Tavaly érdekes fejleménynek lehettünk tanúi: egy aránylag kis méretű dél-amerikai ország, Ecuador, megelőzte Indiát, mint a világ legnagyobb garnélaexportőr országa. A mindössze 283 ezer négyzetkilométeres ország elsősorban annak köszönheti az áttörést, hogy a legnagyobb ecuadori garnélatenyésztő vállalatok jelentős mennyiségű pénzt és energiát fektettek technológiájának javításába, illetve a gyártási folyamatok fenntarthatóvá tételébe.
A Portfolio-t meghívták Ecuador egyik legnagyobb, technológiai szempontból legfejlettebb garnélafarmjára, a Santa Priscila vállalat Guayaquil melletti termelőterületére. Guayaquil Ecuador ipari és gazdasági központja, a térségben egyebek mellett számos garnélafarm is megtalálható. Mi a Chanduy melletti létesítményt tudtuk meglátogatni.
A farm szinte teljesen szabadég alatt működik: egy tengervizes terület, ahol a különféle termelőmedreket mesterséges földgátak választják el egymástól. A vízgyűjtőket a helyi dagállyal töltik fel.
A garnélatermelés nagyon magas fokon gépesített: az állatok betakarítását, táplálását, a vízminőség ellenőrzését szinte teljesen automatizálják. Elsősorban a logisztikai feladatokhoz kell emberi munka, vagyis a teherautót például helyi munkások vezetik, az eltérő méretű garnélákat még emberek választják szét, azonban 5-10 éven belül várhatóan ezek a folyamatok is automatizálhatók lesznek.
Az etetőgépek viszont már most egy mesterséges intelligencia alapú rendszerrel működnek: a szenzorközpont hangjelzések alapján felméri azt, hogy adott tó garnélaállománya milyen időközönként szorul táplálásra és ennek megfelelően látja el őket élelemmel, bármilyen emberi beavatkozás nélkül.
A betakarítás nagyon magas fokon automatizált: ha egy tó garnélaállománya eléri a megfelelő méretet, egy géppel „átforgatják” a tó vizét, leszűrve azokat a példányokat, melyek ideálisak a fogyasztásra.
Ezen a videón a szűrőgép egy részének működését láthatjuk (a fenti fotón a part melletti, magas szürke masina): ez az eszköz gyűjti be a tó vizét és vonja ki belőle a garnélákat. Innen automatikusan hordókba kerülnek a rákok, ahol a dolgozók méret és minőség alapján szortírozzák a begyűjtött példányokat, a víz pedig visszakerül a tározóba.
A seprű értelemszerűen teljesen nélkülözhető eszköz a folyamatban.
A betakarított garnélákat a dolgozók kénnel ölik meg, ezután teherautókon a fagyasztóhelyiségbe kerülnek, ahol felkészítik őket a szállításra, értékesítésre. A jeget a Santa Priscila vállalat szintén helyben állítja elő, egy teljesen automatizált rendszer segítségével, amely a tengervizet szűri meg és fagyasztja le.
A garnélák minőségéről John Birkett Weisson, a termelőtelep vezetője részletesen is beszélt. Azt mondta: a legtöbb globális garnélafarmmal ellentétben ők teljesen természetes eszközökkel dolgoznak, vagyis például nem használnak antibiotikumokat a garnélák immunizációjához, illetve nem használnak vegyszereket sem a termelési folyamatban.
Elmondta: ha beüt egy járvány, sajnos jelentős a veszélye annak, hogy a garnélaállomány számottevő része elpusztul (ilyen történt például néhány éve a fehér folt szindróma terjedésekor), ezután viszont a járványt túlélt példányokat, melyek védettséget szereztek a betegséggel szemben és meggyógyultak, tudatosan szaporítják tovább.
Weisson kiemelte: az „ortodox” módszer amúgy az lenne, hogy az egész állományt leölik egy járvány esetén, ami szerinte azért értelmetlen, mert a garnélák nem terjesztenek olyan betegségeket, melyek az emberre is veszélyesek.
John Birkett Weisson, a telep vezetője arról is beszélt, hogy a nemzetközi piacon komoly rivalizáció zajlik Kínával, amely kezd olyan szinten elmérgesedni, hogy a kínai garnélatermelők egészségügyi szervezeteknél kezdtek el lobbizni, hogy állítsák le az ecuadori garnélatenyésztést annak „unortodox” immunizációs módszertana miatt.
Weisson azt mondta: a kínai garnélatermelők amúgy egységnyi területen több garnélát termelnek, de szerinte az ecuadori garnéla jobban fogy a nemzetközi piacon, mert a high-tech eszközökkel kombinált, vegyszermentes termelési módszertan alapvetően jobb minőségű garnélát eredményez.
A létesítmény körülbelül 600 dolgozót foglalkoztat, többen közülük a farmon is élnek. A munkások nagyrészt helyi kistelepülésekről származnak és ételt, szállást is kapnak a munkaadójuktól.
Ecuador 2019-ben vált először a világ legnagyobb garnélaexportőrévé, 2022-ben 1,3 millió tonna garnélát exportáltak, ezzel ez lett az ország fő exportcikke is. Őket most már Kína követi, 1,27 millió tonnával. Kína egyébként valószínűleg több garnélát termel, de ők ennek nagy részét belföldön adják el.
Ecuador piaci részesedése a garnélapiacon 25%, amely 2017-ben még csupán 12% volt – így elmondható, hogy rohamos bővülést láthatunk.
A mesterséges garnélatenyésztés egyébként globálisan felfutóban van: 2017-ben 606 ezer tonna garnélát termeltek ki a világ országai, 2022-re ez a szám ennek közel négyszeresére, 2,18 millió tonnára ugrott. A vadvízi garnélabegyűjtés kezd teljesen kiszorulni a globális értékláncokból.
