Gyengülőben az EU gázpiaci zsarolhatósága - Magyarország lehet az egyik utolsó akadály

Az Európai Uniós földgázpiac alapvető átalakuláson ment keresztül az elmúlt néhány évben. Míg korábban az EU erősen rá volt utalva az importált földgázra – különösen az orosz forrásokra –, mára a trend megfordulni látszik. Ugyanis egyszerre tapasztalható a gázkereslet visszaesése és az alternatív források bővülése.

Ennek eredményeképp még az is előfordulhat, hogy 2030-ra az EU LNG- és vezetékes gázimport kapacitásai 2030-ra túlléphetik a belső keresletet, ami strukturális túlkínálathoz vezethet - derül ki az EMBER független energetikai agytröszt vizsgálatából. És ez nem csak gazdaságpolitikai szempontok miatt fontos, hiszen a túlkapacitás gyökeresen csökkentheti Amerika és Oroszország nyomásgyakorlási lehetőségeit is az energiahordozó exportjukon keresztül. Mindez azt idézheti elő, hogy

A megújulóenergia-források térnyerésével párhuzamosan csökkenő gázfüggőség új dimenzióba emelheti az Európai Unió (energia)szuverenitását

– még annak ellenére is, hogy a régió hagyományosan szűkében van saját fosszilis energiaforrásoknak.

Mindenki szívesen jönne

Az Egyesült Államok nem csak mostanában, hanem már évek óta szorgalmazza, hogy az unió csökkentse orosz gáztól való függőségét és helyette amerikai LNG-t (cseppfolyósított földgázt) vásároljon. Jelzés értékű volt már az is, amikor Donald Trump első elnöksége idején kritikával illette az Északi Áramlat 2 projektet.

Az amerikai vezetés nem titkolt stratégiai és kereskedelmi érdeke, hogy nagyobb szeletet hasítson ki a globális energiapiacból, köztük az európai gázpiacból:

A lépés mögött kettős szándék lehet: egyrészt enyhítheti az Egyesült Államok régóta fennálló kereskedelmi mérleghiányát, másrészt hatékony eszközként szolgálhat a geopolitikai nyomásgyakorlásban.

Eközben Európa keleti szomszédja, Oroszország a geopolitikai feszültségek dacára szívesen visszatérne az uniós energiapiacra. Nem véletlen, hiszen Moszkva számára az EU volt a legjövedelmezőbb exportpiac: a 2010-es évek közepére az EU-ban felhasznált földgáz közel felét Oroszország adta, ami éves szinten több mint 150 milliárd köbméter gázmennyiséget jelentett. Márpedig ez a kieső export egyre jobban fáj az orosz vezetésnek, hiszen ezzel egy időben egy költséges háborút is finanszíroznia kell.

A háború kitörése után az Európai Unió politikai döntéseinek hatására az orosz gázimport jelentősen visszaesett. 2023-ra az orosz földgáz aránya az uniós gázimporton belül 10% alá csökkent. Ugyanakkor 2024-ben – elsősorban a cseppfolyósított földgáz (LNG) importján keresztül – ez az arány ismét emelkedett, 15–18% közé, ezzel a behozott mennyiség 38-ról 45 milliárd köbméterre nőtt.

Kell a gáz, de már nem annyira

Oroszország igyekszik kihasználni, hogy az EU egyelőre nem tiltotta meg a cseppfolyós gáz behozatalát, miközben vezetékes útvonalon már csak hazánkon keresztül érkezik az unióba orosz eredetű földgáz (Török Áramlat). Az egyértelműen látszik, hogy ha az orosz félen múlik, akkor már holnap újra megindulhatna a nagyobb mennyiségű gázszállítás az EU felé - eddig se rajtuk múlt.

A realitás azonban az, hogy az idő előrehaladtával egyre inkább fogy mind Amerika, mind Oroszország kezében lévő fosszilis ütőkártya.

Ugyanis a globális LNG kínálatban 2026–2028 közötti időszakban robbanásszerű növekedés várható, amely többlet kapacitás Észak-Amerikából és Katarból származhat. A Shell előrejelzése szerint a globális LNG-piac 2040-re elérheti a 720 millió tonnát is.

Az uniós gázpiacot egyre inkább uraló LNG-kínálat folyamatosan diverzifikáltabbá válik, miközben hosszútávon az uniós gázkereslet fokozatos visszaesésére lehet számítani.

Az orosz-ukrán háború sokkterápiaként hatott: az EU rekordgyorsasággal állt át új földgáz-infrastruktúrák kiépítésére és az ellátási források diverzifikálására. 2022 óta számos új LNG-kikötő és -terminál épült meg Európa partjain: Németország például néhány hónap leforgása alatt avatta fel első úszó LNG-termináljait, Lengyelország bővítette Świnoujście-i terminálját, új létesítmények léptek működésbe Hollandiában, Olaszországban, valamint a Balti- és Földközi-tenger térségében is.

Ezen fejlesztések révén az EU LNG-importkapacitása hatalmasat nőtt.

Az EMBER elemzése szerint 2023-ban mintegy 203 milliárd köbméter/év volt az EU teljes LNG-befogadási kapacitása, ami a jelenlegi tervek alapján 2030-ra eléri a kb. 313 milliárd köbméter/évet.

Ez nagyjából 54%-os bővülés mindössze hét év alatt, ami jól mutatja az LNG-infrastruktúra fejlesztések ütemét. Ráadásul új vezetékes kapcsolatok is létesültek: 2022-ben átadták a lengyel–norvég Baltic Pipe vezetéket (10 milliárd köbméter/év kapacitással), megépült a görög–bolgár interkonnektor, és Dél-Európában is bővültek az Észak-Afrika felől érkező vezetékes szállítások. Norvégia – az EU első számú gázszállítója – kitermelése csúcsra jár, Algéria és Azerbajdzsán pedig szintén növelte exportját Európa felé. Mindezen lépések révén a régió ma lényegesen több forrásból tud gázt importálni és egyre inkább képes helyettesíteni a korábban Oroszországtól kapott mennyiséget.

Bár nem egyenlően lejt a pálya, a lehetőség adott

Az EU által finanszírozott gázhálózati infrastruktúra fejlesztéseknek köszönhetően

azonban még az orosz gáztól ma leginkább függő országok, nevezetesen Ausztria, Szlovákia és Magyarország is rendelkeznek megfelelő alternatív ellátási lehetőségekkel

- állítja az elemzés.

A vizsgálat megállapításai szerint a nem orosz eredetű gázimportot kiszolgáló infrastruktúra műszaki kapacitása már jelenleg is meghaladja a három érintett közép-európai ország gázfogyasztását. Ennek köszönhetően az ukrán tranzit 2025 januári leállása nem eredményezett ellátási fennakadásokat a térségben. Ráadásul az orosz gáz teljes kivonása is legfeljebb mérsékelt, hozzávetőlegesen 10%-os áremelkedést idézne elő ezekben a tengerparttal nem rendelkező országokban - az EMBER elemzése szerint. Fontos hangsúlyozni, hogy bár az infrastruktúra kapacitása elvileg elegendő lehet, minden esetben meg kell vizsgálni a szerződéses és fizikai hozzáférés lehetőségeit is. A jelenlegi körülmények között ezek a tényezők jelentősen korlátozzák a nyugati irányból érkező gázmennyiségeket.

Magyarország és Szlovákia esetében ugyanakkor érthető gazdasági ösztönzőt jelent az orosz gázhoz kapcsolódó kedvezményes árstruktúra és a tranzitból származó bevételek. Ugyanakkor az orosz gázhoz való ragaszkodás fenntartása stratégiai kockázatot hordoz: ez nemcsak a nemzeti és uniós energiabiztonságot áshatja alá, hanem közvetve pénzügyi haszonhoz is juttatja Oroszországot.

Nem véletlen, hogy az Európai Bizottság jogi megoldásokat keres, hogy az uniós vállalatok szankciók nélkül szállhassanak ki hosszú távú orosz gázszerződéseikből, miközben a blokk célja 2027-ig teljesen megszüntetni az orosz fosszilisenergia-függőséget:

Fontos azt kiemelni, hogy az újonnan kiépült kapacitások egy része vésztartalékként szolgál. 2023-ban az európai LNG-terminálok kihasználtsága nem volt 100%-os, mert a rendelkezésre álló kapacitás meghaladta a tényleges importot.

Az infrastruktúra „túlbiztosítása” kétélű fegyver: egyrészt jelentős költségekkel jár, hiszen állami és vállalati források olyan projektekre irányulnak, amelyek a vártnál alacsonyabb kihasználtsággal működnek. Ugyanakkor ezek a kapacitások biztonsági tartalékként szolgálnak egy esetleges jövőbeli ellátási válság esetén.

2030-ra az EU földgázimport-rendszerének kapacitása kb. 30%-kal haladhatja meg a várható keresletet, ami durván 131 milliárd köbméter kihasználatlan kapacitást jelentene

- állítja az EMBER.

Tehát az EU jelenlegi stratégiája (legalábbis amit papíron tervez) magában hordozza annak a kockázatát, hogy egyes infrastruktúrák a jövőben gazdaságilag már meg nem térülő eszközzé válhatnak. Ez azt jelenti, hogy a létesítmények – például LNG-terminálok vagy gázvezetékek – kihasználatlanul maradhatnak, amelyek korábban jelentős állami összegeket emésztettek fel.

Mindeközben csökken az EU gázéhsége

Az uniós földgázkereslet az uniós dekarbonizációs törekvések (Green Deal) miatt tartósan beesett, amire az orosz-ukrán háború katalizátorként hatott. Az egész folyamat 2021-re vezethető vissza, amikor is a növekvő gázfogyasztást a 2022-es energiaár-robbanás törte meg: az ipar és a lakosság takarékossági intézkedéseket vezetett be, egyes energiaigényes iparágak termelésüket visszafogták, és a viszonylag enyhe telek is hozzájárultak a fogyasztás mérsékléséhez. 2022-ben és 2023-ban összességében mintegy 15-20%-kal kevesebb földgázt égetett el az EU, mint a megelőző években – és ez a visszaesés nem egyszeri kilengésnek bizonyult.

A következő években a stagnálás mellett minimálisan akár nőhet is a gázfogyasztás a régióban, de hosszútávon további csökkenés a valószínű, köszönhetően az energiahatékonysági beruházásoknak (például épületszigetelés, hőszivattyúk terjedése) és a szén-dioxid-kibocsátás csökkentését célzó uniós politikáknak, ezzel együtt a megújulótermelők terjedésének.

Utóbbi folyamatot jól jellemzi, hogy az EU villamosenergia-termelésében rekordokat döntenek a megújulók: míg 2019-ben a teljes villamosenergia-termelés harmada (34%) származott megújulókból, 2024-re ez az arány elérte a 47%-ot. 2023-ban pedig először fordult elő, hogy a szél- és napenergia együttesen több áramot adott, mint a fosszilis tüzelőanyagok az unióban.

Zsigri Mónika, az Európai Bizottság Energetikai Főigazgatóságának (DG ENER) energiabiztonsági egységének vezetője azt is elmondta az április 14-én megtartott Budapest LNG Summit eseményen, hogy

az eddig telepített nap- és szélerőművi kapacitás évente mintegy 16 milliárd köbméterrel mérsékelte Európa földgázfelhasználását.

Arra viszont vigyázni kell a régiónak, hogy ne bízza el magát. A szakértők megosztottak abban a kérdésben, hogy meddig tartható fenn ez a zöldülési tempó az állami támogatások hiányában:

Teher alatt nő az európai pálma

A csökkenő gázfogyasztás geopolitikai értelemben már megmutatta az erejét. 2022-ben Oroszország megpróbálta energiafegyverként bevetni a gázexportját – drasztikusan csökkentve a szállításokat abban a hitben, hogy Európát ezzel politikailag befolyásolhatja Ukrajna ügyében. Az Európai Unió meglepte az orosz vezetést azzal, hogy gyorsan egységbe tömörült, nem engedett a zsarolási kísérleteknek, és komolyabb ellátásbiztonsági zavarok nélkül vészelte át a válságos időszakot.

A jövőben pedig az a helyzet is előállhat, hogy az európai régió akár válogathat is majd a beszállítók közül, ha a tervezett LNG fejlesztések végbemennek. Ekkor az amerikai LNG is csak egy lesz a számos forrás közül: az USA természetesen továbbra is fontos partner, de az EU-nak lehetősége nyílik versenyeztetni a különböző LNG-exportőröket, ami végső soron jobb árakat eredményezhet - és erre meg is van a stratégiája az EU-nak:

A túlkínálat ugyanis általában a vevő pozícióját erősíti az alkufolyamatokban, ami mérsékli a külső nyomásgyakorlás esélyét, hiszen sem Moszkva, sem Washington részéről nem könnyű nyomást gyakorolni egy olyan piacra, amely kevésbé szorul rá az adott forrásra. Azt érdemes hozzátenni, hogy a szakértők általános várakozása az, hogy földgázpiaci (LNG) szűkület az ide évben még fennmarad, és csak 2026-tól kezdhet enyhülni:

Ez azt is jelenti, hogy az Európai Unióra nehezedő nyomás az elején lehet a legkritikusabb, ami az idő előrehaladtával csökkenhet.

Fontos hangsúlyozni, hogy az előrejelzett LNG-kapacitásnövekedés csak akkor válik valóra, ha a globálisan betervezett projektek ténylegesen meg is valósulnak. Ezt azonban több tényező is veszélyeztetheti, például a Trump-féle vámintézkedések. A világgazdaság lassulása, vagy egy esetleges recesszió könnyen ahhoz vezethet, hogy egyes beruházásokat elhalasztanak vagy akár le is állítanak. Mindezt tovább bonyolítja, hogy az ilyen jellegű projektek esetében a földgázárak kiszámíthatósága kulcsfontosságú a beruházások megtérülésének kiszámításában. A jelenlegi piaci környezetben azonban az árak akár 20–30%-os kilengéseket is mutatnak, ami jelentősen növeli a befektetési kockázatokat.

Ugyanakkor, ha a tervek megvalósulnak, az új helyzet versenyképességi szempontból is kedvező fordulatot hozhat: 2021-22-es energiaválság rávilágított, mennyire sérülékeny az európai ipar a magas gázárak miatt. Több szektorban (pl. műtrágyagyártás, vegyipar) átmeneti üzemleállások is voltak a megfizethetetlenül drága gáz miatt. Ha azonban az EU tartósan alacsonyabb gázigény mellett működik, és egyre nagyobb arányban támaszkodik régiós megújuló energia előállítására, az hosszútávon stabilabb és kiszámíthatóbb energiaárakat hozhat. Ráadásul a jelenleg az árampiaci működés alapját adó merit order árképzési mechanizmusban a gázerőművek gyakran határozzák meg a piaci áramárakat, így a gázár jelentősen befolyásolja az EU villamosenergia-piacait:

Ráadásul a megújulók kezdeti beruházási költsége ugyan magas, de utána olcsón termelnek áramot, így csökkenthetik az energiaimportőr országok kiadásait. Ráadásul a kisebb gázfogyasztás azt is jelenti, hogy kevesebb pénz áramlik ki harmadik országokba energiaimport formájában – ez javíthatja az EU kereskedelmi mérlegét és erősíti a gazdaság ellenálló képességét.

Az energiafüggetlenség erősödése tehát nem pusztán politikai nyereség, hanem az európai vállalatok versenyképességét is növelheti.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images