TOP10 sztori
Ahogy minden évben, a Portfolio szerkesztősége idén is összeállította az év legmeghatározóbb eseményeit, híreit. Ez a cikk is egy a 10 közül.
A purgatórium bugyrai
Azután, hogy támogatói megtámadták és kifosztották a szövetségi törvényhozás székhelyét, és a Republikánus Párt a 2022-es félidős választáson csalódáskeltő eredményt ért el – amiért sokan a „mérgezővé vált” Donald Trump saját kezűleg kiválasztott kongresszusi jelöltjeit hibáztatták –,
rövid ideig úgy tűnt, hogy véget érhet az amerikai politika Trump-érája.
És ezt a 2015-ben berobbant egykori ingatlanmágnás is érezte.
Trump kampányfőnöke, Susie Wiles az Atlantic-ben publikáló Tim Albertának úgy emlékezett vissza 2022 telére, mint az újraindulását novemberben bejelentő Trump egyik legmélyebb időszakára:
csöndes volt karácsonykor.
Leendő kabinetfőnöke szerint a volt elnök ekkor még abban sem volt biztos, hogy Floridát megnyerheti. Wiles és kampányfőnöktársa, Chris LaCivita oroszlánrészt vállaltak a csapongó Trump féken tartásából és politikai rehabilitálásából.
A volt elnök ekkoriban még bővelkedett a kihívókban, leginkább Ron DeSantis floridai kormányzó emelkedett ki a mezőnyből. A Trump-csapat viszont felvette a kesztyűt, 2024 januárjában pedig, miután második helyen végzett az iowai caucuson, DeSantis bedobta a törülközőt. Miközben az exelnökkel végleg szakító aspiránsoknak alig termett babér a pártban, addig a trumpista jelöltek az „eredeti” fellelhetősége miatt tűntek pehelysúlyúnak – főleg, miután Trump le sem állt velük vitázni. Az utolsó republikánus rivális, a 20%-os támogatottság megugrásával is küszködő Nikki Haley márciusban szállt ki a versenyből.
Az előválasztási győzelmét megelőzően, 2023-ban épp az lehelhetett új életet Trump politikai karrierjébe,
aminek a vele szemben létrejött koalíció reményei szerint pont, hogy meg kellett volna állítania őt.
Trump ellen először 2023 március végén emeltek vádat New York államban a Stormy Daniels felnőttfilmes nevével fémjelzett, üzleti iratok hamisításával összefüggő ügyben, amit júniusban a titkosított anyagok birtoklása miatti, augusztusban pedig egy szövetségi és egy Georgia állami vádemelés követett a 2020-as választás eredményének megmásítására tett kísérlete és a capitoliumi ostrom miatt.
Donald Trump's mugshot Fulton County Sheriff's Office. pic.twitter.com/sG5YByAYkm
— NewsWire (@NewsWire_US) August 25, 2023
A 91 vádpontbeli felelősségre vonás viszont akarva-akaratlanul alátámasztotta és a figyelem középpontjába helyezte a magát a demokraták és a „mélyállam” áldozataként lefestő Trumpot, miszerint alaptalan boszorkányüldözés zajlik ellene. Támogatóitól a georgiai rendőrségi fotójának közzététele és a 2024. májusában megesett New York-i elítélése után is ömlöttek be az adományok.
Ettől kezdve lényegében lehetetlenné vált, hogy legyőzzék Donald Trumpot a republikánus előválasztáson
– ismerte el LaCivita az AP-nek idén februárban.
Amikor a demokraták elkezdték a törvénnyel üldözni Trumpot, az bebetonozta a nagyon konzervatív támogatóit, akik közül néhányan meglágyultak 2022 után
– okolta politikai ellenfeleit Sam Cooper az Atlantic-nek, aki korábban DeSantis politikai igazgatójaként dolgozott.
A Trump ellen 2024 júliusában megkísérelt merénylet pedig csak még tovább szilárdíthatta támogatói elkötelezettségét,
bár kizárt, hogy a sikerét csak a bírósági ügyeire vagy a merényletkísérletekre foghatnánk.
Ellenállás helyett együttműködés
A november 5-i választásra ráforduló Trump végül nemhogy Floridát nem veszítette el, mind a 7 csatatérállamot bezsebelte.
Magabiztos győzelme sosem látott magasságokba röpítette a népszerűségét:
a YouGov adatai szerint a november közepi mézeshetek alatt mindössze másodjára fordult elő 2017 óta, hogy pozitívba fordult a megítélése, azaz több amerikai választó vélekedett róla kedvezően, mint sem (a győztes népszerűsége rendszerint nőni szokott). Erre legutóbb februárban volt példa, napokkal azután, hogy megjelent Robert Hur különleges ügyész riportja, melyben „feledékeny idős férfinak” titulálta a jelöltségtől júliusban visszalépett Joe Biden demokrata párti elnököt.
A kimutatások ráadásul azt sejtetik, a korábbiakhoz képest a republikánusokat is összetartóbb egységbe kovácsolta az idei Trump-átmenet: a CNN decemberi felmérése szerint 4%-uk bírt róla negatív, és 96% pozitív véleménnyel, miközben nyolc évvel ezelőtt csak 10-ből 8 republikánus helyeselte,10% pedig elutasította a hatalomátvétel folyamatát. Egyelőre országosan is népszerűbb a Trump 2.0: 55% egyetért azzal, ahogy a régi-új elnök kezeli az átmenetet, 2016-ban ez mindössze 46% volt (a negatív véleménnyel bírók aránya mindkét esetben 45%-ra rúgott). Az ezúttal a népi szavazatban is alulmaradó demokraták eközben jócskán pesszimistábbak most, mint Hillary Clinton veresége után, és
nem látszik körvonalazódni az a Trumppal szembeni kitartó ellenállás, mint akkoriban.
A demokrata oldal mindenesetre a közvélemény termosztatikus mivoltában reménykedhet, miszerint amint Trump meglépi az ígéreteit, a következmények láttán a többség elfordul tőle.
It's Trump Party & his GOP opponents can cry if they want to...1. Almost all GOP who voted to impeach/convict Trump are gone from Congress. 2. 96% (!!!) GOP voters approve of his prez transition, which is up 16 pts (!) from Jan 2017.3. All 2028 GOP frontrunners are MAGA. pic.twitter.com/Nnr8knbZcf
— Harry (Enten) December 16, 2024
Ám 2016-os győzelméhez és 2021-es botrányos távozásához képest
legfeltűnőbben talán a gazdasági és médiaelit hozzáállása változott Donald Trump érkező adminisztrációja felé,
és nemcsak az először Twitter-tulajdonossá (ami immár X néven fut), majd Trump közeli tanácsadójává vált Elon Muskról van szó. Amikor Trump a Wall Street-i tőzsdére érkezett, beszámolók szerint a Visa, a Goldman Sachs, a Charles Schwab és a Citadel felsővezetői is az őt köszöntő tömegbe csődültek. Noha 2023-ban a Meta visszaállította Trump 2 évvel azelőtt felfüggesztett Facebook- és Instagram-fiókját, arra kevesen számítottak, hogy annak vezetője, Mark Zuckerberg novemberben egyenesen Mar-a-Lagóba fog utazni, majd 1 millió dolláros adománnyal fogja megtolni Trump beiktatási alapját.
De a ChatGPT-t fejlesztő OpenAI és a Washington Post napilapot birtokló Jeff Bezos, az Amazon alapítója sem maradt ki a buliból, ugyanekkora összeggel szálltak be az ünnepség finanszírozásába. Az online kiskereskedelmi óriás első embere a választás előtt egyébként megakadályozta, hogy a Post véleményrovata a hagyományokhoz hűen kiadja elnökjelölti támogatását, ezúttal Kamala Harris alelnök részére.
Témába vág, hogy az ABC News pereskedés helyett megegyezett Trumppal, aki rágalmazással vádolta a céget, így a tévé 15 millió dollárt fizet az elnöki könyvtárába. Az ABC lépését több liberális kommentátor meghunyászkodásként és behódolásként értelmezte, ahogy azt is, amikor a demokratákhoz húzó MSNBC két műsorvezetője, Joe Scarborough és Mika Brzezinski, akik a választás előtt nap mint nap bírálták, azt követően Floridába siettek egyeztetni a megválasztott elnökkel.
Loyal @jeffjarvis
— Brian (Stelter) November 18, 2024
Érdekes lesz tehát figyelni a Trump céltáblájára került, hatósági fellépéssel és perrel fenyegetett médiacégek viszonyulását az új kormányzathoz.
A régi-új elnök saját szavaival élve,
az első ciklusban mindenki ellenem harcolt. Ebben a ciklusban mindenki a barátom akar lenni.
Elégtétel à la Trump
A Trump ellen indított 4 büntetőeljárásból mindössze egyben született elsőfokú ítélet,
bár pont abban a New York-i perben, mely a legkevésbé súlyosnak volt mondható. Büntetésének kihirdetését azonban határozatlan ideig elnapolták az újraválasztását követően. De a többi per sem áll jobban: a georgiai eljárás szintén elakadt, míg a két szövetségi vádat ejtették Trump ellen, hiszen az évtizedek óta fennálló igazságügyi minisztériumi doktrína alapján a hivatalban lévő elnököt nem vizsgálja „saját” főügyészsége.
Így mondhatni, újbóli megválasztásával maguk az amerikaiak mentették fel Trumpot a bíróságok helyett
– persze kérdés, hogy ez milyen precedenst teremt a jövőre nézve.
Az üzletemberből lett országvezető a kampány során azt ígérte, leszámol a neki keresztbe tevőkkel,
a kaotikusra sikerült 2017-es hatalomátvételtől eltérően pedig ezúttal rajtra kész útmutatóval kerül az ovális irodába.
Noha a kampányban elhatárolódott a Project 2025-ben foglalt programtervtől és annak szerzőitől, eddig 8 személyre bízott szerepet az ahhoz hozzájárulók közül. „Néhány ember” felkérését elismerte a Time-nak adott interjújában, de mentségére felhozta, a Project 2025 „egy nagy dokumentum” és több tucatnyian dolgoztak rajta. Az NBC mindenesetre megtudta, Trump stábja a Heritage Foundation által jegyzett iromány adatbázisát is felhasználja a kormányzati állomány toborzására.
Ráadásul a republikánusok megszerezték a képviselőházi és szenátusi többséget is, ami könnyebbé teszi a programjuk megvalósítását,
még ha Trump elsősorban elnöki rendeletekre támaszkodhat. A Kongresszus megkerülése el is kellhet majd, hisz az első pár hónapban a lehető legkisebb, egyetlen egy fős többségük (217-215) lesz az alsóházban, miután a megválasztott elnök három képviselőt beemelt a kabinetjébe, és mandátumukért időközi választást írnak ki (bár a 220 képviselős frakció sem biztatóbb sokkal). Az előző ciklusban Mike Johnson házelnököt megizzasztotta a republikánus frakció egyben tartása, ami nem szolgál kedvező ómennel a pártra nézve. A múlt heti költségvetési vita, amelybe Trump mellett Elon Musk birizgált bele, végképp óva intő jel, mely tükrében Johnson a székét is féltheti.
Az eddig kinevezettek összetételében ugyancsak láthatjuk, hogy Trump „tanult” az első ciklusából, amikor nem kevesen szembementek az akaratával: ezúttal szinte kivétel nélkül hozzá teljes mértékben lojális, illetve a „mélyállamot” és a status quót elpusztítani kívánó jelölteket nézett ki magának a „régi” Republikánus Pártot képviselők helyett (kezdve Pete Hegseth-tel a védelmi tárcánál, Tulsi Gabbard leendő kémfőnökön és Robert F. Kennedy Jr. egészségügyi miniszterjelöltön át, egészen az ellenséglistát publikáló Kash Patelig, az FBI jövendőbeli igazgatójáig).
További fontos, és Trumpra nézve kedvező változás 2017-hez képest, hogy
immár egyértelmű konzervatív többség uralja a Legfelsőbb Bíróságot 6-3 arányban,
így a harmadik kormányzati ág kisebb eséllyel tehet neki keresztbe. A taláros testület a mindenkori elnök mentelmi jogáról szóló idei határozatában jelentősen leszűkítette, hogy milyen tetteiért vonható büntetőjogi felelősségre a „szabad világ vezetője”, ezzel kvázi kiszélesítve az elnök hatalmát, a jövőben pedig mérlegelheti, hogy az elnök megtagadhatja-e a pénztárcát kezelő Kongresszus által előírt kiadások végrehajtását (impoundment) – kiváltképp, ha Trump valóban erre készül.
Trumpizmus a világ körül
Jóllehet számos kevésbé ellentmondásos kabinettagja is lesz a második Trump-adminisztrációnak, köztük Marco Rubio külügyminiszterjelölt, aki a párt neokonzervatív, internacionalista szárnyában kezdte karrierjét. Az Axios továbbá kiemelte, olyan emberei szintén lesznek Trumpnak, akik a „pusztítás” helyett az „építésre”, azon belül a gazdasági növekedésre fognak fókuszálni, köztük a pénzügyi és kereskedelmi tárca Scott Bessenttel, illetve Howard Lutnickkal az élen, valamint Doug Burgum energiacár.
A Trump 2.0 abban ugyancsak különbözik az „első kiadástól”, hogy
ezúttal temérdek égető külpolitikai problémával kell a republikánus politikusnak szembenéznie:
elég csak az orosz-ukrán háborúra, a közel-keleti konfliktusokra, benne az izraeli-palesztin háborúval és Iránnal, valamint a Szíriából váratlanul elűzött Aszad-rezsimmel, és az erejét egyre csak fitogtató Kínára gondolni. 2017 a jövő esztendőhöz képest gyaloggalopp lehet geopolitikai szempontból, főleg, hogy az Egyesült Államok fő szövetségesei egymás után rendülnek meg stabilitásukban, kezdve Franciaországgal és Németországgal, Románián és Dél-Koreán át, legutóbb egészen Kanadáig.
És bár Trumpot szokás az elszigetelődéspárti (izolacionista) oldalra sorolni, nehéz elképzelni, hogy adminisztrációja Izrael védelmében és Iránnal szemben, illetve Kína ellenében ne lépjen fel keményen.
De A beavatkozás kerülése feltehetőleg az amerikai kontinensre sem lesz érvényes:
elég csak a Mexikó megszállásával, valamint Kanada, Grönland és a Panama-csatorna bekebelezésével való (többé-kevésbé komolytalan) fenyegetésekre gondolni.
Illetve az sem feledhető, hogy
a világ vezetői többnyire már kiismerték Trump tranzakcionalista, valamit valamiért elvű hozzáállását a külkapcsolatok felé,
ahogy a nap mint nap újabb vámokkal fenyegető tárgyalási technikáját is. Ebből kifolyólag meglátjuk, hogy a latin-amerikai, európai és csendes-óceáni partnerek mennyire veszik majd ezeket komolyan, vagy inkább különböző alkukkal igyekeznek érvényesíteni az érdekeiket. Az biztos, hogy a Trump-adminisztráció határozottan el fogja várni a katonai vállalások betartását és a védelmi kiadások növelését, ami többek közt az Európai Uniót szintén nagyobb biztonságpolitikai önállóságra sarkallhatja.
A Trump 2.0 a gazdaságban is más lesz
Donald Trump 2016-ban kezdődő elnöksége óta nagyot változott az amerikai gazdaság. Ugyan az USA jelenleg 3% körüli ütemben növekszik, de ezért nagy árat fizet.
Az amerikai államadósság és költségvetési helyzet fenntarthatatlan pályára állt,
amelyet hűen tükröz, hogy idén először fordult elő az, hogy a költségvetés kamatkiadásai meghaladják a védelmi kiadásokat. Ezt pedig érzik a kötvénypiacok is, hiszen az amerikai 10 éves államkötvény hozama 4,5% körül áll, míg első elnöksége idén jellemzően 1,4-3,3% között mozgott.
Egy ilyen makrogazdasági környezetben teljesen másképpen hatnak Trump elnök kampányígéretei az adócsökkentésről, a kiadások mérsékléséről és a vámokról is.
Jelenleg a piac egyik legnagyobb félelme, hogy a régi-új elnök alatt olyan költekezést látunk, amelynek később nagyon rossz következményei lesznek az amerikai gazdaság stabilitására.
Ugyan Trump megbízta Muskot az állami hatékonyság javításával, a kiadások lefaragásával, de egyelőre nagy kérdés, hogy ezek az ígéretek mikor és milyen mértékben tudnak megvalósulni, ahogy az is nagy kérdés, hogy ezek képesek-e ellensúlyozni az adócsökkentések és más kiadásbővítő intézkedések hatásait.
A vámpolitikával kapcsolatban is nagy a bizonytalanság egyelőre, hiszen ezen a ponton még nem lehet tudni annak mértékét, az érintett országok reakcióit, így az inflációs és növekedési hatásokról sem lehet még mit mondani.
Ugyanakkor az amerikai gazdaság, de a teljes világgazdaság is jelenleg kényes helyzetben van. Az amerikai növekedés a felszínen kiváló, de jelenleg csak az erős amerikai fogyasztó költései tartják életben a gazdaságot, a feldolgozóipar recesszióban, míg a magas kamatok nagyon visszafogják az építőipart és az ingatlanpiacot.
Emiatt, ha Trump elnök gazdaságpolitikája növeli a bizonytalanságot és visszafogja az amerikai fogyasztót, akkor nincs már a gazdaságban olyan puffer, ami megtudná állítani a növekedés gyors lassulását.
A 2025-től második epizódját író Trump-korszak tehát nincs kihívások nélkül, a névadó Fehér Házba való visszatérését pedig számos elemző a következő szögnek tartja a hét évtizede fennálló, Egyesült Államok vezette liberális nemzetközi rendszer koporsójában. Jövőre világosabbá válhat, milyen szisztéma jöhet ez után, és az is, hogy
a trumpizmus egy karizmatikus vezető körüli egyszemélyes show-nak bizonyul, vagy továbböröklődik-e annak sikere
esetleg J. D. Vance alelnök, Vivek Ramaswamy, Ron DeSantis, netalántán Lara Trump vagy Don Jr. személyében.
Mindazonáltal korábbi stratégája, Steve Bannon pár napja belengette az addigra 82 éves Trump 2028-as indulásának lehetőségét egy harmadik ciklusért, ami egyértelműen megszegné az amerikai alkotmány XXII. kiegészítését.
Címlapkép: Donald Trump volt amerikai elnök, a Republikánus Párt elnökjelöltje beszédet mond a kampánygyûlésén a Pennsylvania állambeli Lititzben 2024. november 3-án. Címlapkép forrása: MTI Fotó/Jim Lo Scalzo
