Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.
„A magánszektor széleskörű kilátásokkal és nagy lehetőségekkel rendelkezik ebben az új korszakban. A magánvállalkozások és vállalkozók számára most van itt az ideje, hogy teljes mértékben kiaknázzák képességeiket.”
Hszi Csin-ping kínai elnök, 2025. február 17.
Meglepő szavak, egy meglepő találkozót követően. Hszi Csin-ping a kínai technológiai szektor meghatározó vállalkozóival folytatott találkozót követően fogalmazott így e hét hétfőjén, merőben más hozzáállásról tanúskodva, mint az elmúlt öt évben.
Az előzmények sokak számára ismertek: 2020 őszétől kezdve a kínai pártvezetés látványos erődemonstrációba kezdett a helyi kínai vállalkozó-nagyágyúkkal szemben, amely a Jack Ma Alibaba-vezér elleni fellépésben kulminálódott. A politika egyértelműen megüzente, hogy ki az úr a háznál, Hszi Csin-ping pedig kijelölte azt a politikai utat is, amiben a nép és a párt érdeke, a „közös prosperitás” a domináns, nem pedig a piaci szereplőké.
Pintér András is részt vesz a Portfolio által szervezett, Signature előfizetőknek szóló, "2025: ez itt az új világ kezdete?" című befektetői klubunk szakértői panelbeszélgetésében. A március 12-i rendezvényről ide kattintva található bővebb információ.
Az üzenetet a piacok is vették, a kínai részvénypiac gyengélkedése az azóta eltelt időszakban nagyon látványos, a befektetők válasza pedig tőkekivonás és a kínai részvények messziről történő elkerülése volt. A politikai és a vállalati szektor között kialakult feszült hanglatban pedig azon sem lehetett csodálkozni, hogy
2022 óta a kínai magánszektor beruházásai gyakorlatilag egy szemernyit nem növekedtek.
Mégis miért következett be ez a fordulat? Miért köszöntött be most oly’ gyorsan a béke?
Először is, fontos tisztázni, hogy az enyhülésnek már 2023 elejétől voltak jelei. Eddigre ugyanis látványossá vált, hogy a korábbi politikai önbizalom nem volt indokolt, a kínai gazdaság nem tud kikecmeregni abból a gödörből, amibe az elmúlt években került. A GDP-növekedés üteme lassult, a strukturális problémákat nem sikerült hatékonyan kezelni, a gazdasági problémák a covid utáni időszakban is fennmaradtak.
A korábbi, túlzott beruházásokra épülő növekedési modell már nem fenntartható, a belső fogyasztás változatlanul nem akar beindulni, az ingatlanszektor válságának és a deflációs spirálnak a kezelése pedig lassú és fájdalmas folyamat (mint minden hitel-lufi leengedése esetében). És akkor még nem is beszéltünk a fiatalok körében tapasztalt magas munkanélküliségről, az ezzel járó, halmozódó politikai feszültségekről és a meglehetősen aggasztó demográfiai kilátásokról. A kínai vezetésben is megfogalmazódott tehát, hogy most már muszáj tenni valamit.
Ennek a helyzetnek szólt már a tavaly őszi stimulus csomag is, amelynek meglehetősen általános céljai ugyan egyelőre nem követte sok konkrétum, mégis már az új megközelítést jelezte. Azt, hogy a gazdasági és tőkepiaci fájdalmak elérték azt a küszöbértéket, amire már a párt vezetésének is lépnie kell.
Ezen általános, gazdasági törvényszerűségekre épülő folyamatban jött most két addicionális katalizátor: a DeepSeek és Trump. Míg az előbbi a növekedési versenyben jelezte egy új korszak beköszöntét, utóbbi új geopolitikai keretrendszert hozott.
Nem véletlenül volt illusztris a hétfői találkozó névsora: többek között a Huawei, a BYD, a Xiaomi és az Unitree Robotics vezetői mellett a DeekSeek első számú embere is azon között volt, akiknek a kezét lelkesen rázta a korábban privát tech ellenes kínai vezetés. A mesterséges intelligencia korszakának versenyében a „fegyverszállítók” a tech cégek lesznek, akiknek sikerére most nagyobb szüksége van Kínának, mint valaha.
A trumpi korszak geopolitikai stratégiájának megértéséhez pedig nem is kell annyira a sorok között olvasnunk, hiszen az orosz-ukrán békefolyamatban és a müncheni konferenciát elhangzottak alapján elég egyértelműnek tűnik, hogy az elkövetkező évek meghatározó, mindennél fontosabb prioritás élvező kapcsolatrendszere az USA-Kína reláció lesz (hogy konfliktusa vagy inkább csak kölcsönös függősége, az majd kiderül).
Kína persze a mostani szavak ellenére Kína marad, a saját politikai ideológiájával és logikájával
A pesszimistább kommentárok így jogosan figyelmeztetnek arra, hogy a mostani politikai támogatás ép’ oly gyorsan és váratlanul tud majd megszűnni, ha a politikai érdekek mást diktálnak. Elég csak a 2018-as hasonló biztatásokra („a vállalkozók a mi embereink”), majd az azt követő, már említett 2020-as fordulatra gondolni. Nem ez lenne tehát az első kijózanodás a kínai tőkepiacokba befektető megtakarítók számra. És természetesen az is jogos felvetés, hogy az öt évvel ezelőtti erős üzenetekre, a perekre és jelentős vagyonvesztésekre a kínai vállalkozók élénken emlékeznek: tudják, hogy a kínai pártvezetéssel való barátságban végül is kié az utolsó szó.
A kilátásokat illetően továbbá természetesen kritikus lesz az is, hogy az egyéb strukturális reformok, ezen belül is elsősorban a belső fogyasztás felpörgetését célzó intézkedések mekkora sikerrel járnak majd. A mostani találkozó ugyanakkor mégis nagyon fontos lehet a kínai részvénypiacon látott fordulatot illetően. A piaci reakciók egyelőre erősek és meggyőzőek, a részvénypiaci tőkebeáramlás évek óta nem látott mértékű.
A Hszi Csin-ping szavából elhangzott mondat ugyanakkor valahol több mint szimbolikus is.
Hiszen nem csupán azt jelzi, hogy a gazdasági realitás – a kellő fájdalomküszöb elérése esetén – a politikai stratégiára is hat, hanem azt is, hogy egy olyan új világban vagyunk, ahol Kínának is sok új barátra van szüksége.
Abban a geopolitikai versenyben pedig, ahol a technológiai szektor az egyik legfontosabb fegyver (és ha már egyszer Trump mellett is felsorakozott Musk és az egész Szilícium-völgy),
Kínának sem pusztán haverok kellenek, hanem bizony valódi piaci arcok: igazi tech bro-k.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images
A jelen írás nem minősül befektetési tanácsadásnak vagy befektetési ajánlásnak. Részletes jogi információ
