Egyáltalán mi az, hogy Viharhadtest?
Október végén több hírszerzési forrás is arról számolt be, hogy Kim Dzsong-un észak-koreai vezető nem akárkiket küld a frontra, hogy megerősítse újdonsült szövetségesét, Oroszországot:
a „Viharhadtest” nevű elit formáció katonái mennek harcolni az ukrán haderő ellen Kurszk megyébe.
Mivel Észak-Koreáról van szó, ami a világ egyik legelzártabb országa és különösen katonai tekintetben nagyon kevés információ jut ki a külvilágba, így a Viharhadtestről is alig lelhető fel hiteles adat. Ami biztos, az, hogy az 1960-as évek végén Észak-Korea létrehozott több könnyű felderítődandárt, melyből kinőtte magát valamikor az 1980-as évek végén, 1990-es évek elején a 11-es számú hadtest, alias Viharhadtest.
A 2010-es évek közepén jelentősen kibővítették a formációt és önálló fegyvernemmé alakították – hivatalosan most a Koreai Néphadsereg Különleges Műveleti Erői névre hallgat, de a „Viharhadtest” köznévi elnevezés megmaradt.
A Viharhadtest hivatalosan egy különleges műveleti egység, de összetételét vizsgálva valószínűleg nem úgy kell rá gondolni, mint mondjuk a brit SAS-re, vagy az amerikai Seal Team 6-re; sokkal inkább hasonlít mondjuk az egykori német Waffen-SS-re, vagy Irán Iszlám Forradalmi Gárda Hadtestjére. Mit jelent ez? A Viharhadtest nem csupán egy 1000-2000 fős, extrém jól képzett, minden harci feladatra felkészített elit alakulat, hanem egy alsó hangon is 200 ezer főt számláló, reguláris erőknél csak kicsit jobban képzett és jobban felszerelt, politikailag lojális harcosokból álló önálló katonai erő.
Persze, a Viharhadtesten belül is biztosan vannak különösen jól képzett, jól felszerelt zászlóaljak, akiket nagy intenzitású, nagy kockázatú precíziós műveletek során vetnek be, hasonlóan mondjuk a fent említett szervezetekből a Leibstandartéhez vagy a Kudsz-erőkhöz, de
aligha mondható el az alakulat kb. 200 ezer katonájáról, hogy olyan jól képzettek és felszereltek lennének, mind mondjuk egy európai vagy amerikai különleges műveleti egység.
Ez már csak abból is valószínű, hogy az észak-koreai katonák semmilyen nemzetközi képzést nem kapnak, nincsenek ott semmilyen hadgyakorlaton, racionálisan feltételezhető, hogy az elmúlt évtizedek elszigeteltségében a gyalogsági alakulatok képzése, az összfegyvernemi koordináció, a kommunikáció nem tartotta a lépést a világ fejlődésével.
Kurszk megyében nyugati hírszerzési szervek szerint most kb. 10 ezer észak-koreai katona harcol, a Szudzsától délre található kis falvakban vetették be őket.
Mit tudnak a KNDK harcosai?
A háború során már megszokhattuk, hogy orosz és ukrán / nyugati oldalról egymásnak teljesen ellentmondó információk jönnek adott harci cselekményről, nincs ez másként az észak-koreai katonák teljesítményével kapcsolatosan sem.
Kijevből, Dél-Koreából és az amerikai médiából arról jönnek hírek, hogy Észak-Korea katonái tömegesen hullanak el éles harci bevetéseik során, nem tudják kezelni a drónok által jelentett fenyegetést és a kialakult pánik közepette még az oroszokra is rálőnek. Moszkvából közben arról jönnek jelentések, hogy az észak-koreai katonák elképesztően hatékonyak és képesek pár óra alatt teljesen megtisztítani az ellenségtől egy települést – természetesen elsősorban az orosz haderő támogatásának köszönhetően.
Amit biztosan tudni, a következő:
- az észak-koreai katonák részt vettek a kurszki Plehovó ostromában, ez egy kicsi falu a határ mellett, Szudzsától délre. Plehovót valóban visszafoglalták pár napja az oroszok.
- Az észak-koreai alakulatok szenvedtek valamennyi veszteséget, néhány észak-koreai katonával drónok végeztek. Az elesett észak-koreai katonákról készült fotókat elrettentésként terjesztik Ukrajnához kötődő közösségi oldalak.
- Az is igaz, hogy néhány észak-koreai katonát úgy érte ukrán tüzérségi- és dróntámadás, hogy nyílt mezőkön, fedezék nélkül próbáltak átkelni, erről videó is van. Az azonban nem világos, hogy ezt a manővert valamilyen képzettségi hiányosság miatt hajtották végre, vagy egyszerűen nem volt megfelelő fedezék a szektorban.
- Az észak-koreai katonák orosz gyalogsági felszerelést, gépkarabélyokat, technikai eszközöket kaptak, Moszkva pedig még mindig tagadja, hogy Phenjan katonákat küldött volna a kurszki frontra.
Minden egyéb információ a koreai katonák harctéri teljesítményéről, veszteségszámairól, moráljáról, spekuláció, becslés.
Mit nyer ezzel Kim Dzsong-un?
Jogosan merülhet fel a kedves olvasóban, hogy mégis mit nyer azzal Észak-Korea vezetése, hogy saját állampolgáraik életét áldozzák fel egy több mint 6000 kilométerre dúló háborúban.
Vlagyimir Putyin és Kim Dzsong-un 2023 őszén döntöttek úgy, hogy szorosabbra fogják katonai együttműködésüket, a találkozó után röviddel Észak-Korea el is kezdte önteni a tüzérségi lőszereket és páncéltörő fegyverekhez való lőszert Oroszországba.
2024-ben Oroszország és Észak-Korea katonai szövetséget is kötöttek, melyben megfogadták, hogy háború esetén egymás segítségére sietnek, hasonlóan ahhoz, mint ahogy például a NATO tagállamai védik egymást.
A védelmi paktum mellett eddigi hírszerzési információk szerint
- Észak-Korea nagy mennyiségű mezőgazdasági termékeket,
- dróntechnológiát,
- nagy hatótávolságú rakétafegyverekhez való technológiát,
- és katonai repüléshez kapcsolódó technológiát kapott.
Észak-Korea tehát nemcsak modern fegyverekkel tudja felszerelni az 1980-as években rekedt haderejét, hanem egy csapásra a lakosságot veszélyeztető gazdasági és életszínvonalra nehezedő válságot is orvosolni tudja azért cserébe, hogy küld Kurszk megyébe 10 ezer katonát, meg néhány millió tüzérségi lőszert. Az éles harci cselekmények során az észak-koreai katonák harctéri tapasztalatot szereznek, a tisztek pedig megtanulnak megvívni egy modern háborút. Közben Phenjan nem is vállal nemzetközi szempontból jelentős kockázatot, hiszen Észak-Koreát már évek óta hermetikusan leválasztották a világgazdaságról, különféle szankciókkal.
Nagyobb kérdés, hogy Oroszország mit nyer ezzel az egésszel hosszabb távon. Észak-Korea segítsége most Ukrajnában életmentőnek bizonyult, különösen az Avgyijivka elleni offenzíva során, ami talán egyfajta fordulópontnak is nevezhető a donbaszi harcokban. A KNDK-val való hosszú távú együttműködés viszont számos kockázatot jelent Moszkvának, különösen azért, mert nemcsak, hogy Ázsia nyugatbarát országait haragítja magára Oroszország, de állítólag még Kína sem nézi jó szemmel Phenjan és a Kreml egyre szorosabb együttműködését. A két ország közül pedig akárhogy is nézzük, még mindig Kína a nagyobb kutya.
Címlapkép forrása: Kyodo News Stills via Getty Images
