Hogyan értékeli a Liv Hospital Group tavalyi konszolidált eredményeit? Mely számadatokat emelné ki?
Fontos megjegyezni, hogy a Liv Hospital Group a tőzsdén jegyzett MLP Care holdingvállalat része, amely 33 kórház tulajdonosa. Ezek közül kettő Törökországon kívül található, az egyik Bakuban, Azerbajdzsánban, a másik pedig itt, Budapesten.
Az isztambuli tőzsdén jegyzett vállalat jelenlegi értéke 1,5 milliárd dollár, és a magyarországi klinika az első lépésünk az európai piacra.
Egyébként 2023-ban hat új kórházat nyitottunk, nagyon sikeres évet zártunk.
Vannak további terjeszkedési tervek?
Ambiciózus terveink vannak további európai terjeszkedésre, például Koszovóban, ahol nemrég nyitottunk egy magánkórházat.
Az év végéig várhatóan Ausztriában, Németországban és az Egyesült Királyságban is nyitunk kórházakat.
A közeljövőben tervezzük továbbá, hogy Dubajban és Grúziában is nyitunk egységeket. A budapesti működés tehát fontos lépés, de csak az első a sorban.
Hogyan értékeli a felvásárlás óta eltelt néhány hónap teljesítményét?
Tulajdonképpen még egy teljes év sem telt el azóta, hogy tavaly októberben beléptünk a magyar piacra. A számok alapján sikerült tovább javítanunk a bevétel növekedését,
szakmailag pedig az egyik legfontosabb dolog, amit elértünk, hogy 24/7-es betegellátásunk van.
Korábban az egyik legnagyobb probléma az volt, hogy a kórház este 8-kor bezárt, és hétvégén is zárva volt, és csak a szülészet működött. A 24/7-es szolgáltatás elindítását az motiválta, hogy a betegek bármikor elérhessenek minket problémáikkal, hogy
ha éjszaka rosszul érzik magukat, akkor is választ kaphassanak.
Pácienseinkről elmondhatjuk, hogy elsősorban magyarokról van szó, nem pedig külföldiekről vagy itt dolgozó expatokról. Tehát szolgáltatásainkat elsősorban magyar embereknek nyújtjuk.
Hogyan bővült a szolgáltatások köre az átvétel óta?
Elérhető a házon belüli MRI-szolgáltatásunk, és saját házon belüli laboratóriumi szolgáltatást is megvalósítottunk. Új osztályokat nyitottunk és növeltük az orvosok számát. Mindeközben, hogy az üzleti számokról is beszéljünk:
az EBITDA-marzsunk majdnem megduplázódott. De egyelőre messze nem olyan szám, amivel elégedettek lennénk.
A magyar egészségügyi rendszerre, azon belül is a magánegészségügy sajátosságaira áttérve, mit emelne ki, főleg, hogy más országokból is vannak tapasztalataik?
Magyarországon az orvosok egyszerre több egységben is dolgozhatnak, tehát nem köteleződnek el egy kórházhoz.
Sok olyan orvos van, aki bizonyos napokon ügyeletes egy-egy klinikán, és néhány órát dolgozik ott. Ez a tendencia azonban nem tesz jót a betegellátás minőségének.
Mert ha például egy beteg kedden bejön, megkapja az ellátást, és pénteken visszajön, akkor már nem ugyanazzal az orvossal találkozhat.
Ez megnehezíti a betegellátás folyamatát,
hiszen előfordulhat, hogy a beteg különböző szakmai utasításokat kap, és végül nem tudja eldönteni, hogy a gyógyulás érdekében melyik ajánlást fogadja el.
Ez egy olyan terület, ahol szeretne változtatásokat látni, jól értem?
Páciensközpontú légkörre és folyamatszervezésre van szükségünk.
Szükségünk van folyamatosan egy orvosra, sőt, mondhatnám azt is, hogy egy orvoscsapat álljon készenlétben. Végül is mi történik, ha egy adott betegnél több kockázati tényezőt azonosítanak. Akkor az orvosnak képesnek kell lennie arra, hogy házon belül konzultáljon más területek specialistáival. Már csak ezért is indokolt, hogy az intézmény falain belül is rendelkezésre álljanak szakemberek. Ezért
szorgalmazom tehát a teljes munkaidős foglalkoztatási modellt, amely magasabb színvonalú betegellátást, magasabb bevételeket és ezáltal nyereségességet eredményez.
Azt szeretném, hogy egy adott osztályon mindig legyen elérhető orvos a kórházban, de ne csak egy.
Azt gondolom, hogy ennek nagy ára van. Vagy vannak más lehetőségek az orvosok ilyen típusú alkalmazására?
Törökországban is ez volt a helyzet 20-25 évvel ezelőtt. Az állami kórházban dolgoztak, és nem szerettek elköteleződni egyetlen magánkórház mellett. Ez a helyzet azonban kezdett megváltozni, amikor Törökországban megjelentek a rendkívül fejlett magánkórházak. Azt hiszem, ez várható a magyar piacon is.
Vannak olyan eszközök, amelyek ezt előmozdíthatják?
A finanszírozási rendszer esetleges megváltoztatása és az önrészrendszer bevezetése. Ez lehetővé tenné, hogy
a betegek a befizetett járulékaikat a magánkórházakban is felhasználhassák, a magánkórház pedig a többletszolgáltatásokért felárat számíthatna fel,
de cserébe az orvos a magánkórházban is ugyanolyan magas szintű ellátást tudna nyújtani, mint az állami rendszerben.
Azt is gondolom, hogy
egy orvos egyidejűleg legfeljebb két intézményben dolgozhatna.
A jelenlegi rendszerben a betegnek követnie kell az orvost, ezt meg kell fordítani. Természetesen ennek előfeltétele, hogy a kórháznak magas szintű komplexitást kell nyújtania a betegeknek.
Ehhez elengedhetetlen a magas szintű infrastruktúra és így a beruházások?
Igen, ez döntő fontosságú feltétel. A berendezés, az alkalmazott technológia kulcsfontosságú, de az orvosnak tudnia kell azt is, hogy ha magánkórházba megy, komplikáció esetén milyen szakemberek tudnak neki házon belül segíteni. Képzett, felkészült egészségügyi személyzetre van szükség. Képzelje el, hogy bemegy egy kávézóba, és kér egy eszpresszót. A barista azt mondja: "Ma nincs eszpresszó, csak kapucsínó, jöjjön vissza délután". Így nem lehet minőséget ellátást nyújtani. Amikor a kávézó példáját hozom fel, elsőre viccesnek tűnik, de ha megnézzük a magánegészségügyet, hasonló a helyzet. Más szóval, mindenféle kávét kell tudnia kínálni, és ennek a mi piacunkon az a megfelelője, hogy
folyamatosan készenlétben kell állniuk a különböző szakterületek orvosainak.
Mindezt egy komplex irányítási rendszerrel kell megvalósítani, amely végigvezeti a beteget a kezelésen.
Ennek alapján mit tartana optimálisnak a személyzet létszámában?
Kapacitása alapján ez a kórház 100 főállású orvost tudna fogadni.
A kórházunk maximális kapacitással havi 4 millió eurót tudna termelni, ezt a szintet el tudnánk érni. De tisztában vagyok azzal, hogy ennek vannak korlátai.
Az orvosok munkaidejében, vagy valami másra gondol?
Arra gondolok, hogy a magánszolgáltatók nem tudnak minden területen, például az onkológiában, a kemoterápiában vagy az IVF-ben [in vitro megtermékenyítés] szolgáltatásokat nyújtani.
Van még valami érdekes, egyedi jelenség, amit a magyar piacon észlelt?
A másik fő meglepetés az volt, hogy mennyire specializálódtak a szakemberek, és mennyire koncentrált a tudásuk. Ennek a szintje biztató és meglepő, de ennek következményei is vannak. Máshol egy orvos többféle ellátást és tevékenységet is végezhet és értékelhet betegeseteket, itt ez másképp működik.
A szakemberek száma azonban nagyon korlátozott, ezért úgy gondolom, hogy ezen változtatni kell.
Egy szakembernek több szakmai feladatot kellene tudnia ellátni, például többfajta képalkotó eredményt kiértékelni. Ha ezen a területen tudunk változtatni, akkor gyorsabban tudjuk biztosítani a megfelelő szintű betegellátást, és végső soron az emberek javát szolgáljuk.
Említette az önrészek alkalmazását. Hogyan működik ez Törökországban?
Ha a beteg egy magánklinikán kap ellátást, a magánklinikának lehetősége van arra, hogy a páciensnek az állami finanszírozás 90%-áig terjedő kiegészítő összeget számítson fel az extra szolgáltatásokért cserébe. Ezért
a magánkórháznak pénzügyi szempontból érdeke, hogy vállalja a beteg ellátását.
A rendszer annyiban kifinomult, hogy a kórházakat megkülönböztetik minőségi szintjük szerint, és egyesek 200%-os többletköltséget számíthattak fel, míg mások csak 50%-ot. Fontos megjegyezni, hogy a beteg még mindig kevesebbet fizet, mintha az állami támogatás nélkül, piaci áron vette volna igénybe a szolgáltatást. Ez megnyitotta az utat a magánkórházak előtt, ugyanakkor
csökkentette az állami egészségügyi rendszer terheit, ami a várólisták csökkenésében mutatkozik meg.
Ugyanakkor ez tovább fokozta a magánszolgáltatók közötti versenyt, és a klinikák a szolgáltatás minősége tekintetében erőteljesebb versenybe kezdtek egymással.
Várható, hogy Magyarországon is bekövetkezik ez a fajta váltás az egészségügy finanszírozásában?
Ez elkerülhetetlen.
Az embereknek választási lehetőséget kell adni.
Törökország példája jó modellként szolgálhat és sikeres. Érdemes megemlíteni, hogy bizonyos szolgáltatások esetében a teljes költséget az állam állja, például a fontos szervátültetések esetében. Ez növelte a kezelt betegek számát is, és az orvosoknak több tapasztalatot és gyakorlatot adott. A rendszer odáig fejlődött, hogy a török orvosok ma már más országok orvosait képzik vagy adnak nekik tanácsot.
A magánszolgáltatói oldalon nem jelent-e akadályt, ha az állam azt mondja, hogy nem növeli a társadalombiztosításban részesülő betegek közfinanszírozását, azaz nem számlázza ki a magáncégeknek a tényleges költségeket?
Egy ilyen új modellt kétféleképpen lehetne bevezetni. Ha az állam azt mondja, hogy a beavatkozások valós költségének csak egy kis részét finanszírozza, azaz nem aktualizálja a finanszírozási tételeket, akkor a magánkórházak az ellátásért cserébe plusz díjakat kérhetnek. A kórházak vezetése ekkor kiszámítja a reális árat. Sok esetben ezek a szolgáltatások veszteségesek lehetnek, mert a kórházi vezetés nem árazza túl magasra őket, mivel a betegforgalom növekedését fontos tényezőként értékeli. Egy másik lehetőség, hogy a kormány helyreállítja az ellátás finanszírozását, a beavatkozásokat a valós költségekhez közeli szinten finanszírozza, de korlátozza az igénybevételt. A magánegészségügyi szolgáltató megnézi, hogy mennyi pénzt kap az ellátásért, és ha ez gazdaságilag életképes összeg, akkor érdemes belevágni.
A kormánynak egyszerűen csökkentenie kell az állami rendszerre nehezedő nyomást, és ez egy gyors megoldás erre.
Tisztázzuk: a magánpiaci szereplőket kell érdekeltté tenni ebben.
Milyen beruházásokat tervez a magánklinika az eddigieken túl?
Minden fejlesztést azért valósítunk meg, hogy ha egy beteg bejön a kórházba, tudja, hogy itt el fogják látni, ne kelljen máshová mennie egészségügyi problémáival. Ha a beteg egyszer belép az ajtón, akkor itt kell tartani minden olyan ellátásra, amely orvosilag szükséges.
Ez a kulcs, a betegmegtartás.
Ezért minden olyan részleggel rendelkeznünk kell, amelyet a törvény lehetővé tesz. És fontos szempont, hogy itt teljes munkaidőben dolgozó orvosokra van szükségünk. Mindezt alaprendszerek, saját laboratórium, és például radiológiai osztályok támogatják.
Összességében az egyablakos egészségügyi megoldások központja szeretnénk lenni.
Ebben a tekintetben számunkra nem az infrastruktúra az elsődleges befektetés, hanem az emberek, az itt dolgozó magasan képzett szakemberek. A magyar emberek számára lehetővé kell tenni, hogy a magánkórházakban olyan komplex szolgáltatásokat vehessenek igénybe, mint a kardiológia, az onkológia vagy a meddőségi kezelés.
Tervezünk egy átfogó daganatos központot, heti onkológiai team megbeszélésekkel, hogy a lehető legjobb, a betegre szabott kezelési tervet határozzuk meg.
Tervezzük továbbá kiválósági központok létrehozását különböző osztályokon. Beruházásaink között szerepel a robotizált térd- és csípőműtétekbe való beruházás is, és Magyarországon elsőként magánkórházként robotizált térdprotéziseket végeztünk.
Mennyire koncentrálnak a külföldi betegekre a szolgáltató működtetésében?
Egyetlen kórház sem lehet sikeres addig, amíg nem elégíti ki a helyi emberek igényeit.
Elsősorban a magyar betegek igényeit kell kielégíteni. Ez az alapja annak, hogy megbecsült és megbízható kórházzá váljunk. Ez az alapja annak, hogy nemzetközi pácienseket vonzzunk. Tehetséges orvosok állnak rendelkezésre, és azon dolgozunk, hogy minél több külföldi orvost visszacsábítsunk a magyar egészségügybe. Ehhez persze
az is szükséges, hogy az állam engedélyeket adjon a magánklinikáknak, hogy további szolgáltatásokat nyújthassanak.
Van személyes célja a klinikával kapcsolatban?
Van egy álmom: minden év végén kiadni egy könyvet, amely különböző mutatók alapján értékeli osztályaink szakmai teljesítményét: sikerességi arányok, speciális műtétek száma, publikációk, nemzetközi cikkek száma. Ezek időben is megmutathatják, hogy honnan hová jutottunk az évek során. Egy ilyen átláthatóság megváltoztatná a verseny állapotát. Erre már van példa a törökországi kórházainkban, és ugyanezt szeretném Budapesten is megvalósítani. Ezt fokozatosan, akár néhány osztállyal is elkezdhetjük idén. A másik fontos célunk egy nemzetközi akkreditáció, például a JCI akkreditáció megszerzése. A nemzetközi betegek számára egy ilyen elismerés az igazi eredményesség jele. Optimista vagyok és bízom abban, hogy ez a magánkórház olyan modell lesz, amely példát mutat a magánegészségügyi piac többi szereplője számára. Ennek a folyamatnak végső soron a magyar betegek lesznek a nyertesei.
Ez a budapesti klinika egy hosszú európai folyamat első fontos lépése,
ezért nagy jelentőséget tulajdonítok ennek a kórháznak.
Címlapkép forrása: Berecz Valter, Portfolio
A cikk elkészítésében a magyar nyelvre optimalizált Alrite online diktáló és videó feliratozó alkalmazás támogatta a munkánkat.
