A legtöbb vállalat ma már tisztában van az éghajlatváltozással, és a cégek elkezdtek cselekedni is a környezeti hatás csökkentése érdekében - gyakran a karbonlábnyomuk csökkentésével. A gazdaság jelenlegi körülményei között a legtöbb tevékenység és termék a mögötte meghúzódó ellátási lánccal együtt gázkibocsátást generál.
Egy cég akár csomagolt termékeket értékesít, akár árukat importál-exportál, akár szolgáltatásokat nyújt, a kibocsátás így vagy úgy, de az ellátási lánc során megtörténik.
Nagy kérdés, hogy kinek kell felelősséget vállalnia ezekért a kibocsátásokért, és egyáltalán hogyan lehet mérni ezt. Ha egy vállalat egy év távlatában vizsgálja a szén-dioxid-kibocsátását, milyen ismérvek mentén döntheti el, hogy jól vagy rosszul teljesít-e? Le tudjuk-e írni a cégek hatását releváns adatokkal? Ezen kérdések megválaszolására szolgál a karbonlábnyom-számítás. Ez a módszer nem csak azt teszi lehetővé a vállalatok és ágazatok számára, hogy meghatározzák kibocsátási forrásaikat és mérjék azok hatását, hanem azt is, hogy azonosítsák a túlzott energiafelhasználást vagy más hatékonysági deficiteket.
Számszerűsíteni a hatásokat
A személyes karbonlábnyom fogalmát a British Petroleum (BP) egyik reklámkampánya tette ismertté, amelynek burkolt célja az volt, hogy az olajtermelőkről a fogyasztókra hárítsák a felelősséget. A kampány azt sugallta, hogy a kibocsátás-csökkentésnek a fogyasztóktól kell elindulnia. Miközben valóban fontos, hogy a fogyasztók átálljanak a zöldebb lehetőségek használatára - ezzel egyidejűleg segítve a piac gyorsabb átállását -, nem szabad szem elől téveszteni azt sem, hogy a vállalatoktól és a kormányoktól jelentős kötelezettségvállalásokat várnak.
A cégeknek tehát lépniük kell. A karbonlábnyom-számítás a szén-dioxid-kibocsátás kezelésének elengedhetetlen kezdeti lépése, ahol a vállalat vagy tevékenység által kibocsátott üvegházhatású gázok (ÜHG) mennyiségét széndioxid-egyenértékben (CO2e) mérve állapítják meg. A CO2e az összes üvegházhatású gázkibocsátás CO2-re átszámított összege, mivel nem minden üvegházhatású gázkibocsátás rendelkezik azonos globális felmelegedési potenciállal, vagyis egyes gázok károsabbak, mint mások. Például 1 tonna metán (CH4) 28-szor több hőt tárol a légkörben, mint 1 tonna szén-dioxid.
Mit veszünk figyelembe?
A karbonlábnyom-számítás az összes iparágban alkalmazható, a gyártástól a mezőgazdaságig, a közlekedéstől a hulladékártalmatlanításig. Még azon iparágak felelőssége is tetten érhető, amelyeknek nincs nyilvánvaló közvetlen kibocsátása, hiszen a közvetett kibocsátás is számít. Ennek figyelembevételével a karbonlábnyom három területen is értelmezhető:
- Az 1. hatókör minden olyan tevékenységre vonatkozik, amely közvetlenül kapcsolódik az üzleti tevékenységükhöz, mint például a vállalati járművek vagy a termelésből származó kibocsátások. A közvetett kibocsátások a másik két területre oszlanak.
- A 2. hatókörbe a saját használatra vásárolt villamos energiából, gőzfűtésből vagy hűtésből származó közvetett kibocsátások tartoznak; más szóval a cég irodájában felhasznált villamos energia valószínűleg a 2. hatókörbe tartozik.
- A 3. hatókörbe tartoznak a szállításból (szállítás és logisztika, ingázás, üzleti utak stb.), a működés során vagy azt követően keletkező hulladékból, a bérelt eszközökből és a beszállítók, vállalkozók és ügyfelek által felhasznált villamos energia vagy földgáz közvetett fogyasztásából származó kibocsátások. Mivel a 3. hatókör a legnehezebben mérhető, általában ez a legutolsó, amelyet ki kell egészíteni, ám hatása kifejezetten nagy: általában az összes üvegházhatásúgáz-kibocsátás 60 százalékát teszi ki.
Sok olyan iparág, amelynek nincs közvetlen kibocsátása (1. hatókör), tévesen állíthatja, hogy elhanyagolható kibocsátása van, mivel nem irányítja közvetlenül a gyártást, vagy csak elektromos gépekkel rendelkezik. Még ha ezeket a közvetett kibocsátásokat (3. hatókör) nem is érzékeljük első ránézésre, ezek akkor is externáliák, amelyekkel foglalkozni kell.
Költségek és előnyök
A hatókör a karbonlábnyom meghatározásának költségeit is befolyásolja.
A számítás ára a figyelembe vett terület határaitól függően változik. Minden cég másképp dönt arról, hogy mit szeretne figyelembe venni, és ennek megfelelően változik a szolgáltatás költségvonzata is.
Az árat befolyásoló másik tényező a vállalat mérete, az irodák száma, a vállalkozás típusa és az ágazat, amelyben a megrendelő tevékenykedik” – mondta el a Portfolio-nak Alexandra Petrujinschi a Strive Karbon- és Megújuló Tanúsítvány Tanácsadója.
A költségek ellenére a karbonlábnyom mérésének világos indokai vannak. „A szén-dioxid-kibocsátás mérése mögött több mozgatórugót is megemlíthetünk. Ilyenek például a felkészülés a szabályozási változásokra, a költség- és energiahatékonyság növelése, a márka megkülönböztetése, valamint a befektetőkkel és üzleti partnerekkel való kapcsolattartás, a tehetségek vonzásának javítása. Ennél sokkal több tényező is szerepet játszhat, amelyet a vállalatok figyelembe vesznek, amikor a környezeti hatásuk mérésén gondolkodnak.
Fontos megérteni, hogy a karbonlábnyom csak a kezdete annak a szén-dioxid-mentesítési útnak, amely pozitív hatást gyakorol a vállalatra
– fogalmazott Francois Aze, a Strive Fenntarthatósági Tanácsadás menedzsere.
Versenyképességi tényező
A kibocsátás feltérképezése utat nyithat az ökológiailag releváns beruházások, fejlesztések, illetve az ilyen szemléletű folyamatoptimalizálás előtt. Ha egy céget jelenleg semmilyen éghajlat-védelmi szabályozás sem érint, akkor is számíthat arra, hogy már a közeljövőben új szabályok, előírások lépnek életbe, egyre szigorúbb elvárások képében, hiszen az éghajlatváltozás számos országban egyre komolyabb prioritássá válik.
Egyre több vállalatnak kell megfizetnie az árat minden egyes tonna kibocsátott üvegház-gáz után.
A szén-dioxid-kibocsátás nyomon követése és csökkentése nemcsak kötelezettséggé válik, hanem üzleti lehetőséggé is, amelynek révén az időben lépő cégek a versenytársaik elé kerülhetnek.
A szakember szerint tévedés lenne azt hinni, hogy a karbonlábnyom-számítás még mindig csak a közepes vagy nagyvállalatok kedvenc témája. Manapság már nem csak a nagyvállalatok, hanem a kisvállalkozók számára is egyre fontosabb a kibocsátás-csökkentési célok kitűzése. „Kétségkívül ma még a karbonlábnyomot mérő vállalatok döntő része a nagy és közepes vállalatok közül kerül ki. A különböző érdekelt felek részéről a nyomás inkább a nagyvállalatokra nehezedik, amelyek gyakran erősebb éghajlati hatással is bírnak.
De a kkv-knak is érdeke, hogy mérjék karbonlábnyomukat. A nagyvállalatok, amelyekkel együtt dolgoznak, egyre gyakrabban követelik ezt meg tőlük, és egyre több pályázat tartalmaz környezetvédelmi kritériumokat
– figyelmeztetett Alexandra Petrujinschi.
A cikk megjelenését a Strive támogatta.
Fotó: Getty Images
