatalommal bír Kínában, választásoktól nem kell tartania, ahhoz pedig valószínűleg hatalmas gazdasági visszaesésre lenne szükség, hogy a kommunista rendszer megrendüljön. Bár a vámháborút a kínai gazdaság is megérezné, a legújabb előrejelzések szerint a GDP-növekedést ez nem veszélyezteti, csak valamennyivel alacsonyabb lesz (a Goldman Sachs például 4,5%-ról 4%-ra módosította az idei kínai gazdasági növekedést).

Ezzel szemben Trump már jövő év novemberében választásokkal néz szembe, amikor is elvileg a Képviselőházban és a Szenátusban is elveszítheti a többségét, ami azzal járna, hogy elnöksége második felében sokkal nehezebben tudná intézkedéseit elfogadtatni a Kongresszussal. Márpedig szinte biztos, hogy ha lesznek is pozitív hatásai egy vámháborúnak, az amerikai fogyasztók először a negatív hatásokat érzik majd meg. Sok elemző egyenesen recessziót jósol Amerikában az idei évre Trump vámpolitikája miatt.

Bár az amerikai elnök azt hangoztatja, hogy Peking előbb vagy utóbb úgyis leül tárgyalni vele, Kína szemmel láthatóan beleállt a konfliktusba, és általános elemzői vélemény, hogy ki is fog tartani, arra számítván, hogy Trumpnak és az Egyesült Államoknak fájóbb lesz a vámháború. A kínai kereskedelmi minisztérium kedden egyértelműen közölte is: Kína „a végsőkig harcol”.

Úgy tűnik, Kína vezetése nem sieti el az alkut. Láthatóan arra a következtetésre jutottak, hogy megengedhetik maguknak, hogy átvészeljék az amerikai vámok hatását, és hogy Trump a vámok gazdasági és politikai következményeinek növekedésével a későbbiekben gyengébb helyzetbe kerül

– idézi a Bloomberg Julian Evans-Pritchard Kína-szakértőt.

Van egy bunkerük, amit erre a pillanatra építettek. A bunkerben vannak, és ha én Hszi Csin-ping lennék, sokkal kényelmesebben érezném magam, mint ma Donald Trump

– mondta a Foreign Policy-nek egy másik Kína-szakértő, Melania Hart.

Az Egyesült Államok és Kína között kibontakozó vámháborút több elemző is „felőrlő háborúként” (war of attrition) jellemzi, amelyben az győz, aki először tudja kimeríteni a másik fél erőforrásait. És a legtöbben úgy vélik, Peking jobban fel van készülve egy ilyen háborúra, mint Washington.  

Címlapkép forrása: Chris Kleponis/CNP/Bloomberg via Getty Images