A tulajdonjog-fenntartás Magyarországon nyilvántartásba vételhez kötött, és ha nincs nyilvántartásba véve - ami általában az ilyen megállapodásoknál előfordul -, akkor az eladónak visszaadandó vagyontárgyat a vevő szándéka és tudta nélkül zálogjoggal terhelhetik meg. Ez a kockázat felmerülhet mindazoknál, akinek németországi kereskedelmi kapcsolata van, Németországból nagy mennyiségben és rendszeresen vásárolnak, legyen szó KKV-król vagy a nagyvállalati szektorról.
A tulajdonjogfenntartás az eladó és a vevő számára is jelentős előnyöket kínál. Az eladó számára lehetőséget teremt arra, hogy fenntartsa tulajdonjogát a vételár teljes kifizetéséig. Ez a jogi intézmény hatékonyan csökkenti a vevő által okozott nemteljesítési kockázatot. Még akkor is, ha a vevő minden más feltételnek eleget tesz a tulajdon megszerzéséhez, ha nem fizet, az eladó továbbra is tulajdonos maradhat. Ez az eladó számára kulcsfontosságú védelem, különösen, ha a vevő a dolgot tovább értékesíti, vagy zálogjogot alapítana rajta.
A magyar jog szerint a megállapodást írásban rögzíteni kell, még akkor is, ha az adásvételi szerződés szóban vagy ráutaló magatartással létrejön. Nincs olyan előírás, amely szerint a tulajdonjogot csak az adásvételi szerződés megkötésekor lehet fenntartani, így a tulajdonjogfenntartás más időpontban is lehetséges, például akkor, ha a vevő váratlan fizetési nehézségekkel szembesül.
Az ingóságok esetében a tulajdonjogfenntartás akkor érvényes, ha az adásvételi szerződés tartalmazza a szükséges adatokat. Ha a tulajdonjogfenntartás nincs nyilvántartásba bejegyezve, akkor a vevő úgy viselkedhet a forgalomban, mintha tulajdonosa lenne a dolognak, ami veszélyeztetheti a gazdaság biztonságát.
Schönherr Hetényi Ügyvédi IrodaHitelpiaci tranzakciók, Kötvények, értékpapírok, Refinanszírozás és adósság-átütemezés, Vállalati finanszírozás, Lízing, Projektfinanszírozás, Strukturált vállalatfinanszírozás, Hitelezői jogok, Reorganizáció és szerkezetátalakítás, Szabályzott pénzügyi befektetések, Banki- és finanszírozási jog
Milyen szabályokat kell figyelembe vennünk, ha Németországgal kereskedünk?
Ha egy adásvételi szerződés külföldi elemeket tartalmaz, a tulajdonjogfenntartás joghatásai a dolog fekvése szerinti állam joga alapján alkalmazandók, hacsak a felek nem választják a dolog jövőbeli rendeltetési helyének jogát.
Amennyiben a külföldi jog alatt működő tulajdonjogfenntartásra a magyar jog az irányadó a fentiek alapján, a nyilvántartásba bejegyzés hiánya nem befolyásolja a jogi érvényességet, és az a felek között érvényben marad. Azonban a jogfenntartás harmadik felekkel szembeni hatálya kétséges lehet.
A német jogrendszerben a tulajdonjogfenntartás bejegyzése nem kötelező semmilyen nyilvántartásba, és ez a magyar hitelbiztosítéki nyilvántartásban sem szokott megtörténni. Az eladó az ún. Verlängerungsklauseln-nel biztosítja ezen jogát.
A kínoshelyzet sokszor véletlenül jön létre, az alkalmazott jogszabályok összekapcsolódása eredményeképpen. A német eladó, aki a tulajdonjogfenntartást a vételár megfizetésének biztosítékaként tekinti, nem mindig számol azzal, hogy a vevő a dolog birtokába kerülésekor automatikusan zálogjogot alapít a dolgon, ha a vevő korábban egyik bankja felé olyan zálogjogot nyújtott hitelbiztosítékként, amely a jövőben megszerzendő dolgokra is kiterjed. Ez meglehetősen gyakori a magyar banki gyakorlatban. Ennek eredményeképpen a vételárfizetési követelése a zálogjogosult bank követelése mögé kerülhet rangsorolásra.
A magyar jog jelenleg nem tud megoldást a fenti anomáliára, ezért a jogi rizikók legjobb és legeredményesebb elkerülése mindig egyéni elemzés után adható meg.
Mi lehet a megoldás?
Felvetődhet a kérdés, hogy a kialakult, nemzetgazdasági szinten is jelentős, egyébként nem kívánt helyzetet miként lehetne rendezni. A német jog alatti tulajdonjogfenntartás bejegyzése a hitelbiztosítéki nyilvántartásba vagy a releváns lajstromba nyilvánvalóan nem lehet elvárás, egyfelől mivel ezek a lajstromok csak magyarul érhetőek el, mely nyelvi kompetenciával egy német kereskedelmi vállalat aligha rendelkezik, másfelől mivel a bejegyzéssel járó adminisztrációs teher észszerűen vállalhatatlan.
A jogszabály módosítása sem tűnik üdvözítőnek; a feszes dogmatikai elvek mentén kialakult szabályozás ilyen speciális – még ha gazdaságilag jelentős – helyzethez való igazítása fokozott elővigyázatosság mellett is előre nem látható buktatókat tartogathat. Egy esetleges módosítás adott esetben több kárt okoz, mint hasznot, ha az általános forgalombiztonság szenved emiatt csorbát.
Megoldásnak tűnhet a hitelezők zálogszerződéseiben a zálogtárgy cizelláltabb meghatározása, mely körülírás esetén is periméteren kívül hagyja a be nem jegyzett tulajdonjogfenntartással érintett ingóságokat, így azok semmiképpen nem válhatnak zálogtárggyá. Ez nagyfokú tudatosságot követel meg a zálogkötelezettől (azaz a magyar vevőtől), mely tudatosság a magyar nagyvállalati szektorban talán jelen van, de a magyar-német gazdasági kapcsolatok zömét kitevő középvállalati szektorból – szubjektív megítélésünk szerint – teljesmértékben hiányzik; de még ha jelen is lenne, a középvállalati szektorban a finanszírozási szerződések egyedi letárgyalásának lehetősége erősen korlátozott, mivel a legelterjedtebb megoldás ebben a szegmensben az általános szerződési feltételek és blanketta szerződések alkalmazása a hitelezők oldaláról.
Jelen írásnak azonban elsősorban az volt a célja, hogy felhívjuk a figyelmet egy nemzetgazdaságilag jelentős anomáliára. A potenciálisan kényes helyzet megoldására a megoldási lehetőségek egyike sem vonzó.
Szalóki Gergely
Schönherr Hetényi Ügyvédi Iroda
Címlapkép forrása: Daniel Bockwoldt/picture alliance via Getty Images
